Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 3. szám

- Hallottam, szombaton banket­ten voltál és az asztal alatt aludtál.- Képzeld, én is hallottam, hogy valaki az asztal alá mászott, és ott húzta a lóbőrt, de nem tudtam, hogy én voltam... VIHAR- Tegnap a szomszéd házas­pár között ugyancsak viharos ve­szekedés tört ki, és ma reggelre az asszony eltűnt a házból.- Így szokott az lenni. Köztu­dott, hogy a vihar tisztítja a le­vegőt. .. GYEREKSZÁJ- Pistike, már igazán megtanul­hatnál evőeszközzel enni. Szépen a jobb kezedbe veszed a kést, a balba meg a villát...- De mama, akkor melyik ke­zembe fogjam a húst? KÁRTYAPARTI Brahovácz a parti végén fel­ugrik:- Nem fizetek, nem fizetek! Az •egyik közülünk hamisan játszik!- Nocsak, és melyikünk az?- Én... AUTÓ- Giziké, az én jelszavam: visz- sza a természetbe!- Rendben, Géza, mehetünk, ha van autója... KÉRDÉS- Mondja, asszonyom, segít ön­nek a férje?- Igen. nem akarja, hogy haza cipeljem azt a fránya sok sört, s ezért inkább a kocsmában ücsörög! PÁRBESZÉD- Szia, Piriké, hogy vagy?- Jól, Giziké. Te most mit csi­nálsz?- Semmit. Hiszen tudod, mun­kában vagyok... KÍNOS- Nem tudom, mit csináljak a férjemmel: álmában beszél.- Hát ez nagyon kínos lehet!- Bizony, az. Tegnap is az egész hivatal rajta röhögött! BLÖD- János, nem veszel egy fél disznót?- Minek, Pista, hiszen eldőlne az ólban! MAI GYEREK- Mama, adj egy ötvenest!- Mire, fiacskám?- Mire hármat számolok... NÉZŐPONT- Mi a különbség az optimista meg a pesszimista között?- Ha a pincér mind a kettőnek hoz egy adag ementáli sajtot, akkor az optimista csak a sajtot látja rajta, a pesszimista pedig csak a lyukakat. GYORS MUNKA- Ejnye, Jenő, milyen gyorsan megvolt az eljegyzésed. Hogy csi­náltad? *- Nem sokat teketóriáztam. Tegnap a bálban bevallottam egy lánynak a szerelmemet, a mamá­jának a tiszteletemet, a papának az adósságaimat - és készen volt a dolog. TÁNCTANÁR - Kedves fiúk, kedves leányok, megkezdjük a táncórát. Kérem, elő­ször az elméletet. A tánc lényege az, hogy a leány­nak még azelőtt fel kell kapnia a lábát, mielőtt a fiú rálépne! WÁgTUK fz. éH1^€A/ OtwUt' A a. le^aiéroM- Ki mondta neked ezeket az összegeket?- Az apu, aki pincér. (Julo Polák rajza) MEGÁLLÓ- Tudja, miért aszfaltozzák a bratislavai villamosmegállókat?- Hogy az emberek ne eressze­nek gyökeret, míg a villamosra várnak. HÁROM ELLEN Az öreg Kovács haldoklik. A leghíresebb professzorokat hívják hozzá, de hiába áll három orvostanár az ágya mellett, Ko­vács meghal. Feleségét megkérdezik a ro­konok a temetés után.- Volt nála professzor?- Három is - mondja Kovács- né -, de mit tehetett szegény, egymaga három ellen. ABSZOLÚT- Ki az abszolút optimista?- Aki leesik a hatodik emeletről, és az első emeletnél elkezd ká­romkodni, mert a szél lefújta a fe­jéről a Kalapot... A hét vicce A vendég asztalához inti a pincért, és méltatlankodva kifakad:- Életemben nem ettem ilyen rágós húst. mint ezt a csir­két. Egyszerűen ehetetlen. Azt hiszem, ennél pocsékabb étel nincs is! Mire a pincér udvarisan:- Látszik, hogy még nem kóstolta meg vendéglőnk specialitását! SZIPORKÁK Elmondhatjuk, hogy feltételezett tu­dásunk véges - tudatlanságunk azon­ban végtelen. xxx Nem egyszerű dolog az előítéleteket elveknek feltüntetni — többnyire mégis sikerül. xxx A modern háziasszony olyan hölgy, aki azért olvaszt fel egy mélyhűtött ételt, mert restelli a fáradságot, hogy néhány konzervet nyisson fel. xxx Nem értem, miért van a nőknek^ szükségük olyan sok pénzre. Keveset esznek, keveset isznak, nem kártyáz­nak, mértékletesen dohányoznak - és barátnőjük sincs, akire költekezni kell. A legszebb emberi tevékenységek sorába tartozik, hogy másoknak meg­mondhatjuk, mi a helyes, anélkül, hogy magunknak is meg kellene tennünk. Hogy a nők mit viselnek el - ezt csak az orvosok, a füzőkészítök és a cipé­szek tudják. xxx Hihetetlen, mi mindent művelnek egyesek, hogy bekerüljenek a lexi­konba. Ha nem figyelek, akkor a végén az leszek, akinekmások tartanak Az idő olyan gyorsan tovaszáll. hogy az ember úgy véli, a nagyszülei már egyáltalán nem is a rokonai. Sok házasság jellemzője: a házas­társak nem azt teszik, amit szeretné­nek, de mégis szeretik azt, amit tesznek. GELLÉRT GYÖRGY fordítása Mai szerenád (Vladimír Pavlík rajza) HÁZASTÁRSAK- Vedd tudomásul, hogy többé nem szólok hozzád! - duzzogja a fe­leség. Mire a férj felsóhajt:- Rendben van, de rö­viden! Eugen Koiodijcsuk A szállodaportán egy jól megtermett robot fogadott a szebbik nemből.- Van kiadó szobájuk? - kérdeztem bátortalanul. A robotkisasszony mellén kigyulladt a piros felirat:,, Elné­zést, de minden szoba foglalt. “ A korszerű technika vívmá­nyán felejtettem a tekintetem, egy kicsit zavarba is jöttem. Ezt leküzdendő, tanácstalanul topogtam egy helyben, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom meglágyítani a robotkisasz- szony elektródáját.- Talán ha jobban utánanéz, mégis akad valami...- Ha akad is, nem az ön számára - gyulladt ki egy má­sik piros felirat.- És kinek tartják fenn. ha szabad érdeklődnöm? - aka­dékoskodtam. mert belém bújt a kisördög. A gép vésztjóslóan felvillo­A robotportás gott. belsejéből haragos, fé­mes zörejek törtek elő, és vala- ffal az öve táján megjelent egy újabb felirat: ,,A főrobot utasí­tott. hogy néhány szobát tart­sak fenn, meg az egyik robot- barátnőm is figyelmeztetett, hogy látogatókat vár." Ez aztán igen - állapítottam meg magamban -, tökéletes technika, mintha csak eleven ember lenne. Legszívesebben megcsókoltam volna a fém­homlokát, de attól tartottam, hogy félreérti a helyzetet.- Nem lenne legalább egy pótágy a számomra? - fordí­tottam könyörgésre a dolgot, és reményteljesen a robotkis­asszony szemébe néztem.- Nem fáradna át egy másik szállodába? - gyulladt ki egy kicsit kedvesebben, de még mindig meglehetősen ki­mérten. Fel sem ocsúdtam ámula­tomból a robotkisasszony talá­lékonyságán, amikor egy egé­szen kis feliratot vettem észre a karján: ,,A mai robotok olyan tökéletesek, hogy már majd­nem úgy viselkednek, mint az emberek.“ Vagy úgy. villant át az agya­mon a felismerés. A kezem ügyében tartott személyazo­nossági igazolványba óvato­san becsúsztattam egy szá­zast és a robotkisasszony elé toltam. A gép barátságos zörejek kíséretében a pultra dobta a ki­töltött számlát, és mosolyra húzódó műszerfalán megjelent a felirat: ..Üdvözöljük a kedves vendéget! Reméljük, hogy jól érzi majd magát nálunk! Kö­szönjük a látogatást, és legyen ismét szerencsénk!“ Köszönés nélkül fogtam a kulcsot. PALÁGYI LAJOS 1983. I. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom