Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 3. szám
ÚJ szú 1983. I. 21 TUDOMÁNY TECHNIKA Az ipar rohamos fejlődésével járó növekvő energiaigény fedezése egyre nagyobb gondot jelent világszerte. A fosszilis tüzelőanyagok egyre nagyobb hiánya és árának megsokszorozódása előtérbe helyezte az atomenergia, valamint a különböző kimeríthetetlen energiaforrások - mint amilyenek a víz-, nap-, szél- vagy a geoter- mális energia - hasznosítását villamos áram vagy hő termelésére. Nem kétséges, hogy a jövő energiaellátása főleg az atomenergiára hárul, de fontos szerephez jut a viz energiája is. A vízenergia, ez a kimeríthetetlen energiaforrás már az ősidőkben is az ember szolgálatában állt. Hasznosításának első nyomai i. e. 600-ba vezethetők vissza, amikor kezdetleges vízikerekek segítségével emelték a vizet az öntözőcsatornákba. Hazánk területén már 718-ban- Közép-Európában először - működött vízimalom az Ohre folyón. Szlovákia területén állítólag már a 10. században - Kremnica és Banská Stiavnica környékén- működtek vízzel hajtott ezüstérc- zúzók és kohók. Hiteles feljegyzések a vízikerék alkalmazásáról azonban csak a 12. századból valók. A víz energiája a világ sok országának még ma is a legfőbb energiaforrásaként szolgál. Ilyenek pl. Norvégia, Svédország, Svájc, Ausztria stb., ahol a vízerőművek által termelt villamos áram az egész ország áramtermelésének 60, sőt 90 százalékát teszi ki. Hazánk földrajzi helyzete e tekintetben nem olyan kedvező, mint az említett országoké. Hazánk ugyanis három tenger vízgyűjtő területének határán fekszik, és az itt eredő folyók még általában kis vízhozarhúak, s csak határainkon túl szélesednek nagy fo- lyókká, mint például a Labe vagy az Odra. Jelentősebb vízerőkész- lete csak a Dunának, a Vágnak és a Vltavának van. Az utóbbi kettőn épült vízerőművek termelik a mai napig az ország vízenergiájából származó villamos áram túlnyomó részét. A vízfolyásokban, illetve azok egyes szakaszaiban rejlő mechanikai energiatartalom az ún. elméleti vízerőkészlettel fejezhető ki, amit terrawattórában (TWó) adunk meg. Ez az energia a nem hasznosított folyószakaszon a mederellenállások legyőzésére használódik el. Az elméleti vízerőkészlet sohasem hasznosítható teljes egészében. Ezért használatos a gyakorlatban az ún. műszakilag hasznosítható vízerőkészlet, amelyet a műszaki és gazdasági lehetőségek figyelembe vétele alapján határoznak meg. Hazánk tolóinak műszakilag hasznosítható vízerökészlete az eddigi fölmérések alapján 10 TWó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy folyóink együttesen évi 10 TWó villamos áram kitermelését teszik lehetővé. Csehország területére ebből 3,4 TWó, Szlovákiáéra évi 6,6 TWó esik. A mai napig fölépített klasszikus vízerőművek évi össztermelése 3,5 TWó körül mozog, ami annyit jelent, hogy Csehszlovákia technikailag hasznosítható vízerőkész- letének csak 35 százaléka hasznosított. Évi 6,5 TWó energia „folyik“ el határainkon túlra kihasználatlanul, amit évi 6,5 millió tonna energetikai barnaszén elégetésével pótolunk. Szlovákia vízerökészlete 6,6 TWó, évi termelése 1,95 TWó, ami 30 százalékos hasznosításról tanúskodik. összehasonlításként érdemes felsorolni néhány e téren élenjáró ország listáját, a vízeröhasznosí- tás mértékét kifejező százalék- aránnyal. Svédország 90 %, NSZK 76%, Bulgária 73%, Ausztria 72 % és Svájc 72 %. Az említett tények tették indokolttá hidroenergetikánknak azt a célkitűzését, melynek alapján 2000-ig fokozatosan el kell érni Csehszlovákia vízerőkészletének 80 százalékos hasznosítását. E cél megvalósítása óriási igényeket támaszt elsősorban Szlovákia hidroenergetikájára. Itt talál-' ható ugyanis a még kihasználatlan folyószakaszok túlnyomó része, és itt épülnek majd a legjelentősebb hidroenergetikai létesítmények a Szlovák Energetikai Vállalatok által kidolgozott fejlesztési program alapján. Az itt szereplő beruházások többnyire komplex létesítmények, mivel ma már ritkán kifizetődő a csak energiatermelést szolgáló vízlépcsők építése. A jövőben egyre inkább csak több célú komplex létesítmények megvalósítására kerül majd sor. Az ilyen vízi létesítmények egyaránt szolgálják majd a mezőgazdasági és ipari vízellátást, az ár- vízvédelmet, az energiatermelést, a hajózást, az üdülést és egyéb vízgazdálkodási érdekeket. A különböző igények kielégítése közös létesítményekkel gazdaságos megoldást eredményez a vízerő- hasznosítás számára is. Ilyen komplex szemléleti mód jegyében készültek a már épülőben levő Gabőíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer tervei is. Ebben az esetben az energiatermelésen kívül nagy jelentőségű a hajózási feltételek megjavulása, továbbá a Csallóköz árvízvédelmének megoldása. A vízlépcsőrendszer összteljesítménye 878 MW, átlagos évi energiatermelése 364 GWó, lesz. Ebből a gabcíko- voi- vízlépcső teljesítménye 720 MW, évi termelése 2638 GWó. A nagymarosi vízlépcső beépített teljesítménye 158 MW, átlagos évi termelése 1025 GWó. Több célú vízi létesítmény az építés alatt álló vágkirályfai (Krá- lová nad Váhom) vízlépcső a Vág alsó szakaszán. A vízerőmű beépített teljesítménye £5 MW, évi termelése 116 GWó lesz. A vízlépcső a majd alatta épülő farkaséi (Vlcany) vízlépcsővel együtt lehetővé teszi a hajóforgalom megindulását a Vág alsó szakaszán egészen Seredig, előreláthatólag már 1990-ben. A duzzasztómű által kialakított 11,7 négyzetkHpmé- ternyi tározó lehetőségeket nyújt majd nagyméretű öntözőrendszerek, üdülőövezetek és sportolási lehetőségek kialakítására is. Az előkészítés stádiumában vannak a közeljövőben építésre kerülő zilinai, sered i és a strecnói vízlépcsők, amelyek jelentősen | hozzájárulnak majd Szlovákia viz- erökészletének kiaknázásához. Az energiatermelésen kívül szerepük lesz a Vág Vrútkyig való használhatóvá tételében. A következő feladat a legrégibb vági vízlépcsők kapacitásának bővítése, ami közel 200 MW teljesítmény, valamint 250 GWó termelésnövekedést jelent majd az országos hálózat számára. Elsősorban a Ladec-Horná Streda szakaszon található erőmüvek jönnek számításba. Ezzel azután be is zárul a klasszikus „nagy“ vízerőművek építésének időszaka. A hátramaradt folyószakaszok és kisebb vízfolyások vízerőkész- lete csak az ún. kisvízerőművek segítségével hasznosítható, ezek beépített teljesítménye 10 MW alatt van. MIKLÓS ISTVÁN, a Szlovák Energetikai Vállalatok vezérigazgatóságának dolgozója (Következik: A kisvízerőművek feladata vízerőkészletünk hasznosításában) Másodpercenként 7,5 köbméteres kapacitással dolgozik az az úszó szivattyúállomás, amelyet a múlt év végén szállított a Gabőíkovo-Nagy- marosi Vízlépcsőrendszer építésére a Cseh Hajógyárak Ústí nad Labem-i üzeme. A szivattyúállomás segítségével a folyó vizét a csallóközi öntözőrendszerbe szivattyúzzák. A felvételen a szivattyúállomás látható. (Felvétel: Blazej Palkoviő - CSTK) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK ÚJ CUKORPÓTLÓ A cukorhoz hasonlóan édes, de nincs keserű utóize, mint jó néhány mesterséges édesítőszernek - nyugodtan fogyaszthatják majd a cukorbetegek és a kövérségük miatt diétázók. A daytoni (USA) egyetemen előállított új édesítőszernek policukor a neve, mert a cukormolekulákat a polivinilalkohol sokkal hosszabb, nehezebb molekuláival kapcsolták össze. Az így létrejött molekula olyan nagy, hogy a gyomorból vagy a bélrendszerből nem juthat be a véráramba. A jelek szerint nem lép reakcióba a szájban levő baktériumokkal sem - és kifejlesztői szerint ugyanolyan édes, mint a cukor. Még számos ellenőrző kísérletet kell elvégezni, mielőtt forgalomba hoznák. (d) SZEMLENCSERAGASZTÁS A würzburgi egyetem szemészeti klinikáján nagy sikert értek el a szemlencsesérülések gyógyításában. Egy 21 éves épitóipari munkás bal szemének szemlencséjét átütötte egy fémszilánk. A szemklinika orvosai ahelyett, hogy - mint eddig ilyenkor mindig - a szemlencsét eltávolitották volna, az orvostörténetben elsőként megragasztották azt. A bonyolult mikrosebészeti eljárásban egy fibrinogén-sűrítményt használtak ragasztóanyagul. A meg- mútött fiatalember a balesetet szenvedett szemén csaknem ugyanolyan jól lát, mint a baleset előtt. (Scala) Hidroenergetikánk távlatai A vízerő hasznosításának jelentősége (I.) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini Az erdőművelési munkák gépesítése - erdőgazdaságunk fontos feladata Az erdőművelés még a közelmúltban is az erdőgazdaság egyik legkevésbé gépesített ágazata volt. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az erdőművelés területén a gépesítés költségei csak jóval későbben térülnek meg, mint például a fakitermelés, vagy a szállítás esetében. Másrészt viszont nehezítette a gépesítést az a hagyományos erdőművelés szabályaihoz ragaszkodó szemlélet is, amelyet a kézi eljárásra alapozott művelési módok határoztak meg. A teljesség kedvéért itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az erdőművelés az erdősítéssel, valamint az erdöápofással és erdöne velőssel kapcsolatos teendőket foglalja magába. Közismert, hogy erdőgazdaságunk óriási munkaerőhiánnyal küzd. Ez egyébként minden európai országbein úgyszólván általános jelenség, aminek okát a szakemberek elsősorban a nehéz körülményekkel magyarázzák. Mivel a munkaerő-létszám az erdőművelés területén állandóan csökken, e munka gépesítése napjaink egyik legfontosabb erdőgazdasági feladata. Ezen túlmenően az erdőművelés intenzívebbé tétele gépesítés nélkül csaknem teljesen elképzelhetetlen. Az elmondottakból adódik, hogy az erdőművelés gépesítése a mai gazdasági-társadalmi körülmények között igen nehéz és fontos feladatok elé állítja az erdőgazdaság felelős dolgozóit. Az erdőművelés gépesítése lényegében kétféle módon valósítható meg eredményesen. Egyrészt import útján, másrészt pedig új gépek, illetve géprendszerek belföldi kifejlesztésével, esetleg a régiek tökéletesítésével. A jelenlegi helyzetet elemezve megállapíthatjuk, hogy a tőkés országok főként exportra termelő gépgyártása a piád igényekhez aránylag gyorsan alkalmazkodik. Az ott kialakított gépek könnyen adaptálhatók ugyan, de beszerzésüket pénzügyi, főként pedig devízagondok nehezítik. A szomszédos szocialista országokban kifejlesztett gépek, illetve géprendszerek viszont könnyebben beszerezhetők, és tekintettel a hasonló természeti viszonyokra, alkalmazásuk sem ütközik nagyobb nehézségekbe. Ugyanakkor bizonyos esetekben szükséges speciális, hazai gépek kifejlesztése is. A fakitermelés után keletkezett vágásterületek beerdösítése erdőgazdaságunk elsőrendű feladatai közé tartozik. Ennek elhanyagolása egyrészt nagymértékben megnehezíti egy későbbi erdősítés eredményességének esélyeit, másrészt pedig talajeróziót, vagy talajpusztulást idézhet elő. Sajnos, az erdősítés végrehajtását gyakran akadályozza a vágásterületen visszamaradt ágfa. gally és egyéb hulladék, amit valamikor kézzel gyűjtöttek össze, s amit a vágásterü- letröl tűzifaként elszállítottak, vagy egyszerűen elégettek. Ma már erre a célra megfelelő hazai, illetve külföldi gépek állanak rendelkezésünkre. Ezek közé tartozik a hazai gyártmányú SHR-12, Zetor traktorra szerelhető vágástakarító gép, melynek napi teljesítménye eléri az 1,5 hektárt. Ennél is előnyösebben alkalmazható a magyar gyártmányú VT-100 munkagép, amely a hulladékot felaprózza, majd a területen szétteríti, végül pedig a talajba is bedolgozza. Forradalmi változást jelentett e téren a vágástéri aprítógépek megjelenése, melyek a hulladékot felaprózzák, majd konténerbe gyűjtik, ahonnan gépkocsikba ürítik. Az apríték felhasználása óriási lehetőséget nyújt mind a fafeldolgozó ipar, mind pedig az energiatermelés számára. Ameny- nyiben a beerdősítendő területen nem kívánatos cserjék vagy sarjak találhatók, ezek eltávolítása a különböző bozótirtó. illetve helyben feldaraboló vagy zúzó gépek segítségével oldható meg. A teljesség kedvéért szükségesnek tartjuk még megjegyezni, hogy az említett aljnövényzet eltávolítása vegyszerek — az úgynevezett arboricidek - segítségével is megvalósítható, de csakis engedélyezett vegyszerekkel. Az így letisztított vágásterületen az erdősítést végezhetjük azonnal, vagy csak megfelelő talajelőkészítés után. Mivel azonban a talajelőkészítés föltételezi a földben levő tüskök eltávolítását (ami rendkívül költséges művelet), ezt csak indokolt esetben végezzük, mint például a gyorsan növő vagy értékes fafajok telepítése esetében. A tüskök eltávolítása történhet tuskókiemelő gépekkel (ilyen a szovjet gyártmányú K-21 tuskókiemelö), illetve tuskófúró- és marógépekkel (mint például az olasz Ellettari, Tritaceppi) is. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy tuskózást talajvédelmi okokból csak sík, vagy enyhén lejtős területeken végzünk. A tüskök eltávolítása után szükség lehet a terep elegyenlítésére is, ami rendszerint bulldózerek segítségével történik. Utána következik a mechanikai talajelőkészités, melynek célja a talaj tulajdonságainak javítása. Az ehhez használatos munkagépek közé soroljuk a főként hazai traktorokra szerelhető ekéket, tárcsákat, boronákat, kultiváto- rokat, talajmarókat, hengereket stb. A csemeték ültetése megoldható gödörfúrók, illetve erdei ültető gépiek segítségével. A nagyobb, traktorra függesztett, s a 60-90 cm széles és ugyanilyen mély gödröket készítő gödörfúrókat elsősorban sík, míg a kisebb, hordozható és motorfűrészre szerelteket inkább 25 százaléknál meredekebb lejtőkön használjuk. A gödörfúróknál is gazdaságosabb azonban az ültetögépek használata, melyek a konténerükbe helyezett csemetéket komplex módon kiültetik. Viszonyaink között a legjobban bevált a hazai gyártmányú RL-Z-011 jelzésű barázdás ültetőgép, amely a Zetor-6748 traktor hidraulikájára szerelhető. Nagy előnye, hogy mind tuskózott és mechanikailag előkészített, mind pedig tuskózatlan területen egyaránt jól alkalmazható. További előnye, hogy az ültetés mélysége szabályozható, s így a szabad- és a burkolt gyökérzetű csemeték ültetésénél egyaránt jól bevált. A teljesség kedvéért meg kell jegyezzük, hogy a talajápolás elvégzésére - amennyiben az erdősítés teljes mechanikai talajelőkészítés után történt - jól beváltak a már említett tárcsák és kultivátorok. Ha viszont az ültetés talajelőkészítés nélkül történt, szükséges az aljnövényzet rendszeres eltávolítása. Erre a célra nagyon jól bevált (és ma már külföldön is sor kerül alkalmazásálra) a Zvoíeni Erdőgazdasági Kutatóintézet munkatársai által kifejlesztett vágóhenger. Bár rövid írásunkban nem nyújthattunk teljes képiét az erdőművelési munkák gépesítéséről, reméljük, hogy a jövőben erre is alkalmunk nyílik új, nagy teljesítményű gépiek ismertetésével. KOHÁN ISTVÁN IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIII
