Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 3. szám
r 1983. I. 21. I rodalomtörténetünk feladata lesz. hogy megvizsgálja és sorra értékelje irodalmi belépőinket: ki mit hozott magával? Üres tarisznyával és csupasz kézzel jött-e. vagy közösségi értékké avatható személyes szellemi vagyonnal is gazdagított bennünket, eszmélő irodalmunkat, nyiladozó nemzetiségi kultúránkat. Meg kell vizsgálnunk, hogy íróink, szót kérésük, első jelentkezésük idején jelentős becsvággyal rendelkező, ám annál dadogóbb hangú, éretlen írósuhancok voltak-e, netán műveletlennek is mondható, nagyot akaró ,,őstehetségek“, vagy már kész irodalmi gondolkodással megáldott, esztétikumra érzékeny egyéniségek? Fel kell vetnünk ezt a kérdést, hogy tisztába jöjjünk önmagunkkal, egy emberöltós irodalmi utunkkal. Rácz Olivér irodalmi belépőjét - az ötvenes évek elején - háborús tapasztalatok formálta emberség, klasszikus humán műveltség és fejlett esztétikai formakultúra fényei világították meg. Első kritikai szövegei mögött az évezredes emberi kultúra közkincsei, egyetemes műveltség és a kifinomult szellemi érzékenység, az értékelő vélemény- alkotás tudatos és határozott képessége álltak, mint frontvonal mögött a jól szervezett, gazdag és segítőkész hátország, amely bőkezűen nyújtotta kimeríthetetlen tartalékait a harcoló seregnek. Ebben az időben ismertem meg öt, magyartanárom volt a kassai gépipari középiskolában. Középtermetű, sovány, nyugodt fiatalember, a logikus gondolkodás és pontos nyelvi kifejezés mestere. Irodalomórái érdekesek és tartalmasak, előadása pontosan szervezett, információgazdag és lebilincselő. A benne élő megalapozott, bő tudásanyagot, a felhalmozódott ismereteket szorosan összefogott, tényekkel gulata, valósága, mondanivalója a költő személyes tapasztalatait, sorsát idézik, létkérdéseit. melyek férfivá érlelték: szenvedést, fogságot, háborút. A Kassai dalok méltó és kellemes meglepetést keltettek a könyv megjelenése idején: Rácz Olivér költészete letisztult formakultúrájával. hangsúlyozottan személyes, érzelemgazdag hangvételével és a nemzeti történelmi hagyományok egyértelmű vállalásaival irodalomformáló, új művészi eszményt kínáló alkotói tettnek bizonyult. Irodalmunk fejlődésére tett hatását máig sem mértük fel. Gyökeres György felvétele rwMtmm MMWnMB Racz Oliver köszöntése 65. születésnapján és beleélésekkel átszőtt részletekben adta elő, objektív érvénnyel, de személyes bájjal és varázzsal, amely leköti a figyelmet, meggyőz és hallgatóját lenyűgözi. Első írásaira is ez jellemző: az általános érvényűre formált, személyes gondolatok egysége. Fábry Zoltán - s Tóth Tibor - mellett egyike azoknak, akik a fejlett - tehát felismerhető - irodalmi gondolkodás jegyeit viselve léptek nemzetiségi irodalmunkba. Kulturális és morális hátországának jellege és értékrendje később - a műveiben - bontakozik elénk. Nézzük a fiatal - fiatal? harmincöt éves! - kritikus hangvételét, irodalmi kritériumait és eszmerendszerét! Sokakkal ellentétben pontosan tudja, mi az irodalom és mi nem az, tisztában van a művészet lényegének alapelemeivel, amit a nagy többség - a sematizmus okán - még nem tud nálunk. De nemcsak tudja, hanem meg is mondja, kritizál. Keményen kikel a provincializmus ellen. Következetes, egyenes beszédet, szigorú értékrend igényét, meg nem alkuvást ígér. Kárhoztatja a ,,sá- mánkodókat“, ..kézrátevöket“, akik bőszítö felelősséggel és nagyképűséggel mondanak irodalmi ítéletet. Rácz Olivér személyében az irodalmi gondolkodás kér és kap szót, a hagyományokra építő, művészi valóságlátás és felelős kultúrtudat követeli helyét és igazát, olyan korban és helyzetben, melyben minden esetleges, képlékeny és fejletlen, eszmei dogmák és gondolkodási-szellemi sémák uralma idején. Akkor még nem tudtuk, hogy a kritikai véleménymondás ideje már a költőt érlelte benne. Az irodalom lényegéről és értelméről való gondolkodás a művészi tettet készítette elő, melyre azonban még várni kellett, hogy aztán annál nagyobb legyen a meglepetés. Verskötete, a Kassai dalok 1957-ben jelenik meg. A kor morajlásában, a kollektivizálás és az osztályharc felfokozott légkörében érzelemgazdag, halk hangú emlékek, eszmei keménység és következetesség idején lágy, egyéni és személyes hangvétel, harcos útkeresésben kies, jól járható lírai ösvény. A versekben költői hagyományok, történelmi reminiszcenciák, nemzeti vonások és egyetemes emberi színek, vágy, emlék és szép szerelem öltenek alakot. A szombathelyi politikai fogház balladája című versének hanA kötet hatszáz példánya szinte napok alatt elfogyott; s miután közvetlenül megelőzte a „Nyolcak“ antológiáját - úgy vélem -, joggal minősíthetjük a könyvet a költői szubjektumnak líránkban való, határozott szót kérésének. A szerző további kritikai munkássága közben ért meg a másik jelentős Rácz-könyv is amely szintén jóleső meglepetést és határozott esztétikai, minőségi előrelépést hozott: Megtudtam, hogy élsz című regénye. Egyike azon első komoly regényeinek, melyek színvonalasan és egyénien jelenítik meg a nemzetiségi történelemnek, a csehszlovákiai magyarság közelmúltjának, háború utáni sorsának drámai képét. S a regény egyben kiteljesíti Rácz Olivér irodalmi arculatát, művészi egyéniségét, melynek jellemző vonásai azóta is érvényesek és maradandók: történelmi és humánus elkötelezettségét, formakultúráját és hagyománytiszteletét. Ezen adottságai és tulajdonságai későbbi munkája során figyelemre méltó művekben fejeződtek ki, de mindenekelőtt pompás novellahösében. Álom Tivadar alakjában, aki regényeiben is ott él, meleg, mélabús humort, a szépre és jóra való fogékonyságot és emberséget sugározva eltorzult kegyetlen időkben, tekintetnélküliség és erőszak korában, amikor az esztelen gyilkolás jövőtlenségével szemben az emberi jövő reményét és értelmét testesíti meg. Rácz Olivér számos műfaji teret meghódított, hogy művészi alkatát kiteljesítse. Elismerésre méltó műfordítói tevékenysége cseh és szlovák nyelvből magyarított prózakötetekben és Csillagvirágzás című világirodalmi lírai antológiájában valósult meg. Puffancs, Göndör és a többiek, valamint a Rezeda cirkusz című ifjúsági könyvei immár nemzetiségi irodalmunkban e műfaj klasszikus értékei közé tartoznak. Évek során megfigyelhetjük, hogy a prózaíró valóságlátása és formakultúrája a bölcs humor és az irónia irányában fejlődik nála (Rogozsán kocsma). Látnivalóan írói pályája csúcsára ért, oly magaslatra és korba, amikor az alkotótól irodalom és olvasó még egyaránt sokat vár. Kívánunk Rácz Olivérnek kitartó alkotóerőt és jó egészséget, hogy várakozásunkat, értékes életművét újabb alkotásaival betetőzze DUBA GYULA Felelősségtudattal Eszmecsere a Szovjet Irodalom című folyóiratról A Szovjet írószövetség vezetősége titkárságának mindennapi tevékenységében rég bevált gyakorlat. hogy ülésein elemzik az írószövetségi sajtóorgánumok, s így a „testes“ folyóiratok munkáját is. Az utóbbi időben a Znamja, a Lityeraturnaja Ucsoba, a Druzsba Narodov munkáját tekintette át a titkárság. Utoljára az idegen nyelveken megjelenő Szovjet Irodalom munkájának szentelte ülését. Georgij Markov, az írószövetség vezetőségének első titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta: e kiadványnak az az igen fontos funkciója, hogy külföldön terjessze a soknemzetiségű szovjet irodalmat. Fő feladatai a következők: ismertesse meg az olvasókkal a Szovjetunióban élő nemzetek és nemzetiségek 77 nyelvén megszülető legjobb müveket, amelyek hű képet adnak a Szovjetunióról: a művészi szó eszközeivel mutassa meg a szovjet életmód előnyeit: tevékenyen vegyen részt az ideológiai harcban, védelmezve a Föld népei békés egymás mellett élésének és együttműködésének elveit. Szawa Dangulov főszerkesztő beszámolt a folyóirat munkájáról, s az ezután kibontakozott szenvedélyes jóindulatúan igényes, alkotó jellegű beszélgetésben Pavel Toper, Jurij Guszev, Oleg Sesztyinszkij, Igor Saj- tanov, Raszul Gamzatov, Valentyin Oaszkockij, Robert Rozsgyeszt- venszkij, Tamara Motiljova, A. Pankov, Alim Kesokov, Viktor Tyelpugov. J. Balanyenko (az Izvesztyija Kiadó igazgatója) és Szergej Szártákov vett részt. A felszólalók a szerkesztőség munkájának különböző aspektusaira összpontosították figyelmüket. Elhangzottak vélemények a folyóirat jellegéről, specifikumáról, a különböző nyelveken megjelenő kiadások sajátosságairól, a publikálásra szánt művek kiválasztásáról, a fordítás problémáiról stb. A kialakult eszmecsere és az ennek eredményeképpen elfogadott titkársági határozat nyomán kirajzolódik e kilenc nyelven megjelenő és csaknem száz országban terjesztett uni- kális irodalmi folyóirat nagyszabású, sokrétű tevékenységének képe. Megállapították, hogy a Szovjet Irodalom határozott sikereket ért el, s tovább keresi azokat az újságírói eszközöket és formákat, melyek segítségével megoldhatók a párt által az irodalmi sajtóorgánumok elé kitűzött fontos feladatok. Közzétett számos jelentős művet, amely méltóképpen reprezentálja külföldön a mai szovjet irodalmat. Nagy visszhangot váltott ki Leonyid Brezsnyev trilógiájának - a Kis Föld, az Újjászületés, a Szúzföld és a Visz- szaemlékezések című müveknek - a megjelentetése. Napvilágot láttak regények és elbeszélések, melyek a szocializmus szovjetunióbeli építésének szakaszait elevenítik meg: Sarat Rasidov: Győztesek, Szergej Zaligin: A bizottság, Ivan Melezs: Decemberi hófergeteg, Mihail Alekszejev: Nem szomorú a fűz, Anatolij Ivanov: Alka dalai; továbbá a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősiességét ábrázolják Georgij Markov: Háborús éveim, Jevgenyij Noszov: Sisakvi- selök, Alesz Adamovics-Danyiil Gra- nyin: Fejezetek a blokád könyvéből, Ivan Sztadnyuk: A háború, Vaszil Bi- kov: Elmégy, de visszatérsz-e?, Vja- cseszlav Kondratyev: Szaska, Vaclav Mihalszkij: Ballada a hú fegyverről. A folyóirat figyelmének középpontjában a máról szóló művek állnak (Jurij Bondarev: Választás, Viktor Asztaf- jev: A halkirály, Olesz Honcsar: A te hajnalod, Oleg Kuvajev: A terület, V. Popov: És ezt nevezik hétköznapoknak, A. Ebanoidze: Két hónap falun, avagy házasság ismeretei mai módra). A Szovjet Irodalom különböző nemzedékekhez tartozó, különböző alkotói modorú és egyéniségű költőktől publikál. Nagy összeállítások mutatták be Alekszandr Tvardovszkij, Mihail Iszakovszkij, Nyikolaj Tyiho- nov, Leonyid Martinov, Jaroszlav Szmeljakov, Alekszandr Prokofjev, Konsztantyin Szimonov, Pavel Anto- kolszkij, Mikola Bazsan, Olga Berg- holz, Mihail Lukonyin, Szergej Orlov, Mirszo-Turszun-Zade, Arkagyij Kule- sov, Raszul Rza, loszeb Nonesvili költészetét. A publicisztikai írások beszámolnak az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásairól, a lenini párt következetes békeharcáról. Az utóbbi években a folyóirat szerkesztősége fokozta ellenpropaganda tevékenységét. Gyakrabban lelentek meg polemikus jellegű cikkek, amelyek megcáfoltak különféle polgári „elméleteket“, a szovjet irodalmi müvek tendenciózus, hamis értelmezéseit (Alekszandr Csakovszkij nyílt levele Carter elnökhöz, Feliksz Kuznye- cov, Valentyin Katajev, A. Beljajev, Nyikolaj Fedorenko, U. Guralnyik cikkei). A jéfenlegi kiéleződött nemzetközi helyzetben, amely különös felelősséget ró a kulturális személyiségekre a háború elhárítását, az emberiség által létrehozott szellemi értékek megőrzését illetően, a szerkesztőség különszámot készít elő Az író és a béke címmel. J elentős munkát végzett a szerkesztőség az SZKP KB által Az irodalom- és művészetkritikáról hozott határozat végrehajtásáért. Eredményként könyvelhetők el a modern irodalmi folyamat legfontosabb problémáiról, a szocialista realizmus lényegbevágó kérdéseiről szóló cikkek, amelyek feltárják a szovjet népek irodalmainak eszmei-esztétikai gazdagságát (Dmitrij Lihacsov, Borisz Szucs- kov, Mihail Hrapcsenkov, V. Ivaseva. Jurij Kuzmenko, Jurij Szurovcev írásait). Megjelennek cikkek szovjet és külföldi irodalmárok alkotó együttműködéséről is. A szerkesztőség a társadalmi és kulturális élet jeles alkalmaira tematikus számokat jelentet meg. Fontos politikai töltetük volt azoknak a számoknak, amelyek az SZKP XXVI. kongresszusára, illetve Lenin születésének 100. évfordulójára láttak napvilágot. Különszámok mutatták be az olvasóknak Azerbajdzsán, Lettország, Dagesztán, Tádzsikisztán, Örményország, Üzbegisztán, a szibériai népek irodalmát és művészetét (megkezdődött a munka a litván-számon), és széles panorámát adtak a szovjet köztársaságok irodalmi felvirágoztatásáról abban a számban, amelyet a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójára időzítettek, továbbá a Szovjetunió népeinek meséit, a tudományos ' fantasztikus irodalmat, afiatal írók tevékenységét. Sikeresvál- lalkozások voltak a Tolsztoj-, Dosztojevszkij-, Csehov, Solohov-jubileumra készített számok. A szerkesztőség szüntelenül törődik azzal, hogy létrejöjjön egy magasan kvalifikált fordítógárda, hogy a szovjet szerzők művei az eredetinek megfelelő színvonalon jelenjenek meg a külföldi olvasók számára. Az elfogadott határozat megállapítja: a folyóirat nagy munkát végez annak érdekében, hogy a külföldi olvasó megismerhesse a soknemzetiségű szovjet irodalom eredményeit: a vezetőség titkársága ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy az utóbbi években számos olyan jeles mű kiesett a szerkesztőség látószögéből, amelynek élénk visszhangja volt a szovjet kritikában, az olvasók körében. Vagyis a művek kiválasztása nem mindig eléggé átgondolt. Nem mindegyik fordítás - kivált versfordítás - készül magas művészi színvonalon. Nincsenek eléggé képviselve a folyóirat hasábjain a szovjet kritika azon írásai, amelyek a jelenlegi irodalmi folyamatot világítják meg. Nincs elegendő problémafelvetö, publicisz- tikusan éles, polemikus cikk a szovjet irodalom nyugati interpretátoraitól. A publikációkat kísérő szövegek olykor egykaptafára készülnek, nem veszik figyelembe a külföldi olvasótábor sajátos igényeit. A szerkesztőség az utóbbi időben kisebb figyelmet fordít a Szovjetunióban megjelenő külföldi irodalmi művekre, a szovjet kritikusok ezen irodalmakról szóló írásaira, holott a folyóirat ilyen irányú tevékenységének jellegadónak kellene lennie. Nem mindig magas színvonalú és hatékony a kapitalista világ országainak szánt egyes számok ellenpropa- gandisztikus tendencia. A titkárság határozata számos konkrét ajánlást tartalmaz a folyóirat munkájának további tökéletesítésére vonatkozóan. SZ. I.
