Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-24 / 25. szám
Vasárnap 1983. június 26. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.33, nyugszik 20.42 Közép-Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.50 Nyugat-Szlovákia: 4.49, nyugszik 20.58 órakor A HOLD kel - 22.01, nyugszik 5.19 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JÁNOS, PÁL és ADRIÁNA nevű kedves olvasóinkat • 1908-ban született Ladis- lav STEHÜK szlovák író és költő, érdemes művész • 1913-ban született Peter MATEJKA szlovák festő, érdemes művész (t 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MARXIZMUS, GAZDASÁG, JÖVŐ M. Mityin akadémikus cikke ARANYJELVÉNYES BRIGÁDTAGOK Egri Ferenc riportja „SZÖRMOTOROK“ ÉS PARIPÁK Kovács Elvira riportja BÚZAKALÁSZ A LOMBIKBAN J. Mészáros Károly írása VÁRJUK A VENDÉGEKET Németh János riportja CSENGŐK ÜZENETE Lalo Károly riportja FECSKÉK Részlet Gabriela Roth- mayerová Fecskefészek című könyvéből Komplex egészség- ügyi ellátásban részesülnek a fűtőanyag és az energiaipar dolgozói a 200 ágyas bojnicei (prie- vidzai járás) Bánik szanatóriumban. A betegeket vízkezelésben, masz- százsban, egyéni és csoportos rehabilitációban, valamint pa- rafin- és elektromos kezelésben részesítik Az új kibővített tornateremben újdonságként az ún. muzikoterápiát is bevezették. A felső képen: Mária Ton- hajzerová masszőr vízalatti masszázst végez. (Amand Absolon felvételei-ŐSTK) Takarékoskodni mindenütt lehet — olvastam nemrég az egyik újságban ezt a frappáns címet. Első gondolatom (és nyilván nemcsak nekem), az volt, hbgy nem csupán lehet, hanem kell is mindenütt. A véletlen úgy hozta, hogy az újságcikk elolvasása után éppen ebédre mentem. Üzemi konyhánkban - talán mert épp a takarékoskodás járt eszemben - feltűnt; az ebédjüket már elfogyasztott kosztosok tálcáikon nemcsak üres tányérokat visznek vissza, hanem ételmaradékot, félig elfogyasztott vagy rmajdnem teljes kenyérszeleteket is. Tudjuk, hogy manapság egyre többen vannak, akik a kenyérevést a karcsúság ellen elkövetett véteknek tartják. Legalábbis igyekeznek mennél kevesebb kenyeret enni. Vagyis a szokásos méretű kenyérszeletet soknak tartják, ezért csupán Kenyérkár egyet-kettőt harapnak belőle, s a maradékot rendszeresen visszaviszik. így az elpocsékolódik, azaz (a legjobb esetben) a moslékba kerül. Nem, eszemben sincs szóvá tenni a kenyérfogyasztás korlátozását, hiszen a karcsú vonalak ellen igazán nekem sincs semmi, de semmi kifogásom. Azt azonban mégis megjegyezném, hogy az üzemi étkezdékben, sőt a vendéglőkben is az eddig megszokottól eltérő, azaz kisebb (a felére vágott) kenyérszeleteket is tanácsos volna felszolgálni. Ha ezt nindenütt megtennék, felbecsülhetetlen mennyisé- lú kenyeret lehetne megmenteni a kárbaveszéstól. Azok, akik kenyérpártiak, természetesen nem károsulnának, hiszen annyi szeletet ehetnének, amennyit csak akarnak. Takarékoskodni mindenütt lehet és kell. Mindennapi kenyerünket se pazaroljuk! f* "'íi íüp JHAt/ IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az emberiség előtt olyan problémák állnak, amelyek megoldásával jövője függ ösz- sze. Gondoskodni kell az energiatartalékokról, a környezet védelméről, a fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok fejlődésének támogatásáról, az éhezés, a nyomor és a járványos betegségek felszámolásáról, a világtengerek gazdagságának és a világűrnek békés célokra történő felhasználásáról. Ezeket a sürgető problémákat nem lehet jelentős anyagi és szellemi erő összpontosítása, konstruktív nemzetközi együttműködés nélkül megoldani. Természetes, hogy a lázas fegyverkezés, a különböző gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargók nem biztosítanak megfelelő talajt a békés egymás mellett éléshez és az alkotó együttműködéshez. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a világon feszültséggócok, aggasztó válság- helyzetek léteznek, amelyek pusztító háborúba torkollhatnak. Elég megemlíteni, hogy a második világháború befejezése óta eltelt nem egészen négy évtizedben a világ különféle részein a fegyveres konfliktusok tucatjaira került sor, amelyek nagyszámú áldozatot követeltek. Az óriási eszközöket nem a népek életének gazdagítására, hanem éppen szegényítésére és puszta létének veszélyeztetésére fordítják. Folytatódik a tömegpusztító fegyverek gyártása és tökéletesítése. Egyre sürgetőbben merül fel az egész világ népei előtt az a kérdés, amelyet az atomenergia felfedezése óta a józanul gondolkodó emberek feltesznek: vajon ezt az erőt az ember javára vagy tönkretételére használják ki. Az atomenergia békés felhasználása nagy lehetőségeket és távlatokat nyit az emberiség előtt. De ugyancsak felhasználható civilizációnk veszélyeztetésére, sőt teljes megsemmisítésére. Nagy aggodalommal kell megállapítani, hogy éppen abban az országban, amely elsőként előállította az atombombát, és amely egyedüli országként ezt a borzalmas fegyvert bevetette, ma is vannak erők, amelyek az atombombát az elrettentés, érdekeik érvényesítése, a világuralomra törés eszközének tekintik. Bennünket itt Csehszlovákiában és sok más ország népeit főként az európai helyzet aggasztja. Nem becsüljük le a veszélyt a világ többi részén. Európában ebben az évszázadban már két nagy háború tört ki. Lángjaik gyorsan átterjedtek a többi földrészre. A jelenlegi időszakban is hasonló veszély fenyeget, mert földrészünkön már most óriási pusztító potenciál összpontosul. A NATO döntése alapján e potenciált tovább akarják növelni új, amerikai rakéta- és atomfegyvereknek a nyugat-európai országokba való telepítésével. A legzajosabb propaganda sem álcázhatja, hogy ez a veszélyes irányvonal a szocialista országok ellen irányul, amelyek szilárdan és következetesen a béke oldalán állnak. Gustáv Husák elvtársnak a béke-világta- lálkozón mondott beszédéből Paksi Vilma a Dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) Gorkij utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa. Harmincnégy éve van a pályán, vállalva annak minden gondját, nehézségét, természetes örömmel élve át a sikereket, amelyeket az oktatói-nevelői munkában a közel három és fél évtized alatt elért. Egy a hatvanegy pedagógus közül, akik csaknem ezer tanulónak az életre való felkészítésén, becsületes, a társadalom számára hasznos emberré nevelésén munkálkodnak ebben az iskolában. Paksi Vilma már tanított, közben kitartó, rendszeres munkával önmagát is képezte, elvégezte előbb a bratislavai pedagógiai gimnáziumot, majd 1968-ban a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar-szlovák tanszakát. Tanítói pályája Komárom- füssön (Trávník) indult, ahol négy évet töltött. Később tanított Apácaszakállason (Opa- tovsky Sokolec), Nagymegye- ren (Calovo), tíz évig Ekecsen (Okoc). 1963-ban került Duna- szerdahelyre, az akkori Lenin, ma Gorkij utcai alapiskolába, s azóta ott tevékenykedik.- Húsz.éve tanít magyart és szlovákot a felső tagozaton. Milyen tapasztalatokat szerzett a két tantárgy tanításában?- Magyart 1961-tól tanítottam, de az elmúlt tanévben ezt a tantárgyat leadtam, most már csak szlovák nyelvet és irodalmat tanítok. Hogy milyen tapasztalatokat szereztem? Jókat Is, kevésbé jókat is. A siker attól is függ, melyik gyerek milyen tantárgyhoz érez nagyobb vonzalmat. A matematikai tehetséget jóval nehezebb megnyerni a nyelveknek. Általában persze elmondhatom, hogy tanítványaim többségével sikerült megszerettetnem a két nyelvet. Ami a szlovákot illeti, bevallom, nagyobb erőfeszítéseket igényel a tanítása, lévén, hogy magamnak is naponta meg kellett - s olykor még ma is meg kell - küzdenem a nyelv jobb gyakorlati ismeretéért.- Aki évtizedeket tölt el valamilyen pályán, önkéntelenül is kialakul benne valamiféle hitvallás.- Úgy is van. Én azt vallom, hogy annak, aki a gyermeki szellem és lélek „mérnöke“ akar lenni, az legyen felkészült, főleg szakmailag, haladjon együtt korával. És persze legyen jó viszonya a tanulókhoz, mindenkor követelje meg a tananyag ismeretét, mindamellett szeresse őket. A tanító és tanuló közötti közvetlen, jó emberi kapcsolatokat csak így tudja megtartani. Fontos a szakadatlan önművelés, szakmai, politikai egyaránt.- És hogy érzi, sikerült jó kapcsolatokat teremtenie a gyerekekkel?- Úgy érzem, jobbára igen. Most már bevallhatom: jólesett, hogy tanítványaim meglátogattak, amikor egyszer beteg voltam, és mi tagadás, az is örömmel tölt el, ha egykori tanítványaim levélben vagy személyesen fölkeresnek. Egyébként az én osztályomban előttem mindenki egyforma, bár tudom, egyik tanuló jobb, a másik gyengébb képességű. — Van-e mégis különösen emlékezetes osztálya?- Én valójában minden tanulómhoz szeretettel közeledem, és minden osztályomat szerettem, ahol osztályfőnök voltam. Egy osztályomra azért ma is bizonyos nosztalgiával emlékezem, talán, mert az első volt a fölső tagozaton. Ez az 1963/64-es tanévben végzett A osztály. Sokan tovább tanultak közülük, örülök a sikerüknek. Abba az osztályba járt többek között Kucman Eta színésznő, Szakái Erzsiké és Rigó Zoltán kibernetikus, Nagy Márti zenepedagógus, Gárdos Magdi jogász és mások. Paksi Vilma 1965 óta párttag. Azon túl, hogy az iskolában a magyar tantárgybizottság elnöke és számos tanulót felkészített - sikeresen - a kiejtési versenyekre, sok-sok iskolán kívüli munkát végzett és végez politikai és társadalmi szervezetekben. Sokéves pedagógiai munkája elismeréséül 1974-ben Példás pedagógus, az idén pedig Érdemes pedagógus címmel tüntették ki. KÖVESDI JÁNOS SZERETNI A GYEREKEKET
