Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 3. szám
A mentőautó szirénázó hangja megálljt parancsolt a járműveknek, gyalogosoknak egyaránt. Egy bérház előtt fékezett le, az autóból kiszálló fehérköpenyes férfi sietős léptekkel szaladt fel a lépcsőkön és nyitott be a kapun. Az arra haladó járókelők azt hihették, hogy a gyors segítség egy betegnek kellett, ám a mentőautón levő felirat - Hematológiai és Transz- fúziós Klinika - másra engedett következtetni. Néhány perc múlva az egészségügyi dolgozó egy fiatal férfi kíséretében szállt be a mentőbe és ismét felsüvített a sziréna ismert hangja...- Ez történt tíz nappal ezelőtt - mondta beszélgetésünk kezdetén Juraj Jelinek. De hogyan is kezdődött?- Még katona voltam, amikor bajtársaimmal együtt először adtam vért. Azóta, lassan tizenöt éve negyedévenként, brigádtársaimmal eljárunk a véradó-állomásra. Úgy fél évvel ezelőtt megkérdezték tőlem is, nem lennék-e hajlandó másképp adni vért, mint a szokott módon. Ugyanis a vércsoportom Rh 0 -negatív, ami annyit jelent, hogy vérem mindenki számára használható. Az orvosnő elmagyarázta, hogy egy gép segítségével kivonják a véremből a fehér vérsejteket és a vérlemezeket, és a megmaradt,, szegényebb“ véremet azonnal vissza is kapom. A bonyolultnak tűnő műszer láttán kissé haboztam, de végül is beleegyeztem abba, hogy ha szükség lesz rám, akkor megyek. És tíz nappal ezelőtt, egy szombat délelőtt jött értem a mentőautó. Tíz nap múlva ismét megyek. Juraj Jel íneket erre a vérvételre mi is elkísértük, Edita Danihelová orvosnő nagyon készségesen kalauzolt végig a klinikán és bemutatta a haemonetisc szeparátort, amellyel megszakított vérvételt végeznek. Beleegyezett abba, hogy ott legyünk amíg előkészíti a műszert. - Ez a műszer amerikai gyártmány és nagy segítséget jelent nekünk. Segítségével úgy vehetünk vért, hogy abból csak a legszükségesebb összetevőket vonjuk ki és az igy kezelt vért visszaadhatjuk a véradónak - magyarázta az orvósnő, miközben a műszerhez csatolta a műanyag csőrendszert. Az egész művelet bonyolultnak tűnik, de Danihelová doktor ügyes, gyors mozdulatokkal dolgozott és tíz perc alatt a műszer készen állt. Juraj Jelínekre többet kellett várnunk, hiszen őt alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, ott helyben. Ahhoz, hogy valaki ilyen formában adhasson vért, az üzemi orvos beleegyezése is kell, hiszen csak egészséges ember vére használható a gyógyításra. És mert Juraj Jelinek 33 éves villanyszerelőnél minden rendben volt, elkezdődhetett a vérvétel.- Jurajnak jó erős erei vannak, köny- nyen vezethetők beléjük az elég vastag tűk, igaz, hogy ez is a feltételekhez tartozik - hallottuk az orvosnőtől. A jobb kézből a szeparátor segítségével folyni kezdett a bíborvörös folyadék egy harangszerü tartályba, amelyben forgás következtében különváltak a vér alkotó elemei. - Húsz perc leforgása alatt 225-375 milliliter vérből vonjuk ki a fehér vérsejteket és a vérlemezeket. A csőrendszer ki-bekapcsolásával irányítjuk, hogy a vérből kivont részek hová folyjanak. És mert a véradónk fizikai és pszichikai állapota megengedi, az első ciklus után a bal kezébe azonnal vissza is kapja a saját vérét. Egy-egy ciklus tartama húsz perc, a soványabb véradónál nyolcszor ismételjük meg (egyszeri vétel 225 ml) a súlyosabbaknál hatszor, mert azoktól egy-egy ciklus alkalmával 375 milliliter vért veszünk. Az egész művelet 4—4,5 óráig tart és a legkellemetlenebb talán az, hogy a véradónak mozdulatlanul kall feküdnie, hiszen a jobb kezéből vesszük, a bal kezébe viszont kapja a vért. De mi törődünk vele - mondta nevetve, - ha szomjas, megitatjuk, ha például orrot kell fújnia, segítünk neki. Nagyon jó kapcsolat alakul ki közöttünk, ami fontos is, szóba kerülnek a munkahelyi és a magánélet gondjai, örömei, de a mindennapi bosz- szúságok is.- Igen - nevetett fel Danihelová orvosnő kollégája Mistrík doktor - tudjuk, hogy Juraj barátunk nős, két gyermek apja, hogy villanyszerelő a Fémmegmunkáló Vállalatnál, hogy felesége egy virágkereskedés elárusítónője és nagyon félti a férjét. Azt is tudjuk, hogy nemsokára nagyobb lakásba költöznek, hogy Juraj 1981-ben 11 hónapig a Szovjetunióban dolgozott, és még sok mindent...- Ilyen műszer Bratislavában az onkológiai klinikán is megtalálható, ott is nagyon jó szolgálatot tesz, de szerte a világon használatos. Nem újdonság és bizonyítottan nem ártalmas. Véradóink a vérvétel után számított két napon belül ismét jelentkeznek, kivizsgáljuk őket, és beszámolnak esetleges nehézségeikről. Tapasztalatunk szerint szervezetük két napon belül újratermeli a kivont vérösszetevőket. Magamon is kipróbáltam és nem érzékeltem semmi változást - magyarázta, miközben a műszert figyelte. S mert minden jól ment, a vérvétel folytatódhatott.- Miért döntött úgy - kérdeztük Juraj Jelínektöl - hogy vállalja a hazánkban még nem gyakori véradási formát?- Nem gondolkoztam a miérten. Valakinek szüksége van a véremre. Lehet, hogy az illetőnek is vannak gyerekei, felesége, szülei... Igaz, hogy a feleségem félt, de amikor az első alkalom után látta, hogy nincs semmi bajom, belenyugodott. Ö is arra gondolt, amire én, ha én kerülnék olyan helyzetbe, nekem is adna valaki...- Az így kivont vérösszetevőket azonnal - vérátömlesztés formájában a klinikán fekvő beteg kapja, ugyanis ez a folyadék nem tárolható. Van, illetve volt több olyan betegünk is, akiken több héten keresztül így próbáltunk segíteni - magyarázta Danihelová doktor. - Csakhogy van itt egy lényeges szempont. Sajnos, a szeparátor nagyon drága műszer. Az üzemeléshez szükséges műanyag csőrendszer is drága, ezért, annak ellenére, hogy a szeparátort többféleképpen lehet használni, mi csak az említett műveletet végezzük rajta. Véleményünk szerint, hazánkban biztosan lenne rá mód és lehetőség, hogy ezekhez hasonló csöveket gyártsanak, csak vállalkozó kellene. Arról van ugyanis szó, hogy a hagyományosan történő vérvétel sokkal igényesebb, több véradóra van szükség, a megmaradt vér kárba vész, a laboratóriumi munkák idő- és munkaerőigényesek... S ami a legfontosabb, a műszer segí tségével több vérösszetevőt vonunk ki a vérből mint nélküle - mondta a búcsúzásnál az orvosnő. Kilépve a klinikáról elgondolkodtunk a hallottakon. Megtudtuk, hogy 1982- ben 58 véradó adott vért a szeparátor segítségével, de több véradóra lenne szükség, ugyanakkor a műszer nem használható ki teljes mértékben. A segítségnyújtás alapvető etikai követelmény. Jó lenne, ha erre gondolnának azok is, akik a jó ügy érdekében tehetnének valamit. Akik vállalnák a műanyag csőrendszer gyártását (és nemcsak a Chi- rana vállalatra gondolunk!), hogy közös összefogással a legértékesebbet - vért - takaríthatnánk meg embertársaink érdekében. mert életről, életekről van szó! PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ ság fennállása alatt gondolom nem okoznak problémát. Á tulajdonjogi viszonyok háttérbe szorulnak az érzelmi viszonyokkal szemben. Válás után viszont az osztozkodás során a volt házastársak tulajdoni viszonyai, követelései kerülnek előtérbe. Hogyan folynak le a közös tulajdon megosztására irányuló perek?- A leggyakrabban nem éppen a legbékésebb hangnemben. Bizonyos szempontból talán érthető is, hiszen a volt házastársak nem azért váltak el és nem azért kérik, hogy mi osszuk meg köztük osztatlan közös tulajdonukat, mert jól kijöttek egymással, s mert mindenben meg tudtak egyezni. Hosszadalmas, aránylag költséges perekről van szó, amelyekben széles körű bizonyításra van szükség, hiszen a házastársak olykor több évtizedes gazdálkodását derítjük fel. Elsősorban az osztatlan közös tulajdon terjedelmét kell megállapítanunk, majd az értékét (a bontóítélet jogerőre emelkedésének pillanatáig) rendszerint áruszak- értök becslése alapján; és csak ezek után kezdhetjük meg a tulajdonképpeni megosztást. A bíróság köteles megtenni mindent annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb, legátfogóbb képet kapja meg a házastársak vagyoni helyzetéről. ítéletünkben az egész osztatlan közös tulajdon sorsáról, megosztásáról kell döntenünk és nem csupán annak egy - a vita tárgyát képező - részéről.- Milyen megfontolások, elvek irányítják önöket az osztatlan közös tulajdon megosztásánál? A legáltalánosabb alapelveket a Polgári törvénykönyv tartalmazza, amely szerint aházastársaktulajdoni hányadai elvben egyenlöek, ami tükrözi a házastársak teljes egyenjogúságáról vallott felfogásunkat is. Ez az esetek nagy részében nyilván igazságos, de olykor ennek a szabálynak az alkalmazása igazságtalan megósztáshoz vezetne. Ezért a törvény lehetőséget ad arra is, hogy eltérő arányban osszuk meg a vagyont. Figyelembe vesszük például a kiskorú gyermek szükségleteit, azt hogy a házastársak hogyan gondoskodtak a családról, és hogyan járultak hozzá a közös vagyon megszerzéséhez, gyarapításához és megőrzéséhez. A hozzájárulás mértékének megállapításánál nemcsak azt vesszük figyelembe, ki mennyit keresett, mennyit költött magára, mennyit tett le otthon az asztalra, de azt is, hogy ki gondoskodott a gyermekek ellátásáról és a közös háztartás vezetéséről. Nem kerülhet hátrányos helyzetbe az aki „csak“ a gyermekek nevelésével foglalkozott, mosott, főzött, takarított, baromfit nevelt, de nem hozott haza egy fillért sem, mert „nem dolgozott“- vagy inkább - mert nem kapott fizetést. Ezeken az alapelveken belül - mint látható - elég nagy a mérlegelési szabadságunk, de még további rendelkezések is biztosítják az igazságos elosztást.- A házastársak nem csupán vagyonnal rendelkeznek, de gyakran adósságokkal is. Kölcsönt vesznek fel, hogy lakásberendezést vásároljanak, kifizessék a szövetkezeti lakás tagrészét, házat építsenek stb. Ezeket az adósságokat is rendezi a bíróság?- Természetesen, az adósság is „megosztás“ alá esik, lényegében úgy, hogy aki átveszi a kölcsönén vett dolgot, az törleszti általában a kölcsönt is.- Kié lesz a közösen épített (szerzett) ház és mennyiben veszik itt figyelembe a kiskorú gyermekek szükségleteit? A kiskorú gyermek érdekeit a legmesszebbmenóen figyelemmel kísérjük az egész osztatlan közös tulajdon megosztásánál. Mindazt, amire a gyermeknek szüksége lehet és van, annak a szülőnek a tulajdonába juttatjuk, akinek a bontóítéletben ítélték meg a gyermeket. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy különlegesen kedvező jogokhoz juttatnánk a gyermekről gondoskodó szülőt: hogy csak azért, mert nála van a gyermek, több illetné meg öt a közösből, többet juttatnánk neki, hiszen nem az ő érdekeinek kell fokozottabb védelmet nyújtani, hanem a gyermek érdekeinek. Azt pedig, hogy esetenként kinek juttatjuk a közös családi házat, nehéz így általánosságban megmondani. Számtalan körülményt kell mérlegelnünk. Egyszerűbb a kérdés a lakások esetében; itt általában a gyermekről gondoskodó szülő javára szüntetjük meg a házastársak közös lakáshasználati jogát. A családi házak kérdésében pedig olyan gyakorlat alakult ki, hogy elég nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, ki milyen készenlétben van a másik fél részének kifizetésére; annak, aki a házat magának akarja, bizonyítania kell, hogy a volt házastársát megillető összeget egyszerre ki tudja fizetni, vagy legalább nagyon rövid határidőn belül. Nem lenne igazságos a családi ház tulajdonjogától megfosztott házastárssal szemben ugyanis, ha ötvenezer vagy százezer koronát havi 300 koronás részletekben kapna meg!- Végül pedig mit ajánlana a közös tulajdon megosztása előtt álló vagy a megosztással küszködő olvasóinknak?- Elsősorban azt, hogy üljenek le, beszéljék meg a dolgokat és igyekezzenek megállapodásra jutni, mert mégiscsak ők maguk tudják a legjobban, melyiküknek mire van szüksége, ki mit tud célszerűbben felhasználni. A megállapodást nem kell írásba foglalni, ha nem ingatlanról van szó, bár hasznos, és mindenképpen bele kell venni mindent, ami az osztatlan közös tulajdonba tartozik, különben érvénytelen a megállapodás. Talán az sem elhanyagolható szempont, hogy aránylag költséges a bíróság által kirendelt szakértő, s hogy a per illetéke a megosztott tulajdon értékének két százaléka, de még az esetleges ügyvédi képviselet sem olcsó. FEKETE MARIAN 1983.1.21. (ŐSTK-felvétel)
