Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
Diszkoszdráma a „hárombetűn“ Akad egy-két sportág, amelynek hazai földön jegyzett sporteseményeit számontartják a nemzetközi sportnaptárban is. Ezek között is a legjelentősebb az immár klasszikus „hárombetü“, a P-T-S. Ha pedig valaki ezt a három betűt így egymás mellett látja - és ha az a valaki csak egy keveset is érdeklődik a sportélet iránt - annak azonnal az eszébe jut a szó: atlétika. Méghozzá nem is akármilyen atlétika: csúcsszínvonalú atlétika. A sportok királynőjének évenkénti olyan rendezvénye, amelyen a közönség újra és újra meggyőződhet arról, hogy a „királynő“, bár olykor-olykor „ráncosodik“, de nem vénül... (Egyébként, ha nem lenne e „királynő“, aligha értené meg valaki is, hogy az Interpálya nézőtere miért éppen akkora, amekkora...) Ahhoz pedig, hogy a fentebb jelzett - a vénüléssel kapcsolatos - állításunk valós maradhasson évről évre, olyan versenyszámok járulnak hozzá, mint az elmúlt heti P-T-S diszkoszvető száma. Már csak azért is, mert a világon még soha nem fordult elő olyan diszkoszvetőverseny, amelyen ott lett volna három olyan diszkobolosz, akik túljutottak a jelenlegi legbüvösebb diszkoszvetőhatáron, a hetven méteren. Delis, Bugár és Martinez pedig ilyenek. DELIS. Amikor megjelent a diszkoszvetés világszínpadán, éppen nyúlánkságával tűnt ki. Valahogy mindig kilógott a diszkoszversenyből, bár technikáját dicsérték... (Persze a nagy versenyek végelszámolásánál nem a technikát pontozzák szigorú - és nem mindig tárgyilagos - bírák, hanem rideg acélszalag adja meg a választ „ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb“. (Ilyen esetben aztán a bajnok azt sem bánná, esetleg, hogyha azt írnák róla: csapnivalóan rossz technikával, méterekkel első...) Nos, technikája az évek múlásával csak javult, ö maga külsőre „megmackó- sodott“ korábbi önmagához képest. Trapézizma akár a hajókötél. Legfeljebb az idegei „vastagabbak“ annál, de persze - azt nem centire mérik... BUGAR. Egy bajnok a plakátról. Az idei P-T-S népszerúsitő nyomdaterDel is - ismét a 70 méter közelében Bugár: Lesz még jobb is méke öt ábrázolja dobás közben. Ami azt illeti, az ö idegeire aztán igazán nem lehet panasz. Moszkva, Athén csúcstalálkozói erre a bizonyíték. Ráadásul ereje, robbanékonysága csak javult, így az első hetven méteren túli dobását alighanem rövidesen újabbak követik. Az sem lenne különösebb meglepetés, ha éppen Helsinkiben. A „királynő“ első világbajnokságán ... MARTINEZ. Óklasszikus görög szobor, ébenfa-kivitelben... Igaz, ö még „csak“ a hetvenméteres „csíkot“ találta telibe, de nem túl sokat jelent e „szerszám“ világtalálkozóin, hogy derűs „sörmeccseken" ki hajigái a legmesszebbre. Bizonyította ezt a szer „professzora“, AI Oerter is. (A „Corpus delicti“ nem kevesebb, mint négy olimpiai aranyérem). Martinezröl megmintázhatnák akár a nyugalom szobrát. Ráadásul nem nyomasztja a felelősség súlya. Az inkább Delisre nehezedik a karibtengeri szigetország dobóatlétikájában. Persze, ha éppen Martinez nyer, azon sem lepődne meg ma már senki sem. Az Inter pályán kétszer is neki „állt a zászló“... A VERSENY. Persze, mit érne egy verseny, ha mindig az esélyesek győznének. (Igaz, hogy sokat ér az akkor is, az ismét bebizonyosodott. De amíg ez véglegessé vált... (I). A mezőnyben ugyanis még ott volt néhány diszkoszvető - „kereken“ tizenhárom... Például Gejza Valent. Athénban talán Európa-bajnok - írták róla - ha utolsó dobásánál nem lép ki. De kilépett. A „nagyok közül ő kezd. Csaknem 65 méterrel! Ez a csaknem 65 méter „csak" 64,56 m. Bugár Imre túldobja. Második sorozat. Bugár ront- kilép. Elvégre egy hetvenméteres dobó adjon magára... Martinez’óriási csatakiáltása nem volt hiábavaló- 66,54-et hí utat az acélszalag. Delis: 67,50 ml De még hol a vége... Negyedik sorozat. Martinez: 68,76 m, Delis: 68,92! Ötödik sorozat. Martinez csaknem 70 métert dob, de kiesik a dobókörből. Delis viszont nem esik ki - 69,26-al nyeri a versenyt. Hogy lehet izgalmas egy dobóverseny...?! - kérdezte minap egy focirajongó. íme, lehet. A szereposztástól függ. Ráadásul még kedvező ellenszél sem fújt... Martinez tekintete mintha azt mondaná: hol van az a fránya hetven méter? (A szerző felvételei) A rendezés művészete Eszem ágában sincs „ kirándulni“ a film- és színházművészetbe, mégha a cím valami ilyesfélét is sejtetne. Inkább a rendezés, pontosabban: a birkózóverseny-ren- dezés-múvészetével- vagy ha úgy tetszik: ,,művészetével“ akarok inkább foglalkozni egy konkrét példa kapcsán. Már két évvel ezelőtt is - már sokadszor - döcögött a szabadfogású felszabadulási emlékverseny rendezése. A verseny a szőnyegen még csak-csak lezajlott, de a ,,hogyan“-ban nem volt sok köszönet. Tavalyra aztán előbb az a hír járta, hogy Prievidzán rendezik, elvégre ott pezsgő birkózóélet folyik, közönsége is van a sportágnak szép számmal, de aztán mégis csak elmaradt. Aztán - igaz már jócskán az idény végén - mégis megrendezték, igaz Komáromban (Komárno). Virágh István, a Szlovákiai Birkózó Szövetség elnöke, a Slávia Komárno vezető edzője vállalta a verseny rendezését. Persze, nem egyedül, hiszen hiába van MIT rendezni, és HOL, - sportcsarnok - ha nincs KIVEL. Komáromban eme követelmény sem okozott gondot. Az elnökedző lelkes szervezőket, áldozatkész rendezőket toborzott, és Így a Duna-parti város immár második olyan nemzetközi sportrendezvény házigazdája, amelyek elviszik - és öregbítik - a város jó hírét a nagyvilágbanI Úgy, ahogy az ökölvívók Szlovákia Nagydija, úgy a birkózók szabadfogású fel- szabadulási emlékversenye is remeke volt a mintaszerű rendezésnek. Ez, persze, nem ment volna a város politikai és gazdasági vezetőinek támogatása nélkül. Ők ugyanis tudják, hogy az egészséges lokálpatriotizmus az egyik legfontosabb ,, városatyai“ tulajdonság. Ha pedig közben ennek hire megy a nagyvilágban - az sem túlságosan nagy baj. Például az eredményhirdetés ünnepélyes aktusa kísértetiesen hasonlított egy-egy világverseny hasonló momentumához. Közvetlenül $ verseny végén megkérdezték Kaszás Sándort, a Népsport munkatársát, hogyan tetszett a verseny. Tömören válaszolt: Aki a rendezésre egy fél rossz szót is szól, az hazudik! Ebben megegyeztünk. Az oldalt írta: MÉSZÁROS JÁNOS Pudmericzky László - félkézzel is biztos pont Búcsúzni csak nagyon szépen szabad...(?) Mindenek előtt szeretném előrebocsátani, hogy én egy percig sem vitatom - a zárójelezett kérdőjellel - az állítás helyességét, csak éppen jelezni szeretném a búcsúzás tényének kérdésességét. Legalábbis a kézirateladás időpontjában ... Igaz, mindez így nagyon homályosan hangzik, de a sportrajongó olvasók előtt nem ismeretlen az OSP Galanta ökölvívóinak esete, akik az első osztályú országos csapatbajnokság során mindvégig becsülettel küzdöttek . és mindenképpen - kérdőjel nélkül - bentmaradhattak volna az I. liga mezőnyében, ha... Persze, azt már Balczó András, minden idők legnagyobb öttusázója is megmondta, hogy a ,,ha“-val kezdődő mondatoknak a sportban semmi értelmük. De csak akkor, ha a sportban valóban sportszerű eszközökkel harcolnak a vetélytársak, nem pedig „övön aluli ütésekkel“. Ez utóbbi különösen az ökölvívósportban fájdalmas, s különösen akkor, ha az „ütés“ nem a szorítóban esik - mégha eme állítás az első olvasásra - vagy: első hallásra - látszólag nélkülöz minden logikát. Ugyanis fizikailag nem fáj, amikor a fehérruhás csokornyakkendős bírák - igaz ütnek, de - ítéletükkel sújtanak olyasvalakit - és csapatát -, aki mindent megtett a győzelemért a szorítóban. Minimum annyit, hogy nyert! Csak éppen a pontozólapokra más kerül, mert a vetélytárs Csapat eredményét is figyelembe kell venni... Azét, amelyik viszont teljesen valós körülmények között - veszített! , Más. A bajnokcsapat klasszissal jobb egy kiesőjelöltnél, csak éppen neki már mindegy, a bajnokságot elveszíteni sem tudja. Mit számít az akkor, ha elveszít egy mérkőzést?! Nem akarom állítani, hogy ebből anyagi haszna származott, de a mérkőzést elveszítette a bajnok (RH Ústí) a kiesőjelölttel (Vítkovice). Igaz, úgy, hogy öt stabil - válogatott - versenyzőjét nem állította szorítóba - hogy őket „megkímélje“ a győzelemtől... Egy súlycsoport még így is üresen maradt. Ilyen körülmények között pedig - egy kivétellel - talán minden csapat nyerni tudott volna a bajnok ellen. Persze, csak ezen az egy meccsen szerepeltették szakvezetői ebben az összeállításban az együttest. Egyébként nem lett volna bajnok, inkább kieső, de a sportszerűtlenség ezúttal megmentett egy csapatot, és büntetett egy másikat, amelyik így búcsúzni (?) kényszerül. Más. önámítás lenne állítani, hogy jobb taktikával, esetleg más, jobb összeállításban a galántaiak ne tudtak volna még két pontot szerezni, és akkor az iménti manőver hiábavaló lett volna, és — esetleg — be sem következik, mert nem lett volna értelme, s így jelentősége sem. Minden csapatban hibázhat edző, szakvezető. Ennek még nem lenne túlságosan nagy ára - ha nem máshol szabták volna meg a „kamatot“... Tény. Ahogy a galántaiak az utolsó gongszóig küzdöttek, az tiszteletet parancsoló. Például Pudmericky József, akinek korábban voltak többször is szép pillanatai, de most megérezhette, hogy a legszebb, amikor az ő kezét emelik a magasba. Balázs két fordulóval korábban verte a nálánál sokkal esélyesebb ellenfelét. Mikula, aki kényszerhelyzetben sokszor - most is - erősebbek ellen vállalta csapatérdekből a küzdelmet. Morei, aki rövid idő alatt két (!) súlycsoportot „rándult fel“, vállalva a sokkal nagyobb pofonokat... Jucha, aki kéztörés miatt kényszerült hosszú pihenőre. A „k. o. király" Vidal, Vajda, a „gőzhenger“ - ők is eggyel feljebb léptek - csapatérdekből. Mert Kovács, a kapitány kéztörést szenvedett! S azt senki sem vette az alatt a bizonyos Martin elleni mérkőzés alatt észre! Pudmericky László, aki immár hónapok óta - sérült a jobb válla - fél kézzel nyerte mérkőzéseit. Paszterkó, a nagyobb sikerekre is megérett országos bajnok. Búcsúzni osak nagyon szépen szabad... Ha végül mégis búcsúzni kényszerül(t) a galántai csapat, így ők e „követelménynek“ megfeleltek, de kijelenthetjük, hogy jelenleg van két-három olyan együttes az első osztályban, amelyik valós körülmények között gyengébb nála. A módszerek, amelyek erre a szerepre kárhoztatták a csapatot, azonban a jövőben sem használnak a hazai ökölvívó sportnak. $ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanovicova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közieteknek: 815 80 Bratislava. Vaianského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kcs 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitó. Külföldi megrendelések PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
