Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
Vasárnap 1983. június 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- kla: 4.32, nyugszik 20.38 Közép-Szlovákia: 4.40, nyugszik 20.46 Nyugat- Szlovákia: 4.48, nyugszik 20.54 órakor A HOLD kel - 5.40, nyugszik 22.24 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VILLÓ és ZLATKO nevű kedves olvasóinkat • 1893-ban született NÉMETH Imre magyar író, publicista (t 1970) • 1903-ban született Viastislav Antonin VIPLER cseh zeneszerző és karmester (t 1971). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A BÉKÉÉRT-AZ ATOMHÁBORÚ ELLEN Pintér István írása A KOMMUNISTA INTER- NACIONÁLÉ TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE Óestmír Ámort cikke „GONDOLJ CSAK A FALU NEVÉRE...!“ Hajdú András riportja AJUHÁSZNAK JÓL MEGY DOLGA... Lalo Károly riportja ÚJSZERŰÉN - KORSZERŰEN Hacsi Attila cikke SÜRGET AZ IDŐ Gály Iván írása ÍRÁS ÉS BÉKE Duba Gyula cikke A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Archeológiái Intézetének tudományos munkatársai Szlovákia területén tavaly 55 terepkutatást végeztek, ókori és még régebbi leleteket vizsgáltak. A különféle cserépedényeket, fémtárgyakat, ékszereket, csontmaradványokat és a többi leletet laboratóriumokban dolgozzák fel, itt tartósítják és szükség esetén rekonstruálják őket. A fenti képen: Terézia Du- chonová szőgyén (Svodín) környékén talált edényeket rekonstruál, a középső képen: Éva Hajna- lová kandidátus Hoste környékén talált ókori kenyérgabona maradványait elemzi, a lenti képen: Jana Zacharová Buöany (trnavai járás) környékén talált, a latén korszakból származó koponyát rekonstruál. (Amand Absolon felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, az emberiség a jelenlegi időszakban iegújabb- kori történelmének egyik legbonyolultabb időszakát éli át. Az elmúlt években már nem egyszer volt szó arról, hogy fontos válaszút- hoz érkeztünk, amelynek során eldőlt, hogyan alakult a világ további helyzete. Az, hogy a békének, a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésnek és azon sürgető, bonyolult feladatok közös, konstruktív megoldásának útját követjük-e, amelyek előtt fejlődésének jelenlegi szakaszában az emberiség áll, vagy pedig a konfrontáció, a konfliktusok, a lázas fegyverkezés, a feszültség, az atom-világháború szélére való veszélyes sodródás útját. Még soha sem került ez a kulcskérdés az egész világ népei elé olyan élesen és sürgetően, mint a jelenben. Ez azért van így, mert a nemzetközi politikában eddig nem tapasztalt mértékben kiéleződött az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért küzdő erők és az agressziós imperialista erők közötti harc; az utóbbiak nem titkolják, hogy ellenfelei a nemzetközi feszültségenyhülés politikájának. Az Egyesült Államok és egyes szövetségesei agresszív köreinek magatartásából nyilvánvaló, hogy világuralomra, s arra törekszenek, hogy katonai, stratégiai fölényt szerezzenek a szocialista országokkal szemben, megállítsák a haladó szociális változások nemzetközi folyamatát és elnyomják a nemzetközi felszabadító mozgalmakat. Ezen erők fokozódó agresszivitása következtében a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabb, fokozódik a nemzetközi feszültség. Ez világszerte a békeszerető embeérek növekvő aggodalmát és félelmét váltja ki. Szilárdítja azt a meggyőződésüket, hogy tovább kell fokozni az ellenállást az imperialista politika e veszélyes irányvonalával szemben. Világszerte erősödik annak tudatosítása, hogy az összes haladó, demokratikus, békeszerető erőknek nyomatékosan és határozottan síkra kell szállniuk a béke megőrzéséért és a nemzetközi biztonság szilárdításáért, az erő és a konfrontáció politikája ellen, a lázas fegyverkezés megállításáért és a leszerelést célzó hatékony intézkedésekért, az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért és a feszültség csökkentéséért az államközi kapcsolatokban. Részlet Gustáv Husák elvtársnak a Béke és Szocializmus cimú folyóiratban megjelent cikkéből E tömör, de sokatmondó jellemzést a munkához való jó viszonyával érdemelte ki Kosár Lajos. Patasi (Pas- tuchy) házukban a velük együtt lakó rokon mondta róla a dicsérő szavakat. De a Csilizköz Efsz etetőjéről hasonlóan nyilatkoztak a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon is. Miközben beszélgetünk, bármire terelem a szót, a munkájához kanyarodik vissza. Nyugdíjba vonulásáig ugyanazt a huszonhat tehenet etette, és örült, hogy jól tejeltek. Hiszen a jó eredményekben az etető munkája is benne van. Mióta betöltötte a hatvanadik életévét, mindig oda osztják be, ahol megüresedik egy munkahely. Emiatt egyáltalán nem sértődött. Jólesik neki, hogy túl a hatvanon is bírja a munkát, és az is, hogy igénylik a segítségét.- A múltkor kivettem egy hét szabadságot - meséli -, de két nap múlva szóltak: „Lajos bácsi, nem tudna kijönni?“ Azért is elégedett, mert egy volt, félévi fizetéséből egy olcsó ruhára futotta. Mindehhez párosult a kisemmizettség fájó érzése. S talán a szegénység maradt volna osztályrészéül egy életen át, ha a háborúból való hazatérése után pár évvel nem köszönt be egy új világ. Negyvenötben, alighogy hazatért, lapátot fogott és kiment a közeli csatornaépítők közé, az iránt érdeklődött: kell-e munkáskéz? Kellett. Később a hídépítőknél dolgozott. Amikor 1953-ban felvételét kérte a szövetkezetbe, ott is szíve- (A szerző felvétele) sen fogadták. A dolgos ember életen át állatgondozó volt, és van összehasonlítási alapja, hogy megítélje, mennyit kellett szolgalegényként gürcölnie sokkal kisebb kenyérért, mint most tisztességesen dolgoznia nagyobb darabért. Szegényparaszt család sarjaként tizennégy évesen szegődött el egy környékbeli gazdához. Éjjeli szállása az istálló Azóta harminc év telt el, és sok minden történt.- Kezdetben a jó munkán múlott minden - mondotta. - Ha mindenki megfogta a dolog végét, a fizetés is nagyobb volt. Kosár Lajos harminc éve naponta hajnali háromkor kel, megeteti a reá bízott jószágot, ha ráesik a nappali szolgálat, akkor kihajtja az állatokat a legelőre. Legeltetés közben van ideje elmélázni az idő múlásán, gondolatban visszatérni a múlthoz. Felidézni az egykori házikót, ahová benősült, s amit átépített és feleségével közösen szépen berendezett. Az új ház meleg otthona lett két gyermeküknek, felesége nagynéniének, aki azóta is velük él. Emlékeiben viszontlátja az egykori nádtetős házakból álló falut, amelynek helyébe már új épült; a régi házakból már csak egy-kettő áll még hírmondónak az egykori nyomorúságos életre emlékeztetve. De összehasonlíthatja a szövetkezet múltját és jelenét is. Amióta a hét csilizközi falu - amelynek egyike Patas - összefogott, közösen gazdálkodva jobban boldogulnak. így ő maga is a járás egyik legjobb közös gazdasága dolgozójának mondhatja magát most, a nyugdíjkorhatáron túl is, s annak akarja mondani magát mindaddig, amíg az egészsége engedi. K.E. ÚJ SÍ 2 1983. V
