Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-03 / 22. szám
%■ * K M inden játéknak megvannak az alapelvei. A labdarúgás lényege a gól. Aki többet rúg, az nyer. A szurkolók nagy többsége nem szereti a só nélküli eledelt, a gól nélküli futballt. Aki többet rúg... De mi az a több? Nem sok. Rendszerint egy gól. Mert manapság a mérkőzéseken a játék többnyire a két 16-os között folyik, minimumra csökkent a gólszerzési alkalom és még kevesebb a gól. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a futball szépsége sem eget rengető napjainkban, hogy egyre kevesebb a látványosság a találkozókon, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy a szurkoló azzal az érzéssel távozik a meccsről: a pénzéért tulajdonképpen nem kapott megfelelő ellenszolgáltatást, feleslegesen költekezett, fecsérelte el szabad idejét. Feleletet találni azonban arra a kérdésre, hogy miért használják mind gyakrabban azt a kifejezést, hogy „anti- futball“ nem egyszerű dolog. Ugyanis nem lehet megelégedni azzal az abszurd állítással, hogy kihaltak a mesterlövészek. Még akkor sem, ha a statisztikák éppen ezt bizonyítják. 1. KÓBOR KUTYA? Harminc évvel ezelőtt Josef Bican 26 bajnoki találkozón 57 gólt lőtt. Ezt a rekordot mind a mai napig nem szárnyalták túl nálunk, és valószínűleg már senki nem ér el még csak hasonló eredményességet sem. Bican mérkőzésenként 2,19 gólt rúgott! Csak az összehasonlítás kedvéért: az I. liga gólkirályai az utóbbi időben 15-17 góllal lettek elsők. Harminc mérkőzésen találtak ennyiszer a hálóba! Hát így állunk manapság... Anélkül, hogy lebecsülnénk a régi nagy elődök góllövó tudományát, nem téveszthetjük szem elöl .védve“ ezzel a maiakat -: az ö idejükben természetszerűleg egészen mások voltak a viszonyok. Számukra akkor elegendő volt a tökéletes technikai tudás és a gyorsaság, hogy aránylag könnyen jussanak gólhelyzetbe. A maiak viszont nem nagyon érvényesíthetik ezeket a tulajdonságukat, mert az ellenfél minden eszközzel (nemcsak megengedettel) akadályozza őket szándékukban. Az utóbbi 25 esztendő labdarúgásának fejlődése ugyanis egy cél felé halad: megkeseríteni a csatárok életét, minimumra csökkenteni a kapura leselkedő veszélyt. Valamikor, a játékosok klasszikus felállásának korszakában a kapus előtt két szélsőhátvéd, előttük három fedezet és elöl öt csatár volt. A felállási rendszer így festett. 2 - 3 - 5. A középfedezet feladata volt az ellenfél középcsatárának őrzése, gyakran elébe ment a támadások során. Ha a „center“ gyors volt és mozgékony, előfordult, hogy faképnél hagyta robusztus őrzőjét, s előretörhetett. Ott már csak egy akadály várta, az ugyancsak robusztus és kemény szélsóhátvédek egyike. Vagy átjátszotta őt, ami nem volt túlságosan nehéz, vagy kapura lőtte a labdát, amiből gól lett. Nézzük tovább a rendszerek fejlődését. Később jött a 3 - 2 -5, amikor a két szélsőhátvéd között megjelent a középhátvéd, s ráadásul az egyik „half“ is a védelmet segítette, és egy csatár rendszerint hátrahúzódott. Gondoljunk csak a csehszlovák válogatott klasszikus felállására: Schrojf - Lála, Popluhár, Novák -Pluskal, Masopust. Tudjuk, hogy Pluskal tulajdonképpen Popluhár mellett játszott a védelem tengelyében, s így megszületett a 4 - 2 - 4-es rendszer, és „hivatalosan“ is elismerték a két középhátvéd funkcióját. Később 4 - 3 - 3-ra módosult a felállás, tehát egy játékos ismét közelebb került saját kapujához. Ráadásul a söprögető szinte a második „portást“ játszotta azzal a különbséggel, hogy nem érhetett kézzel a labdához. És most itt van a4-4 —2. De ennek sem kell „hinnünk“, mert sokszor csak egy támadó alkotja a csatársort. A csatár pedig kóbor kutyához hasonlít: bármerre megy, belerúgnak. 2. EGY ELLENPÉLDA. Mindebből kitűnik: nagyon keserűvé vált a csatárok élete. Légzési területük a minimumra csökkent. A középhátvédek rendszerint jól megtermett legények, akik szinte élvezik a test test elleni küzdelmet. A szélsőhátvédek sem a régi ólomlábú futballisták többé, hanem gyors atléták, akik értenek a cselezés, a támadás művészetéhez is. Amint az ellenfél csatára a félvonalnál megugrik, utánairamodik a középpályás és taktikai gáncscsal leteríti... A totális labdarúgás és a gólszegénység tulajdonképpen közlekedő edény. Egész kontinensünkön (de már Dél-Amerikában is) biztosított védelemmel futballoznak. Nézzünk most két statisztikát. Mindkettőből nyilvánvaló: hová fejlődik az elképesztő erőnléten és a kegyetlenül kemény párharcokon alapuló, egyre kevesebb gólt eredményező modem labdarúgás. Az első statisztika a válogatott mérkőzésenkénti eredményesség (százalékban) alapján tünteti fel a második világháború utáni legjobb európai góllövöket, míg a másik a legtöbb gólt elért mesterlövók sorrendjét tartalmazza. 1. Gerd Müller (nyugatnémet) 112,2 százalékos teljesítmény (62 mérkőzés - 69 gól), 2. Kocsis Sándor (magyar) 110,2 (68 - 75), 3. Puskás Ferenc (magyar) 98,7 (84 - 83), 4. Luigi Riva (olasz) 83,3 (42 - 35), 5. Ernest Pol (lengyel) 81,6 (49 - 40), 6. Borivoje Kosztics (jugoszláv) 78,7 (33- 26), 7. Dusán Bajevics (jugoszláv) 78,3 (37- 29), 8. Jimmy Greaves (angol) 77,1 (57 - 44), 9. Eusebio (portugál) 74,6 (67 - 50)... Tichy Lajos (magyar) 70,0 (70 - 49)... 17. Jozef Adamec (csehszlovák) 55,5 (45 - 25);.. 21. Bene Ferenc (magyar) 52,6 (76 - 40). 1. Puskás - 84 mérkőzés - 83 gól, 2. Kocsis 68- 75, 3. Müller 62 - 69, 4. Eusebio 67 - 50, 5. Lubanski (lengyel) 80 - 50, 6. Tichy 70 - 49. B. Charlton (angol) 106 - 49, 8. Bonev (bolgár) 92- 48, 9. Deyna (lengyel) 102-45, 10. Greaves 57 -44... 18. Albert (magyar) 75 - 33. A gólokkal együtt a nézők is eltűnnek a lelátókról... (Archív-felv.) i-------------------------------------------------------------A m ai modern rendszerek korszakában - sajnos - gyakran többre értékelik a védekező képességet, mint a csatárerényt. Ha nincs is külön szabály a védők és a támadók számára, általában a „bekkek“ a helyzet urai. És ha ráadásul megérzik, hogy a játékvezető elnézi a tisztátalan és durva játékot, akkor nagy baj lehet. Talán elegendő szemléltetóül egyetlen statisztikai adat: a sérült futballisták 80 százaléka csatár! És 50 százalékban olyanok jutnak erre a sorsra, akik nem félnek kapura törni, akik gólerősek és a szabályok keretein belül vállalják a harcot a kegyetlen és pokrócdurvaságú védőkkel. Ha ezeknek a gyors, gólerős, jól cselező és bátor támadóknak pályafutásuk befejezése után lefényképeznék a lábát és nyilvánosságra hoznák a fotókat, a kezdőknek bizonyára elmenne a kedvük a labdarúgástól. Most valaki joggal aggályoskodhatna. Ma is gólhelyzetbe kerülnek a csatárok - mert a védők a legtökéletesebb felállási rendszerben is hibázhatnak - mégsem tudják hálóba lőni a labdát. Miért? Állítólag ez lélektani tényezőkre vezethető vissza. Amikor a csatár átverekedj magát a fog- csikorgató védőkön, vagy amikor a véletlen folytán gólhelyzetbe kerül, annyira megzavarodik, hogy néhány lépésről mellé vagy fölé lövi a labdát, de legtöbbször a kapus kezébe. Hány friss példát tudnánk mondani...!? Persze van egy ellenpélda is. Illetve csak volt. Gerd Müller. Az utóbbi évtizedek góllövőinek legnagyobbika feje tetejére állított minden játékrendszert, minden elméletet, és lőtte a gólokat. Bárhol és bárkinek. Nem számított. Lábbal, fejjel, mellel, térddel; fekve, ülve, térdelve. Az űrhajósokat juttatta eszünkbe, akik figyelmen kívül hagyják a súlytalanság állapotát. Gerd Müller 62 válogatott mérkőzésén 69 (!!) gólt ért el. És hányat rúgott bajnoki vagy kupatalálkozón?! Talán már senki sem múlja felül... 3. KI A SZÜLŐATYA? Nehéz lenne megállapítani, hogy ki is tulajdonképpen az antifutball szülóattyja. Talán a svájci Riegel-rendszer feltalálója, aki ezzel a speciális „retesz- szel“ sokáig rémisztgette az ellenfél csatárait? Nehéz megmondani. Tény azonban, hogy a döntő lépést az ilyen labdarúgás felé az olaszok tették meg. A hírhedt „catenac- cio“ először saját bajnokságuk „söprűje“ lett, majd mint valami ragályos betegség egész Európában elterjedt. A catenaccio alapjában biztosíték arra, hogy gólt csak valamilyen csodálatos módon kaphat a csapat. Egy, legfeljebb két játékost kivéve ugyanis mindenki a védekezéssel törődik, s így az ellenfélnek csak egyetlen reménye maradt: hátha 11 -est ítél a játékvezető, s ez ellen még a catenaccio is tehetetlen. E játékrendszer mindenható „főnöke“ Herrera volt, aki azt vallotta: nem az a csapat győz, amelyik gólt rúg, hanem az, amelyik nem kap gólt. Herrera nemcsak az olasz ligában győzedelmeskedett a 60-as években csapatával, az Interrel, hanem a nemzetközi porondon is. Százan és százan átkozták a Nagy Mágust, millió és millió szurkoló a pokolba kívánta, ám az Inter-hívök számára ő volt a bálvány. Csak azért, mert az Inter otthon 1:0-ra nyert, idegenben pedig kibekkelte a 0:0-át. Ebben az időben született az olasz futball egyik szomorú rekordja: egy fordulóban, tehát nyolc mérkőzésen mindössze három (!!) gól esett. Hat találkozó gól nélkül végződött, kettőn pedig háromszor került a labda a hálóba. Hát ilyesmi is volt... 4. KÖVETKEZMÉNYEK. Harminc-negyven esztendővel ezelőtt a labdarúgás alapjában véve örömet és szórakozást jelentett a futballistáknak és a nézőknek egyaránt. A technika rohamos fejlődése megtette a magáét ebben a sportágban is. A repülőutak lerövidítették a távolságokat, megszületett a BEK, a KEK, az UEFA Kupa, a Világ Kupa. A következmények különbözőek. A labdarúgás a nemzetek egymáshoz való közeledésének egyik fontos eszköze lett (vannak ellenkező példák is!), és egyben propaganda. Sokszor hatásosabb, mint a bonyolult és drága reklám. És nagyszerűen jövedelmező üzlet is lett, amit a kapitalista világ tökéletesen ki is hasznáii. A nagy klubok szinte egyik napról a másikra meggazdagodtak, a játékosokból élő áru lett. Az attraktív klubcserék hozták a konyhára a nagy pénzeket, mert a sztárok vonzották a nézőket. Hát valahogyan így született meg az „antifutball“. A pályán elért eredmény - főleg a nemzetközi kupamecs- cseken - nagyon fontos tényezővé vált a klub költségvetésében. A futball szépsége már régen nem számít, az idegenben elért gól nélküli eredmény jelenti az igazi örömet a klubnak és fanatikus szurkolóinak. A labdarúgást hatalmába kerítette a tudomány is: az orvosok, tudósok, szakvezetők a játékrendszerek tökéletesítésén dolgoznak. Ennek értelme és lényege: lehetetlenné tenni a csatároknak, hogy a gond nélküli gólszerzéssel visszaadják ennek a szép játéknak eredeti érteimét, tartalmát és küldetését. Támadás helyett az elhárítás dominál a pályán és a szakemberek agyában. A minden áron való eredményesség lett a labdarúgás alfája és ómegája. Ennek mindent alárendelnek. Még a játék értelmét és szépségét, a gólokat is. De mennyit ér a gól nélküli futball? A szurkoló nem szereti a sótlan eledelt.. TOMI VINCE #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága fószerkosztö Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség 815 81 Bratislava Gorkého 10. telefon 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18. gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15 II emelet telefon 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14 70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13 - Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 HUN
