Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-27 / 21. szám

A közel nyolcezer lakosú települé­sen nehéz az idegennek eligazod­nia. Az utcák kihaltak, csak a piactér körül van némi forgalom. A vásárlók a palánták között válogatnak, de készségesen meg­mutatják, merre van a hnb székháza. A biztonság kedvéért szóban is eligazíta­nak: ,,Az emeletes lakóházak szegélyez­te utcában keresse“.- A hnb székháza a múlt megbízatási időszakban épült - ezekkel a szavakkal fogad Stanislav Simko mérnök, a Sládeö- kovcei Hnb elnöke. - Nagy szükség volt rá, mert 1975-től Felsőkirályi (Homá Krá- lővá) is ide tartozik. Az évek során a két település összeépült, ezért került sor az egyesülésre. Egyesek úgy vélekedtek, hogy rossz „házasság“ lesz ez, de tévedtek. Az egyesített település tovább épül, szépül. Az előző választási időszakban Felsőki­rályin kéttantermes óvoda, Sládeőkovcén pedig az egészségügyi központtal párhu­zamosan társadalmi munkával gyógy­szertár s új iskolai pavilon épült fel. Több száz díszfát, díszbokrot ültettek ki, porta­lanították az utakat. A település lakosai ebben a megbízatási időszakban is igye­keznek kitenni magukért. Két évvel ez­előtt a kerületi nemzeti bizottságtól, az idén pedig az SZSZK kormányától kaptak elismerő oklevelet és pénzjutalmat. Közel kilencvenöt ezer óra társadalmi munkát végeztek és a Z-akció beruházási részé­ben tavaly minden egyes lakos 185 koro­na értéket hozott létre.-Jelenleg egy óvoda és ravatalozó épül. Az elsőt 1981-ben, az utóbbit tavaly kezdtük meg s mindkettőt az idén befe­jezzük - közli az elnök. - Sürget az idő, mindkettőre nagy szükség van. Ha az épülő óvoda elkészül, az óvodás korú gyerekek kilencvenöt százalékát majd el tudjuk helyezni. Egyébként tavaly Z-akci- óban megkezdtük a vízvezeték hálózat építését is a sládeökovcei részen, éppen ezért a gázvezeték építését az idén Fel- sókirályiban kezdtük el. így jobban meg tudjuk szervezni a társadalmi munkát. Telefonon keresik az elnököt. Afelől érdeklődnek, hogy megérkeztek-e az óvoda központi fűtését szerelő szakem­berek. Kocsiba ül, s elindul megkeresni őket. Vele tartok. Az építkezésen azon­ban senkit sem találtunk, az elnök bosz- szankodik, közeledik szeptember, az óvoda átadásának ideje. A ravatalozónál négyen is dolgoznak, az épület külső vakolását végzik. Az ott dolgozók egytöl- egyig nyugdíjasok. Stefan Kompas, a já­rási építőipari vállalatnál dolgozott mint építésvezető, nyugdíjazása óta a telepü­lés építkezéseit irányítja. Pintér János három évvel ezelőtt ment nyugdíjba, de ittléte igazolja, hogy pihenésre még nem igen gondol. Ernest Gering segédmun­kás is így van vele.- örülök, hogy helyben dolgozhatok - jegyzi meg munka közben Pintér János- Óvodát és ravatalozót építünk- mondja Stanislav Simko kőműves. - Igyekszünk úgy dolgozni, hogy ne kelljen szégyenkeznünk.- A településünkön szokássá vált, hogy minden héten három képviselőnek van szolgálata. Ez azt jelenti, hogy hét közben és a hét végén is ők szervezik az önkéntes munkásokat, mindig csak any- nyit, amennyire éppen szükség van- viszi tovább a szót Stefan Kompas.- Ez a módszer bevált, s lehetővé teszi, hogy lehetőleg minden lakos kivegye ré­szét a társadalmi munkából. Az elnökkel bejárjuk az egész telepü­lést. Megnézzük a felsőkirályi óvodát, amelyet gondozott rózsabokrok öveznek. Veres Jánosné igazgatónőt gyermekek körében találjuk. Az elnöknek megmutat­ja, hogy hol szeretnének közlekedési ját­szóteret létesíteni.- A falusi gyerekeknek sem válik ká­rukra, ha óvodás korban elsajátítják a közlekedési szabályokat - jegyzi meg.- A szülők majd segítenek. A nyáron az .ő közreműködésükkel kifestjük az óvo­dát. Még egy kapura lenne szüksé­günk... Az elnök azt is megígéri. Megjegyzi, hogy majd a járási közszolgáltató vállalat helyi részlegének dolgozói segítségét ve­szi igénybe. Útközben azt is elmondja, hogy hamarosan új piacteret létesítenek, s épül már a propán-bután gázpalackok raktára is. S ha minden jól megy, a nyug­díjasok a régi helyett új, korszerű klubot kapnak, ahol egész napjukat eltölthetik és kosztolhatnak is. A faluszemle során Margita Muranová képviselővel, a körzeti ifjúsági és pionír­ház igazgatójával találkozunk, aki miután megmutatja birodalmát, ezt mondja:- Megszokták az emberek, hogy a te­lepülés fejlesztéséért nekik is tenniük kell valamit. Anton Svítek képviselőtársam- Az emberek megszokták a társadal­mi munkát - állapítja meg Margita Muranová tavaly több mint kétszáz óra társadalmi munkát végzett, de nem sokkal maradt el mögötte Alexander Beöo sem. Jó példá­val jár elő választókerületében Olga Pin- térová, Veres Jánostól, a jnb képviselőjé­től is sok segítséget kapunk. A hnb székházában Ludovít Valenta, a hnb alelnöke vár ránk. C a Z-akció építkezéseinek felelőse, anyagbeszerző­je s ha kell, mindenese. Megy, kilincsel, s ritkán tér vissza üres kézzel.-Ha a két építkezést befejezzük, a művelődési otthon építésére kerül majd sor - mondja. - Sládeőkovcén például a nyilvános gyűléseket háromszorra kell megtartani, mert nincs olyan nagy termünk, abol több százan is elférnének. Szeren­cse, hogy a felsókirályiaknak van műve­lődési otthonuk, ahol a CSEMADOK helyi szervezete eredményes kulturális mun­kát folytat. Szóba kerül a szolgáltatás és a keres­kedelmi hálózat. Azt mondják ezen a té­ren sok a tennivaló. Megtudom, hogy a Jednota üzletközpont, a járási szolgál­tató vállalat pedig szolgáltató-ház építé­sét ígérte.- A zöldterületek gondozására egy ál­landó munkaerőnk van, nyáron két idény­munkást alkalmazunk. A temető bővíté­sére kijelölt kis parcellán négyezer dísz­fát nevelünk, hogy ezért se kelljen pénzt adnunk - összegezi az elnök. - A közel­jövőben a szolgáltatóüzemmel együtt­működve megoldjuk a temetkezési szol­gáltatást. Folyamatban van a háztartási szemét elszállításának megszervezése. Egy épületet átépítettünk takarékpénztár­nak, hogy az embereknek ne kelljen a járási székhelyre utazniuk megtakarított pénzükkel. A közeli Duslóba naponta vagy 1500- an járnak munkába, a többi lakos a há­rom mezőgazdasági üzemben dolgozik. Megtudjuk, hogy ezek az üzemek segíte­nek a település fejlesztésében. Ám, ha ez az együttműködés tovább bővülne, ha összefognának, s lehetőségeik szerint összeadnák a pénzüket, előbbre lehetne hozni a bölcsőde építését. Az elnök sze­rint több száz gyerek bölcsődei elhelye­zését kellene megoldani. S ha az üzemek ebben segítenének, maguk is jól járná­nak, hiszen több lenne a munkaerő. A településről három városba vezet az út: Vágsellyére, (Sala), Sered're és Nyit- rára. A fiatalok közül sokan költöztek ezekbe a városokba. Ennek ellenére a szövetkezeti lakásokon kívül évente húsz családi ház épül, s az építkezők közt olyanok is akadnak, akik már egy­szer búcsút vettek a településtől. Felülke­rekedett bennük a szülőfalu szeretete, itt építenek családi házat. S most együtt élvezik a közös munka gyümölcseit. NÉMETH JÁNOS Segítségnyújtásra fordított esztendők Bölcs, örökérvényű szavak: „Kétszer ad, aki rögtön ad“, úgy érzem, ez a közmondás az egészségünkre fokozott mértékben érvé­nyes. Ebben az ágazatban általában azzal a nemes elhivatottsággal vállalnak munkát az emberek, hogy segítsenek bajba jutott társaikon, védelmezzék legdrágább kincsü­ket, egészségüket. S ezt valóban idejében kell megtenni. Vannak emberek, akik egész életükben másokra, gondozásra szorulnak. De szeren­csére olyanok is, akik hivatásszerűen vállal­ják ezt a gondoskodást. Ezúttal az egész­ségügyi nővérekre gondolok. Tóth Júlia, a Kelet-szlovákiai Kerületi Egészségügyi Intézet fönővére esetében va­lóban élethivatásról beszélhetünk. Ez év má­jusában lesz harmincöt éve, hogy magára öltötte az egészségügyi nővérek „egyenru­háját“ és azóta megszakítás nélkül szolgálja az egészségügyet. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Júlia főnővér igen korán megismerkedett a segítségnyújtás fogalmával. Alig múlt el kilenc éves, amikor édesanyja agyhártya­gyulladás következtében meghalt és az ár­ván maradt négy kislány közül Juliskának is részt kellett vállalnia a „gazdasszony“ sze­repéből. Édesapja egy csempegyárosnál faragta a követ, és a szilikózis hamar meg­törte az egészségét. Julika egy évet buda­pesti nagynéniénél töltött. Ennek halála után Zselízen (Zeliezovce), a másik nagynéninél időzött két évig, majd visszatért szülővárosá­ba, Ipolyságra (Sahy). Ezt-azt már önállóan is elvégzett a ház körül, a kertben. Néhány koronáért kisegített az üzletben is. Kellett a kenyér, amiből a háború idején egyre kevesebb került a család asztalára.- Szülővárosunkat szőnyegbombázás ér­te - emlékezett vissza Tóth Júlia. - A családi fészkünket is tönkretette, amikor hazatér­tünk, a házunkból csak a csupasz falakat találtuk. A Kassára (Koáice) férjhez ment nővéré­nél talált menedékre. - Ez a város számomra igazi, biztos otthont nyújtott. Talán azért maradtam itt a mai napig. Ismerte hát, mit jelent az őszinte segítség, neki is mindig jól jött. És számára is öröm volt másokon segíteni. Akkortájt, 1948 máju­sában, a kórházakban nagy szükség volt a szorgalmas, fiatal női munkaerőkre.- Fiatal nőket kerestek, hogy folyamato­san felválthassák az ott szolgálatot teljesítő apácákat. Én is jelentkeztem, a gégészetre kerültem. Engem mihamar féléves tanfo­lyamra választottak ki. Sikerült kitüntetéssel elvégeznem, csakúgy, mint az üzemi iskola keretében rendezett szakosítást. Dolgoztam különböző osztályokon, többek között a se­bészeten is. A cél ugyanis az volt, hogy lehetőleg megismerkedjünk minden kórházi munkahellyel. Az újdonsült nővér szorgalmával, kitűnő munkájával kiérdemelte munkatársai, felettesei elismerését. Már 1948-ban felvették a párt­ba, két évvel később a népi milíciának is tagja lett. Szaktudását bizonyítja, hogy 1955-ben öt is kiküldték a háború utáni Észak-Koreába, Cson-dzsin városába, ahol több ezer kilomé­terre hazájától egy éven át dolgozott. Haza­térését követően újból a sebészeten folytatta munkáját. Majd 1959-ben egy újabb, igen jelentős szakasza kezdődött életének. Kinevezték a Kerületi Egészségügyi Intézet fönővéré- nek. Hittek emberségében, becsületességé­ben, szaktudásában, s az élet azt bizonyítja - az illetékesek nem tévedtek. Azóta is ebben a felelős tisztségben dolgozik.- Ma mosolyogva emlékezem arra az idő­szakra, de akkor nem volt számomra olyan egyszerű ez a kinevezés. Éreztem a tisztség súlyát. Egy kicsit meglepett a elöntés, hiszen ilyen feladattal általában idősebbeket, ta­pasztaltabbakat bíznak meg. Én pedig akkor 28 éves voltam. Újból a könyvek után nyúl­tam, tanultam. Erre mindig, ma is szükség van. Hiszen Kelet-Szlovákiában csaknem tizenhatezer olyan középkáder és kisegítő munkaerő dolgozik az egészségügyben, aki­ket irányítanunk kell, hogy a betegeket szak­szerűen, emberségesen ellássák. Büszkén mondhatom, többségük eleget tesz ennek a fontos követelménynek. Tóth Júlia főnővér azt vallja, a műszaki fejlődés minden területen, így az egészség­ügyben is, az eddiginél többet követel a dol­gozóktól. Ebben példát mutat. Cselekszik, és követel is, hiszen ez is a feladatai közé tartozik. Az elkötelezettség, a felelősségteljes munka immár három és fél évtizede velejáró­ja Tóth Júlia kerületi főnővér tevékenységé­nek, életének. Ennek elismerését fémjelzik állami, kerületi, szakágazati és egyéb kitün­tetései. S nem utolsósorban környezetének megbecsülése is. KULIK GELLERT A KÖZÖS MUNKA GWMOLCSE- Jó hogy helyben dolgozhatok - vélekedik Pintér János- Lehetőleg minden lakos kiveszi ré­szét a falufejlesztésből - tudjuk meg Étefan Kompastól (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom