Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 2. szám
4 AZ ARANY, AMELY EZÜST, DE MINDENNÉL TÖBBET ÉR ... • SÚLLYAL MÉRT IDŐ... • A SZABÁLY AZ SZABÁLY - MÉG HA ROSSZ IS • RENDNEK KELL LENNI!... • PETŐFI ÉS A VÉN CIGÁNY • „A SPORT - AZ EMBERISÉG EGYIK ESZKÖZE - AZ EMBERSÉGHEZ...“ Az elmúlt év áprilisának elején Budapesten, a szabadfogású Felszabadítási Emlékverseny rajtjának előestéjén rendezett fogadáson valaki megkérdezte: „Vannak itt olimpiai bajnokok?!“ - „Akadnak néhányan...“ - és már sorolták is: „Kárpáti Károly, Hódos Imre, Pólyák Imre, Varga János, Hegedűs Csaba, Kocsis Ferenc, Növényi Norbert..“ A tiszteletet parancsoló névsor legelején álló Kárpáti Károly, a magyar birkózósport olimpiai bajnokainak nesztora, olimpiai aranyérmét még Berlinben szerezte 1936-ban. Vállán az átélt háromnegyed évszázad minden terhével is fiatalos maradt, pedig lassan már azok is nyugdíjasok lesznek, akik akkor születtek, amikor 6 első bajnokságát nyerte. Európa-bajnok lehetett volna már 1927-ben, olimpiai bajnok 1928-ban... Az előbbire - először - három, az utóbbira nyolc év múlva került sor! A kötöttfogású Világ Kupa előtt előkerestem húsz évvel ezelőtt megjelent könyvét; az „Aranyérem két oldala bevezetőjében találtam a következő mondatokat: „Az anyagi értéke mellékes, az erkölcsi a döntő! A beléfektetett munkát, az eszmét, a békés, a barátságos, a vér nélküli küzdelmen keresztül a testi és lelki erőfeszítést testesíti meg! Életemet sűríti magába, vágyaimat fejezi ki. Ha lankadok, újabb munkára serkent, erőt merítek belőle!“ Beszélgetésünk így hát elkezdődött - arról a bizonyos berlini aranyéremről...- Valamikor egy ékszerész - látatlanban - ezer pengőt ígért érte, de jól megjárta volna, ha szaván fogom. A Nemzeti Bank ma is legfeljebb néhány száz forintot adna érte, mert nem arany az, csak ezüst, aranyozva... Én viszont semmi áron se válnék meg tőle! A németek persze ,,goldene“-nek nevezték, de akkor nekik másra kellett az arany. Ki tudja, hány géppisztolyt gyártottak a rajtunk megspórolt arany árán! • 1936... Küszöbön a második világháború, de Károly bácsi életében nem az volt az első történelmi sorsforduló, amelyről kortársaival együtt az egész emberiség szívesen lemondott volna...- Hát igen, én már az első világháború kitörésekor a betűvetést próbálgattam, a háborúból hazatért három testvéremtől meg sportolni, birkózni tanultam, mert hogy visszatérjen az erejük, a dolguk mellett edzették is magukat. „Ellenfél“ meg akadt odahaza, hiszen édesanyám hét fiút nevelt föl! Egerben születtem, tanyán nevelkedtem, majd az igazi birkózással már Debrecenben kerültem kapcsolatba. Abban a házban volt a birkózóterem, ahol laktunk. Tizenkilenc éves sem voltam, amikor 1925-ben megnyer-' tem az országos ifjúsági bajnokságot, majd a felnőttek Vidék-bajnokságát. Akkor kerültem először újságba, méghozzá a Színházi Életben írt rólam dr. Barabás Jenő „Egy ifjú birkózó-primadonna“ címmel... • Eléggé bizarr az első hallásra, a „töröttfülú, vastagnyakú izomembereket“ ahogy ön írta - primadonnának nevezni, hiszen a birkózás nagy jóindulattal sem mondható „kisasszonysportnak“...- Ma még kevésbé az, mint valamikor, de a kevesebb idő alatt most sokkal több történik - utal a Budapest Sportcsarnok szőnyegén közben történtekre -, mint valamikor a húszperces birkózás idején. Igaz, akkoriban látványosabb dolgokat is lehetett látni, még ha nem is túl gyakran... • Azért, hogy manapság a látványosság eltűnt a szőnyegről, a szakemberek közül sokan a szabályokat, meg a bíráskodást hibáztatják!- Ilyet sohasem lehet egyértelműen állítani! A szabályok kialakulásához idő kell, éppen ezért nem jó, ha gyakran változtatják azokat. A spgrtág érdeke meg egyúttal korkövetelmény is, hiszen ahhoz, hogy a birkózás „élő“ maradjon, közönséget kell biztosítani számára. A bíráskodás meg mindig vita tárgya volt, és marad is. Most legalább a versenyző látja, hogy milyen az állás, leolvashatja az eredményjelző tábláról és tud alkalmazkodni hozzá. Valamikor csak sejtettük, hogy mi lehet az állás, hiába voltunk tudatában annak, ami a szőnyegen történt, attól még a bírók egészen másképpen „szavazhattak“. Például Norvégiában úgy alakították a szabályokat, ahogy az nekik megfelelt. Még 1926-ban egy északi túrán a párizsi olimpia ötödik helyezettjét, Ekeberget a verseny elején elküldték, mert négy kiló súlyfölösleg volt rajta, és nem fért be a súlycsoportba. A verseny harmadik napján aztán hat győzelem után már azt hittem, nyertem, amikor újra a nevemet hallottam, és ellenfelemül Ekeberget jelölték! Hiába tiltakoztam, azt mondták, csak akkor győzhetek, ha megverem Ekeberget. így aztán birkóztam, s megpróbáltam taktikusan „dolgozni“ a szőnyegen, hogy kifárasszam, és a végén kicsikarjam a győzelmet. Tizenöt perc után - egyébként semmi érdemleges sem történt - egyszercsak megszólalt a gong... Én meglepődtem, hiszen a nemzetközi szabályok szerint húsz percig kellett volna birkózni, ők meg azt mondták, hogy Norvégiában csak tizenötig ... Ez, persze, csak egy kis verseny volt, sokkal fájóbb, hogy 1927-ben a budapesti Európa-bajnokságon a győzelmet vették el tőlem, és csak második lettem. • Valakitől azt hallottam, hogy eltúlzott sportszerűsége miatt nem lett dobogós az amszterdami olimpián... (Először mintha nem értené, majd csaknem haragosan folytatja:)- A sportszerűséget nem lehet túlzásba vinni! A baj ott kezdődik, hogy azok, akiknek a sportszerűség megtartása elsődleges feladatuk lenne, nem azt teszik. Elsősorban a bírákon múlik a sport tisztasága. Én Amszterdamban betussoltam az észt Valit, de közben kikerültünk a szőnyegről. A bíró már emelte a kezem, amikor középre vittem ellenfelemet, mondtam, hogy folytassuk, mert szabálytalan volt. Ezután ő csinált akciót, de megintcsak a szőnyegen kívülre estünk, és ö is folytatni akarta, csak a bírák már nem engedték, és az ő győzelmét hirdették ki! Akkor negyedik lettem, négy évvel később Los Angelesben úgy döntöttek a bírák a francia Pacomé javára, hogy neki egyetlen érvényes akciója sem volt, nekem pedig több is! • Végül azonban sokkal nehezebb körülmények között sikerült az olimpiai győzelem...- Közben kétszer Európa-bajnok is lettem. Fölváltva birkóztam mindkét fogásnemben. Berlinben azonban a szabadfogásban indultam, mert saját statisztikám szerint is abban volt több esélyem, hiszen korábban itt értem el a jobb eredményeket. Berlinben a könnyűsúlyban sikeresen jutottam túl ellenfeleimen. A Deutsch- landhalléban legyőztem azt a finn Herman Pihlajamäkit, aki négy évvel korábban a pehelysúlyban volt olimpiai bajnok. Az utolsó mérkőzésemre ugyan már éjfélkor került sor, ennek ellenére a csarnok tele volt, hiszen a németek az 1934- es Európa-bajnok Wolfgang Ehrltől várták, hogy megszerzi Németország első olimpiai győzelmét a XI. nyári olimpián. Akkor még nekünk sem volt Berlinben bajnokunk. Amikor fölálltunk a szőnyegre, láttam, megtörténtek az előkészületek, hogy az ünneplés méltó legyen a Harmadik Birodalomhoz. A főbejáratnál pedig megpillantottam az SS-ek jellegzetes kettős sorfalát, ez pedig a „Führer“ jövetelét jósolta, Tudtam, hot^ én csak olyan fölénnyel győzhetek, amelyet a bírók képtelenek ignorálni. Sikerült minden fizikai és lelkierőmet úgy összpontosítani, hogy még Ehrl nyilvánvaló szabálytalanságait is a magam javára fordítsam. Amikor a mérkőzés végétért, is kihirdették győzelmemet, az SS-sorfal oszladozni kezdett, jelezvén, hogy az ünneplés elmarad, a „Führer“ visszafordult! Nem a németek, hanem mi ünnepeltük első aranyérmünket... — Ezért nem tudtam igazán örülni győzelmemnek. Még Berlinben, a győzelem másnapján rá kellett jönnöm, hogy az éremnek van egy másik, kevésbé csillogó oldala is! Nem szívesen emlékszem rá, de hát Horthyéknak jobban tetszett volna, ha nem Kárpáti, hanem inkább Zombori nyerte volna az első aranyérmet. Sőt, ilyen nyilatkozatot adtak Zombori szájába is... Az indoklás pedig egyenesen elképesztő volt: „Versenyen mindig a légsúly szokott először sorra kerülBajnokok csapata a milánói EB-n - álló sor: Kárpáti Károly (balról a második) olimpiai bajnok, Matura Mihály, Gurics György világbajnok, dr. Papp László Európa-bajnok (jobbról a negyedik) guggolnak (balról): Szilvási Miklós olimpiai bajnok, mellette Potyák Imre olimpiai bajnok, jobbról a második Hódos Imre olimpiai bajnok... (Kép és reprodukció: a szerző) rss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. • Ezt azonban a hivatalos körök igyekeztek megmásítani... ni, csak azután a pehely-, majd a köny- nyűsúly. Pusztán sorrendi hiba történt a súlycsoportok beosztásánál. Ezért Zombori az első olimpiai győztes...“ Ott tudtam meg, hogy az idő - ha kell - súly- lyal is mérhető... • Háború, bujdosás, felszabadulás... Olimpiai bajnokból szakvezető lett...- Kilenc, kegyetlenül nehéz év következett. Megkülönböztetés, terror, bujkálás, állandó életveszély. Egyszer azonban sűrű fegyverropogás hallattszott a szobába, ahol feleségemmel és még csecsemő kislányunkkal éppen tartózkodtunk. Számomra a szabadságot egy mongolképű szovjet katona jelentette, aki géppisztolyát leeresztve fordult ki a szobából, amikor örömében síró feleségemet meglátta a csecsemővel, s tovább futott abba az irányba, amerre előtte a németek szaladtak. • Közvetlenül a felszabadulás után pedig edzője lett a Honvédnak, s részese az olimpiai sikereknek Helsinkiben is.- Manapság csak a helsinki tizenhat aranyról szokás beszélni, de nem sokan tudják, hogy engem hazaküldtek Hódos győzelme után! Az történt, hogy Hódos bekerült a hármas döntőbe, ott megverte a libanoni Csihabot, az meg a szovjet Terjant. A zsűri azonban nem könyvelte el Csihab egyik hibapontját, így a hivatalos tábla szerint, ha Terjan tussal győz Hódos ellen, a szovjet fiú a bajnok, ha csak pontozással, úgy Csihab lett volna. Én ellenőriztem az eredményeket, és rájöttem, hogy Te?jan pontozásos győzelme esetén Hódos az aranyérmes! A Nemzetközi Birkózó Szövetség vezetői közben azzal ostromolták a zsűrit, hogy léptessék le Terjant is meg Hódost is, mert Imre a szovjet fiúnak akarja „átjátszani“ a meccset. Én figyelmeztettem az egyiptomi zsürielnököt, hogy a táblán van rosszul az eredmény, és így más az alaphelyzet, hiszen mindkét fiú az aranyért birkózik! Közben persze a magyar csapat vezetői felszólítottak, hogy ne avatkozzam bele, én azonban nem tágítottam. A mérkőzés véget ért, Terjan pontozással nyert, Hódos meg olimpiai bajnok lett. Engem pedig hazarendeltek, mert a tilalom ellenére beavatkoztam a zsűri dolgába. Ez egyébként igaz volt, de nekem is igazam volt... • Most pedig több mint másfél évtizeddel nyugdíjba vonulása után még mindig nem tud elszakadni a sportágtól ...- Szinte egész életemen végigkísért, akárcsak a nagy szerelmek egy-egy ember életét. Hatvanhatban nyugdíjba vonultam, de még mindig szaktanácsadója vagyok a Honvéd birkózóinak. Ezen kívül ott vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságban, annak „Olimpia“ című közlönye szerkesztő bizottságában, és elnöke vagyok a Hazafias Népfront 6/3-as budapesti körzeti bizottságának! • Hogyan marad minderre ideje?- Az embernek elég ideje van, csak tudni kell gazdálkodni vele. Dolgozni, művelődni, sportolni, szórakozni. Szívesen olvastam verseket, legkedvesebb nekem a „Szeptember végén“, sajnos hajamban nincs már, mi őszbe vegyüljön... Ha lehetett, szívesen nótáztam, s énekeltem legkedvesebb nótámat, a Vén cigányt. • Károly bácsi, ön szerint mi a sport célja?- A sport ne legyen cél, hanem eszköz az egészség érdekében... Sőt! Az emberiség egyik eszköze kellene hogy legyen - az emberséghez... Közben befejeződik a verseny, s ő ruganyos léptekkel, távozott. A díjkiosztásnál akadt tennivalója. Én meg azon gondolkodtam, vajon honnan van még mindig ennyi energiája, hogy az imént felsorolt nem kevés társadalmi munkát is el tudja végezni! A választ említett könyvében leltem meg, annak legutolsó mondatában: „Folytatom munkámat és mindent elkövetek, hogy soha többé ne ropoghassanak gyermekeink felett fegyverek!“ MÉSZÁROS JÁNOS $ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon. 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanskóho nábreiie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kös 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kös 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaöe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. EGY ÉREMBEN EGY EGÉSZ ÉLET
