Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-20 / 20. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1983. május 22. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.46, nyugszik 20.18 Közép-Szlovákia: 4.54, nyugszik 20.26 Nyugat-Szlovákia: 5.02, nyugszik 20.34 órakor A HOLD kel - 15.22, nyug­szik 3.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JÚLIA, RITA nevű kedves olvasóinkat • 1813-ban született Richard WAGNER német zeneszerző (t 1883) • 1833-ban született Féli* BRACQUEMOND fran­cia grafikus, a modem fran­cia rézkarc egyik legjelesebb mestere (f1914) • 1913-ban született FrantiSek JILEK karmester, nemzeti művész AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MARX ÉS LENIN ESZMÉIBŐL SZÜLETETT PÁRT Vilém Novy cikke A LEGFONTO­SABB FELADAT Protics Jolán írása KÖZELEG A HAJRÁ J. Mészáros Károly riportja A JÓT IS LEHET JAVÍTANI Lalo Károly írása A KÖZÖS MUNKA GYÜMÖLCSE Németh János riportja HÁROM ÉVTIZED AZ ÖNTÖDÉBEN Kardos Márta írása SZÜLŐKRE VÁRVA Péterfi Szonya riportja ÖSSZEÁLLÍTÁS A NEMZETKÖZI GYERMEKNAP ÉS A DUNAMENTI TAVASZ ALKALMÁBÓL A Nyitrai Műanyagfeldolgozó és -alkalmazó Kutatóintézet munkatársai nagy gondot fordítanak arra, hogy a PVC csövek megmunkálása során jobban hasznosítsák a nyersanyagokat. Ivan Krivoáík kandidátus vezetésével tanulmányozzák e csövek gyártásának eljárását olyan anyagból, amelyet a novákyi Petrolkémiai Kutatóinté­zetben fejlesztettek ki. Az első képen: Mária Segíöová plasztográf segítségével méri a PVC keverék tulajdonságát, a második képen: Milan Halgas mérnök a csőfal vastagságát ellenőrzi, a harmadik képen: Ivan Krivoéík kandidátus (baloldalt) és Stefan Boőev mérnök a nyitrai Plastika munkatársa, a Plastika Vállalat új csőgyártó kísérleti munkahelyén. (Amand Absolon felvételei - ŐSTK)) Támogatjuk az atomfegyyermentes öveze­tek létrehozását nemcsak Észak-Európában, hanem a földrész más területein is, mivel ezeket az európai nemzetek biztonsága meg­szilárdítása fontos eszközeinek tartjuk. Egyértelműen támogatjuk Finnország azon javaslatát, hogy Európa északi részét nyilvánítsák atommentes övezetté. Termé­szetesen fontos, hogy e térséget valóban mentesítsék az atomfegyverektől, és hogy semmilyen úton se kerülhessenek oda ezek a fegyverek. A Szovetunió kész kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz atomfegyfert az észak­európai országok ellen, amelyek részei lesz­nek ennek az övezetnek. Ezt vagy sokoldalú megállapodásban, vagy pedig kétoldalú megállapodásokban - az övezet minden or­szágával - rögzíthetnénk. Természetesen ezeknek az államoknak a biztonsága sokkal megbízhatóbban lenne biztosítva, ha a NATO nukleáris országai is hasonló garanciát nyúj­tanának. Ezzel nem kötöm feltételhez a mi kötele­zettségvállalásunkat. A Szovjetunió tekintettel több skandináv ország kívánságára hajlandó lenne megvizs­gálni néhány olyan alapvető intézkedést, amelyek a saját, az ezzel az övezettel határos területeit érintenék. Ezek az intézkedések hozzájárulnak Észak-Európa atommentes statútumának megszilárdításához. A Szovjetunió, amely támogatja az észak­európai atommentes övezet létrehozására vonatkozó javaslatot, kinyilvánította pozitív hozzáállását a svéd kormány arra vonatkozó javaslatához, hogy Közép-Európában hozza­nak létre hadszintéri atomfegyvermentes övezetet. Meggyőződésem, hogy az említett atom­mentes övezetek létrehozására vonatkozó javaslatok életbe léptetése hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben egész Európában felszámol­ják az atomfegyvereket. A Szovjetunió, mint már említettem, köte­lezettséget vállalt, hogy nem alkalmazza első­ként az atomfegyvert. Ha példánkat más atomhatalmak is követnék, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy egyáltalán nem kerülne sor az atomfegyverek alkalmazására. Hiszen ha senki sem veti be elsőnek, nem lesz második és harmadik atomcsapás sem. Egy ilyen kötelezettségvállalás elfogadásához nem lenne szükség hosszan tartó tárgyalá­sokra és egyezkedésre. Az egyedüli, amire szükségünk van, az a jóakarat és az őszinte törekvés a békére. Az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei viszont az atom­fegyverek elsőként való alkalmazása felé ori­entálódnak, és elutasítják a szovjet példa követését. (Részlet Jurij Andropov válaszaiból a finn társadalmi szervezetek képviselőinek kérdéseire.) Négy éve dolgozik Komár Márta a párkányi (Stúrovo) vas­útállomáson, s hogy megállja a helyét, azt az is bizonyítja, hogy munkahelyén felvették a párttagjelöltek sorába.-A közgazdasági szakkö­zépiskolát Érsekújvárban vé­geztem el - vallja magáról. - Az iskolában és lakóhelye­men, Kőhidgyarmaton is be­kapcsolódtam a Szocialista If­júsági Szövetség munkájába. Naponta bejárok a munkába, de ez nem gátol abban, hogy a tömegszervezetek tevékeny­ségéből is kivegyem a részem. Többek között a CSEMADOK helyi szervezetének vagyok a pénztárosa. Hét évvel ezelőtt lakóhelyén tagja lett a Tűzvédelmi Szövet­ségnek. A lányok tüzoltóraja, amelynek parancsnoka volt, mindössze egyszer vett részt versenyen. Bárhogy is szerette volna, többször nem sikerült. Azt mondja, a környéken nem volt kivel összemérni tudásu­kat. Most az a feladat vár rá, hogy aktivizálja a női rajt. Ugyanis az év elején beválasz­tották a Tűzvédelmi Szövetség járási, majd később a szlováki­ai központi bizottságába.-Az elismerés, a bizalom meglepett, s tudom, hogy ezzel nem szabad visszaélnem-to\y­(A szerző felvétele) tatja. - Fölötteseimmegígérték, hogy mindenben segí­teni fognak, olyan munkafelté­teleket teremtenek számomra, hogy a funkcióból reám háruló feladatoknak a lehető legjob­ban eleget tudjak tenni. Számí­tok a tapasztalt tisztségviselők segítségére is, enélkül nehe­zen boldogulnék. Fiatal, huszonhárom éves. Szeret szórakozni, olvasni, ké­zimunkázni s a kertben foglala­toskodni, az emberek közt len­ni. A Tűzvédelmi Szövetség helyi szervezetének üléseire is szívesen eljár. Kiveszi részét minden munkából. Minderről ezt mondja:-A feladatomat abban lá­tom, hogy mielőbb elkezdjük a kiképzést, bebizonyítsuk, hogy mi nők is helyt tudunk állni. Most, hogy a központi bizottság tagja vagyok, a szomszédos községbe is el kell látogatnom. így olyan ta­pasztalatokat szerezhetek, amelyeket lakó- és munkahe­lyemen is kamatoztatni tudok majd. Egy röpke pillanatra elhall­gat, majd megjegyzi.- Nagy hátrány, hogy a több mint kétezer lakosú település­nek nincs művelődési otthona. Ha kulturális rendezvényt ké­szítünk elő, ott gyakorolunk, ahol éppen tudunk. Ez megne­hezíti, de nem akadályozza meg munkánkat. A tömegszer­vezetek tevékenységét igyek­szünk összehangolni. Beszélgetésünk többször is félbeszakad. Újabb vonatok érkeznek az állomásra, ilyen­kor Komár Mártának mindig van tennivalója. Amikor a prá­gai gyorsvonat is kigördül az állomásról, félszegen mondja.- Szeretem a munkámat. Amikor a vasúthoz kerültem a kezdet nehéz volt, de igye­keztem. Azt tartom, hogy az embernek olyan életpályát, hi­vatást kell választania, amit szeret, amihez kedve van. A Tűzvédelmi Szövetség­ben kifejtett tevékenysége megköveteli, hogy szabad ide­je egy részét társadalmi mun­kával töltse el. Nem sajnálja a többletmunkát, mert tudja, hogy a közösség érdekében az embernek esetenként az egyé­ni kényelméről is le kell mon­dania. Bíznak benne s ő ezzel nem szeretne visszaélni.- Ha egy év múlva találko­zunk majd, minden bizonnyal elmondhatom, hogy a köhíd- gyarmati női raj is felkészült a tűzoltó versenyekre, és hogy sokat tettünk a tűz megelőzése terén is. Ehhez természetesen nem elég csak az én szemé­lyem, hanem az egész alap­szervezet jó munkájára szük­ség van. Számomra a bizonyí­tás időszaka ezután követke­zik. NÉMETH JÁNOS A BIZONYÍTÁS KÖVETKEZIK...

Next

/
Oldalképek
Tartalom