Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-06 / 18. szám
* m KAJUM TANGVIKULIEV ..................... - ■ V A TEVE ÉS A KISFIÚ (TÜRKMÉN MESE) Bajür, a teve nem akárki. Errefelé egy dombot neveznek Bajümek, róla kapta a nevét a teve, merthogy olyan hatalmas, masszív. Amikor Bajür megöregedett, többé nem bíztak rá semmilyen munkát, gondolták, jót tesznek vele, ha kímélik, pedig Bajümek épp ez volt a rossz, szomorkodott is sokat. Hanem egyszer odament hozzá Kuli bátyó fia, Murád. Adott neki egy falat lepényt.- Engem Murádnak hívnak- mondta a kisfiú a tevének.- Téged meg Bajümek. Legyünk jó barátokI Murád attól kezdve mindennap felkereste a tevét. Máius végén, amikor a sivatagban kiszáradt a növényzet, Murád munkára fogta Bajürt, együtt indultak el rozsét gyűjteni. Egészen a messzi szakszaul- cserjékig merészkedtek. A legtöbb r száraz ágat itt találták. Murád boldog volt, abba nem hagyta volna a munkát, pedig a nap már ugyancsak fent járt az ég kupoláján. Rekkenö volt a hőség, akár a kemencében. Murád megszomjazott, s csak akkor vette észre, hogy a vizeskorsót otthon felejtette. Messze voltak a szállástól, ezért Murád úgy határozott, hogy letérnek az úton a mederhez. A meder keményre döngölt föld, kis kiterjedésű síkság a dombok közt, ahol tavasszal összegyűl a hóié. A kisfiú tudta, hogy a mederben apró gödrök, vermek találhatók, s a vermekben visszamarad a viz. A medret már messziről látni lehetett. Úgy csillogott a napban, akár a tükör, a meder alján megült só verte vissza a fényt. Bajür egy ideig követte a fiút, aztán kezdett elmaradozni.- Idefigyelj! - magyarázta neki Murád. - Hazáig hosszú az út. Víz nélkül nehezen bírnánk ki. Maga el is indult a vízzel teli gödör felé, de Bajür fogával megragadta az ingét s a magasba emelte.- Bolond módjára viselkedsz ma! - nevetett Murád. - Biztosan megártott a hőség. Gyere igyunk! Bajür mintha nem is hallotta volna barátja szavait. A talaj puha volt, s repedezett, mint a felületén megszáradt tészta. A kisfú mit sem törődött vele. Már nem volt hátra több tíz lépésnél a gödörig, amikor Murád hirtelen térdig elsüllyedt. Megállt, próbálta kihúzni a lábát, de nem tudta. S közben érezte, hogy tovább süllyed, egyre mélyebbre. Ráhasalt a földre, de az alattomosan besüppedt alatta, s a repedésekből körös-körül szivárogni kezdett a víz.- Bajür! - kiáltotta Murád kétségbeesetten. A teve tett néhány lépést az ingoványos talajon a mederbe, aztán a hasára feküdt s elkezdett kúszni Murád felé. A meder alja meghajolt alatta, mégis sikerült neki a fiú közelébe férkőzni. Megragadta fogaival az ingét, kirántotta az iszapból s hátrált vele a veszedelmes helyről. Az iszap összehúzódott s Murád szabad volt. A kisfiú Bajürhöz bújt, megölelte s fejét a teve nagy fejéhez szorította.- Bocsáss meg nekem, Bajür - mondta bölcs, öreg barátjának. - Fussunk innen, ahogy csak tudunk! A teve Murádra nézett szomorú, jóságos tekintetével, de nem mozdult. Murád látta, mint süpped meg a talaj Bajür körül. Az ingovány, miután kénytelen volt elengedni a fiút, most a tevét ragadta meg, hogy lehúzza.- Bajür, kedvesem! Tarts ki! - a kisfiú tetépdeste a teve hátáról a száraz gallyakat, a hasa elé dobálta őket, s egy percig sem vesztegetve az időt, futni kezdett hazafelé. Nem számolta, hányszor rogyott le; nem pihent meg egyszer sem, hogy erőt gyűjtsön. Amikor már nem bírta a lába, kúszott tovább, mert tudta, hogy az ingovány sem késlekedik. Annyi ereje maradt csak, hogy sarkig kitárja kunyhójuk ajtaját és kinyögje:- Mentsétek meg Bajürt, ő is megmentett engem! Ezzel elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, látja ám, hogy a kunyhóban senki sincs rajta kívül. Bajür! Jutott az eszébe, s azonnal kiugrott az ágyból. Lábai sehogyan sem akartak engedelmeskedni, a feje is zúgott. Valahogy mégis eljutott az ajtóig és kinézett. Bajür az ajtó előtt állt, lábánál nagy köteg fű. Amint a teve észrevette a kisfiút, abbahagyta az evést, s fejét Murád fejéhez dugta. És Murád hahotáz- va nevetett fel: Bajür szája tele volt szénával, sőt nemcsak a szája, az orra alja is, mintha bajusza nőtt volna. Fordította és átdolgozta: Petrovácz István Janiga József illusztrációja KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríh. , fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos--------------------------------------------------------v KO LIBRI A legkisebb madár, törpemadárka. Két pici szárnya oly sebesen pereg: a levegőben helyben is megáll. Majd a virágra száll, és szívja kelyhének levét. Lepke-madárka, virág-madárka, a trópusi erdő színes kisvirága. KOLIBRI A világ legkisebb madárkája, öt centiméter a hossza, a súlya nem egészen két gramm. Ezakolibri Kubában él. Dél-Amerikában azonban még néhány száz más kolibrifajta található. Iandor: Levél a nagyihoz Drága Nagymami! Ez az apu mindig kitalál valamit. Most azt gondolta ki, hogy két egyforma papírdarabkára ráírt valamit, és beletette a kalapjába.- Tessék! Húzzál egyet - mondta. Tudod, Nagyi, hogy én eléggé szófogadó fiú vagyok, de ezután alaposan meggondolom, milyen játékba menjek bele, amikor a srácok fociznak, s még ide, az ötödik emeletre is behallatszik az üdvrivalgás minden sikeres akció után. Ráadásul Boriska is ott ül a pálya szélén, s nekibuzdulva szurkol a csapatunknak. Eleinte azt hittem, hogy az én kedvemért teszi, de úgy látszik, csalódtam. Szóval a két papír közül az egyikre az volt írva, hogy: „írjál levelet a Nagyinak!“ A másikon pedig az állt: „Mosd el az edényt, és tegyél rendet a konyhában!“ Könnyen kitalálhatod, melyik cetlit húztam ki. Ez azért még mindig jobb, mintha mosogatnom kellene. Arra ráérek azután is, ha majd nagy leszek, és megnősülök. Nem tudom, szeret-e Boriska mosogatni. Anyu, szeret, de nincs rá ideje. Éjjel-nappal melózik. A hiányzó kollégái helyett is vállalja a szolgálatot. Boriska azt mondta, hogy ő semmi pénzért nem volna orvos. Inkább tanár lesz, vagy valami hasonló. Kár, hogy Te még nem ismered Bo- riskát. Jókat lehet vele dum- csizni, pedig ő még csak ötödikes. Ötödik bés. En már hatodik ás vagyok, de azért elég sokszor találkozunk a nagy szünetben a folyosón. Moziban is voltunk már együtt, de erről a, srácok nem tudnak. Kérlek, Nagyi, Te se mondd el senkinek. Éppen most valami nagyot csörrent a konyhában. Lehet, hogy egy tányérral ismét szegényebbek lettünk. Szegény apu! Pedig ma egész nap olyan vidám volt. Tegnap valami dicsérő oklevelet kapott a gyárban. Anyu ünnepi vacsorával várta. Még csokis tortát is sütött. Pontosan olyat, amilyet Te szoktál. (K)rémesen fincsi volt. Még az ágyban is Rád gondoltam, amíg el nem aludtam. Várj egy pillanatig! Valaki nyitja az ajtót. Anyu jött meg végre. Fáradtan mosolyog; tetszik neki, hogy a konyhában minden ragyog a tisztaságtól. Nyoma sincs a tányér maradékainak. Apu köténye is a fürdőszobában szárad a fogason. A zsebéből kicsentem a másik cetlit. Képzeld! Arra is az volt írva, ami az enyémre. Ezt holnap elmesélem Boriskának. Talán apunak is megmondom, hogy máskor ne vegyen palira, mert én azt nem szeretem. írd meg, mi a véleményed a dologról. Mielőbbi válaszodat várva anyu és apu nevében is sokszor csókol Gábor unokád CSONTOS VILMOS Édesapám meséje Édesapám mesél nékem, Csillagféhy gyúl meséjében. A sugara rám is ragyog, Azt ragyogja, Szabadok vagyunk, szabadok! Édesapám azt is mondja, Azt a fényt szívében hordja. Én a szemében is látom, Ott ragyogja: örök legyen boldogságom. Édesapám, ha megnövök, Én is csillagfényböl szövök Olyan mesét: a sugára örök béke Fényét szórja a világra. JAN ŐAREK Ha itt semmi nem lenne Ha itt semmi nem lenne, csak ez a mosolygó nap, csak bogáncs a dongóknak, énnekem itt tetszene. Ha csak e patakocska folyna itt partot mosva, és semmi más nem lenne, énnekem itt tetszene. Ha csak ezek a rétek, szántóföldek lennének, csak az égbolt kék színe, énnekem itt tetszene. Fügedi Elek fordítása GONDOLKODOM, TEHÁT... A Csehszlo- vák Szocialista m Köztársaság meW lyik kerületét muM tatja a rajz? MEGFEJTÉS Az április 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. (a) mert arra gondolt, (b) hogy lássuk, (c) látni akarta, (d) benne az állt; Nyertesek: Varga Csilla, Lédec (Ladice): Saliga Júlia és Bartha Gábor, Rimaszombat (Rimavská Sobota). ÚJ SZÍ 18 1983. V. 6.
