Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-06 / 18. szám

N apjainkban lényegesen kevesebb szó esik a komplex intézkedések­ről, mint bevezetésének időszakában, s ha netán mégis fórumot kap, akkor főként a gyakorlatból kiragadott gazdasá­gi összefüggések megmagyarázásával, a felgyülemlett tapasztalatok közreadá­sával kerül felszínre. Manapság tehát minden észrevétel, az ügy érdekében megfontoltan közreadott gondolatsor je­lenthet valamit a gazdasági mechaniz­mus tökéletesítésén fáradozók számára, mert visszajelzések, gyakorlati meglátá­sok nélkül nehezen végezhetnének ered­ményes munkát. Több mint két év eltelté­vel azonban úgyszólván mindenütt már kiforrott, tényekkel alátámasztott véle­ményt mondhatnak a komplex intézkedé­sekről, érvényesítésének nehézségeiről s kimutatható eredményeiről. Mint példá­ul cipőgyártásunk egyik fellegvárában, a gottwaldovi Svitben, ahol látogatásom­kor a vállalat gazdasági szakembereivel beszélgettem a témáról. Mindhárman - Pavel Rak, gazdasági főosztályvezető, Zdenék Mlőák, munkaügyi osztályvezető, Frantiéek Zapletal. minőségirányítási fő­osztályvezető - beavatott ismerői e kér­déseknek, hiszen a komplex intézkedé­sek érvényesítése a gottwaldovi cipő­gyárban mindennapi tennivalóik közé tar­tozik.-Kanyarodjunk vissza 1981 elejére, amikor a komplex intézkedések rendsze­re új helyzetet teremtett gazdasági éle­tünkben. Vállalatunkban akkor kísérleti tapasztalatokkal vagy anélkül kezdtek-e alkalmazkodni a megváltozott feltételek­hez? Milyen említésre méltó vonások, jelentősebb állomások fűződnek az azóta eltelt időszakhoz? Zdenék Mlőák: Nem kísérleteztünk, ami azt jelenti, hogy az újszerű körül­ményekhez igazodva újszerű megoldást kerestünk. Létrehoztunk egy vállalati irá­nyító bizottságot, melynek a szintén ak­kortájt életrehívott szakbizottságok mun­kájának összehangolását adtuk feladatul. A lebontott irányelveket az illetékes szak- bizottság véleményezte, s javaslatára módosítottunk rajtuk, mindig a konkrét munkahely sajátos körülményeihez mér­ten. Igyekezetünket sikerült olyan embe­rek meglátásaival is támogatnunk, akik közelebbről, szakmai megfontolásokból kiindulva mérlegelték a helyzetet. Az ala­pos módszertani munka eredménye, hogy ma jó irányelvek vannak birtokunk­ban, s alkalmazásuk mind a kezdemé­nyező tervezés felkarolásában, mind a vállalaton belüli anyagi érdekeltségre vonatkozóan (főként a saját termelési érték és a termelési alaphoz viszonyított rentabilitás mutatójának sikeres lebontá­sával) bevált. Éppen a módosított, saját feltételeinkhez igazított mutatók beveze­tése segített kezdettől fogva feladataink teljesítésében, s ezért nem volt gondunk a terv megadott szintjének elérésével. Egy, másfél év elteltével az albizottsá­gokat feloszlattuk, mert teljesítették kül­detésüket, s a hátralévő tennivalókat a vállalati bizottság is könnyen elvégezte mindaddig, amíg a tavalyi esztendő dere­kán sor nem került vállalatunk átszerve­zésére, amikor is e bizottságot megszün­tettük. Azóta termelési-gazdasági egysé­günk neve: Svit szakágazati vállalat és társult szervezetei, amelyeket innen, Gottwaldovból irányítunk. Pavel Rak: Jelenleg a bérrendszerek hatékonyságának növelésével foglalko­zunk. Ez a tavaly létrehozott szakágazati bizottság irányításával folyik. Lebonyolí­tását két szakaszra tervezzük. Az első­ben, mely napjainkban tart, a teljesít­mény- és a műszaki-gazdasági normák teljesítésének elemzését végezzük, s közben olyan érdekeltségi formák be­vezetésére törekszünk, melyek a takaré­kosságra ösztönöznek. Példának akár az üzemanyag-takarékossági kísérletünket is felhozhatom. Egy éve vezettük be a gyakorlatba és kimondottan azoknak kedvez, akik beleszólhatnak abba, hogy milyen az üzemanyag-fogyasztás. Ugyanis a megtakarított mennyiség árá­nak 90 százaléka készpénzben visszake­rül hozzájuk, a sofőrök meg ennek há­romnegyedét kapják. Tehát az egyre na­A futószalagon bővülő választékban készülnek a női cipófelsőrészek LÉPÉSELŐNY a megváltozott gazdasági orientálódás második hulláma mindjárt a kezdeti idő­szakban jelentkezett. Legfőképp azért, mert már akkor sem volt nagyon sok tartalékunk, hiába került egyik napról a másikra előtérbe a saját termelési érték megkülönböztetése.' Zdenék Mlőák: Részben balszeren­csének is elkönyvelhetnénk, hogy az olyan tartalékokat, melyekre más ágaza­tokban csak az utóbbi időszakban derí­tettek fényt, mi jelentős mértékben már az ötvenes évek folyamán kiaknáztuk, s ezáltal némi lépéselőnyre tettünk szert. Ez viszont gazdálkodásunk szekerét a mai körülmények között nehezebb utakra sodorja, s a jól megfontolt megol­dáskeresés is egészen kicsi lehetősége­ket kínál. Ugrásszerű változást csak egyedül egy új technika bevezetése je­lentene.-Az anyagi érdekeltségről mkr volt szó előző válaszaikban. Érdemes lenne azonban részleteiben is rávilágítani arra, hogy milyen eszköztáruk van a minőségi munka ösztönzésére. Zdenék Mlőák: Átértékeltük valameny- nyi prémium-mutatót, s feladatunk az volt, hogy a lehető legnagyobb mérték­ben bevezessük a minőség mutatóját, mégpedig minden olyan művelet elvég­zésére vonatkoztatva, mellyel befolyá­solható a végtermék milyensége. Sikerült elérnünk, hogy a termelésben dolgozó munkások prémiumának mindössze 30 százaléka nem kötődik a minőséghez. A műszaki-gazdasági dolgozók kategóri­ájában azelőtt a minőség csupán a mes­ter és a vezetők prémiumában lépett elő külön tételként. Jelenleg fokozatosan ki­, A KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A GOTTWALDOVI SVITBEN gyobb mértékben alkalmázott darabbér mellett az egyéni munka értékelését is figyelembe vevő, kiegészítő bérformákat is alkalmazunk. Termelési-gazdasági egységünk valamennyi vállalatában az idei év elejétől, vállalatunkban pedig már közel tíz éve. A gottwaldovi cipőgyárban hagyománya van már a darabbérben végzett munkának, hiszen a termelésben 70 százalékban így dolgoznak, de ja­vunkra szolgálna, ha ez az arány további százalékokkal emelkedne. Frantiéek Zapletal: Ha afelől közelítjük meg a témát, hogy milyen végtermékek hagyják el gyárunkat, akkor elsősorban azok minőségéről és választékáról kelle­ne szólnunk. Előbb azért megemlíteném, hogy nálunk úgyszintén mint az ország valamennyi behozatalra szoruló üzemé­ben nagyon is szem előtt tartott követel­mény az importált alapanyagok legna­gyobb mértékű értékesítése. Ebből indu­lunk ki minden alkalommal, amikor a mű­szakilag korszerű és magasabb minőségi osztályba sorolható termékeink részará­nyának tervszerű növelését szorgalmaz­zuk. Hogy elképzeléseinket sikerül meg­valósítanunk, arról például az is tanúsko­dik, hogy az I. minőségi osztályba sorolt termékeink száma néhány esztendő alatt megháromszorozódott. Mindamellett ezek magas műszaki-gazdasági színvo­nalát is tartjuk, ami divathullámoktól befo­lyásolt lábbeliről lévén szó, nem egysze­rű dolog. Alaposan megnőtt a divatújdon­ságok és a luxustermékek aránya terme­lésünkben, s ez jelzi, miként reagálunk a megváltozott igényekre. A fejlődés ugyanis azt mutatja, hogy jó irányban haladunk, mert a szokásosnál egy évvel korábban kielégítően sikerült igazodnunk a termékfejlesztés tendenciájához. Azért a legfontosabb továbbra is a megkívánt Zdenék Mlőák: ma jó irányelvek vannak birtokunkban“ paraméterek elérése marad, mert ez a külföldi piacokon való érvényesülés alfája és ómegája. Pavel Rak: És még ez sem mindig elég. Emlékszem, nem is olyan régen óriási szériákban gyártottunk külföldi megrendelőinknek egy-egy cípöfajtát. Akkor megengedhettük magunknak, hogy a kevesebb párra szóló igénylést visszautasítsuk. Ma merőben más a hely­zet, mert a gyors termékváltás és kis sorozatok korát éljük. így most már elvál­laljuk a kisebb megrendeléseket is, hi­szen az értékesítés „játékszabályai“ erre késztetnek bennünket. Frantiéek Zapletal: A hazai cipőpiacon, úgy érzem, most nyugalom van, ami annyit jelent, hogy mind minőségben, mind választékban eleget teszünk a ve­lünk szemben támasztott követelmé­nyeknek. Számokkal alátámasztva: az évenként előállított 72 millió pár lábbeli fele-fele arányban kerül a kül- és belpi­acra. |- Mondogatják, hogy a komplex intéz­kedések bevezetésével életbe lépett tervmutatók teljesítéséhez a gazdasági szervezetek eddig a könnyebben hozzá­férhető tartalékokból merítettek, s lassan bekövetkezik az az időszak, amikor ezek kimerülnek. Helyükbe jóval nehezebben megteremthető, távlatokra alapozott le­hetőségek után kell nézni, ami előtérbe helyezi a koncepciózus munkát e téren is. Mi erről a véleményük? Frantiéek Zapletal: Valóban így van, bár ez a jelenség gyárunkban az utóbbi évek során nem teljesen így nyilvánult meg. Amikor hozzáláttunk a komplex in­tézkedések bevezetéséhez, előre tudtuk: könnyen, átgondolt megoldások nélkül aligha lesz lehetséges jó eredményeket elérnünk. Mondhatnám úgy is, nálunk Frantiéek Zapletal: ,,Legfontosabb to­vábbra is a megkívánt paraméterek elérése“ (Gyökeres György felvételei) bővítjük az érdekeltek körét és bevonjuk közéjük a vállalatok és üzemek irányítási alakulatainak dolgozóit is. így sikerült az e kategóriában alkalmazottak egyharma- dát érdekeltté tennünk a minőségi mun­kában is. S ez az eredmény a múlthoz képest jelentős növekedés. Frantiéek Zapletal: összefüggésben I az elmondottakkal ejtsünk néhány szót az érem másik oldaláról, vagyis a minő­ségileg kifogásolható termékek készítői­nek bírságolásáról. Lényegében még 1980-ban bevezettük a reklamációs veszteségek mutatóját, mint a minőség elbírálásának döntő mércéjét. Ezért ez egyben kritériummá és anyagi érdekelt­ségi mutatóvá lépett elő. A reklamációs veszteségek csökkentése a komplex in­tézkedések bevezetése után gazdasági szükségszerűség lett, hiszen minden ilyen úton elvesztett millió alaposan kihat bármelyik vállalat gazdálkodására. Az úgyszintén 1980-ban életre hívott minő­ségirányítási rendszerben már benne van az ösztönzés gondolata. Példákkal sorolhatnám, hogy egyes munkakörök­ben több minőségi mutató is létezik, és ma már alig akad valaki, aki valamilyen mutató révén ne lenne érdekelve a minő­ség alakulásában.- Esetleg szakmánként kiragadhat­nánk néhány példát? Frantiéek Zapletal: Szalagmunkáról lé­vén szó, nehezen különböztethető meg, hogy melyik szakma egy-egy képviselője mennyit rontott vagy javított a végtermék minőségén. Annál inkább észrevehető viszont, hogy egy bizonyos művelet el­végzése után folytatható-e a lábbeli elő­állítása vagy nem. Ilyenkor a „Ne folytasd a rossz munkát!“ alapelv érvényesül. Ha a munkás észrevesz valamilyen hibát a munkadarabon, tovább nem dolgozik rajta, és így megakadályozhatja a hibás végtermék előállítását. Mondanom sem kell: a fenti elv megtartása nagymérték­ben a termelésben dolgozókon múlik. xxx A gottwaldovi Svit által irányított üze­mekből évente 72 millió pár lábbeli kerül a piacra. Ennek előállítása és értékesíté­se számtalan érdekes gazdasági vonás­sal párosul, melyek puszta felsorolása is már rengeteg helyet venne igénybe. így aztán ez a beszélgetés mindössze ízelítő lehet a külkereskedelmi szempontból is fontosnak tartott gazdasági mechaniz­mus alakítóinak mindennapjaiból. J. MÉSZÁROS KÁROLY a tartaléké feltárásé ban Pavel Rak: ,,Elvállaljuk a kisebb meg­rendeléseket is“

Next

/
Oldalképek
Tartalom