Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-22 / 16. szám
írnapom volt, ezért úgy , vadászni megyek. Megami szükséges: jókedv, íléc és a kitűnő időjárás is. volt, de ezt a problémát arátom, Szemjon Nyikola- ségével próbáltam megol- 5s vizsla boldog tulajdono- írnappal ezelőtt vásárolta adászkutya-kiállításon, és t rá. Fajtiszta kutya volt, iszke fejtartással, csak voltak egyszínűek. Ezért !t. igismerkedésemnek meg- fejezetei. Ugyanis amikor dúlni ment Szocsiba, Bo- ,, és az igazat megvallva, létrejött kapcsolat nagyon etes együttlétünk alatt volt ilismerhetetlenségig szét- /atosabb hegyesorrú félci- sn „módszerrel“ tönkrete- táplálkozás című könyvet, íek szántam születésnapi zzel nem elégedett meg. nunkából hazajövet, egy közepette találtam őt. Ez /alahonnét a szekrények azokat a tollaszsákokat, vadászidényen keresztül satollat, s a szó szoros eresztette a párnáimat, én voltam az egyedüli volt belepve tollal, de ez ndössze egy rövid percig jy Bohóc az ilyen csínyte- ora verést kapott, amiért amgolyói ördögi tüzet lö- i időn át. k ellenére elmentem Szo- m Bohócot. Idegen fegy- kutyával vadászni utolsó őrében, de ahogy az már tben, a megbánás mindig ólelkü Szomov tétovázás kutyátlan vadász kérésé-, k Bohóccal e szép fagyos a zúzmarás borókaerdő azzal a csodálatos fényerdőt, amelyet csak a ha- /adászok ismernek, vagy- <, akiket már ősidők óta íbereknek tartanak, mert li a kényelmet a kényelritka borókáson, amely edek árok volt, alacsony , széléhez érve megálltam lábhoz parancsoltam Bo- tézett, megrázta fejét, és t az árok fenekére. Ügye- tcsony bokrokat, felkavar- s havat. Kiabáltam utána, tem rá, megint füttyentet- a volt. Ahogy leért az árok megvillant a bokrok közt, en. nyakamba zúduló hótö- iden megérintett faágról elindultam én is utána, és torkom szakadtából ordítottam, hogy jobb belátásra bírjam ezt az eszeveszett állatot. Egyik sílécem beakadt egy bokorba, s úgy elvágódtam, hogy a kabátujjam, az orrom, a szám, de még a puskám csöve is megtelt hóval. Tovább már óvatosan folytattam utamat a sűrű bokrokon át, s közben figyeltem az árok mindkét oldalát, nem látom-e valahol meglapulva Bohócot. Végre rátaláltam a nyomaira, s ezeket követve, megtéve jó háromkilométernyi utat, ismét visszakerültem a bokros árokba. A nyomokat követve láttam, hogy Bohóc nyilván fáradt lehetett, mert helyenként foltok voltak a hóban, melyek arról tanúskodtak, hogy leleült megpihenni. Felcsillant bennem a remény, hogy hamarosan rátalálok. Megigazítottam síléceimen a vasalást, megdörzsöltem fagyos orromat, és folytattam a kutatást. De ahogy beértem ismét a sűrű bozótba, a nyomok eltűntek. Nem volt mit tenni, visszakanyarodtam az iménti kiindulóponthoz, s ahogy siklottam le egy meredekebb szakaszon, a lehető legkellemetlenebb baleset ért: az egyik JEVGENYIJ J. ASZTAHOV el egy fa tövében a meleg szobában elkényeztetett fiatal kutya. Tisztán hallottam siralmas vonítását, elképzeltem a jóságos Szomov zavart mosolyát, és az én már amúgy is keserű hangulaton a tetőfokára hágott. A megszokott vadász-étvágy nélkül haraptam valamit, mitsem törődve a kenyerem mellett lapuló „balzsammal“ és elindultam hazafelé. Nem messze tőlem a tölgyesből váratlanul felröppent egy hatalmas siketfajd, sűrűn csapkodva szárnyaival. Ösztönösen a puskámhoz kaptam és rádupláztam. A siketfajd felkapott a levegőbe, majd ütemét vesztve gyorsan zuhant lefelé. Siettem az esés irányába, hogy megkeressem váratlan trófeámat. De ezen a rosszul sikerült napon hiába kerestem, összejárkáltam a környéket, s mivel semmit sem találtam, szomorúan elindultam haza azon az úton, amelyiken minden vadász akkor jár, ha tarisznyája könnyű mint a madártoll, és a gondolatai olyan nehezek mint az ólom. Már sötét volt, amikor hazaértem. Kicsit megpihentem, aztán bűntudatosan elindultam Szomovhoz. Már az ajtóban fogadott: \ ■fflv •!& J^" * ^KsjpHfo 5r 48? 7-^)^?^^jSär^?y^ sílécem beakadt egy hóval fedett fatönkbe, és nagyot reccsenve kettétört.. Fennakadva a hófúvásokban elátkoztam a világ minden kutyáját, az első vadászt a földön, aki kitalálta ezt az idétlen sportot, de még a mindenben ártatlan Szomovot is, és vonszoltam magam tovább az újra meglelt kutyanyomokon. A téli nap már lassan nyugodni készült, amikor észrevettem, hogy a kutya követte az én általam hagyott sínyomokat. Ez azt jelenti, gondoltam, hogy már nyilván ő is fázik, megéhezett, s most már ő követ és keres engemet. Megkétszerezett energiával indultam tovább a nyomában. De még egy meglepetéssel szolgáft a természet: az esti szél arcomba fújta az első nagy hópelyheket, s így félórán belült eltűntek a nyomok is. Ez volt számomra az utolsó döfés. Fáradtan leültem egy kidőlt fatörzsre, és búnak eresztettem a fejem. Hogy Bohóc elveszett, ez már számomra teljesen világossá vált. Kínos helyzet előtt álltam: Szomov a kutyáért nem kis pénzt fizetett, ezt, mivel jól ismerem kifinomult modorát, nem fogja rajtam követelni, s így mindkettőnket kényelmetlen szituációba sodor. Kellett is nekem ez a ronda vörös, semmirekellő kutya! Világosan láttam magam előtt, hogyan pusztul Borzi László felvétele- Gratulálok, szomszéd, gratulálok!- Elvesztettem Bohócot - válaszoltam sóhajtva köszönés helyett, és szégyenemben azt sem tudtam, hova nézzek; leültem a legközelebbi székre. Csodálkozásomra Szemjon Nyikolajevics nem nagyon lepődött meg, csak kissé zavartan sajnálkozott, pizsamanadrágját ütögetve.- Ajjaj; Szóval megszökött, a semmirekellő ebadta kutyája? Van ilyen buta szokása, hogy előrerohan az erdőben. Ez a félig nyugodt, félig nyugtalan sajnálkozás felbosszantott. Elpanaszoltam hát Bohócról mindent: a széttépett hegyesorrú cipőimet. Az egészséges táplálkozás című könyvet és a kacsatollas „hóvihart“ a szobámban. „Buta szokás!“ Ha őszinte akarok lenni, akkor Bohócnak valóban csak buta szokásai voltak: ravasz volt, agyafúrt, kapzsi és tolvaj. Szemjon Nyikolajevics türelmesen végighallgatott, de egy kicsit sem sértődött meg, hogy így ócsárolom kedvenc kutyáját. Sőt, vacsorával kínált, maradjak, mondja, csak találunk valami égből pottyant vacsorának valót.- Hát, ha nem akarod, hogy én vendégeljelek meg, akkor te hívjál meg egy jó vacsorára a mai vadászzsákmányodból - javasolta végül.- Ma nincs semmilyen zsákmány, ha az üres patronokat nem tartom annak, úgyhogy, bocsáss meg, Szemjon Nyikolajevics. Majd legközelebb - szabadkoztam.- Nem tudtam, nem tudtam, hogy ilyen sóher alak vagy! Ez nem szép dolog! Szerintem az a fajdtyúk a tiéd - mutatott a fejével az ablak felé, s csak akkor vettem észre, hogy a szellözőablak kilincsén lóg egy ritkaszép fájd. Azt hiszem elég bambán nézhettem ki, mert Szomov jót nevetett, majd egy éleset füttyen- tett. Abban a pillanatban a szomszéd szoba küszöbén megjelent - Bohóc. Ahogy bejött, kényesen nyújtózott egyet, ásított és rámbámult kétszínű szemével. Tekintetében volt minden: kielégült bosszú, gúny, jókedvű szemtelenség és kutyabüszkeség. Kedvem lett volna összecsókolni őt. Azon nyomban elszállt'a fáradtságom és a nehéz rosszkedvem, amelyet minden sikertelen vadászt egy ideig a hatalmában tart. S ekkor újra magam előtt láttam a gyönyörű téli erdőt, hallottam a felröppenő madarak szárnycsattogását, a harkály kopácsolását, amely megtöri a fagyos reggelek csöndjét, az összeférhetetlen szajkók kiabálását, a hó csikorgását, és éreztem a csípős, friss erdei levegőbe vegyülő puskapor-szagot.- Tudod, barátom, ő egész nap követett téged bújkálva a bokrok közt. Én tudtam erről a huncutságról, de elfelejtettem neked szólni. Tudom, hogy Bohócnak nagyon sok rossz tulajdonsága van, de van két igen jó tulajdonsága is: felkutatja az elejtett zsákmányt, és elviszi gazdájának. De csakis a saját gazdájának! És ez nem kevés. Nem igaz? Nem volt okom, hogy ellenkezzem Szemjon Nyikolajeviccsel. Szótlanul hazamentem, hogy elhozzam tarisznyámból az üveg „balzsamot“, mert mint ismeretes, a sült fájd „balzsam“ nélkül olyan, mint a vadász kutya nélkül. BELLUS IMRE fordítása it árasztó szagok rjedésnek induló „ínycsiklandozó“ i a hangulatot a: Ehetnek, ihatnak, ínyi csak beléjük inkább az idősebb annyezetre tapad- fiatalok többsége háncolással tölti jény egy söröspo- sört szörcsölgeti. (rekedik és dúdol- abám egy fekete i röppen és vidá- t!... - Úgy tesz, kább csak a farát ény dülledt szem.. De jó nőci vagy! éd nem estem!... ;g, fekete tündér! szöveget, aztán hogy elkapja az a falhasadékban g a leány és az ik. Mivel a legény ii kezd: - pedig ez a szemtelen olyan légymódra rámenős. Tetőtől talpig igazi férfi!... Csak jönne már utánam!... Még utóbb meggondolja magát!... A legény közömbösséget színlelve- Hogy te milyen müveit vagy!. . - dörgölőzik hozzá a lány.- No, ne hülyéskedj, mi füstölög?...- Hamutartón a cigaretta - csücsöríti KOVÁCS JÓZSEF íe« r. ntmeum visszaszáll a pohárra és folytatja az iddo- gálást. A lány a pohár túlsó szélére telepszik.- Nem haragszol? - kérdezi engesztelő hangon - Igyák veled?...-Igyál!... Ki tudja, meddig élünk?!... Az a miénk, amit megiszunk! Most már együtt isznak... Majd átszállnak a cukortartóra és esznek... Aztán megint isznak. Esznek-isznak!- Mi füstölög ott a síkon távolban? - néz a legény révedezőn a dohányzó- asztal felé. száját a lány, majd tovább hizeleg: - Hol szerezted az irodalmi műveltségedet?- Hát, csak szereztem. - húzza ki magát a legény.- Festeni is tudsz?- No hallod! - veti oda félvállról a legény, pedig jószerivel azt sem érti, hogy miről van szó.- Imádom a képeket! Fessél nekem valamit a pohár szélére! A legény „ráfest“.- Isten bizony isteni! - dörzsöli össze két első lábát a leány.-Jaaa?!... Igen!... - flegmáskodik hátratekintve a legény. - Csak közönség kell hozzá!... Kóstoljuk meg a cigarettát! - indítványozza elökelösködve.- Kóstoljuk! - utánozza őt a leány. És megkóstolják. Bokákolnak, köhögnek, krákognak, öklendeznek! No, öreglány, hogy ízlik? - kérdezi a legény, amikor végre egy kis levegőhöz jut.- Finomabbhoz szoktam hozzá! - billegeti magát a lány finomkodva.- Ne riszáld magad, anyafej! - torkolja le a legény és faron csípi őt. A leány megijed és megbotlik. A legény birtoklón fölé hajol és megcsókolja.- Szeretsz, te fekete legyek hercegnője? ...- Megdöglök érted! - csuklik nagyot a leány. Hosszan, szenvedélyesen csókolóz- nak, majd a leány hirtelen nyiffant egyet:- Megláthatnak!- Gátlásaid vannak?!- Ugyan kérlek!- Bizonyítsd be!- Most már hiszel nekem? - enyeleg a leány miután „bebizonyította“. De a legény csak hallgat, mintha hirtelen meg- süketült volna... A leány tétován nézeget maga körül és meglát egy mennyezetre függesztett sárga szalagot.- Jé, micsoda csodálatos holmi!... Megnézem közelebbről - kiáltja és megbúvókén körözni kezd a szalag körül.- Micsoda fenséges, bódító illata van!... A legény is utána röppen.-Valóban! Te, ez valami kábítószer lehet! Ezt is megkóstoljuk?-Az öregektől azt hallottam, hogy a kábítószer életveszélyes!- Süket duma!... Ők minden élvezetet irigyelnek a fiataloktól!- Meg aztán mindentől betojnak! - fordít véleményén a leány.- Hát akkor ne szövegeljünk annyit!- kiáltja a legény, miközben elkapja a leány derekát és nekicsapódnak a szalagnak. A leány ütődik elsőnek és szárnyával a szalaghoz tapad. A legénynek csak a lábai ragadnak a szagos masszába.- Jaj, ne nyomj úgy neki! - kacag a leány eszelősen - Elég!... Hallod?! Ne hülyülj már! Eressz el! A legény nem felel, csak minden erejével a légyleány hasának feszíti szabadon maradt két lábát. Addig erőlködik, míg minden lábát ki nem szabadítja és akkor elrepül! A lány is utána akar ugrani, de a légyfogó enyve nem engedi! Végzetes helyzetét megértve, kétségbeesetten sírni kezd és segítségért kiabál! A legény visszaszáll a söröspohárra és a nagy ijedtségre iszik egyet. Riadalma hamar elmúlik, sőt, rövidesen jókedve kerekedik, dúdolgatni kezd. Egy másik légyleány mellé röppen, isznak ..
