Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-15 / 15. szám

Április 17-e a Nemzetbiztonsági Testület napja A járőr harminc év körüli bajuszos fiatalembert állít elő. Nincs nála személy­azonossági igazolvány. Az ügyeletes rendőr, Dumán Vilmos főtörzsőrmester jól ismeri az előállítottat, gyakori vendég a bratislavai óvárosi rendőrkapitánysá­gon. Háromszor volt büntetve, a legutóbb élősködés miatt indítottak ellene eljárást. Több mint három hónap óta nem dolgo­zik. Mentegetőzve mondja:- Találtam már munkát az egyik szö­vetkezetben .... de úgy gondoltam, hogy néhány napot még elszórakozok a bará­tokkal ...Ha dolgoznék, erre nem volna időm. Kattog az írógép, szaporodnak a so­rok. Elkészül a jegyzőkönyv. Az előállított gyorsan aláírja, hogy mielőbb elhagyhas­sa a rendőrség épületét.- Négy éve viselem az egyenruhát - jegyzi meg a főtörzsőrmester. - Szere­tem a munkám, pedig nem is olyan könnyű. Sok emberrel találkozom, min­den eset különbözik a másiktól. Nem folytathatja tovább. Az egyik ci­pőüzletben lopás történt. A tettenért fiatalember egy 260 korona értékű félci­pőt húzott a lábára, a régit a polcok alatt hagyta. Az elárusítók azonban észrevet­ték. A fiatalember közömbösen felelget a feltett kérdésekre, ki tudja hányszor sikerült már neki így a „cipövásárlás“. Petria József alzászlós bosszúsan tér vissza helyszínelő csoportjával a Perlicka vendéglőből. A bejelentő azt állította, hogy elvesztette táskáját s vele a pénz­tárcáját is. Mire a rendőrök a helyszínre értek, minden meglett. Cigarettára gyújt, majd magáról kezd beszélni.- Hét éve teljesítek szolgálatot. Só- mórjáról járok be. Szeretem a hivatá­som. Ezért is szeretnék főiskolán tovább­tanulni. Az eddig szerzett tapasztalatok minden bizonnyal megkönnyítik majd a tanulást. Hét év nem nagy idő, de azt hiszem jó iskola. Az ember ránéz az előállítottra, s máris tudja, hogyan kezdje el a kihallgatást.- Személyes élmény...- Két jelentősebb esetre emlékszem a leginkább vissza. Az egyik egy raktár kifosztása. A tetteseket akkor vettük őri­zetbe, amikor az ablakon másztak ki. A másik nemrég történt. A Stúr utcai Ural üzletben tetten értük a betörőt. Az igaz­sághoz tartozik, hogy mindkét esetben lakossági bejelentés alapján érkeztünk a helyszínre. Ez is azt bizonyítja, hogy a lakosokkal való együttműködésnek mi­lyen nagy a jelentősége munkánkban. Karády András fözászlós, ügyeletve­zető tiszthelyettes figyelmesen hallgat, öreg róka ö már a szakmában, pár hónap múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Azt mondják róla rendszerető, kötelességtu­dó ember, sohasem veszti el a nyugal­mát, minden ügyet, bejelentést komolyan vesz.- A velem szolgálatot teljesítőket, bár sokkal fiatalabbak, jól ismerem. Jól meg­értjük egymást. A fegyelmezetlenséget nem tűröm el - mondja. - A szolgálatban eltöltött évek alatt annyi élményben volt részem, hogy egy könyvbe se férne bele. Lehet, hogy majd nyugdíjas koromban papírra vetem. • Petria József Telefon berregése szakítja félbe sza­vait. Fiatalok rendbontásáról érkezik be­jelentés. Peter Chrabrecek alzászlós rö­vidhullámú adón keresztül azon nyom­ban intézkedik. — Albatrosz egy ... itt Albatrosz há­rom ...A Duna utcából bejelentés érke­zett, azonnal menjen a helyszínre! Alighogy befejezte a beszélgetést, újabb bejelentést rögzít a magnetofon. Egy asszony arról értesíti a rendőrséget, hogy lánya, akit kerestetett, előkerült. Az alzászlós elővesz egy dobozt, megkeresi a szóban forgó egyén lapját, majd félrete­szi. A doboz tartalmára mutatva mondja: — A körözött és a keresett egyének nyilvántartása ez. Ha közülük valakit elő­állít a járőr, azonnal azonosítani tudjuk. Ez megkönnyíti a munkánkat. • Dumann Vilmos Közben kétszer is járt a kapitányságon a táviratkézbesítö, a címzett lakhelyének megállapítása miatt. Halálesetről lévén szó, Dumann főtörzsőrmester azonnal intézkedik. Néhány perc múlva megvan a pontos cím. Megjegyzi: - Csak a név és Bratislava áll a táviraton. A kézbesítő nem tudja hová vinni. Ha tudunk, készsé­gesen segítünk, de sajnos ez nem min­den esetben sikerül. A kapu ügyeletes telefonál: a városi közlekedési vállalat dolgozója a villamo­son egy kislányt talált. Az órámra nézek. Késő este van, jóval elmúlt már tíz óra, s lám a kislány szülői felügyelet nélkül csavarog. Vajon kinek nem hiányzik, hány éves lehet, vetődik fel bennem a gondolat. Karády főzászlós nyugodt hangon jegyzi meg:- Biztosan Editkéröl van szó. Többször is járt már itt. Állandóan csavarog, főleg a tömegközlekedési eszközökön. Nyílik az ajtó, s valóban a szolgálato­sok jó ismerőse, az első Osztályos kislány áll ott, maszatos arccal. A szeme moso­lyog. A rendőrök cukorkával kínálják a kislányt, de az nem fogadja el. Kis ruhája zsebéből narancsot és néhány szem cukrot vesz elő. A rendőrök moso­lyognak. Nincs jegyzőkönyvírás, s az egyik járőr máris indul, hogy hazavigye a kislányt, hogy az mielőbb ágyba kerül­hessen. Éjfél után megnő a „forgalom“. Ittas emberek sorakoznak a szolgálati helyi­ség előszobájában. Dumann főtörzsőr­mesternek és Petria alzász fosnak ugyan­csak van munkája. Távolról nézve olyan mintha ráérősen dolgoznának, bár mint később beigazolódott, ez csak látszat. Az egyik név hallatán a főtörzsőrmester fel­kapja a fejét. Azon tűnődik, honnan is ismerős neki ez a név. Aztán eszébe jut: a múlt hónapban találkozott vele, egy garázdálkodás kapcsán, s az egyik betö­réses lopással kapcsolatban is felmerült ez a név. Nem szól semmit, csak tüzete­sebben szemügyre veszi az előállítottat, majd felveszi a jegyzőkönyvet. Időközben cseng a telefon, érkeznek a különböző bejelentések. Karády ügye­letvezető tiszthelyettes megfontoltan in­tézkedik. Csupán hajnal felé csökken a „forgalom“. Három fiatalembert állíta­nak elő. A forgalmi járőr állította meg őket. Ittasak és azt állítják, hogy a volán­nál az a barátjuk ült, aki megszökött. A szemtanúk azonban bizonyítanak. El­rendelik a kötelező vérvételt. Reggel felé a szolgálatot teljesítők ar­cán látni a fáradságot, a hangúkon érezni a nikotin hatását, mégis jókedvúek. Mire felkel a nap, véget ér a szolgálatuk, megérkezik a váltás. Mindegyikük siet haza. — A mi foglalkozásunknál különösen fontos, hogy az embernek jó családi háttere legyen — mondja eknenóben Chabrecek alzászlós. — Nekem is három gyermekem van, s közben családi házat építettünk. A feleség az, aki összetartja a családot, helyettünk is megcirógatja a gyerekeket, amikor mi szolgálatban vagyunk. A többiek helyeslőén bólogatnak, majd határozott léptekkel hagyják el a rendőr­kapitányság épületét s néhány perc múl­va elvegyülnek a nyüzsgő, munkába sie­tő emberáradatban. NÉMETHJÁNOS • Peter Chabrecek (A szerző felvételei) Óvjuk közös kincseinket llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Hétvégeken gépkocsik végtelen sora kígyózik a fővárosból az Óriáshegység (Krkonose) felé. A kórengetegból a csend, a tiszta levegő és az egyedülálló természeti szépségek közé igyekeznek a prágaiak. Az Óriáshegységhez igen bőkezű volt a természet, meredek szikla­falakkal, hegycsúcsokkal, szelíd lejtőkkel, mély fenyőerdőkkel, hegyi patakokkal ajándékozta meg. Virágzó rétjeinek szín­pompája, párját ritkító növény- és állatvi­lága, síelésre rendkívül alkalmas lankás lejtői, valamint éghajlata révén a legláto­gatottabb nyári- és téli üdülőövezetté vált. Évente mintegy nyolcmillióan kere­sik fel az Óriáshegységet, a CSSZK egyetlen nemzeti parkját. Az utóbbi időben azonban nemcsak az óriáshegység szépségeiről, sportlehető­ségéiről, hanem veszélyeztetettségéről is sok szó esik. Egyesek máris a csodaszép táj pusztulásáról beszélnek, mások nem hiszik el, hogy a gyönyörű fenyóerdök betegek és a természetvédők túlzott ag­godalmának tulajdonítanak minden ter­mészetet óvó intézkedést. Az Óriáshegy­ség jelenét és főleg jövőjét illető számos problémát Jirí Svoboda, az Óriáshegység nemzeti parkjának (KRNAP) igazgatója világította meg számunkra a közel­múltban. VESZÉLYBEN AZ ÓRIÁSHEGYSÉG Napjaink fontos feladata a környezet, a természet védelme. Érvényes ez az Óriáshegységgel kapcsolatban is, ahova évente milliók jönnek pihenni, erőt gyűjte­ni. A hetvenes évek közepén még senki sem hitte, hogy az Óriáshegység leg­főbb gazdagságát - erdőit - veszély fe­nyegeti. Az ipari légszennyeződés és a túlméretezett turizmus okozta károso­dás első jelei 1977-ben váltak nyilvánva­lóvá. Néhány évvel később egyes kárte­vő rovarok óriási méretű elszaporodása (különösen a magasan fekvő részeken) mutatta meg, hogy az erdőség jelentős része legyengült, beteg, ezért nem képes ellenállni a kártevőknek. Ma már tudjuk, hogy a krkonosei erdőknek (a nemzeti park területének 82 százaléka) mintegy 43 százaléka veszélyben van. Évente nagy területeken kell kivágni az elhalt fákat, s ezek a részek fásításra, a lég­szennyeződéssel szemben ellenállóbb facsemeték betelepítésére várnak. Az er­dők elhalása a vízgazdaságot is kedve­zőtlenül érinti (az erdők felfogják a csa­padék 75 százalékát), romlik a vízellátás és a víz vegyi összetétele is. Az ipari légszennyeződés és a túlmé­retezett turistaforgalom a vidék termé­szetének első számú ellenségei. Az erő­művekre azonban szükségünk van. Meg­oldást csakis a tökéletesebb tisztítóbe­rendezések jelenthetnek, melyek nem­csak a szilárd szennyező anyagokat fog­nák fel, hanem a szén elégetésekor ke­letkezett káros, kén- és nitrogéntartalmú gázokat is. Ez annál is fontosabb, mivel a jövőben az erőművek egyre rosszabb minőségű szenet égetnek majd, ami tovább fokozza a környezetszennyező­dést. TERMÉSZETVÉDELEM ÉS TURIZMUS Életszínvonalunk természetes velejá­rója a turizmus fejlődése. Az Óriáshegy­ség egyedülálló természeti értékei mág­nesként vonzzák a pihenni és sportolni vágyókat. A hegyvidék iránti nagy érdek­lődés azonban az elmúlt években túllépte a természet, tegyük hozzá a legyengült természet teherbírását. A vidék fejleszté­si terve a hetvenes évek elején kb 80 000 túristával számolt naponta, a mai valóság azonban gyakran ennek a négy­szerese. Ez természetesen nagyméretű motorizmust és építkezést vont maga után az elmúlt években, ami durva be­avatkozás a természetbe. A Krkonose egyik jellegzetessége, hogy a völgyekben, a hegyek lábánál kiépült üdülőközpontokon kívül a magas hegygerinceken is épültek üdülők. Leg­többjük története évszázadokra nyúlik vissza. Eredetileg ezek a fabódék (innen a cseh bouda és a német Baude elneve­zés) a hegyi pásztoroknak nyújtottak menhelyet, később átalakították őket és állandó lakhelyként, szállást is nyújtó vendéglőként szolgáltak. A megnőtt ér­deklődés az igények folytán ezeket a jel­legzetes üdülőket az elmúlt években je­lentősen kibővítették, növelték kapacitá­sukat. A befogadóképesség növelésével azonban sok esetben nem tartott lépést a szennyvíztisztító-berendezések kibőví­tése. A túlméretezett üdülőkből a talajba jutott, főleg nitrogéntartalmú szennyvíz a gyönyörű virágos rétek elhalását, szá­mos értékes, védett növény kipusztulását okozza. De a túlméretezett üdülök ellátá­sa. az itt összegyűlt szilárd hulladék eltá­volítása is a régi hegyi utak megterhelé­sét, túlterhelését, vonja maga után. INTÉZKEDÉSEK MINDNYÁJUNK ÉRDEKÉBEN Az Óriáshegység nem nagy hegység, de évente több embernek nyújt pihenést. aj« 8 1983 l\

Next

/
Oldalképek
Tartalom