Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-08 / 14. szám

Utazás a dohányzás körül 2. aztán, ismerik, figyelemmel kísérik egy­mást, nem dohányzik-e titokban valame­lyik. Erősebb az ellenőrzés. Három adat Egy érdekes adat: A műszaki beállí­tottságúak könnyebben leszoknak a do­hányzásról. Egy szomorú adat: a fiúk egy része már 12-13 éves korában dohányos, a lá­nyok általában két évvel később. (Ilyen korú páciensek adohányzásellenitanács- adóban sem ritkák.) Egy örvendetes adat: a gyereket váró fiatal szülök (nemcsak a terhes nók, ha­nem a leendő apák is) felkeresik a tanács­adót - a születendő gyermek érdeké­ben lemondanak a dohányzásról. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Leszokni mindenesetre hosszú fo­lyamat, teljes biztonsággal csak két év elteltével tekinthető gyógyultnak a páci­ens. (A kifejezés nem véletlen, ugyanis az erős dohányosokat az orvosok már- már kábítószer-élvezőknek tekintik.) A dohányzást hamar abba lehet hagyni, akár egyik napról a másikra is, de ehhez nincs mindenkinek elég erős akarata. A cigarettaadag fokozatosan is csökkent­hető, de nem tanácsos túlságosan elhúz­ni az erre szánt időt. Aki már arra az elhatározásra jutott, hogy leszokik, első­sorban tudatosítsa, hogy a dohányzás nem más, mint rossz szokás, többnyire divatból kezdi el az ember, csak később válik szükségletté. Meg kell fogadnia és meg is tartania, ha kínálják, valami ilyen, vagy hasonló magyarázattal hárítsa el: - Köszönöm, ma valahogy nem ízlik, esetleg: - Megtiltotta az orvos. Az újdon­sült exdohányzó számoljon azzal is, hogy lesznek, akik erőltetik, sőt előfordulhat, hogy a jóbarátok céltáblája lesz. (Talán bosszúból, mert ők nem elég erősek ahhoz, hogy lemondjanak a dohányzás gyönyörűségéről?) S ha valaki komolyan és véglegesen elhatározza, lemond erről a szenvedélyé­ről, de ereje kevésnek bizonyula a ,,sza­kításhoz“, kitől várhat és kérhet segít­séget? Tanácsadók országszerte Az orvostól. S ahol működnek dohány­zásellenes tanácsadók, mindenkit szíve­sen látnak. A kezelés ingyenes. Prága egyetlen tanácsadója az Apolinárska ut­cában található, hetente egyszer, hétfőn délután van rendelés. A tanácsadó 1972-ben alakult, vezető­je dr. Miroslav Novák. Ő volt az ország első, 1959-ben Hradec Královéban léte­sített tanácsadójának orvosa. Orvostan­hallgatóként, s még fiatal orvosként is. dohányzott, de 1949-ben abbahagyta, azon ismeretek hatására, amelyeket a dohányzás ártalmairól megtudott.- Évente mintegy háromszáz pácien­sünk van. Talán kevésnek tartja, de egy tanácsadó kapacitása ennél nem több. Számolni kell azzal, hogy minden páci­ens átlag ötször keresi fel a rendelőt. Aki csak kétszer jön el, azt elveszettnek te­kintjük. Hétfő délután van, a rendelőben az orvoson kívül mindössze hárman van­nak. (Más napokon itt kezelik az alkoho­listákat és a kábítószer-élvezőket.) Ért­hetetlenül kicsi az érdeklődés. Egy fiatal nő nem marad sokáig, sietve búcsúzik- majd máskor jön, mondja; egy másik- feltűnően elegáns hölgy - nevét és foglalkozását nem hajlandó elárulni, sű­rűn nyúl a táskájába - cukorkáért. - Le­gyen szíves, írjon fel gyógyszert - kéri az orvost -, ötig kiváltom, éjszakás vagyok, még ma el akarom kezdeni. Hogy miért akar leszokni a dohányzásról, nem mondja meg. A harmadik egy fiatalem­ber, hivatásos gépkocsivezető, naponta húszat szív, s több oka is van, amiért abba akarja hagyni a dohányzást. - Sok­ba kerül - mondja -, meg aztán a körül­mények... Hogy miféle körülmények, ar­ról nem beszél. sék át a dotnzt. Ha ennek ellenére nem bírják ki és kibontják, a papír másik oldalára írják fel, hogy hány óra van s mit csinálnak éppen. Ez azért fontos, hogy megfigyelhessék, milyen időpontban és milyen helyzetben kívánják leginkább a cigarettát. Ezen kívül írásban megindo­kolják, miért akarnak rágyújtani. Előfor­dulhat, hogy minduntalan ilyen okok merülnek fel: összevesztem a felesé­gemmel (férjemmel); látogató érkezett; tévét néztem stb., s egy idő múlva bosz- szankodnak, hogy ilyen apróságok miatt rágyújtanak. Mulatságos példa egy filmes esete, aki megfigyelte, hogy valahányszor felemeli a telefonkagylót, rágyújt. Úgy segített Dr. Josef Spinka magán, hogy egy cédulára felírta: Ne dohányozz, ostoba!, s ezt ráragasztotta a készülékre. Mint bevallotta, telefonálás közben többé nem gyújtott rá, s rövid idő múlva soha többé. A különleges rágógumi (amely pilla­natnyilag nem kapható), s a különböző gyógyszerek egyike sem csodaszer. A nemdohányzást gyakorolni kell. Orvos­ságnak - legismertebb a szájöblítő - csak akkor van értelme, amikor valaki már kevesebb mint tízet szív naponta. Este, szájöblítés után egy perccel rá kell gyújtani, és el kell szívni a cigarettát. A máskor illatos dohány undort vált ki, bűzlik. Másnap reggel ugyanezt kell megismételni, s elszívni az utolsó ciga­rettát. Ez így leírva túlságosan egyszerű, de hát nem minden jó szándékú dohá­nyos jut el az orvoshoz. Mi tehát a te­endő? Ha a dohányos nem megy az orvoshoz, az orvos megy a dohányoshoz Szipkával a dohányzás ellen Apró hírt fedeztem fel egy napilapban: a főváros 9. kerületi szolgáltatóüzeme (Horni Pocernice, Jívanská 1180, Praha 9) a nemdohányzók számára jelvényt gyárt. A dohányosok jelvénye az égő cigaretta, legyen hát nekem is valamilyen jelvényem. Kerestem-kutattam a trafikok­ban (!), természetesen a hírét sem hallot­ták. Felhívtam a gyártót. A metró egyik állomásán, a Műstekon vehetek, mond­ták. A jelvény éppen elfogyott, mégis vettem valamit, egy szipkát, potom tizen­két koronáért, amelynek segítségével- a mellékelt tájékoztató szerint - leszok- hatom a dohányzásról. Az Inhala - ez a neve - a nemdohányzóknak is jót tesz: tisztítja a légutakat, és egy szenvedélyes dohányos szerint - aki az Inhala segítsé­gével szabadult meg káros és költséges passziójától - erdei illatú leheletet biz­tosít. A szipka csehszlovák szabadalom, dr. Josef Spinka találmánya. A telefonkönyv­ben megtaláltam a címét, feltárcsáztam a számot. Női hang jelentkezett - a fe­leség.- Doktor Spinkával szeretnék beszél­ni, mondtam. Hosszú csend következett, majd a válasz: - A férjem két éve meg­halt. Találkoztam özvegyével és sok min­dent megtudtam doktor Josef Spinka ve­gyészbiológusról. Nem kevesebb mint 28 könyve jelent meg, szakfolyóiratokban 242 cikke; itthon és külföldön 188 elő­adást tartott a biokémiáról; elfogadott újí­tási javaslatainak száma 12; megoldott mezőgazdasági kutatási feladatainak száma 20; találmánya összesen 24. Ezek közül az egyik az Inhala, az egészségre teljesen ártalmatlan, gyógynövényeket tartalmazó szipka; az igazi cigarettát he­lyettesítve megkönnyíti a dohányzás ab­bahagyását. Az idős feltaláló négy évig kilincselt, amíg végre - többszöri elutasítás után- sikerült elfogadtatnia a találmányát, s végre gyártót talált. A feltaláló dohány- zott-e? Dohányzott, nem is keveset, de idejében abbahagyta. Azt, hogy találmá­nyát elfogadták és gyártó is akadt, még megérte. Az Inhala árusítását már nem.- Miért áldozott annyi energiát, időt éppen erre a szipkára? A válasz: - Egyetlen fiunk nagyon erős dohányos volt. Huszonnégy éves korá­ban meghalt, tüdőrákban. A férjem leg­alább a fiatalokat akarta megmenteni... Hol kapható Inhala?- Évente körülbelül 150 ezer darabot gyártunk belőle - tájékoztatott Jaroslav Krinsky, a Horni Poőernice-i üzem egyik vezetője. - Az élelmiszerboltoknak is szállítunk, és nemcsak Prágában, hanem egész Csehország területén kapható.- Több helyen kerestem, nem is hallot­tak róla.- Sajnos, nem tudjuk reklámozni, nincs rá pénzünk.- Szlovákiában kapható az Inhala?- Tudomásom szerint rövidesen kap­ható lesz, mivel egy Púchov melletti egy­séges földművesszövetkezet mellék­üzemága már gyártja. SZÚ 9 Az olvasót bizonyára érdekli, miből á|l a ,,kezelés“. A gyógymód meglepően egyszerű: beszélgetés.- Mindenkinek legyen nemdohányzó jelszava, hogy miért akar leszokni - taná­csolja Novák doktor. - A cigarettadobozt csomagolja papírba, s írja rá a jelszót. Hogy a rágyújtás nehezebb legyen, kös­A követendő példa az, amit Novák doktor kezdeményezett. - Előfordult, hogy hétfőn délután hiába ültünk itt, senki sem jött, máskor meg annyian, hogy nem tudtuk őket hová ültetni. Ezért most köz­vetlenül az üzemekben tartjuk a fogadó­órákat. Húsz-harminc vállalkozó minden munkahelyen akad, helyben is van, meg Csodaszer nincs, csak erős akaratú emberek. A gyógyszer és a szipka önma­gában nem elég, szilárd elhatározás is szükséges. Valaki vagy képes abbahagy­ni a dohányzást, vagy nem. Ám, ha elolvassa ezt a cikket s egy kicsit eltűnődik rajta, már az is eredménynek számít. KOPASZ CSILLA 983. IV. 8. Okomon) statisztikát tartok a kezemben. A tavalyi halálos kimenetelű üzemi balesetekről szól. Megdöbbentő adatok sora­koznak egymás mellett. Tragikus végű emberi sorsok számoszlopokba szedve. Szenvtelen hí­radás, mégis mennyire megrázó. Sajnos, már tapasztaltam, milyen nagyon fáj egy élete delén levő szeretett ember elveszítése. Okulásul néz­zük csak, hogyan indult az elmúlt év. Januárban Szlovákiában 18 elhalálozás, február 16 áldoza­tot követelt. Itt talán azt sem érdektelen szem­ügyre venni, mi a leggyakoribb előidézője a legsúlyosabb baleseteknek. A sorrendet ne­héz megállapítani, de az okok között szerepel: elővigyázatlanság, könnyelműség, munkavédel­mi előírások meg nem tartása, alkohol (egyre gyakrabban fordul elől), elhanyagolt óvintézke­dések, és még folytathatnám. Ha az üzemi balesetek számának több éves alakulását fi­gyeljük, úgy tűnik, megállíthatatlan a jelenség. Ráadásul növekvő tendenciát mutat, hiszen pél­dául 1981-ben harmincöttel több halálos baleset volt, mint az azt megelőző évben. Rengeteg és pótolhatatlan veszteség. Megszoktuk, ha túléli az áldozat, a balesetet szerencsés kimenetelűnek nevezzük, pedig há­nyán nem térhetnek már vissza sosem eredeti munkahelyükre. Sokan vannak, akik magukba zárva hordják saját tragédiájukat egészen a sí­rig. Nem gyakori még, hogy a testi sérültek, lelkűk megsebzése nélkül tudnának alkalmaz­kodni a megváltozott körülményekhez. E téren a befogadó közösség vállalhatna magára gya­korta sokkal nagyobb szerepet. De ne térjünk el a tárgytól. Célunk a tragédiák számának csökkentése, mert a legtapintatosabb kollektíva sem adhatja vissza senkinek az elve­NAGY ÁRA VAN A HANYAGSÁGNAK szített látását, kezét vagy lábát. Nézzük tehát, milyen szerepet vállal magára az állam a meg­előzés terén. Lássuk csak, mit közöl erről a sta­tisztika. A hatodik ötéves tervidőszakban Szlovákiá­ban három és fél milliárd koronát áldoztunk a munkahelyi körülmények javítására. Hatalmas összeg, de tegyük a kezünket a szívünkre, mit ér a pénz, ha sorainkban továbbra is gyakori a már említett könnyelműség, alkoholfogyasztás. A jel­lemét mindenkinek magának kellene formálnia, ezen a téren nem sokat ér az állami támogatás, sőt itt a kollektíva nevelő szerepe is viszonylag szűk határok közé szorul. Gyakran úgy érzem, nem tudunk tanulni mások kárából, valahogy mintha tudatunk alatt abban bíznánk, hogy a másokéhoz hasonló baj velünk sosem fordul­hat elő. Pedig, aki ebben bízik ahelyett, hogy törődne, kollégái és saját biztonságával, már eleve könnyelmű. Éppen ezért álljon itt ismét egy riasztó szám: Szlovákiában naponta átlago­san négyezer ember vaq betegállományban. Gondoljunk csak bele, hiszen ez egy jókora gyár teljes személyzete. Tudvalévő, hogy az idén már tizenkettedszer hirdettük meg áprilist a munkavédelem hónapjá­nak. Nem szeretem az ilyen kampányszerű akciókat. Természetet védeni, könyvet olvasni, s az embert óvni Is folyamatosan, megszakítás nélkül kell. A szervezőktől viszont nem vitatom el a jó szándékot, lehet, hogy sokakkal éppen így tudják majd megértetni bizonyos dolgok értékét. , s Legfőbb ideje, hogy ráébredjünk, az eddigi gyakorlaton változtatni kell, hiszen nő a veszé­lyes munkahelyek száma. Szlovákiában jelenleg is több mint száztízezer van belőlük. E téren a munkaadó vállalatoknak, üzemeknek, gyárak­nak még nagy a tartozásuk. Szemléletváltozást a vezető szakemberektől várunk, hiszen a fönti adatokból az is kitűnik, sok helyütt az irányító apparátus szemében még nincs nagy becsben a biztonságos, egészségre ártalmatlan munka­hely. S hogy mennyire paradox példák vannak! Hadd mondjak el egy esetet. A Bratislava! Elekt­rotechnikai Főiskola egyik pedagógusa mesélte a minap, hogy milyen hihetetlen körülmények között kénytelenek oktatni. Azon a tanszéken, ahol az ifjú energetikusokat képzik, tehát olyan szakembereket, akiknek jól kell ismerniük a biz­tonsági előírásokat, hogy a gyakorlati életben a kevésbé képzett kollégáikat is megóvhassák a veszélytől, nincsenek meg a feltételek a biz­tonságos munkához. Az ún, magasfeszültségű laboratóriumokba egyszerűen csak úgy léphet be pedagógus és diák, ha aláírja, hogy tudomá­sul vette az őt fenyegető veszélyt. Nymodon a felelősséget mindenki magára vállalja, ha úgy tetszik, saját szakállára kezdeményezhet, ezu­tán. A probléma nagyon bonyolult, évek óta több diák látogatja az iskolát, mint amennyit magas szinten oktatni lehetne, az épület elavult, így az egy főre jutó terület és idő fokozatosan zsugoro­dik. De meddig mehet ez így? Persze, épül már az új iskola, csakhogy mint hallom, a tíz évvel ezelőtti követelményekre tervezték. Félő, hogy átadásakor már a mai igényeknek nem felel majd meg. A bajok tovább élnek majd, pedig kiutat mindenképpen találni kell. KESZELI BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom