Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-08 / 14. szám
Vasárnap 1983. április 10. A NAP kel - Kelet-Sztová- kia: 5.56, nyugszik 19.18 Közép-Szlovákia: 6.04, nyugszik 19.26 Nyugat- Szlovákia: 6.12, nyugszik 19.34 órakor A HOLD kel - 5.27, nyugszik 16.08 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOLT és IGOR nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született Stefan HEYM német elbeszélő • 1928-ban született Óta HOFMAN cseh íré, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL FORRADALMI VÁLTOZÁS A TÁRSADALMI GONDOLKODÁS FEJLŐDÉSÉBEN T. Ojzerman akadémikus írása KÖVETKEZETESEBB KÁDERMUNKÁT Ádám Péter cikke Átlagosan 27 ezer levélküldeményt osztályoz óránként az az automata gépsor, amely már csaknem két hónapja a bratislavai Nővé mesto vasútállomáson próbaüzemei. Ez jelentős mértékben meggyorsítja az osztályozást, hiszen a régi módszerrel egy dolgozó óránkénti teljesítménye legfeljebb 800 küldemény. A felső képen Marta Benkovská az OCR/CM típusú optikus számlálóberendezést, az alsó képen Gabriela Maserová a CFC típusú elosztó és bélyegző gépet kezeli. (Pavol Neubauer felvételei - ÖSTK) Időszerű gondolatok Amikor Reagan elnök már eleget beszélt a „szovjet katonai fenyegetésről“, olyan értelemben fejezte ki magát, hogy úgymond ideje másképp hozzáállni az USA stratégiai érdekeinek biztosításához, és ezzel összefüggésben bejelentette egy nagyon kiterjedt és nagy hatékonyságú rakétaelhárító rendszer előkészítésének megkezdését. Be nem avatott emberek számára ez az első pillanatban még nagyon vonzónak is tűnhet. Hiszen az elnök mégis csak valamilyen védelmi intézkedésekről beszél. Ez azonban csak az első pillanatban tűnik így és csak azoknak, akik nem tájékozottak ezekben a kérdésekben. Valójában azonban teljes gőzzel folytatódni fog az USA stratégiai támadó erőinek fejlesztése és tökéletesítése, mégpedig egy egészen meghatározott irányban - az első nukleáris csapáshoz szükséges potenciál megszerzésének irányában. Ebben a helyzetben az a cél, hogy lehetőséget nyerjenek a másik fél megfelelő stratégiai eszközei felszámolására a rakétaelhárító rendszerrel, ami azt jelenti, hogy megfosszák öt a válaszcsapás lehetőségétől. Ezzel arra számítanak, hogy a Szovjetunió védtelen legyen az amerikai nukleáris veszéllyel szemben. Ezt tudni kell, hogy helyesen értelmezhessük ennek az „új koncepciónak“ a valódi értelmét. Annak idején, amikor a Szovjetunió és az USA tárgyalásokat kezdett a stratégiai fegyverekről, közösen elismerték, hogy a stratégiai támadó és védelmi fegyverek között megbonthatatlan kölcsönös összefüggés van. Nem véletlen, hogy országaink 1972- ben egyidöben kötöttek szerződést a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról és első szerződést a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Más szóval mindkét fél elismerté, és az említett dokumentumban rögzítette, hogy egyedül a rakétaelhárító rendszerek területén való kölcsönös tartózkodás teszi lehetővé az előrehaladást a támadó fegyverek számának korlátozása és csökkentése terén, vagyis a stratégiai fegyverek terén a versengés megállítását és visszafordítását. Az USA most azonban a kölcsönös összefüggés megbontása mellett döntött. Ha ez a koncepció megvalósulna, eredményeként valójában megnyílna az út az őrült verseny előtt valamennyi stratégiai fegyverfajtában - támadókban és védekezőkben egyaránt. Ez a valódi értelme, ilyen, hogy úgy mondjam, Washington „védelmi koncepciójának“ visszája. (Részlet Jurij Andropovnak a moszkvai Pravdában megjelent interjújából) NINCS MESSZE A„MESSE“ Szabó G. László riportja A GYÓGYÍTÓ TORNA Péterfi Szonya riportja ÓVJUK KÖZÖS KINCSEINKET Molnár Angéla cikke HOSSZÚ A HARC Julio Travieso elbeszélése LOS BANDIDOS Kulcsár István cikke K assán (Koáice) a tóparti lakónegyed egyik bérlakásában minden reggel negyed ötkor cseng az ébresztőóra. Ha a családfő már vagy még nincs otthon - lévén, hogy mozdonyvezető -, akkor a háziasszony, Skvareniak Mária ébred elsőként. Reggelit készít, majd fél ötkor felébreszti a kilencéves Dodit. Reggeliznek, elkészítik azt, amit az iskolába kell vinni, s már rohannak is az uszodába, mert Dodinak fél hattól edzése van. Az anyuka aztán visszamegy a lakótelepre, felébreszti Vikit, és őt is elviszi az óvodába. Háromnegyed hétkor viszont már az autóbusz-pályaudvaron kell lennie, mert indul Buzitára (Buzica).- Tíz évvel ezelőtt, amikor először indultam el Kassáról ebbe a csereháti kis faluba, azt hittem, hogy soha nem érek oda. Borzasztó hosszúnak tűnt az út - mondja - most már nem tűnik annak. A napi hatvan kilométer - harminc oda, harminc vissza - meg sem kottyan. Talán azért, mert megszerettem Buzitát, és ami még fontosabb, az iskolánk is jó A füleki (Firakovo) születésű fiatalasszony 1969-ben a Nyit- rai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanítói oklevelet. Pedagógiai pályafutását Gömörben, pontosabban Rimaszécsen (Rimavská Sec) kezdte; négy évig tanított ott. Kassára azért jöttek, mert a férje itt kapott állást. Skvareniak Máriát jó fél évtizede ismerem, s bizton állíthatom, hogy ízig-vérig pedagógus - jóllehet, nem is erre a pályára készült.- A természetet nagyon szeretem. Földrajzból érettségiztem és úgy gondolom, hogy olyan iskolába megyek tovább tanulni, ahol ezt kamatoztathatom. Nem így lett. Kilencéves voltam, amikor édesapám meghalt. Ő mindig azt szerette volna, hogy tanítónő legyek. Úgy érzem, az ő akarata is befolyásolta későbbi döntésemet. Most már biztosan tudom, hogy jól választottam, sőt már akkor tudtam, amikor főiskolás koromban próbatanításra jártam Érsekújvárra. A gyerekek nagyon vonzottak, vonzanak ma is. És szinte mindent képes vagyok megtenni értük. Szeretem őket és érzem, nagyon kétségbe esnék, ha ők nem szeretnének. Persze tudom, hogy nem lehetek mindenkinek jó, nem lehetek mindenki számára kedves. Ennek ellenére legfőbb feladatomnak tartom úgy irányítani őket, hogy érezzék, tudok segíteni rajtuk ha kell. Elsősorban az értelmükre igyekszem hatni. Sohasem állok eléjük úgy, hogy azt érezzék: én vagyok a hatalom. A Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába a helybelieken kívül Alsóláncról (Nizny Lanec), Felsőláncról (Vysny Lanec), Hímből (Chym), Pe- rényből (Perin), Restéről (Re- sica) és Kamárocból (Koma- rovce) járnak gyerekek. Skvareniak Mária a 4—7. osztályosoknak tanítja a magyar nyelvet.- Munkámat küldetésnek érzem - folytatja. - Tudom, hogy az anyanyelv oktatásában igen fontos feladatok hárulnak rám és természetesen minden magyar szakos pedagógusra. Én szerétek foglalkozni a gyerekekkel. Szeretem sok mindenre megtanítani őket, arra is, ami nincs benne a tankönyvben. Mi például a falusi könyvtárba is gyakran eljárunk. Olvasmányainkat megválogatjuk. Tanulóinknak talán ezért is nem okoz gondot egy-egy vers, próza elemzése... Hogy én milyennek tartom magamat? Nyíltnak és nyitottnak. Ami fáj, ami nem tetszik, azt megmondom - legyen az akár a boltban, a családban, az iskolában. De a bírálatot is elfogadom Azt a bírálatot, amely nem bántani, segíteni akar. A gyerekeket is nyitottságra, önismeretre, önmagukkal szembeni igényességre, sokfelé figyelésre neveli. Magából a legtöbbet igyekszik adni. Szereti és érti a színházat is. Tudja, milyen lélek- és egyéniséggazdagító erő rejlik a játékban, ezért is alakította meg iskolájukban néhány évvel ezelőtt a Jóbarátok színjátszó csoportot, mely azóta már országos szinten is ismertté vált.- 1979-től eddig még minden évben eljutottunk a Duna- menti Tavaszra. Második díjnál rosszabbat még nem kaptunk. A gyerekzsüri két alkalommal minket talált a legjobbnak. A legjobb rendezés díját is nekünk ítélték. Nem mondom, fontosak ezek is, de a legfontosabb mégis csak a játék. A játék, amiben felszabadulnak a gyerekek és képzelöerejük szárnyra kap. Az idén először a Szöcske és a furfangos diák című népmesét akartuk dramatizálni. Mikor elolvastuk közösen a mesét, úgy döntöttünk, hogy csak az alapötletéi hagyjuk meg, s erre egy mai mesejátékot írunk. A gyerekeknek rengeteg jó ötletük született. A produkció el is készült. Ha lesz rá mód, mi szeretnénk minél több helyen bemutatni, hogy a furfangos szöcske miként csinál rendet a Fájafeje Benedek király szétzilált birodalmában. Ragyogó szemmel beszél még a próbák hangulatáról, az egyes alakításokról. Le sem tagadhatná, hogy mindezt szívvel lélekkel csinálja, s mert szereti a gyerekeket, el kell hinnem, hogy a szombati és vasárnapi próbákra való utazás sem jelent számára terhet. Mindenképpen tiszteletre méltó magatartás ez, olyan pedagógus ethoszára valló, aki tudja: nem mindegy, milyen tanulók kerülnek ki a keze alól. SZASZÁK GYÖRGY Jól választottam 1983. IV.