Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
I agédiák van- it az élet sill különös kegy gyengécs- g, üres nézö- leglehetősen fira lettem fi- i alatt a fal bad hely ter- a kelleténél, a, s én nem g ne kérdezrzetben nézi rám. nt álló helyit e oda. - Ez Itam. - Majd- Aludni is eb- >kott? dni szoktam magyarázta. Ilok. igyik osztály- zszöget tett g beleültem, eciális ideget sokkot váltott gek minden- i sérülésem le nem ülnék, csoda óriási hogy legyózíhet állva élia - közölte, em fejezhetők egyfolytá- is könnyebb aki már állt. A munka is kínszenvedést okozott. Természetesen álló foglalkozás után kellett néznem, de mint tudjuk, a munka nemcsak munkából áll. Például elképzelhetetlen, hogy az elnöki asztal mögött álljak, az sem, hogy a fai mellé álljak, mert még úgy festene, hogy félrehúzódom. Volt az életemben egy pillanat, amikor már azt hittem, rám nevetett a szerencse: a miniszter egy bizonyos ügyben magához hívatott. Sajnos megkért, hogy foglaljak helyet és igyák meg vele egy kávét. Visszautasításomat személyes sértésnek vette. No de mit segített volna, ha valami csoda folytán mégis magasabb beosztásba kerülök? Hát lehet állni az igazgatói asztal mögött?- Kényelmetlen volna - ismertem el.-Tanulmányok... munka... Magánéletemről nem kívánok beszélni. Hogyan kössön az ember kapcsolatot? Eleinte, nem mondom- lehet állni. De fűzhetik az embert tartós érzelmi szálak valakihez állva? Mozi, kávéház... ezt nem lehet kihagyni. Tragédia! Szóval tragédia! -t fejezte be a szerencsétlen. Eltöprengtem. - Uram. önnek nagy szerencséje van - mondtam neki. 7 Szerencsém? - csodálkozott. - Állva élni szerencse?- Nem arra gondolok - világosítottam fel. - Szerencséje van, hogy mostanában olyan nagy súlyt helyeznek a modern pszichiátriai gyógymódokra, ön meggyógyul. Hála a körültekintő gondoskodásnak, amely ez idő szerint e területre kiterjed, meg annak, hogy megvásárolják a legmodernebb műszereket. Az ön panaszának orvoslása jelentéktelen cseJanusz Oseka ^ ammmmm űnődve nézi azért hívott a történelem tkolni - ujjaitatva, mond- szerep elég Keményen g, hogy ma- nber bőrét... V kényelem, <a veszi kö- alaha a fejérijük, a törté- ? vállat a szípedig hadd ). - A rende- ! rja szemét.- Tehát... a javasolt körülmények: reggel... csengő madárhangok... az őserdő zúgása... A barlangba besüt a felkelő nap ferde sugaVytaute Zilinskaite mi ra... Maga... felébred... Mihez fog?- Felöltöztetem a gyermekeket, megvetem az ágyat, reggelit készítek, elmosom az edényt, tiszta inget keresek a férjemnek... A rendező megborzongott.-Rosszul értett engem - alig tudta visszatartani haragját, szűrte a szót - én nem magáról beszélek, nem a maga reggeléről, haSMP nem a történelem előtti nő reggeléről! Minek kell megvetni az ágyat, ha mindenki bőrökben alszik?... Ide figyeljen: felébred, nyújtózkodik, felkel és kikászálódik a barlangból, menet közben megfésüli öt ujjával az összekukélység. Ismerek egy pszichiátert, akinek ugyanolyan semmiség meggyógyítani önt, mint elfogyasztani egy vajas zsemlét. Meghatódott. Szemében reménysugár villant. Nem tudott magához térni a meghatottságtól, amikor már az ismerős pszichiáternél voltunk, s az rárakta a különféle tükröket, katódokat, mind ezt betáplálta a komputerbe, elektromos gombokat nyomogatott. atomvezérlésű herkentyűket kapcsolt be...- Meggyógyulok? - kérdezte megilletődve. - Teljesen egészséges leszek? Ugyanúgy leülök majd, mint mások?- Természetesen - mondta az orvos. - Most egy széket állítok a háta mögé. Lazítson, kérem... Váltakozó áramot bocsátók a készülékbe, de ez nem fog fájni. Kérem lazítson... nézzen merően a fejem fölé egy pontra... semmire se gondoljon... Ernyessze el az izmait... az ön elektromágneses mezején pár pillanaton belül indukciós hullámok vonulnak át... még jobban lazítson... Most... kérem, ÜLJÖN LE! Üljön le! Hirtelen velőtrázó kiáltás hallatszott. A páciens kiáltott, őszintén szólva - üvöltött, vonított, torka- szakadtából ordított:- Banditák! Csalók! Gyilkosok! A görcsösen vonagló páciensre végül is ráhúzták a kényszerzubbonyt, s miután kivonszolták, a pszichiáter a szék fölé hajolt és felkiáltott:- Nővér! Honnan a csodából kelrült ide ez a rajzszög? KOPASZ CSILLA - fordítása szálódott hajcsomóját. Ilyen formán - és a rendező tenyerét szétfeszítve, megvakarja a fejét. - Kijött és ballag a harmatos füvön a patak felé. Hívja a gyermekeket, azok futnak...- Pizsamában? Mezítláb?- Nem kételkedem - magának történelemből kettese volt - nevet gúnyosan a rendező. - A történelem előtti gyermekek pucéran szaladgáltak, na, a legrosszabb esetben, ledobták magukról az állatbőrt. .. Nos, belegázolnak a vízbe, megmerítik a markukat, isznak...- Vizesen? Egyenest a folyóból? - szörnyúlködik a színésznő. - Semmiképp sem hagynám a gyermekeimnek... Litvánból fordította BÁN PÉTER VOÜTECH MIHÁLIK A fiú és a fa Gőgös vagy, büszke, hogy így fölmagasodsz? Csak szioorú. Szív fölött növekszem. Gyümölcsöd fanyar, cseresznye . Meggy vagyok. Lelked van-e? Fa vagyok, nincs lelkem. Nem jár ki hozzád senki a határba? Csak este olykor a szerelmesek. Miért remegsz? Nem remegek hiába ... ne faggass. . . nagyon szomorú eset. . . Beszélj ... Itt vágtak le egy betyárlegényt, itt, ezen a helyen állt a sírja. S te mért vagy itt? Én árultam el szegényt, én átkozott, ki szerelmét bírta. Ebredezés Kire gondolsz, kislány? Anyukád tudja? Hány éves vagy már? Csókolj meg. Miért? Nincs itt senki. Nem szeretsz? Hát akkor csókolj meg. Magára, uram. Igen. Tizenkettő múltam. Nem.’ Restellem magam. És ha van? De, kedvelem. Nem. Hárman Halkabban szólj, édes, meg ne hallják ... Ki hallaná meg, nincs már itt senki sem. Hát az éjféli óra meg a fák? És még? A mély völgy, s a sokcsillagú menny. Hallom ám én is. A patak vagyok. Ne féljetek, én nem árullak el. Nincsen is kinek. Ki szól, ki felel? Leszünk-e barátok? Hát a jó anyátok? A szőlőben Menjünk már haza, nézd, vihar készül ott, messze. Maradj még egy kicsit..., Hallod, hogy zúg a Vág? Nem ázunk meg, ne félj. Csak úgy, mint tegnap, persze! A sok csillag ragyog. Mit csillagragyogás! Órája csak, s mennél? Az esőtől remegsz? Maradj hát még kicsit .... Választunk csillagot! Nem vetheted szememre. Nem félek, tudhatnád. Igen, mint tegnap, persze! Kit érdekel az már! Csiklandozó Mit szedtek lányok, hé, ti, szép Zsuzsók? Milyen kíváncsi férfi! Zöld borsót. Na és ki mibe tépi? A blúzunkba, ha érti. Óh! TÓTH ELEMÉR fordításai izsef: CSALLÓKÖZI MOTÍVUM (tusrajz)
