Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 2. szám
/ Á llok egyik napsütéses, de hűvös délelőtt az út mentén, és figyelem a száguldó gépkocsikat. A közeli gázbe- tongyárból is rendszeres időközökben, nehézkesen kanyarodnak ki a megrakott teherautók. Nyilván egyenesen a kemencéből kapkodták ki a rakodók az árut, így nem csoda, ha olykor-olykor híre kel, tüzeset is«volt már a nagy sietség eredménye. De lazítani nem lehet, s kinek volna türelme órákig arra várni, míg mérséklődik a frissen gyártott építőelemek hőmérséklete. A szállítókat is a mennyiség alapján fizetik, így a várakozás a mindennapi kenyerükből szeletelne. A gyártónak meg jó, ha nem kell raktárra termelnie, hiszen így a megrendelő temérdek munkától óvja meg őt, többek között elmarad az anyagmozgatás egy tetemes része. Valljuk be, bosszantó helyzet az ilyen, főleg annak, aki később érkezik, s mégis csak várnia kell, míg elfogy előle az autókaraván. v Tehát állok az út mentén, s mivel - mint mondtam - hűvös van, fázni kezdek. így érthető módon az előttem elsikló gőzölgő rakományok láttán mozdul a képzeletem is. Melegre kívánkozom, akár ama bizonyos gőzkemencék mellé, ahonnan az iménti tovatűnő gázbeton elemek származnak. Karnyújtásnyira van tőlem csupán a lehetőség, most mégis le kell mondanom róla, máshová szólít a kötelesség. De az eltökélt szándék megmarad, s így néhány nappal később ugyan, de valóra válik a kívánság. Most, hogy a Könnyűbeton Építő- anyaggyártó Vállalatbratislavai gázbeton- gyártó üzemében ballagok harmadma- gammal már nem tartok igényt a kemencék melegére. Idekint évszakot megha- zudtolóan enyhe az időjárás. Látogatásom tárgya is szinte „égető“, most az energiagazdálkodás iránt érdeklődöm.- Némelyik üzemünkben valóban meleget is szállítanak a megrendelők, s ahogy mondja, szétszórják az út mentén - summázza véleményét e tárgyban Jakub Voj- cik mérnök, a vállalat gazdasági-kereskedelmi igazgatója. - Ez ellen viszont pillanatnyilag nem tehetünk sokat. Ha az üzemek udvarán hűlne ki az áru, a meleg így is elillanna. De nem tartom kizártnak, hogy majdan egy ügyes kezű újító megoldja ezt a problémát is, és képesek leszünk ezt a hőt ismét hasznosítani. Energiaháztartásunkban viszont pillanatnyilag máshol szorít a cipő, a termelés egyes szakaszain manapság reálisabb lehetőségeink vannak a takarékosságra. Most tehát odafigyelünk. S ennek is megvan már a nyoma. E dicséretre méltó igyekezetnek, persze, megvoltak a külső kényszerítő okai is. Szorító zubbonyként viselték a hasonlóan energiaigényes termelők az elmúlt évek során például a tüzelők és Jakub Vojéík mérnök az energia árának rohamos emelkedését. Eddig nem tapasztalt ütemben, röpke néhány év alatt 30 százaléknyit ugrottak az árak, ami vendéglátóimnál vállalaton belül az önköltségek 11 millió koronás növekedését jelentette. Az ágazati minisztérium 9 millió koronás árkiegyenlítést szavazott meg a vállalatnak, s így valóban nagy terhet vett le az itteniek válláról. Csakhogy - s ez már a gázbe- tongyártók háza táját dicséri - megtartva a termelés eredeti szintjét a fogyasztást egyidőben kerek 7,5 millió koronát érő energiamennyiséggel csökkentették.- Mindez kivetítve a gyakorlatba következőképp festett - mondja Vojőík mérnök. - Az energia árának emelkedésével kapcsolatos negatív hatás már 1980-ban érezhető volt. Abban az évben a termelésre '30 millió korona értékű energiát akartunk áldozni. Számításainkba beleIndul a rakomány szólt az áremelkedés, s így csaknem 40 millió koronát kellett félretenni a szükségletünk fedezésére. Ráadásul terveztük, hogy növeljük a termelés mennyiségét is. A megváltozott helyzetben csupán egy lehetőségünk maradt: ésszerűsíteni a fogyasztást. Ily módon sikerült végül is a tényleges energiafogyasztást leszorítani 31,5 millió korona értékűre. Ez a jó tendencia tartósnak bizonyult 1981-ben is, amikor tovább fokoztuk a termelésünket, s az előző évi eredményt 65 ezer köbméternyi elem gyártásával fölülmúltuk. Egyébként az 1982-es évi tervünk csaknem másfél millió köbméternyi gáz- beton-elem gyártását írta elő, az energia fogyasztásunk továbbra is változatlan maradt. T alán nem érdektelen, ha most azt is megnézzük, milyen módszerek segítségével tudtak itt ennyire rugalmasan igazodni a megváltozott körülményekhez. Előttem egy dokumentum fekszik, a vállalat ésszerűsítő programja címet viseli. Ebben határozták meg pontosan, hogyan tovább energiaügyben. Konkrét feladatokra bukkanok, ezek megoldására szólították fel az újítókat. Belőlük kettő döntő fontosságút valósítottak meg. Szívesen emlegetik például a maximumőrt, aminek segítségével évente 1 millió 200 ezer korona értékű villamos energiát takarítottak meg. A műszer fogyasztási csúcsidőben fontossági sorrend szerint kapcsolja ki azokat a berendezéseket, amelyek nélkül még a gyártási-technológiai folyamat bizonyos ideig az előírt minőségben megtartható. Az ismert mondást, miszerint sok kicsi sokra megy, itt az apróbb módosítások igazolták, amelyeknek köszönhetően 6,5 millió koronányi volt a további megtakarítás. Ma már ott tartanak, hogy 1 köbméternyi terméket képesek 1,46 kilowattnyival kevesebb energiával előállítani, mint 1980- ban. Egész évre kivetítve ez a szám ismét megdöbbentő nagyságúra nő, s csaknem eléri a 2 millió 200 ezer kilowattóra megtakarítást. így nem véletlen, hogy a vállalat 3 évvel ezelőtt elismerő bizonyítványt kapott a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiagazdálkodási Minisztériumtól. 1981-ben pedig az ágazaton belül értek el első helyezést az energiatakarékosságban. A tények is azt bizonyítják, hogy ahol eredmények vannak, ott elismerésben sincs hiány. Föl- buzdulva az előző évi sikereken, 1982- ben további 2,5 millió korona értékű megtakarítást iktattak energiafogyasztási tervükbe.- Mint látja, termékskálánk is gazdag - vezet Vojőík mérnök a lerakaton keresztül - készleteink is vannak, tehát gőzölgő szállítmány sem nagyon hagyjael a bratislavai gyárat. Ez viszont érthető, hiszen itt két részre osztható a termelés. Az első a gázbeton-elemek gyártása, amit még csak félkész árunak tekintünk. Ezután állítjuk össze a készterméket, ez esetben, a nagyméretű külső elemeket. Gyárainkban egyébként szigetelő anyagokat, idomtéglákat, ipari létesítményeket és lakóházak építésére alkalmas nagyméretű paneleket és egyéb termékeket gyártunk.-Tehát két viszonylag eltérő tevékenység folyik itt egy tető alatt. Melyik a vonzóbb az emberek számára, mondjuk a keresetek szempontjából.- Ezt nevezem kényes kérdésnek - mondja Frantiéek Misloviő mérnök, az üzem igazgatója - hiszen ha most bármelyik részleget dicsérném, azt minden bizonnyal a másik kárára tenném. De lényegében ilyesféle összehasonlítás lehetetlen, mert itt is, ott is más munkát várunk az emberektől a bérek ellenében. A gázbetongyártó részlegen hagyományosan órabérben dolgoznak a csoportok, ehhez jön még a prémium. Ott ugyanis magunk ellen cselekednénk, ha gyorsabb munkára noszogatnánk embereinket. A gázbeton gyártásánál szigorúan meg kell tartani az előírt eljárást, s ez meghatározott időt is követel. Mindennemű erőszakos beavatkozás a termékek minőségének kárára menne. Ettől óvakodunk, ezért van az órabér. A végtermék, tehát a nagyméretű panel előállításánál viszont már az emberek ügyessége is nagyobb mértékben dönt az eredményKészül a panel (A szerző felvételei) ről. Vagyis ott a megfelelő ösztönző rendszer magasabb teljesítményeket hozhat, ezért ezen a részlegen késedelem nélkül kidolgoztunk egyet. Egyébként idetartozik, hogy mintegy két éve rendszeresítettük és állandósítottuk a munkaerő-létszámot is. Ez lehetővé tette számunkra, hogy pontosan a termelési tervhez idomítsuk a béralapot is.- A várható utat a normarendezésben láttuk. Vállalati szinten úgy ítéltük meg - mondja Vojőík mérnök -, hogy ilyen szempontból a végtermékeket kompletti- záló gépsort lehet példának felhasználni. Kiadtuk tehát az utasítást a normarendezésre. Ez körülbelül 250 ember munkáját érintette, vagyis dolgozóinknak csaknem a 16 százalékát tette érdekeltté. Ezzel egyidőben az alapbérekben is változás történt, éspedig ezek 11 százalékát a gazdaságosságra és minőségre ösztönző alapba utaltuk át. Ez volt a művelet legérzékenyebb pontja, mondanom sem kell, hogy kezdetben az emberek bizalmatlanul nézték a történést. Hamar rájöttek viszont, hogy aki gyorsan és pontosan dolgozik, megtalálja a számítását. D e nézzük csak, megtalálta-e a vállalat is a számítását. A kimutatásokból kitűnik, hogy az új rendszerben dolgozó bratislavai gázbetongyár jelentősen túlteljesíti az egyes mutatókat. S hogy az üzem-, illetve egy vállalatirányítás mennyi mindennel összefügg, azt bizonyítja az 1982. április 1 -én érvénybe lépett miniszteri rendelet bevezetésével kapcsolatos történet is. A rendelet értelmében óránként 1 korona 50 fillér pótlékot kapnak azok a dolgozók és mesterek, akik a második műszakban dolgoznak. Ezzel is a több műszakos termelést kívánják az iparágon belül támogatni. A vállalati alapba e többletkiadások fedezésére a szükséges összeg felét kapták, míg a hiányzó részt saját eszközeikkel kellett fedezniök. A legegyszerűbb út az lett volna, hogy a prémiumalapból vonják Frantiéek Misloviő mérnök le a szükséges összeget, s ilyen szemfényvesztő műveletekkel elégítik ki a felső elvárást. Csakhogy ezzel saját dolgozóink bizalmát is próbára tették volna, s ezt nem akarták. így hát a belső tartalékok feltárását tűzték ki maguk elé. Hangzásra talán tű Ion-túl elcsépelt módszert választottak, de a végeredmény mégis az lett, hogy a prémiumalaphoz nem kellett nyúlniuk. Persze, mi tagadás, az ilyen „húzásokhoz“ nemegyszer bátorságra is szükség van, hiszen gyakran szinte beláthatatlan, milyen eredménnyel jár egy hagyományromboló kezdeményezés. Vannak azonban prognosztizálható tendenciák, ezekhez kell igazodni. F okozott ütemben dolgozik a vállalati kutatás is, azzal a céllal, hogy minél jobban tehermentesítsék az embert, s a megnövekedett feladatok nehezét a gépekre ruházzák át. Mindezt a megrendelők növekvő igényei mellett kell tennie. Most például a termékek súlyának csökkentését tűztük ki célul. A vállalás értelmében a panelek tömege csak abban az esetben csökkenthető, ha ezzel párhuzamosan nő a hang- és hőszigetelőképessége.- Az első osztályú termékeinknél 570 kilóról 520 kilogrammra akarunk „visszaesni“. A többi osztályban is legalább 25 kilogrammos csökkenést tervezünk - magyaráz Vojőík mérnök. Kell-e azt itt részletezni, ha ez sikerül, milyen kimagasló gazdasági eredményekkel jár majd együtt e feladat megoldása. Ha eljön az ideje, ezekről is szívesen tudósítok. A mai beszámolót viszont zárjuk le azzal, hogy a címbe foglalt szimbolikus panel mögött a további haladásért küzdő emberek serege van, és ez megnyugtató. KESZELI BÉLA 1:14. 11 —';.A JSOgŰM Á *
