Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-18 / 11. szám

NŐI DOLGOK PÉNZ RUHA Giorgio elmegy egy pszichiá­terhez.- A feleségem miatt jöttem doktor úr. Az a rögeszméje, hogy valaki el akarja lopni a ru­háit.- Biztos ebben?- Feltétlenül. Sőt, fel is foga­dott egy férfit, hogy őrizze a ru­háit. Tegnap este rábukkantam a szekrényben! LÉTRA- 0 istenem, a lányunk megszökött az éjjel! - mondja a skót a felesé­gének.- Ne búsulj. A lányun­kat elveszítettük, cserébe viszont egy kitűnő hor­dozható létrát kaptunk! Aforizmák bolgár lapokból Elmondhatjuk, hogy fel­tételezett tudásunk véges, tudatlanságunk azonban végtelen. Szavakat ugyanúgy elfe­lejtünk, mint minden egye­bet. Szókincsünk olyan me­ző, amelyet állandóan ön­tözni kell, hogy ki ne szá­radjon. XXX Három dolgot mindig el­felejtek: a nevet, az arcot - a harmadikra már nem emlékszem. xxx Azért tartózkodunk olyan szívesen a szabad termé­szetben, mert annak nincs véleménye rólunk. A haladás azt jelenti, hogy az ismert régi gondo­kat ismeretlen új, még bo­nyolultabb gondokra cse­réljük át. Elveink pontosan addig tartanak, ameddig szenve­délyeinkkel vagy hiúsága­inkkal konfliktusokba kerül­nek, s akkor mindig a rövi- debbet húzzák. xxx Az ideális megoldás az volna, ha nem gyermeke­ink, hanem mindjárt unoká­ink lennének.- Képzeld, Gina megtette az első lépést a válás felé.- Mit nem mondasz! De hát milyen lépést tett?- Férjhez ment! BÍRÓSÁGON- Járt ön a vádlott házában a gyilkosság napján? - kérdi a ta­nútól a bíró.- Igen, tisztelt bíró úr.- Mondja el részletesen, hogy mit látott.- Amikor beléptem a szobájá­ba, ö a sarokban állt, arca fehér volt, az ajkán fehér hab, a kezé­ben penge csillogott .. ..- És azután mi történt?- Azután ... megfordult és tovább borotválkozott. MAMA- Kislányom - mondja moso­lyogva az apa - az imént járt nálam egy fiatalember, akit jól is­mersz, és megkérte a kezedet. Én beleegyeztem.- De hát, papa - mondja sírva a lány - hogyan hagyhatom itt a mamát?- Semmi vész! Őt is magaddal vi heted! Cicvarekné mondja:- Sehogy sem értem, hogy az emberek miért hajszolják folyton a pénzt. Hiszen vannak szebb dol­gok is: ékszer, bunda, autó, utazás! SKÓT PILÓTA Egy skóciai repülőtér fölött az egyik pilóta mürepülő-gyakorlato­kat végez. A felesége a földről figyeli:- Mondja - kérdi az asszonytól a repülőgyakorlat egy másik néző­je nem fél, amikor a férje fejjel lefelé repül?- Nincs miért aggódnom! Mie­lőtt a férjem felrepül, én mindig kiszedem a zsebeiből a pénzt! HALLOTTUK /j szó ! an. ihoUUJU KILÁTÁS A szálloda tulajdonosa mondja a lakónak:- Ebből a szobából pompás kilátás nyílik a hegyekre. Ele­gendő, ha háromszáz lírát be­dob az automatába, és az nyom­ban elhúzza a függönyt - ponto­san öt percre! A hét vicce A hároméves Kati batyuba kötötte a mackóját, a mesekönyvét meg a babáját, és az ajtó felé indult. Ott szembetalálkozott az apjával.- Hová készülsz kislányom?- Anyuka folyton veszekszik velem - felelte sírdo- gálva a kislány. - Elhatároztam, hogy visszamegyek a gólyához!- Végre ismét kint lehettünk a szép, olajfoltokkal teli termé­szetben ... (Julo Polák karikatúrája) MUTES- Tudja - közli páciensével az or­vos —: önnek meg kell operáltatnia magát.- Soha, doktor úr, inkább meghalok!- Ahogy tetszik. Az egyik nem zárja ki a másikat ... KÉRDÉS Amikor a római börtön előtt elhalad egy csinos lány, az egyik cella ablaká­ból megszólította egy fogoly:- Signorina, nem mondaná meg, hogy ráér-e 1987. április 9-én este?- Asszony, könyvhónap ide, könyvhónap oda, azért végre hozz már rendes táplálékot is! (Andres Sekela karikatúrája) Félénk beteg (Lubomír Nikolíni karikatúrája) TAPSVIHAR- Hogyan sikerült az elő­adás?- Az új színésznő olyan tehet­ségtelenül játszotta Desdemo- nát, hogy amikor Otelló megfoj­totta - a nézőtér tapsviharban tört ki! FELELET- Brahovácz kartárs, maga ezen a héten már ötödször jön késve a munkahelyére. Mit jelent­sen ez?- Bizonyára azt, hogy ma pén­tek van! SIKER- Tudod, hogy Cicvareknek mi­ért van olyan sikere a lányoknál?- Nem tudom.- Amikor a bárban leül egy csinos lány mellé, ezt mondja: „Valóban nem is vagyok ilyen ma­gas, csak a pénztárcámon ülök." GYERKŐCÖK- Mondd csak Peti, miért nem jössz ki hozzánk az udvarra ját­szani?- Nem mehetek, nagyon szigo­rú a papám. Amikor a házi felada­taimat csinálja, nekem állandóan mellette kell lennem! Mari néni bankettje özvegy Karnyák Vincéné általános közszeretetnek örvendett a Vajmiért vállalatnál. Mindenki kedvelte, mindenki mosolyogva üdvözölte. Pedig nem viselt igazgatói tisztséget, még csak személyzeti előadóit sem. Egyszerű takarítónő volt, akit csak a bérosztály ismert becsületes családi nevén. Egyébként,,ara­nyos Mari néninek“ becézték, ő volt a vállalat hivatalos ,,Mari nénije. “ Mari néni egyszer hosszabb beszélgetést folytatott a kis Kolczaival, az igazgatósági titkárral. Elmondta, hogy húsz évvel ezelőtt került fel faluról, azóta ,,furton-furt“ dolgozik, újabban elégedett a sorsával, már egy kis pénzt is félrerakott a bankba, és nem a haláltól fél, hanem a nyugdíjazástól. A kis Kolczai meghatódott attól, hogy Mari néni félszázad óta dolgozik és mint szenvedélyes rendezvény rendező, megemlí­tette a jubileumot az igazgatónak.- Nagyszerű alkalom lesz megjutalmazni Mari nénit - reagált a főnök. - Szólj a főkönyvelőnek, szorítson ki az igazgatósági alapból egy szép összeget, és rendezzenek neki egy kis baráti összejövetelt a kultúrteremben. A lavina megindult. Mindenki örömmel fogadta Mari néni ünneplését, amelyet meglepetésnek tartottak és elhatározták, hogy az ünnepelttel csak az utolsó pillanatban közlik az ese­ményt. De bizony emberek vagyunk, sőt asszonyok - és egy kartársnő puszta szeretetból kikottyantotta Mari néninek a nagy újságot. A leendő ünnepelt elvörösödött, aztán rohamléptekkel szaladt a kis Kolczaihoz:- Ne tessék már velem ilyesmit csinálni! Tessék lemondani az egészet, mert én úgysem megyek el az ünnepélyre!- A szerénységnek is van határa - mosolygott az igazgató, és maga elé citálta Mari nénit. Mari néni harcos kiállással ismételte meg álláspontját. Erélye­sen ráripakodott az igazgató:- Micsoda makacsság ez, Mari néni? Magának nincs joga megtagadni tőlünk, hogy bebizonyítsuk a szeretetünket!- Nem fogadom el, igazgató úr kérem! Ne is tessék készülődni!- Mari néni, gondolja meg a dolgot! Mi igazán csak jót akartunk! Miért fél az ünnepléstől? Nem bántja ott magát senki! Sót. Szombat este szépen összejövünk a kultúrteremben, felkö- szöntjük magát, lesz egy kis evés-ivás, a fiatalság táncol ... Mari néni itt felemelte a hangját, és élénken közbevágott:- Éppen ez az, igazgató úr kérem! Tudom én, hogy az ilyen cécó után mennyi szemetet csinálnak. Aztán majd nekem kell utána takarítani. STELLA ADORJÁN v ÚJ SZÚ 22 1983. III. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom