Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 2. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1983. január 16. A Nap kel - Kelet-Szlová- kia: 7.22, nyugszik 16.08, Közép-Szlovákia: 7.30, nyugszik 16.16, Nyugat-Szlovákia: 7.38, nyugszik 16.24 órakor A HOLD kel - 9.02. nyugszik 18.23 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GUSZTÁV és KRISTÍNA nevű kedves olvasóinkat • 1878-ban született Karel LANGER cseh festőművész (t1947) • 1908-ban született Pavel Filippovics NYILIN szovjet-orosz regényíró, el­beszélő. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALIZMUS „MODELJEI“ DR. K. FURGALA, DOC. VASIL LENGYEL ÍRÁSA EMBERKOZPON­TÚBB SZEMLÉLTETŐ AGITÁCIÓT KULIK GELLÉRT CIKKE A MINÖSÉGEL- LENŐR NEM MARADHAT EGYEDÜL J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA A topolcanyi Béke Bútorgyár legismertebb termékei közé tartozik a Carmen, a Malmö, a Júlia szektor, a Vera és az Elena konyhabútor. Ezen kívül Mimóza hálószobabútort és szekrényeket is gyárt. Termékeinek nagy részét a Szovjetunió­ba exportálja. Az üzem szeptember végéig szovjet megrendelésre 51 millió korona értékű árut szállított. A múlt év második felében kezdte meg a Murán bútorfal gyártását, amely a képen látható. (Peter Simoncik felvétele - CSTK) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Utazás az ismeretlenbe Mostanában mindig kaf- kai vízióim támadnak, ha villamosra vagy autóbuszra szállók: vajon elvisz-e oda, ahová megérkezni szeret­nék? Tábla közli velem a két végállomás nevét, he­lyét. Esetleg egy-egy köz- bül eső nevét is. De mi van közöttük? Gyermekkoromból rém­lik, hogy volt idő amikor a villamosokon és autóbu­szokon minden egyes megálló nevét feltüntették, noha még kalauz is akadt, aki élő szóval eligazította akár írástudatlan embertár­sát is. Akkoriban nem vol­tak komputerek, talán még művészeti hetek se. Művészeti hetek, kiállítá­sok, pályázatok különféle együttesekbe való felvétel­re, melyekről manapság tu­domást szerezhetek, ha ol­vasni, tanulmányozni kez­dem a villamosokba, autó­buszokba ragasztott plaká­tokat. Nem jutna a plakátok és meghívók tömegének pa­pírkontingenséből minden villamos és autóbusz abla­kára tájékoztató táblácska? Betűvel eligazító, informáló jelzésekkel, akár ötletes grafikákkal is? Amilyeneket Kijevben, Lipcsében láttam? Tudom, hogy a művé­szeti hetek, a tárlatlátoga­tások, az önkéntes művé­szeti együttesek kulturál­tabbá teszik a várost, de ugye el is kell jutni oda, ahol ezeket az akciókat rendezik. És nem feltétle­nül gyalog, hanem minél előbb, gyorsan, villamoson vagy autóbuszon. Kijevben, Lipcsében, nyelvi nehézségek miatt utazás közben nem könnyű szót váltani az utasokkal, de erre nem is volt szüksé­gem, eligazítottak a tájé­koztató táblácskák, és nem tévedtem el egyszer sem. Itthon viszont már megtör­tént. Nem hiszem, hogy éle­tünk rendje követelné meg: keringjen csak falusi nótári­usként a városi ember is a kafkai útvesztőben. Ullllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy fontos lépés lenne a fegyverkezési verseny megfé­kezésének útján, ha a jelentős katonai erők­kel rendelkező államok megállapodnának abban, hogy nem növelik fegyveres erőiket és fegyverzetüket, elsősorban nukleáris fegyverzetüket. Ezzel összefüggésben meg­elégedéssel állapítjuk meg, hogy napjainkban az államok döntő többsége és a nemzetközi közvélemény mind szélesebb rétegei emelik fel szavukat a nukleáris fegyverkészletek szintjének befagyasztása mellett. Ennek az elképzelésnek egyik leglényegesebb kifeje­ződése lehetne, ha a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kölcsönösen befagyasztaná ha­dászati fegyvereinek mennyiségét és be­szüntetné korszerűsítésüket. Az ülésen képviselt államok határozottan síkraszállnak a fokozatos nukleáris leszere­lés programjának kidolgozásáért és ennek keretében olyan megállapodásért, amely megszünteti az új nukleáris fegyverrendsze­rek kifejlesztését és előállítását, valamint a különböző nukleáris fegyverfajták létreho­zására szolgáló hasadóanyagok és a nukleá­ris fegyvereket hordozó eszközök gyártását. Ez megteremtené az előfeltételeket a nukleá­ris fegyverzetek megsemmisítésének elő­mozdításához. Hasonlóképpen szükségesnek tartják a mielőbbi megállapodást több konkrét kér­désben. Ezért felhívással fordulnak az összes államhoz, hogy adjanak új ösztönzést a tárgyalásoknak, - így a genfi leszerelési bizottságban folyó tárgyalásoknak is ab­ból a célból, hogy- a legrövidebb időn belül dolgozzanak ki szerződést a nukleáris fegyverkísérletek tel­jes és általános betiltásáról,- gyorsítsák meg a vegyi fegyverek betil­tásáról és megsemmisítéséről szóló nemzet­közi megállapodás kidolgozását,- kezdjék meg a neutronfegyver betiltásá­ról szóló megállapodás kidolgozását,- haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy betiltják bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világűrben,- minél gyorsabban fejezzék be a radioló­giai fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás egyeztetését,- gyorsítsák meg a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának sza­vatolásával összefüggő kérdések megoldá­sát. (A Varsói Szerződés tagállamainak politi­kai nyilatkozatából.) SOKOLDALÚ LEHETŐSÉGEK A BIOTECHNO­LÓGIA FEJLESZTÉSÉBEN VLADISLAV MARKOVIÓ CIKKE ÉLETEKRŐL VAN SZÓ PÉTERFI SZONYA RIPORTJA RÁCZ OLIVÉR KÖSZÖNTÉSE DUBA GYULA ÍRÁSA KÖRUTAZÁS HELGA KÖNIGSDORF NOVELLÁJA PERLEKEDŐ EXHÁZASTÁRSAK FEKETE MARIAN INTERJÚJA A múlt ősz végén Sidó Zol­tán a CSEMADOK országos elnöke díszoklevelet nyúj­tott át a fennállásának 90. év­fordulóját ünneplő nagyme­gyeri (Calovo) vegyeskar négy idős tagjának: Balasko Károly- nak, Horváth Ferencnek, Jan­kó Gyulának és Petzke Máriá-. nak. Annak ellenére, hogy már valamennyien nyugdíjasok, még most is aktiv tagjai az énekkarnak. Sokéves serény munkájukért részesültek a ma­gas kitüntetésben. A kórus­mozgalmunk s általa egész nemzetiségi kultúránk javára végzett önzetlen és eredmé­nyes tevékenykedésükért mi is elismerésünket fejezzük ki. Minthogy Jankó Gyula közel egy évtizedig töltötte be a nagymúltú, járási aranyko­szorús énekkar elnöki tisztét, bizva benne, hogy a többiek nem neheztelnek meg, az alábbi kis portréban megpró­báljuk felvillantani sajátos arc­élét.- Örömmel énekel, Gyula bácsi?- Sokféleképpen válaszol­hatnék - mondja, s fellapozza a jubileumra kiadott emlékfü­zetet de engedje meg, hogy Kodály Zoltán szavaival felel­lek: „Nem lehet egészen bol­dog ember, akinek nem öröm a zene.“ Ezt a mondatot akár mottóul is „lobogójára" tűzhet­né énekkarunk, annyira igaz­nak érzem. Tiszta szívemből mondom, hogy örömmel éne­kelek, s meggyőződésem, hogy énekkarunk minden tagja számára örömet jelent eljárni a próbákra, együtt lenni, közö­sen élni át a fellépések apró izgalmait, közösen bocsátani szárnyára egy-egy szép nép­dalunkat. Nekem különben minden szép, aminek dallama van, ami énekelhető. Fiatalabb koromban munka közben is majd mindig daloltam, de még mostanában sem ritka, hogy kedves komáimmal itt a Kurta­szerben, ahol lakunk, összejö­vünk páran, eldalolgatunk szép egyetértésben, néha bo­rocska mellett is. De azért a karéneklést tartom a legtöbb­re. Igencsak felemelő érzés hallgatni egy tisztán szóló kó­rust, amint az egyes szólamok egymásba fonódva hol fennköl- ten, hol játékosan felelgetnek egymásnak. Ebben az össze­fonódásban, amikor énekelünk én igazi, szinte kézzelfogható erőt érzek, mely eró népze­nénk életereje... Amint beszól, pirospozsgás, telt arcáról, őszinte mélyen ülő szeméből belső tűz, fegyelme­zett szenvedély, biztonságér­zet, egészséges életerő és életöröm sugárzik. Jankó Gyu­lánál a muzikalitás családi örökség. Már édesapja, id. Jankó Imre is énekelt egykoron ugyanebben a kórusban. De leánya, Erzsiké, sógora, a nő­vére unokája szintén tagja volt az énekkarnak. Testvórbátyja, ifjabb Jankó Imre pedig jelen­leg is az. Beszélgetés közben fényképeket nézegetünk. - Ez itt a férjem - mutat rá a rézfú­vós zenekar egyik kürtösére felesége. így derül ki, hogy Jankó Gyula bácsi a háború után hat évig a tüzoltószövet- ség zenekarában is játszott.- Szépek voltak azok a má­jus elsejék, aratóünnepélyek, túzoltófelvonulások - réved el emlékeiben Gyula bácsi -, amikor cinkosan összekacag­tak a klarinétok, trombiták, amikor mi fújtuk a talpalávalót.- És amikor az énekkar el­nöke volt? '- Szerveztünk, tagokat to­boroztunk. Annyiszor újra kezdtünk... és mégis létezik a kar. Ha együtt vagyunk, olyan az ma is, mint egy népes család.- És problémák?- Akadnak azok is. — Elgon­dolkodik. - Igen jó lenne, ha több fiatal jönne közénk. Jankó Gyula egész életében gépkocsivezető volt. Mióta nyugdíjas, a tejüzemben dol­gozik raktárosként. Elmenőben még visszapil­lantok takaros családi házára. A kertben sorakozó szőlőtő­kékről jut eszembe, hogy egyik legnagyobb kedvtelése a sző­lészet, amit szakszerűen vé­gez. Eddig a helyi borkiállítá­son három ízben nyert díjat. 1980-ban megnyerte a zsűri és a közönség első díját. Most is fülembe cseng, amint azt mondja: Éneklés nél­kül nem lehet teljes az ember élete. KÖVESDI JÁNOS ÉNEKKEL TELJES AZ ÉLET 1983.1.14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom