Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-11 / 10. szám
SZERENCSÉTLEN NAP Kovács meséli a hivatalban:- A minap jó hangulatban mentem haza és a feleségemet, aki épp az ajtóban állt, megcsókoltam. Erre sírni kezdett. Kétségbeesetten kérdeztem:- Nos, miért sírsz?- Mert ma egyik szerencsétlenség a másik után ér.- Hogyhogy?- Reggel összetörtem egy kávéscsészét, délelőtt itt volt a kéményseprő és telekormozta a szobát, most meg itt vagy te és részegen jössz haza. A hét vicce Cicvarek megismerkedik a bálban egy csinos növel. Pezsgőt, drága vacsorát rendel, érzelmesen táncol a partnerével. Egy idő után a nő megkérdi a férfitól:- Mondd, Jenő, mit csinálnál, ha hirtelen kialudna a villany?- Feltűnés nélkül megszöknék a nagy számla elöl... ADOMÁNY- Miért van a skótoknak humoruk?- Mert a humor adomány. JAVÍTHATATLAN- Van már terve az első napra, amikor büntetése letöltése után szabadlábra kerül? - kérdezi a börtönigazgató.- Két tervem is van: egy bankfiók és egy ékszerüzlet. VÁLTOZÓ IDÖk- Hogy változnak az idők! Anyám még arra is emlékezik, mikor csókolta öt meg először apám. A nővérem már azt is elfelejtette, hogy hívták az első férjét! VIZSGA Pincérvizsga. A bizottság elnöke megkérdi a pincérjelölttől:- Mennyi ötször hét? Mire a válasz:- Az attól függ, hogy milyen osztályú az étterem, és ismerek-e minden vendéget... NEM ÉN MONDTAM Az élvonalbeli labdarúgás egyre inkább kollektív sport. Talán már nincs is olyan munkáskollektíva, amely ne dolgozna a focistákra. xxx Ma már nemcsak vándorserleg van, hanem vándoredző is. XXX Azt hiszem a világon egyetlen kőműves sem keres annyit kilencvenperces falazásért, mint az élvonalbeli focisták, xxx Tavasszal egyre több olyan mérkőzést látunk, ahol az a véleményünk, hogy a focisták már az öltözőben megnemtámadási szerződést kötöttek, xxx Sok játékos magasabb osztályba akar jutni. Magasabb fizetési osztályba. xxx Ebben a szövetkezetben sok a szegfű, a rózsa, és a - mákvirág... xxx Lehangoló vélemény: két nap múlva a legszebb újságkommentár is már csak csomagolópapír, amelybe halat és zöldséget lehet tenni. xxx A tulajdon édesanyád sem ismer rád, ha egy nagy bunyós kezei közé kerülsz, vagy pedig egy olyan újságíró ír rólad portrét, aki mindent rózsaszínben lát. xxx Még nyílnak a völgyben a - kerti vendéglők... xxx Munkahelyén neves karmester, otthon viszont csak másodhegedűs... Sz. J. BIZONYÍTVÁNY Ez a vicc az NSZK-ból érkezett:- Mondd, elégedettek voltak a szüleid a bizonyítványoddal?- Nem, roppantul mérgesek voltak amiatt, hogy szexuális ismeretekből egyest kaptam! BÉKA A kis béka így szól:- Most már tablettát szedek, és ezentúl nem kell félnem a gólyától ... mufirrw /fe'fa* az iZoAÍtXeitkti KÉRDÉS A főnök dühösen megkérdi a kétbalkezes Sopánkaitól:- Mondja, egyáltalán hány éves maga?- Negyvennyolc. De miért kérdi, kedves főnök kartárs?--Azért, mert arra vagyok kíváncsi, hány évig képes élni egy ember ész nélkül! TÉVÉ ELŐTT Szerelmes film.- Odanézz, mennyire szereti a férfi azt az asszonyt - mondja sóhajtva a feleség, és a képernyőre mutat,- És azt tudod-e, hogy mennyit, kap érte? - feleli a férj. SZÁMLA A szerelmes fiatalember a veszéllyel dacolva megszökteti az imádott lányt. A fiatalok taxin száguldanak a repülőtérre. Amikor megérkeznek, a fiú megkérdezi a sofőrtől:- Mennyivel tartozom, kedves barátom?- Egyetlen fillérrel sem, kedves uram. A hölgy papája ugyanis előre kifizette a számlát! EBÉD- Mit csinál az ebéddel, Ko- vácsné, ha nem ízlik a kedves férjének?- Semmit. Elteszem neki vacsorára. ÉJSZAKA- Éjszakára a biztonság kedvéért mindig a párnám alá teszem a pénzemet.- Ez nálam nem lehetséges, nem tudok olyan magasan felpolcolva aludni! HANGVÁLTOZÁS- Az én lányom éppen a hangváltozás korában van.-> De hát lányoknál egyáltalán elő sem fordul ilyesmi.- Dehogynem: kiadta a tenor útját, és most egy baritonnal jár! 0 ' rül az ember lelke, látván, hogyan tör utat magának a legmodernebb technika erre is, arra is - az autójavító iparban is. Bemegy a kocsi a műhelybe, hidraulikus emelő izmos acélkarja ragadja a levegőbe. Okos műszerek lesik a motor járását. Rafinált készülék vallatja a fényszórók beállítását. Mágneses grafikon vizslatja a kerekek lengését. , Mehetünk is odább: újabb hidraulikus emelő, magas nyomáson vízsugarak törnek elő a falból, tisztára mossák a kocsi alvázát, elmés szerkezet préseli a zsirt a csapágyakba - ez is kész van. Ezután beül a szerelő a kocsiba, viszi a fürdőbe. Égszínkék műanyag kefeóriások polipkarjai ölelik, langymeleg vízzel körülsimogatják, fényesre varázsolják. Már gördülhet is tovább, várja a szárítógép forró lehélete. A finom elektromos érzékelő csápja, mint hű kutya kilógó nyelve kerülgeti a karosszériát, óvón, féltőn, nehogy a gépmonstrum akár csak meg is karcolja. Mindent gombnyomásra, műszerekkel, automatikával csinálnak. Milyen másképp megy ez, mint régen! Mennyivel gyorsabb, modernebb, ügyesebb és szellemesebb! így aztán egykettőre megleszünk. Visszakapjuk az ellenőrzött, kijavított, olajcseréit, alul-felül lemosott, kifényesített, megszárított kocsit, és már mehetünk is a dolgunkra! Csak még egy apróságot kell elintézni: ennek a legmodernebb technikának a legmodernebb adminisztrálását. Mert amíg ez meg nem történt és a számlát ki nem egyenlítettük, addig lélek a kapun se ki, csak be. Beállunk a sorba az üvegablak elé, és szívünk tele van reménnyel. Ahol a legbonyolultabb fizikai munkákat sikerült ilyen magas fokon gépesíteni, ott aztán holmi számlácska rendezése gyerekjáték. Az ablak mögött egy tisztviselő ül. Előszed egy blokkfüzetet, amit öt példányban kell kitölteni. Egy indigó, két indigó, három indigó... Negyedik indigó nincs, illetve van, de nem fog. Emberünk elmegy az irattárba vételezni. Negyedóra múlva visszajön, berakja az egy indigót, két indigót, három indigót, négy indigót, és írni kezdi, de csöng a telefon... Egyedül van az irodában, felveszi a telefont, vitatkozik az érdeklődővel, aztán közli, mikor jöhet szervizre, előszed egy könyvet, bevezeti a bediktált kocsirendszámot, majd felém fordul, és úgy néz rám, mint akit sose látott. Mit akarok? Mondom, hogy négy indigó. Ja igen, keresi a megkezdett blokkot, de nem találja, aztán leírja, még egy telefon, aztán hangosan káromkodik, hogy ezt mind neki kell intézni, aztán keresi a tasakomat, de kiderül, hogy a műhelyből még nem érkezett vissza, megint dühöng, kimegy a műhelybe, hogy megkeresse a tasakomat, az udvaron két ügyfél megállítja, visszajön a tasakkal, újabb telefon, akkor feljajdul, hogy a mosást rosszul számlázták, ki a mosóba, vissza, beírja a helyes összeget, most kiderül, hogy a raktár véletlenül nem adott anyagkivitelezési jegyet, ki a raktárba, vissza, elnézést kér, de most már minden be van írva, csak még össze kell adni az egyes tételeket koronában. Megnyálazza a golyóstollát, elkezdi számolni, háromszor belezavarodik a négy tétel összeadásába, mert ötször cseng a telefon. Most végre kész van, rávezeti a számlára, de nem találja a kartonomat, mert más betűhöz rakták, végre az is megvan, akkor kiállítja a számlát, gondosan feltüntetve, hogy még az unokáimnak se legyen kétsége, hogy miről volt szó. így ni: IH-523, meg CZU 41 /2, meg TRX-329. (Mert, aki nem tudná, a szervizekben éberség okán kódszámokkal dolgoznak, mint az angol titkos- szolgálatnál). No kérem, végre megvagyunk, az annyi, mint összesen 431 korona. Adom is az ötszázast, de sajnálkozva széttárja a karját, nem tud visszaadni. Adok négyszázat, meg egy ötvenest, ebből se tud, tessék szíves lepni felváltani a sarki üzletben, addig a kocsi ittmarad zálogban. Elmegyek, az üzletben sincs apró, a trafikban se, a presszóban se, már jó messze járok, villamoson kell visszajönnöm, de végre itt vagyok, leguberálom a pénzt, és mehetek. Most ugye azt hiszi, bosszankodom. Ellenkezőleg! Ellágyultan gondolok arra, hogy nem fenyegeti társadalmunkat a rideg technikai falanszter réme. Az automatikus műszerek, a hidraulikus emelők, a fotocellák, az elektromos kefélőgépek dehumanizált világában szívósan és pótolhatatlanul él tovább az eleven emberi munka. Legfeljebb a pajszer és a kalapács helyét a gémkapocs és az indigó foglaltáéi. NOVOBÁCSZKY SÁNDOR Motorizált adminisztráció
