Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-04 / 9. szám

A bban az időben kaptam meg a ve­zetői engedélyemet, amikor még akár ötven koronával a zsebben is nagy­vonalúan tankolni lehetett a benzinkutak­nál. Majd jött a kontinenseken átsöprő olajválság, és az árrobbanás hozzánk is begyűrűzött. A változó körülményekből eredő meglepetés nyilván nem egy moto­ros kollégámat érte szerte a világban. Ekkor jutott igazán nagy szerephez az előrelátás. így hát nem csoda, hogy a ja­pán autóipar gazdaságosan üzemelő, ta­karékos kiskocsijaival elárasztotta nem egy kontinens országainak piacát. Könyörtelen, mégis hasznosnak mondható verseny kezdődött világszerte a vásárló kegyeiért. Eladni ma már egyre inkább csak azt a portékát lehet, lévén szó gépkocsikról, amely az igényelt lu­xust minél olcsóbban nyújtja. Ilyen érte­lemben a „venni vagy nem venni“ kérdés eldöntésekor az üzemanyag-fogyasztás mutatói nyomnak legtöbbet a latban. Egy személyes példával szolgálhatok. Apám makacs ragaszkodása az immár másfél évtizedes Skoda „ezerszázasához“ nemcsak megszokásból ered. Lemonda­ni róla azért sem akar, mert hazai autó­gyártóink az évek során alig változtattak csillogó-villogó termékeik fogyasztási szintjén. Ez viszont elgondolkoztató egy önmagát az autóiparáról is híresnek tudó ország esetében. Persze, könnyelműség lenne most azt állítani, hogy az elmúlt évek során nálunk nem tettünk erőfeszí­téseket a robbanómotorok minőségi javí­tásáért. Talán meglepőnek tűnik, de a kö­zelmúltban a Szlovák Műszaki Főiskola elektrotechnikai Karának távközlési tan­székén bukkantam ilyen célú tevékeny­ség nyomára. Méginkább ámulatba ejtő, hogy nem is újkeletű itt e fáradozás, hiszen mint Tóbiás Baran mérnöktől megtudom, az ügy megszállotjai több mint tíz éve kísérleteznek egy olyan rob­banómotor változatán, ami képes az ún. benzinszegény keverékeket is hasznosí­tani. Sót, céljaik ennél is messzemenőb­bek, hiszen egyben azon is dolgoznak, hogy az üzemanyagból az ólomtartalmú adalékokat is nélkülözhetövé tegyék.- Gondoljon csak bele, hogy környe­zetvédelmi szempontból milyen óriási je­lentőségű lenne, ha csupán az utóbbi célt elérnénk - mondja Baran mérnök. - Igaz, pillanatnyilag is léteznek olyan adalék­anyagok. amelyek segítségével növelhető a benzin oktánszáma, s egyúttal pótolják az ólomtartalmú részegységeket is, csak­hogy ezek csupán külföldről beszerezhe­tő, devizaigényes cikkek. Egy licenc megvásárlása pillanatnyilag fölülmúlja le­hetőségeinket, de az efféle üzletnek azért sem látom nagy értelmét, mert a speciális adalékanyagok gyártásához nem elég a kőolaj. Nekünk viszont a Szovjetunióból beszerzett nyersanya­got a lehető legtökéletesebben kell fel­dolgoznunk és felhasználnunk. Vagyis, itt nyeri el létjogát a tanszéken végzett kutatás. Már évekkel ezelőtt fölfe­dezték, hogy a cél eléréséhez a gyújtó- rendszeren kell változtatniok. Ugyanerre, persze, rájöttek külföldön is. Ma már ismert például az angol eredetű ún. plaz­ma gyújtógyertya. Egy további változat Svájcból származik. Ennek feltalálója sa­ját szerkezetű gyújtórendszerét a tűzgo­lyó fantázianévvel illette. Nos, adott egy viszonylag erős nemzetközi konkuren­cia, nézzük tehát, mire jutottak ez idő tájt hazai kutatóink.- A tudatos kutatásnál mindig nagy szerepe van a véletlennek is - mondja Baran mérnök. - Ha ezt képesek va­gyunk helyesen megítélni, nagy a re­mény az előrehaladásra. Minket is egy véletlen vezetett rá a helyes útra. Azután, hogy a lényegnek elméleti szinten a birto­kában voltunk, megkezdhettük a gyakor­lati próbákat is. Tegyem azonnal hozzá, nagyon szerény körülmények között, hi­szen ez a kutatás nem szerepel semmi­lyen programban, ezért nem részese­dünk anyagi támogatásban sem. Mi ezt, hogy úgy mondjam, többletmunkaként végezzük, így tehát főleg környezetünk jóindulatára vagyunk utalva. A gyakorlati próbák eredményeit nagy mértékben kor­látozott lehetőségeink határozták meg.- Lássuk csak, mennyire jutottak.- Prágában, a Cseh Műszaki Főisko­lán tették lehetővé számunkra, hogy egyik kísérleti motorjukon teszteljük az általunk kifejlesztett gyújtórendszert. Az eredmény elvárásainkat is fölülmúlta, hi­szen olyan benzinszegény keveréket is meg tudtunk gyújtani a motorban, amely­nél a levegőtöbblet lambda 1,8-cal fejez­hető ki. A mérésekkor még egy érdekes észrevételünk volt, éspedig, hogy a mo­tor teljesítménye ilyen körülmények kö­zött is csaknem az eredeti szinten ma­radt. És ez nagyon fontos. Ennyivel vi­szont mégsem értük be, nagyobb bizton­ságot akartunk szerezni, ezért a labora­tóriumi körülményeket a gyakorlati élet­ből vett helyzetekkel váltottuk föl. Egy új alapelven működő motor felépítésekor nagyobb szerephez jutna a termodinami­ka, a termokémia, de az elektronika is kikövetelné a maga helyét. Az imént megjelölt megtakarítás, pontosabban üzemanyag-fogyasztás-csökkenés nem túlzás, már csak azért sem, mert az új módszer nyomán részben átalakított meglévő motorok is mintegy 30 százalé­kos megtakarítást érnék el. Ez már a gya­korlatban is bizonyított. De nézzük, vajon milyen alapelven működik az ún. nagy sűrítési viszonyú benzinszegény keveré­kek égetésére alkalmas robbanómotor. A lényeg a nagyon precíz kivitelezésben van, hiszen a hengerek sűrítési arányai közt nem lehet eltérés. A takarékos keve­rési arány elérése viszont megéri a több­letmunkát. A detonációs égés megszün­tetése pedig a motorok magasabb élet­tartamát szavatolná, hiszen ma éppen ez okozza az alkatrészek gyors tönkreme- nését.- Ma már a szakemberek jól tudják, hogy a részleges megoldásokkal nem sokra mehetnek. A látványos eredmé­nyek következetes munkát igényelnek • Milan Vrábel' mérnök, a gyújtórend­szert teszteli hagyományos gyártmányú Skoda gépko­csiba is beszereltük a gyújtórendszert, és meredek emelkedőn próbáltuk ki tulaj­donságait. Ez esetben az ún. detonációs égésről szerettünk volna többet megtud­ni. Igaz, félig-meddig amatőr módszer volt, de az eredmény így is sokatmondó. Mi a negyedik sebességi fokozattal, teljes gázzal, negyven kilométeres óránkénti sebességgel, simán haladva fölmentünk a dombtetőre. Vagyis, bár a motor ala­csony fordulatszámmal és magas teljesít­ménnyel dolgozott, nem fulladozott le Viszont elég volt visszaszerelni az erede­ti gyújtást, s a kaptató a fönt vázolt módszerrel leküzdhetetlenné vált, a mo­tor nyomban szaggatni kezdett és leful­ladt. Baran mérnök külföldi sajtóban megje­lent cikkeket rak elém, és számokkal bizonygatja, hogy az általuk elért ered­mények a külföldi kutatók sikereit is fölül­múlják. Tőle tudom meg, hogy a gyújtó­rendszer prototípusát lelkes kutatótársai, az egykori alma materbe naponta vissza­járó volt diákjai szerkesztették elképzelé­sei nyomán. Ennek része az a sorozat­ban szikrázó gyújtógyertya is, amire ma már szabadalmi oklevelet is kaptak. Ah­hoz, hogy még látványosabb eredmé­nyeket érjenek el, nem elég csupán az új gyújtórendszer. A motort is alá kéne vetni bizonyos szerkezeti változásoknak. Mint mondják, átlagosan úgy 50"százaléknyi üzemanyag-megtakarítást érnének el, ha végrehajtanák az összes módosítást. Az- mondja Baran mérnök. - A mi gyújtó­rendszerünk például kevésbé terheli meg az akkumulátort, mint a meglévő mód­szer. Számításaink szerint ezzel kétszer akkora élettartamot tudunk elérni, mint a jelenlegi megoldásokkal lehetséges. És talán az is figyelemre méltó, hogy már két (2!) volttal is üzemeltetni tudjuk a rend­szert. Ez a skála akár húsz voltig bővíthe­tő. Ebből az is következik, hogy a jövő­ben esetleg sokkal kisebb akkumulátoro­kat szerelhetünk a gépkocsikba. Visszatérve a természetvédelmi szem­pontokhoz, az sem elhanyagolható, hogy az egészségre káros részelemek magas fokú kiszűrése a kipufogó gázokból csök­kenti a motorok üzemeltetésének veszé­lyét is a rosszul szellőztetett, esetleg zárt helyiségekben.- A célunk, hogy olyan műszakilag tiszta megoldással álljunk elő, ami telje­sen független a külföldtől. Vagyis, hogy majdan ne kelljen licencek vásárlásához folyamodnunk az új típusú motorok gyár­tása érdekében. Sót, ha lehet, mi szeret­nénk külföldön is áruba bocsájtani mun­kánk gyümölcsét - mondja Baran mérnök. Amíg magyarázatát hallgatom, azon tűnődöm, hogy vajon nem túl nagy fába vágták-e a fejszéjüket. Hiszen, azon az egyetlen, viszonylag szerényen berende­zett helyiségen kívül, ahol most is ülünk, nincs egyéb bázisuk a kutatásra. Igaz, önzetlen segítőtárs akadt eddig is bőven, magam is átfutom azon vállalatok névso­rát, ahonnan támogatás érkezett, de ez rendszerint nem hivatalos úton, hanem baráti, és így viszonylag korlátozott kere­tek között történt. S mint mondják, moz­dulni minél gyorsabban kellene, hiszen a külföldi konkurrencia e téren is erős. Nem kétséges, ha a célba érés a kuta­tás terén idegenben történik meg előbb, az aligha csak ezen évtizedes munka hiábavalóságát jelentené. Ezzel tisztá­ban vagyok magam is, ezért már néhány nappal e látogatás után a televízió segít­ségével országos üggyé teszem a kuta­tócsoport gondjait. A rövid, néhány per­ces riport néni vállalkozhatott az össze­függések teljes feltárására, ezért másnap izgatottan ülök a szerkesztőségi telefon mellett, hogy ha kell, pontosabb tájékoz­tatást nyújtsak az érdeklődőknek. S való­ban, megállás nélkül csöng a készülék. Zömével gépkocsitulajdonosok kérdez­nek az új gyújtórendszerről, megvennék, ha kapható, s ha nem, járjak közbe a szakembereknél, készítsenek nekik is egyet. A kérés teljesíthetetlen, hiszen a kutatók ugyancsak segítséget várnak. Támogatást, mégpedig halaszthatatla­nul. örömömre, szakvállalatok is érdek­lődnek az ügy iránt, nekik kertelés nélkül megadom a pontos címet és a telefon­számot, amelyen Baran mérnökkel a kapcsolatot fölvehetik. Még napokkal később is szól a telefon, az ügy számára legértékesebbnek mégis egy személyes látogatást tartok, az SZLKP Központi Bi­zottságáról. Mint megtudom, már évekkel ezelőtt értesültek e kutatómunkáról, egy jelentés alapján ki is értékeltették az akkori eredményeket, de bizonyos ellent­mondások miatt még érlelődni hagyták. Most viszont úgy vélik, érdemes tüzete­sebben felülvizsgálni a kutatók állításait, s ha ezek életképeseknek bizonyulnak, nem marad el a további munkához szük­séges anyagi támogatás sem. Napok telnek el ismét, majd Baran mérnökkel megbeszélünk egy újabb ta­lálkozót. Most összegezni próbáljuk, mennyivel sikerült előbbre vinni a közös ügyet.- Itt van azoknak a vállalatoknak a névsora, amelyekkel az elmúlt napok­ban fölvettük a kapcsolatot - mondja. - Jelentkezett például a tábori Jiskra szakembere. Mint mondta, a közeljövő­ben meglátogat bennünket. Telefonáltak a Roznov pod Radhostém-i Teslából, a Povazská Bystrica-i Görgöscsapágy- gyárból, hivatalos segítséget ajánlott né­hány kutatóintézet is. Nagyon érdekes együttműködési lehetőséget kínált a prá­gai Hydroprojekt vállalat. Ok biogázt sze­retnének égetni a motorokban. Miután megadták a gáz összetételét, kiszámítot­tuk, hogy elméletileg az is égethető a mi elképzeléseink szerint. Remélhetőleg ezt a gyakorlatban is be tudjuk majd bizonyí­tani, ha meglesznek rá a lehetőségeink. Annak is örülök, hogy egyáltalán fölhívták a figyelmünket a biogázra, hiszen egyéb­ként pillanatnyilag aligha jutott volna egy ilyen lehetőség az eszünkbe. Említésre érdemes még a Hodoníni Gép- és Trak­torállomás felajánlása. Ők motorokat kí­náltak tesztelésre. Képletesen szólva, ettől a perctől kezdve már nem babra megy a játék, mint ahogy ezelőtt sem arra ment. Most valahogy mégis jobban az érdeklődés központjába került e kutatómunka, így az elképzelés életképességének bizonyítá­sa még inkább érdeke e kicsi csoportnak. Ha beválnak föltevéseik, az forradalma­síthatná a motorizmust hazánkban, de határainkon túl is. Mint mondják, az olajfi­nomító eljárások is leegyszerűsödnének, s csaknem minden leválasztott frakciót használni lehetne a motorokban, míg ma csupán a benzin és gázolaj jöhet szá­mításba. Vagyis javulna a kőolaj kihaszná­lása, s ez saját olajlelöhelyekkel nem rendelkező hazánkban nagyon fontos. KESZELI BÉLA • A gyújtógyertyára szabadalmi oklevelet kaptunk - mondja • Ivan Baronák mérnök a szükséges méréseket végzi Tóbiás Baran mérnök (A szerző felvételei) IMmj ROBBANOMOTOR ÍZÜLETIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom