Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
A z emberiség a ma még vívmányaival környezetszennyezést okozó tudománytól és technikától várja, hogy megfelelő műszaki megoldásokat és gazdasági szabályozókat alkalmazva, visszaállítja a környezet megszokott rendjét. A helyzet egyelőre csak lassan változik, mivel a napjainkban foganatosított intézkedések csak évek múlva hozhatják meg a várható eredményeket. Az igazi környezetvédő hulladékmentes és hulladékszegény technológiák pedig még csak kifejlesztésükre várnak. Kik azok a zöldek? Az utóbbi években a nyugati országokban a környezetvédelem címén tömörülő szervezet tagjai azonban másként gondolkodnak. Jean Jacques Rousseau (1712-1778) „Retournons á la natuere!“, „Térjünk vissza a természethez“ elvét hirdetik olyan értelemben, hogy mondjunk le a technika vívmányairól és a továbbfejlesztésére irányuló törekvéseinkről. Szerintük a növekedés elérte határait, ha eddigi törekvéseinket tovább visszük, elfogynak a nyersanyagok és az energia, végzetes károkat szenved a természet és benne az ember is. Ajánlásaik szerint meg kell valósítani a növekedés nélküli társadalmat, meg kell szüntetni a munkafolyamatok ésszerűsítését, mert csak a munkahelyek számának csökkentését idézik elő, le kell állítani a nagy technológiákat, köztük elsősorban az atomerőműveket. Az atomenergia-ellenes kampány egyik legfőbb oka az atomerőművek biztonságának megkérdőjelezésén túl az, hogy az emberek tudat alatt összekapcsolják az atomenergia békés célú felhasználását az atombombával. Pedig az eddigi tapasztalat is azt bizonyítja, hogy az atomerőművek elterjedése nem jár együtt az atomfegyverkísérletek növekedésével. Az 1945-1954- es években három ország végzett nukleáris kísérleteket, 1955 és 1964 között újabb két ország csatlakozott hozzájuk, 1965 és 1974 között csak egy országgal nőtt ez a szám. Ugyanezt az időszakot vizsgálva, a világ atomerőműveinek a teljesítménye 19 országban 5 MW-ról 54 000 MW-ra nőtt. A probléma okát a nevelésben, illetve annak hiányában kell keresni. Az emberek többsége az atomenergiáról hiányos ismeretekkel rendelkezik. Kevés olyan iskola van, amelynek tantervében környezetvédelemmel és energetikával kapcsolatos tantárgyak is szerepelnének. A közelmúltban Kanadában készült felmérésből kiderült, a megkérdezett kétezerszáz 18 éven felüli személynek csak az 56 százaléka tudott arról, hogy az atomenergiát villamos energia termelésére is fel lehet használni. A magukat a Föld barátainak nevező mozgalom tagjai tevékenységük során már eredményeket is felmutattak. Meg tudták akadályozni új atomerőművek létesítését, vagy a már meglevők üzembe helyezését Ausztriában, Hollandiában, Dániában és Norvégiában. Az NSZK-ban és FranciaorGondoiatok a környezetszennyezésről (IV.) (K. Németh István felvétele) szágban kölcsönvéve a klorofill színét, Zöldek néven politikai pártként is fellépnek. Soraikban a társadalom csaknem minden rétege képviselve van. Főleg olyan területekről csatlakoznak hozzájuk, aihol korábban erőteljes környezetszennyezés történt; ahol atomerőmű, ipari létesítmény vagy repülőtér élezte ki a környezeti problémát; ahol az erdők, a vízpartok természetvédelmi körzeteiben igen erős az ökológiai gondolkodás. Napjainkban tehát a környezetvédelem a haladásellenes mozgalmak és politika egyik fegyverévé vált. Sok helyen tetszetős jelszavak toborozzák a „zöld zászló" alá a tájékozatlan vagy csak egyoldalúan tájékoztatott tömegeket. A haladó gondolkodású ember számára azonban a zöldek által javasolt úf nem járható. A zöldek növekedés nélküli társadalma korlátozná az embert fejlődésében, élete minőségének javításában és fokozatosan visszavezetné évtizedekkel ezelőtti állapotába. Van új a nap alatt Környezetvédelmi problémáink megoldását csak a tudománytól és a technikától várhatjuk, amely egyre korszerűbb módszerekkel siet segítségünkre. Ez számos ötletet ígér, amelyek elősegíthetik a környezetkímélő technológiák kifejlesztését. A legnagyobb változások már belátható időn belül az energetikában várhatók. Élővizeink legnagyobb fokú szennyezettsége idején tudósaink arra jöttek rá, hogy éppen a víz lehet a jövő legtisztább energiaforrása. Ezt különben már a múlt század derekán megjósolta például Madách Imre, Az ember tragédiájában. A dráma gyakran elbukó, de mindig küzdeni kész hőse, Ádám, a falanszter rendszer látnoki képességű tudósától tudja meg, hogy a jövőben majd „fütöszerül a víz ajánlkozik, ez oxidált, legtúztartóbb anyag“. Ma már kifejlesztett eljárások léteznek a vízalapanyagú termonukleáris és hidrogéntermelés megvalósítására. A széles körű ipari alkalmazásra azonban még várni kell. A jelenlegi szakvélemények szerint a termonukleáris reaktorok ipari alkalmazására és az ipari célú hidrogéntermelésre a következő század első évtizedeiben kerül sor. Az irányított termonukleáris reakció azt jelentené, hogy szinte kimeríthetetlen energiaforrás kerülne az emberiség birtokába. A reakció a hidrogén két izotópjának - a deutériumnak és a tríciumnak - az egyesülésével megy végbe. Ekkor hélium keletkezik és hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. A deutérium, mint fűtőanyag, a vízből korlátlan mennyiségben előállítható. Előállítási technológiája egyszerű és ártalmatlan. Trícium a természetben nem fordul elő, de a termonukleáris reaktorban előállítható lítiumból, amelyből viszont bőségesen van a természetben. Az atomreaktorok magha- sadásos reakciójával szemben a termonukleáris reakció sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában. Az irányított termonukleáris szintézis környezetvédelmi szempontból rendkívül előnyös. A termonukleáris reaktorban történő energiatermelés során nem kerülnek a légkörbe és a vizekbe káros égéstermékek. Az egyedüli radioaktív termék a trícium, ez azonban a reaktorban gyakorlatilag teljes egészében felhasználásra kerül. A reakció természete kizárja az atomrobbanás lehetőségét. A termonukleáris reaktor üzemzavar esetén legfeljebb kialszik, de nem okoz szennyeződést környezetének. Az atomerőművekkel szemben elmarad a kiégett üzemanyagokat újrafeldolgozó üzemnek, a radioaktív hulladékok és hasadási termékek elhelyezésének gondja. A hidrogén termelésének régóta ismert módja a víz bontása villamos árammal elektrolízis útján. Ez azonban drága módszer lenne a hidrogén nagybani termelésére. A hidrogén előállítására vonatkozó újabb koncepciók egyike az atomerőműben termelt hővel kívánja a víz molekuláit disszociált különböző katalizátorok segítségével. Az így keletkező hidrogént lehet majd használni háztartásokban, gépjárművek hajtására, valamint villamos energia termelésére is. Nemcsak az energetikában, hanem az ipar más területein is várhatók változások , az elkövetkező évtizedekben. Ami a távoli jövőt illeti, talán napjaink sö-fi íróinak álmai válnak majd valóra: a hiányzó vizet a sarki övezetek jegének megolvasztásával pótoljuk, a rezet a Csendes-óceán fenekéről hozzuk a felszínre, földgázszükségletünket a Neptun megcsapolásával fedezzük, a mo- libdént a Holdról hordjuk „haza“. Bizonyára az is csak idő kérdése, hogy városainkból eltűnjenek a füstölgő gyárkémények, újból tiszta legyen a levegő, a víz, a környezet. Amíg békében él az ember a Földön, addig a tudomány és a technika megtalálja majd problémáira, köztük a környezetvédelem nehéz problémáira is a megoldást. Az emberiség jobbik része ma is megingathatatlanul a derülátók táborába tartozik' és bizakodva megy tovább a haladás göröngyös, emelkedő és végeláthatatlan útján, a jelenleginél jobbnak remélt jövő felé. KOVÁCS ZOLTÁN Hűvös szél száguld végig a domboldalon, rakoncátlanul belekapaszkodik a téli álmukat alvó fák ágaiba. Békés, csendes a táj, de hirtelen géppisztoly ropogása, hanggránátok robbanása zavarja meg. Gyorsan egymás után színes rakéták kúsznak az ég felé, aztán lomhán aláhullnak. Szép látvány ez, de Pavol Kurcík, a népi milícia bratislavai városi törzskarának a főnöke nem gyönyörködik benne.- Ellenséges ejtőernyős deszant támadta meg a repülőteret. A sikertelen kísérlet után az erdőbe igyekszik visszavonulni. .. A zászlóalj torlaszolja el az oda vezető utat - adja ki a parancsot. A Matador üzem híradósai az éteren keresztül röpítik tovább a parancsot. A Slovnaft lövészegységei elfoglalják a helyüket. Fürgén, gyorsan mozognak, pedig a milicisták egész héten dolgoztak, s a legtöbbjük túl van már a negyven éven. A harmadik szakasz a magaslat legfontosabb pontján foglal harcállást. Hideg, nedves a föld, de ezzel nem törődnek, nyugodtan fekszenek a sárban. Jozef Koneőny szakaszparancsnok, parancsszavára várnak. A harcállásponton mellette van Peter Podrouzek lakatos, illetve rádiós is. A távolban feltűnik az ejtőernyősök csoportja, kék baretsapkát viselnek. Tüzelésük erősödése elárulja, hogy egyenesen a szakasz felé tartanak.- Bevárni amíg közelebb nem érnek - adja ki Jozef Konecny a parancsot. Egy kis idő múlva magasba emeli a kezét. Azon nyomban megszólal Sztrá- nyovszky Károly és Árva János golyószórója. Teodor Iván raja összpontosított tűzzel fogadja a betolakodókat, akik a túlerő láttán visszavonulnak, hogy más irányba törjenek ki. Kik is ezek az emberek, akik önként öltötték magukra a népi milícia egyenruháját? A rajparancsnok a Slovnaftban technológus. Királyfiakarcsáról (Královi- őové Kraőany) jár be munkába, három gyermek édesapja. A két golyószórós már vagy tíz éve van együtt. Az éleslövészeten mindig kitesznek magukért, ma sem vallanak szégyent. Árva János kétgyermekes kazánkovács, Sztrányovszky Károly operátor arra a legbüszkébb, hogy a fia is vele egy vállalatban dolgozik. Sztrányovszky Károly újabb tárat helyez a golyószóróba, felkészülve arra az esetre, ha ismét támadást kellene visszaverniük.- A hármas számú tájékozódási ponttól jobbra... távolság hétszáz... rövid sorozattal tűz! - hangzik fel Rudolf Led- nik a Bratislavai Elektrotechnikai Művek üzemi egysége nehézgéppuska szakasza parancsnokának vezényszava. A két rajparancsnok: Frantiéek Tomo- vic, a szakmunkásképző intézet mestere, Pavol Sykora üzemrészlegvezető megismétli a parancsot. Aztán megszólalnak ja fegyverek. Ivan Lehota, Stanislav Hason pontosan céloz. Senki sem mondaná róluk, hogy az egyik esztergályos, a másik pedig művezető. A legutóbbi éleslövészeten is biztos kézzel semmisítették meg a célt, amiért kiváló osztályzatot kaptak. A földi és a légi cél megsemmisítésére egyaránt jól felkészültek. Munka után órákat, napokat gyakorlatoztak, de meg is látszik az eredménye. A visszavonuló „ellenség“ távolodik, de továbbra sincs nyugalom. Ján Bucek, a rögzített talapzaté üteg parancsnoka megadja a lóelemek koordinátáit. Olyan megfontolt, mint a műhelyben, amelynek a vezetője. Stefan Zemko és Leonard Zigo irányzók pontosan és gyorsan dolgoznak. Tudják, hogy most nem a tervező osztályon, illetve a textil-részlegen vannak - egyenruhában, védelmi állásban teljesítik feladataikat. A túzkészséget elsőnek Kiss Péter jelenti. Néhány másodperc múlva eldördül az első lövés, majd a második. Aztán gyorsan tüzelöállást változtatnak s újra megismétlődik az előbbi jelenet. A Dimitrov Vegyi Művek ütege immár ötödik éve viseli a Példás egység címet. MegdolJozef Sajan a Kábelgyár egységének egyik alapító tagja Mindig helytállunk - mondja Teodor Iván Lednik Rudolf pontosan meghatározza a géppuskás szakasz feladatát (A szerző felvételei) ÚJSZ 8 1983. II. MUHKÍVU. FEGYVERREL MM) —IL—I —i— __|v____/ ___/J mm
