Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-18 / 7. szám
OK- Miért lopta el az autót?- Mert el kellett érnem a vonatot.- És villamoson nem mehetett volna a pályaudvarra?- Dehogynem. De ki lopott valaha is villamost?! MŰTÉT UTÁN- Mi történt velem? - dünnyögi a műtét után magához térő beteg.- Autószerencsétlenség érte és megoperáltuk.- Tehát én most kórházban vagyok?- Igen - nagyobbrészt! ÁLOM- Drágám, csodálatos álmom volt: azt álmodtam, hogy még legényember vagyok, és megkérem a kezedet...- De miért örülsz annyira?- Mert kosarat adtál! SZAKÉRTŐK Hangverseny. Megszólal az egyik hallgató.- Nagyon szeretem Bachot.- Melyiket, kérem? A Johan Se- bastiant vagy az Offent? Aforizmák - szovjet lapokból Hogy valakit embernek tartsanak. ehhez nem elegendő az. hogy a kutya a barátja. A rosszindulatú emberek az igazságot egy kanál szurokba fojtják. A jóakarók - egy kanál mézbe. A sors csapásai miért, miért nem. leggyakrabban övön akii találnak. Amikor egy jó gondolattal több lesz - egy jó emberrel kevesebb lehet. Miért szülessen az igazság vitában, ha ez rendelettel is elérhető? Temérdek időt lehet megtakarítani, ha valaki a divat utáni hajszát összeköti az infarktus előli futással. Ha a legendák igaznak bizonyulnának, akkor vajon ki hinne bennük? Megtörni valakit olykor köny- nyebb, mint szelíden vállon veregetni. A némaságot következetesen megőrizni kényelmesebb, mint a pénzt; a hallgatás kamatja gyorsabban növekszik. Szélmalommal harcolni veszélytelenebb, mint szélkakassal. Akik arra születtek, hogy csúszómászók legyenek, szívesen hívják ki csúszás-mászási versenyre azokat, akik arra születtek, hogy repüljenek. MINT A FELESÉG Kiss és Nagy külföldön egy autószalonba tértek be. Az egyik nagy kocsit nézegetik, és megszólal Kiss:- Ez a kocsi a feleségemet juttatja az eszembe. Ő is sokba kerül, és neki is túl nagy a fogyasztása ... CSÚCSFORGALOM Prágai csúcsforgalom. A taxiban egy ideges férfi tekintget az órájára, aztán ránéz a sofőrre:- Mondja, uram, nem tudna gyorsabban menni?- Dehogynem, kérem, de nem hagyhatom itt az autómat... SERKENTŐ- Mondja, asszonyom, hogy hatottak a férjére az előírt serkentők?- Ne is mondja. Amikor az első tablettát becsempésztem a levesébe, elrakta az újságot. Amikor a másodikat is bekanalazta, gyengéden arra kért, üljek mellé. S aztán amikor a harmadikat is lenyelte, jaj, doktor úr, hát szóval...- De hiszen azt akarta, asszonyom?- Igen, de nem a vendéglőben! SZOLGÁLTATÁS- Igaz, hogy önöknél megvá- rásra javítják a cipőt?- Igen, kérem.- Es mennyit kell várnom?- Tíz-tizenkét napot... Érv Brahovácz kifakad:- Kérem, nem szégyelli magát? Ezért a vacak egyórás munkáért háromszáz koronát kér?- Hiszen ennyit egy mérnök sem keres egész nap alatt.-Tudom. Ezért nem mentem egyetemre! VENDÉGLŐ- Kérem, ez a sült hús nyers, és a szaga sem valami biztató. Azonnal hívja ide a főnököt. Mire a pincér:- Hiába, kérem. Ő sem tudja megenni! MEGOLDÁS- Pincér, kérek egy bécsi szeletet.- Milyen körettel parancsolja? - Egyszerűen sima bécsi szelet legyen. Ugyanis az asztal lába alá akarom rakni, hogy ne dülöngéljen annyira! A hét vicce- Drágám, végre megkaptuk a várva-várt szövetkezeti lakást. Mondd, hogyan rendezzük be?- Kölcsönre. FOCI Az apa újságot olvas, és szemébe ötlik az egyik cikk nagybetűs címe: „Félmillió dolláros szerződést kötöttek egy labdarúgóval.“ Az apa elgondolkodva néz rá a fiára, aki éppen a számtanpéldák megoldásával vesződik, felsóhajt, és hirtelen ráförmed:- Ugyan mit vacakolsz ezekkel az ostoba példákkal, inkább menj ki az udvarra focizni! Szöveg nélkül Vladimír Pavlik rajza Meglepetés, avagy a tévé mindehol ott van (Járt Lusovsky karikatúrája) HALLOTTUK-f/a, JL» U. (V*t A*-*' aJtM-o'v AJÁNLÁS- Uram, egy hónapja vettem önöknél ezt a porszívót. Azt mondta, hogy ezt egész életem végéig használhatom. Ez egy hónappal ezelőtt történt, és a gép máris elromlott. Mivel magyarázza ezt?- Azzal, hogy amikor vásárolta a masinát, ön ijesztően rosz- szul nézett ki... VÉGRE Egy vidéki házaspár autókázik a szlovák fővárosban. Karamboloznak. Az ügyeletes orvos megvizsgálja őket, majd azt mondja, néhány napra be kell feküdniük a kórházba. Az asszony boldogan mondja:- Ha szállodában nem is sikerült, azért végül mégis kaptunk üres ágyat ebben a városban. Régi történetek He és Hö egy napon nekivágott a világnak - kerékpáron egy szál ruhában, abszolúte üres zsebbel. Amikor rájuk esteledett, a sok kerekezés után fáradtan dőltek le aludni egy nyeszlett vad körtefa alá. Hűvös volt, egyre hűvösebb. He mocorogni kezdett.- Te is fázol, mi? - szólalt meg Hö.- Fázom - válaszolta He.- Valami takaró kéne- mondta Hö.- Tudod mit? Takarózzunk be a biciklivel, én az enyémmel, te a tiéddel - mondta He. Úgy is cselekedtek. Magukra húzták a bicikliket, aztán hamarosan mély álomba merültek. De a hideg, az hideg, nemsokára felébresztette Hét. Ahogy megmozdult, megzör- rent a bicikli. Erre Hö is felébredt.- Mit zörögsz annyit? - kérdezte.- Mit zörgök? Mit zörgök? Azt, hogy fázom a bicikli alatt is- mondta He. Hö felült, és szemügyre vette He biciklijét, vizsgálgatta a holdvilágnál.- Hát hogyne fáznál?! Hisz hiányzik egy küllőd. x Hónapok múlván Spanyol- országba érkezetek - bikaviadalt látni.- Hát ha már itt vagyunk, én megvívok egy jó nagy bikával- jelentette ki He lázasan, miután bejutottak a legnagyobb arénába, ahol pompás látvány fogadta őket, színesen höm- pölygött zúgott körülöttük a tömeg. - Nem kell többé koplalnunk, ne félj - tette még hozzá He.- Csak menj, ha úgy érzed, hogy menned kell - mondta Hö. Közben a küzdőtéren egymás után rogytak le a bikák a híresebbnél híresebb torré- rók döfései nyomán. He - a tömeg szemében a Nagy Ismeretlen - következett. Besétált az aréna közepébe, és megállt. Nem volt nála semmi, csak egy zsebkendő meg egy küllő, ami csak fokozta a százezres tömeg izgalmát. Megjelent a bika is. Megállt ő is, majd elkezdte tekergetni a nyakát, mintha nem tetszene neki valami. Aztán lefékezte fejének mozgását, és keményen He szemébe nézett a mint egy harminc méternyi távolságból. A tömeg őrjöngött. Ekkor a bika, mint akit kilőttek, egyenesen neki Henek, akit nagy meglepetés érhetett, mert sarkon fordult és hagyat-homlok menekült. Futott körbe-körbe az arénában, a bika meg utána. Futott, hátra se nézett. Aztán hirtelen: mint fülsiketítő robbanás - üdvrivalgás a nézőtéren. He e pillanatban mégis csak hátranézett. És látja, hogy alig néhány méterre tőle a bika az utolsókat rúgja. Odasétált, és a küllőt..., szóval, beledöfte. Persze, volt ünneplés, babérkoszorú, és rengeteg pénz.- Na végre, hogy már én is a közeledbe juthatok - lépett Hehez Hö.- Nagyszerű voltál bará- tocskám. Mondd, hogy csináltad?- Hát, tudod...- Én a helyedben betettem volna a nadrágba.- Hát mit gondolsz?! A bika min csúszott el?! x Ettől fogva jól éltek. Tellett már vonatra, repülőgépre is, úgyhogy a bicikliket elhagyták, (ha nem lopták el őket, tán még most is ott vannak az aréna külső kerítésének támasztva). He rendes barátnak bizonyult, a díjjal járó rengeteg pénz felét Hőnek adta. így, ha úgy gondolták, ketté is válhattak útjaik, több-kevesebb időre; ki-ki kedvére utazhatott. Egy napon Hö vasúti pályaudvaron várta He érkezését. A vonat befutott, mindenki leszállt, utolsónak He. Fáradtan, hogy majd lerogyott.- Hát te veled mi van? - kérdezte Hö megrendülve.- Tudod, nem bírom, ha háttal kell utaznom a menetiránynak. Kikészülök - mondta He. _- Miért nem kérted meg valamelyik szemben ülőt, hogy cseréljen veled helyet.- Hogyan kérhettem volna meg, amikor nem ült velem szemben senki. bor-
