Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-18 / 7. szám
FEBRUÁR FORRADALMI TANULSÁGOK A hatalmi összecsapás előzményei Nemzeteink legújabb kori történetének sok olyan eseménye volt, amely döntően befolyásolta fejlődésüket. Ezek közül némelyikre szomorúan emlékezünk, mivel a nép számára tragédiát, szenvedést jelentettek. Vannak azonban olyan események is, melyekre örömmel és jogos büszkeséggel gondolunk, melyek népeink történetének legszebb fejezeteit jelentik, a boldog jövő felé nyitottak utat. Ezek közé tartozik az 1948-as Győzelmes Február, amelynek 35. évfordulóját ünnepeljük. A több mint három évtized rövid idő arra, hogy a forradalmi harcot történelmi szempontból mélyebben értékeljük, ám arra elegendő, hogy bizonyítsa azoknak az értékeknek az életképességét és helyességét, melyek azokban a mozgalmas februári napokban születtek, amiért akkor kemény harcot vívtak, s melyek új társadalmi rendünk alappillérévé váltak. „Februárban - mondotta Husák elvtárs - .. Csehszlovákia munkásosztálya, szövetségben a többi dolgozóval, a CSKP vezetésével meghiúsította a belföldi és a külföldi erők aljas szándékát az ellen- forradalmi változásra, megvédte a nemzeti demokratikus forradalom eredményeit és teljes ínértékben utat nyitott a szocialista fejlődésnek hazánkban.“ Véget ért az az időszak, melyben munkásosztályunk teljesítette történelmi küldetésének első fejezetét: a CSKP vezetésével kiragadta a hatalmat a burzsoázia kezéből, létrehozta a proletár diktatúrát. A Februári Győzelem nemcsak fontos határkő Csehszlovákia történetében, hanem előkelő hely illeti meg világviszonylatban is a forradalmi folyamatban, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetben, melynek kezdetét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentette 66 évvel ezelőtt. Az osztályharc sikeres kicsúcsodása a politikai hatalomért 35 esztendővel ezelőtt, határainkon túl is jelentősnek számít. Olyan győzelem volt, amely a legmélyrehatóbb társadalmi változásokat idézte elő, s kiindulópontja lett sok generáció ideáljának, amely a szocialista távlatokhoz vezet. Pártunk eljárása 1948 februárjában példája volt azon lenini elmélet alkotó alkalmazásának, amely a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átmenetére vonatkozik. Ennek alapján vált lehetségessé a forradalmi folyamat parlamentáris, demokratikus és alkotmányos úton történő megvalósítása. Ez az út azonban egyben kemény osztály harcot jelentett a burzsoáziával és minden rekaciós visszahúzó erővel szemben, amelyek vissza akarták fordítani társadalmunk forradalmi fejlődését. NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZEPETTE A forradalmi folyamat 1945-ben igen összetett belpolitikai és nemzetközi viszonyok közepette valósult meg. 1947 elején különösen bonyolulttá vált és kiéleződött a helyzet. A forradalmi és haladó erők felsorakozása, melyet a kommunistáknak az 1946-os választások során aratott győzelme is igazolt, továbbá a kétéves terv első évének lényegében sikeres teljesítése egyre nagyobb idegességet váltott ki a szlovák és a cseh burzsoázia körében. Azok igen hamar megfeledkeztek a korábbi kölcsönös gyűlölködésükről és egységes kommunistaellenes tömbben egyesültek. Annak az egyezségnek, amelyet a Nemzetiszocialista Párt, a Néppárt és a szlovák Demokrata Párt képviselői kötöttek a kommunisták elleni közös fellépésre, kellett a gátat képeznie a haladó erőkkel szemben, melyek a kommunista párt vezetése alatt álltak. Főleg azután, hogy a kormány - élén Klement Gottwalddal - meghirdette az Országépítő Programot, amelynek magva a köztársaság megújítását és építését célul tűző kétéves terv volt. Ebben fontos helyet kapott Szlovákia iparosítása. Ezzel lényegében elkezdődött a kommunista párt azon követelményének teljesítése, amely Szlovákia felemelkedésére vonatkozott, s amelyet még 1937-ben fogalmaztak meg az SZLKp Banská Bystricában megtartott össz-szlovákiai konferenciáján. A kétéves terv a köztársaság fejlesztésének döntő eszközévé vált. Egyben súlypontját képezte annak az osztályharcnak, amelyben el kellett dőlni, „ki kit győz le“. Éppen ezért teljesítése kemény osztályharcot váltott ki a haladás erői és a hazai, illetve a külföldi reakció között. A burzsoázia célja egyértelmű volt: a népi demokratikus köztársaság fejlődésének a szocialista irányú fejlődésnek a visszafordítása, illetve az első burzsoá köztársaság viszonyaihoz való visszatérés. Éppen ezért minden eszközzel arra törekedett, hogy ne valósuljon meg az elkezdett Országépítő Program. Ebben az igyekezetben igen rövid idő alatt egyesültek a reakció erői, hogy fékezzék a kormányprogram teljesítését, s ugyanakkor a fékezés fő okozójaként a kommunista pártot tüntessék fel. A burzsoá erők jelszava ez volt: „Minél rosz- szabb, annál jobb“. Ennek a népellenes taktikának a keretében a burzsoázia nem habozott kihasználni az 1947-es aszály súlyos gazdasági következményeit sem. 1947 derekán a politikai viszonyok kiéleződéséhez a belpolitikai okokon kivül jelentős mértékben hozzájárultak a külpolitikai események is. Egyik ütközőpontja a Marshal-terv elfogadásának vagy visszautasításának kérdése lett, amely nemcsak nálunk jelentett volna akadályt a forradalmi előrehaladásban, de más közép- és délkelet-európai országokban is. A CSKP konstruktív és biztató távlatú politikájával szemben a cseh és a szlovák burzsoázia a parlamenti politikai válságok alternatíváját állította, ami ahhoz vezetett, hogy az osztályellentétek, amelyek a szociálpolitikai és a társadalmi élet minden szférájában megnyilvánultak, egyre jobban elmélyültek és egyértelműen döntő hatalmi-politikai konfrontációra irányultak. Ennek előjátéka Szlovákiában az 1947-es év második felének eseménysorozata volt, amely a végső összecsapást befolyásolta. Az idő tájt Szlovákiában a politikai, a gazdasági és a szociális helyzet aggasztóra fordult. A Demokrata Párt, amely eredetileg az ellenállásban részt vett antifasiszta burzsoáziát is magába tömörítette, már az 1946-os választások előtt egységre lépett a reakciós népellenes és klerikális erőkkel, amelyek ellen a fasiszta leigázás alatt harcolt. Nyíltan elárulta a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai örökségét, amelyet a Kassai Kormányprogram rögzített, s amelynek teljesítésére ünnepélyesen fogadalmat tett. A Demokrata Párt vezetősége a cseh burzsoázia reakciós erőinek bujtogatásá- ra visszaélt helyzetével a Megbízottak Testületében és a Szlovák Nemzeti Tanácsban azokkal a sorozatos támadásokkal, melyeket a népi demokratikus rendszer ellen vívott. Kihasználva az objektív nehézségeket, amelyeket az említett katasztrofális szárazság okozott, a szlovák burzsoázia elmélyítette a gazdasági felfordulást és növelte a zűrzavart az elosztásban. így gyakorlatilag az 1946-os választások óta, mint azt később Husák elvtárs jellemezte, egész 1948 februárjáig Szlovákia nem jutott ki a politikai válságokból, amelyek fékezték a politikai és a gazdasági fejlődést. Szlovákiában abban az időben éles harc folyt a csehszlovák állam egységéért, az államrend politikai jellegéért és külpolitikai irányulásáért, a közélet, az állami és a gazdasági apparátus tisztaságáért, a nép ellátásának biztosításáért. „Nyílt harc folyt - mondja Husák elvtárs - azért, hová fejlődjön a köztársaság és Szlovákia - a népi demokratikus rendszer elmélyítéséhez, a szocialista megoldáshoz, vagy pedig a nép vívmányainak leépítéséhez, vissza a kapitalista rendszerhez, annak formális demokráciájához.“ A CSKP KB 1947. június 5-én megtartott ülésén, amely a Szlovákiában létrejött feszült helyzettel is foglalkozott, Klement Gottwald az elmélyült politikai válságot így jellemezte: „Szlovákia ma minden tekintetben a leggyengébb pontja a köztársaságnak. Ez nem jelenti azt, rnintha ott nem lenne semmi pozitívum. A szlovák munkásosztálynál örömteli pozitív jelenségeket észlelhetünk, például a munkaerkölcs terén. Mégis a kapitalista elemek befolyása Szlovákiában nagyobb, annak minden következményével együtt. A szlovákiai politikai helyzetet az jellemzi, hogy a cseh országrészekkel ellentétben ott a múltban totális fasiszta, széles alapokon nyugvó ludák tömegpárt volt, amely az úgynevezett szlovák államot vezette. Aggasztó, hogy a volt ludák szellem hordozói ellen igen elégtelen harc folyik, hogy ezek a szeparatista, ludák, csehellenes és szovjetellenes elemek törvényes pozíciókat foglaltak el a Demokrata Pártban, az adminisztratív és a gazdasági apparátusban. A ludák vezető- és középfunkcionáriusok- amennyiben nem szöktek külföldre- legalizáltatták magukat a Demokrata Pártba és annak segítségével befurakodtak az állami és a gazdasági igazgatásba. A Demokrata Párt ténylegesen paktumot kötött a ludákokkal. Ez azonban csak a kezdet. A Csehek és a Szlovákok Nemzeti Frontja ülésezni fog. A beterjesztett leleplező és bizonyító ■ anyag tanúsítja, mennyire áthatja a Demokrata Pártot a ludák szellem, milyen pozíciókat kerítettek a ludákok kezükbe az állami és a gazdasági apparátusban és milyen összeköttetést tartanak fenn a külföldi államellenes emigránsokkal. Mindez előre átgondolt terv szerint történik, amelyben kiosztották a szerepeket. A Demokrata Párt már számos hűségnyilatkozatot tett, de most majd reális kezességet követelünk arra, hogy Szlovákiában a dolgok nem úgy mennek tovább, mint eddig, hogy biztosítva lesz az állam egysége és biztonsága, emellett ter- mésztesen, senki sem gondol a szlovákok nemzeti jogainak csorbítására.“ Klement Gottwald, a kormány elnöke és Antonin Zápotocky, a kormány alelnöke, a FSZM elnöke 1948. február 28-án a prágai Óváros téren megtekintette a népi milícia felvonulását (Archív felvétel) A KOMMUNISTÁK VÁLASZTÁSI GYŐZELME Az a választási győzelem, melyet a CSKP országos méretben aratott, a haladó erők jelentős megerősödését jelentette. A CSKP az SZLKP-val együtt 38 százalék szavazatot kapott, a nemzetiszocialisták 23,6-ot, a cseh néppártiak 20,2-őt, a Demokrata Párt 14,14-et és a szociáldemokraták együtt a szlovákiai Munkáspárttal 12,81-et. Az 1946. május 26-án megtartott választásokkal Csehszlovákiában a nemzeti demokratikus forradalom utolsó szakaszába lépett. A választások általános sikere azonban a már említett körülmények folytán nem volt teljes, hiszen a kommunista párt Szlovákiában csak 30,37 százalék szavazatot kapott, amíg a Demokrata Párt a ludákokkal és a politikai katolicizmussal történt egyezség következtében 62 százalékot. Ez - a politikai erők országosan kedvező alakulása ellenére - veszélyes helyzetet teremtett Szlovákiában. Ezért le kellett vonni a megfelelő következtetéseket. Egyik lehetősége az ellenakciónak annak kihasználása volt, hogy a cseh burzsoá pártok is tartottak a Demokrata Párt politikai súlyának csökkenésétől. A CSKP ezt a tényt arra használta ki, hogy a kormány a szlovák nemzeti szervekhez való viszonyát módosítsa. Lényegében arról volt szó, hogy korlátozzák az államhatalom és -irányítás szerveinek döntési hatáskörét Szlovákiában, hiszen azokban a demokraták kerültek túlsúlyba. Ezeket a változásokat az ún. harmadik prágai egyezmény rögzítette, amely megerősítette a kormány központi jogkörét. A kommunista párt. erőfeszítései ellenére a Demokrata Párt, karöltve a reakciós erőkkel, mindent megtett azért, hogy a közellátásban nehézségek keletkezzenek, hogy kétségessé tegye a közélet megtisztítására hozott intézkedéseket, melyek közé tartozott például dr. I. Dax- ner visszahívása a Nemzeti Bíróság elnökének tisztségéből. A kommunista párt harca a nép többségének megnyeréséért, a forradalmi erők közös fellépéséért szervesen kapcsolódott a Demokrata Párt reakciós, népellenes erőinek leleplezéséhez. A népi tömegek hatalmas nyomását a felgyülemlett bajok orvoslása érdekében a kommunista párt mesterien összekapcsolta azokkal az akciókkal, melyeket a legfelsőbb állami és politikai szervekben tagjai kifejtettek. A harc több fronton folyt. Egyik legjelentősebb terület a paraszti tömegek megnyeréséért vívott harc volt, mindenekelőtt a földreform felülvizsgálásának és végrehajtásának szorgalmazása. A politikai válság egyre jobban kiéleződött Szlovákiában. Döntően hozzájárult ehhez a szlovák dolgozók tömegszervezeteinek számos akciója, főleg a szak- szervezeti dolgozók, az ellenállók, a parasztok és az ifjúság akciói. A NEMZET ÉLÉN 1947 végén a szlovákiai kommunisták elérték azt a célt, melyet még tavasszal tűztek ki, hogy a nemzet élére álljanak. A forradalmi és a demokratikus erők harcát azonban tovább kellett fokozni. Az 1947 őszén történtek azonban a forradalmi erők tapasztalatainak kútforrásává váltak. A maguk nemében próbatételt jelentettek az 1948-as döntő hatalmi összecsapás előtt. Amikor február 20- án sor kerül a kormány minisztereinek lemondására, azaz nyílt kormányválság kirobbantására, akkor a reakció lényegében mindent egy lapra tett föl. De az a lap, amint tudjuk, nem jött be. Ma csodálattal tekintünk népünk reakció elleni 1948-as februári fellépésére. Büszkén gondolunk az egyórás sztrájkra, amely komoly figyelmeztetést jelentett a visszahúzó erők számára, a munkás- osztály fegyveres egységeire, a népi milíciára, amely szinte egyik napról a másikra kelt életre a kommunista párt hivő szavára a munkahelyeken, hogy védelmezze az üzemeket, a kulcsfontosságú objektumokat és meghiúsítsa a népellenes erők kísérleteit. A kormányválság népünk határozott fellépésével, a kommunista párt vezetésével néhány nap alatt megoldódott A reakció erőinek kísérletét véglegesen visszaverték és megoldódott a politikai hatalom kérdése. A Februári Győzelem lehetővé tette, hogy a párt erőit a szocializmus építésére összpontosítsa. Ennek kicsúcsosodása a szocialista építés programjának kidolgozása, majd elfogadása volt a CSKP IX. kongresszusán, 1949 májusában, s amelynek megvalósítása Szlovákia fejlődésében különösen jelentős tényező volt. Szocialista jelenünket teljes joggal tekinthetjük azon eszmények megvalósításának, melyekért elődeink harcoltak, s melyeknek alapját a Februári Győzelem teremtette meg. JOZEF BORlSEK professzor
