Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-04 / 5. szám

ÚJ szú 15 1983. II. 4. Ott ahol a hegyeket, völgyeket, erdős sztyeppét, tajgát, a mocsarak zónáját átszelő világ leghosszabb vasútvonala, a 7021 kilométer hosszú transzszibériai „találkozik“ az Ob folyóval, ott épült föl Szibéria legnagyobb városa, az 1 millió 200 ezer lakosú Novo- szibirszk. Nyikolaj Gagarin-Mihajlovszkij kiváló orosz mérnök és író, a kutatócsoport vezetője ezt a helyet jelölte meg az Obot átívelő vasúti híd építésére. Néhány év múlva aztán apró település jött létre, amely később a Novonyikolajevszk nevet kapta. A városkát 1925-ben Novoszibirszknek nevezték el. FAL, RÁCS ÉS BILINCS NÉLKÜLI BÖRTÖN A város lassan, de növekedett. Nemcsak azok települtek le, akiket a cári önkényuralom száműzött erre a tájra - s már nem volt erejük vagy módjuk hazatérni. Mások is jöttek, akiket a világ leghatalma­sabb ura, az éhség űzött egészen Nyugat-Szibéria közepéig. Lakó­házak, üzletek, raktárak, pályaud­var és depó épült. Aztán iskola nyolcvan gyermek számára. A vá­roson keresztül szállították észak­ra Altáj termékeit s a szibériai őserdők vadjainak pompás pré­meit, a vörösfenyöt pedig nyugatra és délre. A Nagy Októberi szocialista Forradalom előtt csak egy tégla­gyára, egy fakitermelő, egy bőr- cserzö üzeme és egy kétszersült- készítő műhelye volt a városnak. A feltételek azonban adottak vol­tak ahhoz, hogy Novoszibirszk nagy iparvárossá fejlődjön. A föld mélye érintetlen kőszén-, vasérc- és színesfém-lelőhelyeket rejte­getett. A cárok Szibériát viszont csak fal, rács és bilincs nélküli börtön­nek tartották, ahová száműzhették politikai ellenfeleiket. Lenin is há­rom évet töltött Szibériában. A forradalom vihara nem olyan vadul söpört végig ezen a tájon mint az ország európai részén, de a városi szovjet első képviselőit az ellenforradalmi katonai diktatúra hatalomra jutása után Kolcsak cári tengernagy hívei azonnal megöl­ték. Az utókor az áldozatok emlé­kének tiszteletére a városban Hő­sök parkját létesített. A sétány mellett vannak a meggyilkoltak mindig friss virággal díszített jelké­pes sírhalmai. A VÁROSFEJLESZTÉS FOLYTATÓDIK A Nagy Honvédő Háború évei­ben a novoszibirszkiek fegyvere­ket gyártottak és küldtek a frontra. Hősiesen harcoltak Moszkva alatt, a Volga partján, ott voltak a lening- rádi ostromzár szétverésénél, Ki- jev és Varsó felszabadításánál és Berlin bevételénél. A vársoból na­ponta indultak a frontra a katona­vonatok, az élelmiszer- és ruha­szállítmányok. De szeretett váro­suk építését, fejlesztését a legne­hezebb években ideiglenesen sem hagyták abba. Kevés olyan város van a földön, amely 75 év alatt nőtt volna olyan naggyá, mint Novoszibirszk. Terü­letét (480 négyzetkilométer) te­kintve az ország (Moszkva és Le­ningrad) után harmadik legna­gyobb városa, lakóinak számát fi­gyelembe véve pedig a nyolcadik helyen áll. Ez a területi székhely ma igen jelentős ipari és gazdasági köz­pont. A gombamódra szaporodó gyárakból mozdonyokat, vasúti kocsikat, nehézgépipari berende­zéseket, generátorokat, mezőgaz­dasági gépeket, elektromos acél­öntő kemencéket, bányafelszere­léseket szállítanak az ország min­den részébe, sőt ezek a termékek külföldön is ismertek és kereset­tek. Fejlett a gyógyszergyártása, A nagy útkereszteződés. Az Ob folyót átszelő vasúti híd, melyen átrobognak a transzszibériai vasútvonal szerelványei. Nem szünetel a forgalom, pedig az útépítők szélesítik, felújítják a fontos hidat. LEGNAGYOBB vegyi-, építp-, textil-, bőr-, cipő- és élelmiszeripara. A város vállalatai hatvan országba exportálnak, mi­óta áruik megnyerték a párizsi, montreáli, lipcsei, oszakai, plovdivi és casablancai nemzetközi kiállí­tásokon és vásárokon a megren­delők tetszését. Az Ob-parti város lakóinak öt­ven százaléka a hatvanas évek­ben új lakásba költözött. Az építők tíz év alatt 130 ezer lakásegységet adtak át. A kormány már jóvá­hagyta a város új fejlesztési tervét. Újabb zöldövezeteket alakítanak majd ki a lakótelepek körül, utakat építenek a város szélén, amelye­ken lebonyolítják az átmenő for­galmat, hogy csökkenjen a város levegőjének a szennyezettsége és a zaj. A városból több üzemet is kitelepítenek. Ligetekbe „ágya­zott“ üzletközpontokkal, szolgál­tató üzemekkel stb. jól ellátott mik- ro-városkerületeket létesítenek. Az Ob partján több emeletes há­zak, sportpályák, stadionok épül­nek, Uj hajóállomás, irodaházak, színházak, szállodák, hidak építé­se lesz a szakemberek és a dolgo­zók legközelebbi feladata. Húsz kilométerrel meghosszabbítják a kiépített partmentét. A TUDOMÁNYNAK TEKINTÉLYE VAN Az Ob folyón épült vízerőmű vízgyűjtője - ahogy a helybeliek nevezik: az Obi-tenger partján épült - a mi viszonyaink között elképzelhetetlen kiterjedésű - Akademgorodok, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szi­bériai fiókintézménye. De a város egyéb tudományos intézetekkel, egyetemekkel és főiskolákkal is dicsekedhet. A világ sok-sok országából a Szovjetunióba érkező tudósok gyakran Szibéria eme szellemi központjában találkoznak. Előa­dásokat tartanak tudományos te­vékenységükről, eredményeikről a hazaiaknak, megvitatják a to­vábbi együttműködés lehetősége­it, formáit és megjelölik az egyes tudományágak távlati céljait. A no- voszibirszki tudósok és kutatók nem ritkán tartanak előadásokat Európa és Amerika neves egyete­mein nagy nemzetközi szimpózio- nokon. Közülük jó néhányan tisz­teletbeli tagjai külföldi tudományos akadémiáknak vagy egyéb tudo­mányos társaságoknak. A városban hat színház, 56 mű­velődési ház, illetve klub működik, valamint művészeti iskolák, 500 könyvtár, film-, rádió- és tévéstú­diók. A Nyugat-Szibériai Könyvkiadó Vállalat évente ötmillió könyvet bocsát ki. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a város egyik köny­vesboltjában - amelybe ottjártunk- kor benéztünk - a jókora szoba­nagyságú idegen nyelvű (magyar, szlovák, cseh, angol, német, fran­cia, spanyol, török stb.) könyveket árusító részlegeken kívül az orosz nyelvű könyvek szakosztályain a polcok roskadoznak a könyvek­től, pedig minden részlegen ren­geteg a vásárló. Nem csoda, hogy bennünket is elkapott a vásárlási láz. (De nehéz volt a válogatás!) Fájó szívvel tekintettünk vissza az ajtóból a szép és rendkívül olcsó kötetekre, amelyeket ott kellett hagynunk. SZIBÉRIA NAGYSZÍNHÁZA A fasizmus felett aratott győze­lem napjaiban, 1945 májusában nyitotta meg kapuit Novoszibirszk Állami Balett- és Operaháza. (A hazai és a külföldi sajtó csak Szi­béria Nagyszínháza néven emle­geti.) A lakosság büszke rá, hogy az impozáns épület elkészíttetésé­re volt ereje azokban az években, mikor az ország élet-halál harcot vívott a betolakodókkal. A színház kiváló művészei: táncosok és éne­kesek eddig huszonöt országban vendégszerepeitek. A színház 2000 látogatót befogadó nézőtere előtt a 90 méter átmérőjű kupola alatti színpadon nagy sikert arat­tak a Szovjetunió köztársaságai­ból és Európa, valamint Amerika számos országából Novoszi- bi rszkbe szereplésre jött művészek is KODAY BERTA A nicaraguai ifjúság harcol a szabadságért Novoszibirszk egyik lakóháza, melynek hű mását az építők elkészí­tették Párizsban is, miután a tervrajza a párizsi nemzetközi verseny első díját nyerte. A szerző felvételei- Forradalmunk mindig az igazat mondja a nép­nek, arról beszél neki, amit érte tesz, és semmit sem titkol el. A forradalom pedig igen sokat tesz, kiváltképp a gyermekekért. A nicaraguai gyermekek azelőtt nagyon rosszul éltek, most pedig több tucat­nyi új orvos és tanító dolgozik értük. Amikor meg­gyógyulok, folytatom tanulmányaimat, gyermekor­vos akarok lenni, A gyerekeknek - különösen a vidéken élőknek - orvosi segítségre van szüksé­gük. Én szabadnak akarom látni a népemet, látni akarom a gyermekek mosolyát és a szüleik örömét: ezt tartom életem értelmének - így vall a tizenöt esztendős Brenda Isabel Rocha. 1982 július végén a tízezres számbeli fölényben levő, „megtorló" alakulatokkal - a még teljesen szét nem vert somozistákkal, akikbe a szomszédos Hondurasban működő katonai támaszpontokon lé­lektelen vakfegyelmet sulykoltak belé az Egyesült Államokból érkezett kiképzők - vívott, kegyetlen harcból Brenda Rocha került ki egyedül élve, a ni­caraguai népi milícia nyolc harcosa közül. A mana- guai kórházban amputálták a jobb karját, amelyet golyó ütött át, azután a Szovjetunióba küldték a gyógykezelés folytatására. A moszkvai kórház orvosai egy álló hónapig senkit sem engedtek be nicaraguai páciensükhöz - a kislánynak időre volt szüksége, hogy a történtek után összeszedje magát. Ez az első interjú, amelyet adott.- Az amerikai imperialisták nem hagynak fel a hazám ellen irányuló cselszövéseikkel. Túl sokat veszítettek Nicaraguában. Éppen ezért akarták So­moza diktátor volt nemzeti gárdistái által megsem­misíteni a Zelaya megyében levő Bonanza közelé­ben a Salto Grandeerőmüvet. Mi azonban megvéd- tük az erőművet, s ennek során hét elvtársam életét ClILlOi-lti. a Salto Grande vízzel és villanyárammal látja el annak a vidéknek a lakosságát, és ha mi meghátráltunk volna, akkor az emberek villany és víz nélkül maradnak, s a kormánynak sok millió cordobát kellene költenie ennek az objektumnak a-helyreállítására. Brenda bal kezével megigazítja meleg kabátjá­nak üres újját, kényelmesebben elhelyezkedik a ka­rosszékben, és így folytatja:- Tudom, hogy a forradalom utáni első években a Szovjetuniónak is védekeznie kellett a belső és a külső reakcióval szemben, akkor azonban egye­dül volt. Nicaraguának most könnyebb a helyzete, hiszen olyan országoktól kap segítséget, mint a Szovjetunió és Kuba. Az imperializmus már nem tudja egykönnyen rászánni magát arra, hogy meg­támadja országunkat. Fontos dolog a szovjet embe­rek szolidaritása népünkkel, ezt moszkvai tartózko­dásom során világosan érezhettem. V. PARAMONOV, (APN) itt EMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom