Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-04 / 5. szám

Földünk a „Terra-bolygö“ az egyetlen planéta, amelyen az emoen etsattz szuKs&ges reite- telek adottak. Az ember erre a környezetre született,' élet­funkcióit itt tudja kifejteni, itt tud alkotni, fejlődni és itt képes az egyed az emberiség sorsát is előbbre vinni. Azonban a ma embere a technikai vívmányok egy részével nemcsak a termé­szet erőit uralja, hanem az ipari termelés mellékjelenségeként a természetet is tönkreteszi, eredeti szépségét, üde tisztasá­gát elrontja, megkárosítja. Fő­leg a villamosenergia-termeiés, az iparosodás, a kemizólódás, a városiasodás és a közlekedés párosul ilyen kőmyezetszeny- nyezéssei. A nélkülözhetetlen életelemeinket képező levegő, víz, talaj állandó veszélyben vannak e tevékenységek zavaró mellékhatásaitól. Egyre rosz- szabbodó tulajdonságaikat al­kalmazkodóképességünk már alig tudja követni. • Környezetünk jellemzőinek romlása azonban csak alkal­mazkodóképességünk határain belül engedhető meg. Ez fenn­maradásunk alaptörvénye. A Föld biológiai egyensúlyának felborulása esetén ugyanis az emberi faj ugyanúgy pusztulás­ra lenne ítélve, mint sok őskori állatfaj, amelyeknek ma már csak múzeumi csontvázak őrzik enwKeL ezen olyan tooszeru már ma elgondolkodni arról, hogy mit kellene tenni a környe­zetvédelem terén a jövő nemze­UCÍVCf tíl UvnCUd la Légszennyezés Tulajdonképpen tiszta levegő a Földön sohasem volt. Természetes szennyező anyagok, mint a kozmikus por, földfel­színről eredő por, erdőtüzek égéstermé­kei, vulkanikus kitörések gázai és más anyagok mindig voltak benne. A higiénia szempontjából a levegő mi­nősége akkor elfogadható, ha emberre, növényre és állatra sem rövid, sem hosz- szú távon nincs káros, illetve kellemetlen hatással. Legjobb minőségű a kristály- tiszta levegő. Ezt ma már a nagyvárosi ember csak távol a füstölgő gyárkémé­nyektől, a hegyvidéken szívhatja ma­gába. A levegő minőségét leginkább a mes­terséges szennyező anyagok, az égés­termékek (korom, pernye, szénmonoxid, széndioxid, kéndioxid stb.) rontják. Főbű­nösnek tehát valóban Prométheusz te­kinthető, aki a régi görögök hite szerint ellopta az égből a tüzet az emberek számára. Az istenek azonban hiába lán­colták Prométheuszt a Kaukázus sziklái­hoz, mert az ember egyre nagyobb sze­repet biztosított a tűznek, figyelmen kívül hagyva, hogy az égés légszennyezést okoz, bárhol megy is végbe: családi tűz­helyekben, üzemi kazánokban vagy gép­járművek robbanómotorjaiban. Az idők folyamán az ember életkörül­ményei gyökeresen megváltoztak, átala­kult a környezetünk. Csupán egy tekintet­ben maradtak igényeink lényegében vál­tozatlanok: a létünk fenntartásához nél­külözhetetlen levegőből, vízből és éle­lemből gyakorlatilag ma is ugyanolyan fejadagra van szükségünk, mint egykor az ősembernek. A kultúrembernek vi­szont életszükségletévé vált az energia, amiből a korábbihoz képest egyre többet igénylünk és fogyasztunk. Az energia műszaki fejlődésünk hajtó­ereje, de ugyanakkor számos bajnak is forrása. Termelésének és felhasználásá­nak melléktermékeivel súlyosan veszé­lyezteti a bioszférát, amelyben élünk. Az energia legnemesebb fajtáját, a villamos energiát előállító hagyományos energeti­kai berendezések - szén- és olajtüzelésű hőerőművek - naponta több száz tonna égésterméket képesek kibocsájtani a légkörbe. Ezeknek az égéstermékek­nek nagy része széndioxid, kéndioxid és korom. Ha tekintetbe vesszük, hogy a vil- lamosenergia-fogyasztás tízévenként megkétszereződik, nem csodálkozha­tunk, hogy az atmoszféra hatalmas hígító kapacitása ellenére is óriási szenny­csatornává változott. Persze a légszeny- nyezéshez az energetika mellett más iparágak is hozzájárulnak, köztük legna­gyobb mértékben a nehéz- és a vegyipar. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a közle­kedés szerepe a légszennyezés tekinte­tében nem volt túl jelentős, ma a fejlett ipari államokban a közlekedést az ipar mellett a legnagyobb szennyezőnek tart­ják. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a gépjármüvek száma meghatványozó­dott. A közlekedés általában port, kormot, különféle szénhidrogéneket és szárma­zékait, kéndioxidot és széndioxidokat jut­tat a levegőbe. Ezeket a szennyezőket bocsájtja a levegőbe a gőzmozdony és a gőzhajó is, A Diesel-motorok kipufogó­gáza nitrogénoxidokban és kéndioxid­ban dús, míg a benzinmotorok kipufogó­gázai jelentős mértékben szénmonoxidot tartalmaznak. A kétütemű motorok több szennyező anyagot juttatnak a környe­zetbe a kevésbé tökéletes égés követ­keztében, mint a négyüteműek. Egyre több közlemény számol be a repülőgé­pek jelentős levegőszennyező hatásáról. Ez főleg repülőterek közelében jelentke­zik. Megemlíthetjük, hogy megvizsgálták már a rakéták hajtóművei által okozott levegőszennyezödést is, és jelentős mennyiségű szénoxidot és sósavat talál­tak a kilövés környezetében. a nevezett fő légszennyezőkön kívül vannak kevésbé jelentékeny légszennye­zők is, például a háztartási fűtés és a mezőgazdasági tevékenység. A ház­tartási fűtés levegőszennyező hatásának fő oka a tökéletlen tüzelés. Az egységnyi tüzelőanyag lényegesen több szennye­zést okoz, ha kis családi tűzhelyekben égetik el, mintha korszerű nagyüzemi kazánokban használják fel. Szén tüzelé­sekor keletkezik a legnagyobb mennyisé­gű és a legtöbb fajta szennyező anyag. Sokkal előnyösebb az olaj- vagy a gáztü­zelés. Az utóbbinál szilárd szennyeződés gyakorlatilag nem keletkezik. A mezőgazdaság kemizálódásával egy sereg új műtrágyát alkalmaznak. Ezeknek pora, permete gyakran kerül a levegőbe, különösen amióta repülőgé­peket használnak nagy területek perme­tezésére. Kellemetlen hatások A levegőt Szennyező anyagok kibo- csájtása a légkörbe általában háromféle nagyságrendű problémát okozhat: helyi, tájjellegű vagy világszintü (globális) prob­lémát. Helyi jellegű környezetszennyezési problémák már az ipari forradalmat köve­tően jelentkeztek. Sokszor „gyilkos kőd" nehezedett az iparosodásban vezető or­szágok városaira. A köd a talaj közelében koncentrálta a különböző légszennye­ző anyagokat, ami főleg a szív- és légző­szervi betegségben szenvedőket támad­ta meg és okozta halálukat. Az iparoso­dás fejlődésével a helyzet egyre rosszab­bodott. Londonban például a füst és a köd párosodásából született szmog homályosítja el gyakran az eget. Az 1952-es katasztrofális köd alkalmával a londoniak annyira „mellre szívták“ a sűrű füstködöt, hogy néhány nap alatt több mint 4000 ember pusztult el külön­böző légzöszervi és vérkeringési zavarok következtében. ■ Az autók elszaporodása városainkban is vezethet helyi jellegű, Los Angeles- szindróma néven ismert, környezet­szennyezési problémákhoz. De egy vá­ros kellős közepén elhelyezett vegyi üzem (pl. a bratislavai Dimitrov Vegyimű­vek) is okozhat ilyen problémákat. A levegőbe kerülő kéndioxid a légköri nedvességgel egyesülve kénsavat ké­pez. Köztudott, hogy ez aztán savas eső formájában megfertőzi a növényzetet, a talajt, az épületekben és a vasszerke­zetekben pedig korróziót okoz. Napjaink­ban különösen a skandináv államokban sokat szenvednek a savas csapadék mi­att, amit az angliai és a Ruhr-vidéki ipartelepek kéndioxid szennyezése vált ki. A szénsavas eső tehát a tájjellegű környezetszennyezés okozója. A civilizáció fejlődésével a Föld légkö­rének széndioxid tartalma annyira meg­növekedett, hogy ez már az ún. „meleg­házi hatást“ váltja ki. Ez a probléma az egész emberiséget érinti, hiszen csök­kenti a Föld visszasugárzó képességét az űrbe, ami napjainkban már a légkör középhőmérsékletének 1 -1,5°C-al való növekedését okozza. Ugyanakkor a ve­getáció határai észak felé tolódnak el. A sarki jég olvadása következtében a tenger szintje 1900 óta több mint 13 centiméterrel emelkedett. Ha a légkör széndioxid tartalma a maihoz képest megkétszereződik, akkor ez kb 5 fokos hömérsékletemelkedést okoz. Ennek kö­vetkeztében a sarkköri jég olvadása a tengerek szintjét mintegy 70 méterrel megemelné, vagyis számos város, köz­tük New York, London és Rotterdam nagy része is víz alá kerülne. Küzdelem a légkör tisztaságáért A légszennyezés csökkentése már év­századokkal ezelőtt foglalkoztatta az em­bereket. Az első levegövédelmi törvényt az iparosítással élenjáró Angliában fo­gadták el 1273-ban, I. Edward uralkodása idején. Ez a törvény megtiltotta a bűzös gázokat fejlesztő szén eltüzelését és ki­mondta, hogy az ellene vétők halállal büntethetők. A halálos ítéletet egy ízben, 1306-ban, végre is hajtották egy szén­égetőn. Nem sokkal később a gazdasági szempontok győztek az egészségi köve­telmények felett. J. Evelyn oxfordi tanár 1661-bén egy környezetvédelmi tanulmányt írt. Ebben javasolta, hogy a mészégetők, a sör- és a szappanfőzők stb. költözzenek el Lon­donból messzire és ezzel majd megszű­nik a főváros súlyos légszennyezése. Evelyn arra is rájött, hogy a londoniak által használt nagy kéntartalmú szén el­égetésekor keletkező kéndioxid a lég­köri nedvességgel keveredve kénsavat képez. Napjainkban a levegőszennyezés elle­ni védekezés számtalan módja ismert. Ezeket ma már a világon sok helyen következetesen alkalmazzák. Környezet- védelmi törvényeket is elfogadtak, ame­lyek a- szennyezőket megrendszabályoz- zák. Az ipari füstgázokat mechanikus ciklonok és elektrosztatikus porleválasz­tók segítségével tisztítják és kéntelenítik. Az alkalmazott módszerek azonban tá­volról sem tökéletesek. Néhány évtizeddel ezelőtt a tüzelő­anyagok alkalmazásában világszerte struktúraváltozás állt be. A viszonylag nagy kéntartalmú szénfajták helyett a csekély kéntartalmú olajat és földgázt részesítették előnyben. Sajnos ez okozta ezeknek az energiahordozóknak a gyors kimerülését. Ma már sok országban a kő­olaj és a földgáz hiánya miatt fellendült a szénbányászat, amely a környezet- szennyezés további növekedését hozza magával. Ezen a területen csak egyetlen környezetvédő intézkedés segíthet: a legnagyobb szennyezők, a hagyomá­nyos széntüzelésű hőerőművek fokoza­tos felcserélése atomerőmüvekkel. Kör­nyezetre gyakorolt hatásuk jóval kedve­zőbb a hőerőművekénél, ami annak kö­szönhető, hogy az atomerőműveknek nincsenek olyan égéstermékei, mint a hagyományos hőerőműveknek pl. szén- oxidokkal és kéndioxiddal egyáltalán nem szennyezik a levegőt. Természetesen, amíg hagyományos széntüzelésű hőerőművek is üzemelnek, addig tovább keil fejleszteni a füstgázt tisztító és kéntelenítő eljárások hatékony­ságát. Az ipari üzemeknél olyan zárt technológiai körfolyamatokat kell megva­lósítani, amelyeknél a szennyező anya­gok nem juthatnak a környezetbe. A gép­jármüveknél az üzemanyag tökéletesebb égésének biztosítása a fő feladat. Ma már világszerte kísérleteznek a teljesen villamos hajtású akkumulátoros gépko­csik kifejlesztésével is. Széles körű elter­jedésükre azonban még várni kell. A csa­ládi tűzhelyek légszennyezését fokozato­san majd a távfűtés oldja meg. A mező- gazdaságban alkalmazott műtrágyák a légkörre káros hatásával egy új tudo­mányág, a környezetméregtan foglal­kozik. KOVÁCS ZOLTÁN A bratislavai Di­mitrov Vegyi­művek még né­hány éve a vá­ros legnagyobb levegőszennye­zői közé tarto­zott. A szakem­berek fokozott erőfeszítései, a termelés kor­eredményeként jelentősen sike­rült csökkente­ni a levegőbe kerülő szennye­ző anyagok mennyiségét Képünkön: Zú­za na H romoto- vá és Juraj Va- tovtt a gyár te­rületén ellenőr­ző méréseket végeznek (CSTK felvétet) ÚJ szí 8 1983. II. 4. Gondolatok a környezetszennyezésről (I.) IMÜ —II—I LJ. __II____ ____ ML lMfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom