Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-31 / 309. szám, szombat

ÚJ szú 3 1983. XII. 31. NICARAGUA Az ellenforradalmárok nem képesek tartósan megszállni a határvidéket Súlyos harcok a betolakodókkal (ČSTK) - A nicaraguai hadse­reg az elmúlt három nap során az ország területére december elején behatolt ellenforradalmi bandák 48 tagját tette harcképtelenné. Somoza néhai diktátor nemzeti gárdáinak volt tagjai a nyáron kije­lentették, hogy decemberben vagy januárban döntő csapást mérnek a Nicaraguai Köztársaságra, és átveszik a hatalmat. A múlt héten az ellenforradalmi csoportok kép­viselői közölték, hogy létrehoztak valamiféle katonai-polgári veze­tést. Bejelentették, hogy ez a ve­zetés a hondurasi határ közelében levő gyéren lakott, az ellenforra­dalmárok által ellenőrzött nicara­guai területre helyezi át működé­sét, majd felkéri a közép-amerikai reakciós diktatúrákat és az Egye­sült Államokat, hogy ellenkor­mányként ismerjék el és nyújtsa­nak neki katonai segítséget. Salvadori partizánakciók (ČSTK) - Salvadori partizánok az utóbbi tizennégy napban a job­boldali rendszer kormányhadsere­gének 225 katonáját tették harc- képtelenné, jelentette, a felkelők rádióállomása. A jelentés szerint a gerillák távoztak az általuk meg­szállt Barrios városból, hogy meg­kíméljék a helyi lakosságot a sú­lyos bombázásoktól. 9 Amint azt a salvadori hadsereg szóvivője közölte, az ország 14 megyéje közül 11-ben katonai hadműveleteket szerveznek a Fa­rabundo Marti Nemzeti Felsza­badítási Front fegyveresei ellen. A nicaraguai honvédelmi mi­nisztériumból származó hírek sze­rint azonban a sandinista hadse­reg és a milícia sikeresen szem­beszáll az ellenforradalmárok pró­bálkozásaival, hogy tartósan meg­szállják a határvidéket, és súlyos harcokat vívnak a betolakodókkal. A nicaraguai külügyminisztéri­um csütörtöki jelentése.szerint az ország partjai közelében a CIA által támogatott és pénzelt somo­zista ellenforradalmárok megtá­madtak két nicaraguai halászha­jót. A meggyilkolt és megsebesí­tett halászok száma még nem is- -mert. Szovjetuniószerte ezekben a napokban választási gyűléseket tartanak, amelyeken az ország dolgozói a legfelsőbb tanács képviselőjelöltjeit választják meg. A Szovjetunióban március 4-én kerül sor a parlamenti Választásokra. Képünkön: a moszkvai Lihacsov autógyár dolgozóinak választási gyűlése. (Telefoto - ČSTK) A Szovjetunió a nemzetközi helyzet javítására törekszik A legfelsőbb tanács külpolitikai határozatának visszhangja (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakának ered­ményei, mindenekelőtt a nemzetközi helyzetről és a szovjet állam külpolitikájáról szóló határozat széles körű visszhangot váltott ki külföldön. A nemzetközi sajtó kommentárokban foglalkozik az ülésszak munkájával. SZÓFIA - A BTA hírügynökség hangsúlyozza, hogy a határozat pontosan elemzi s helyesen érté­keli a nemzetközi helyzetet és az Egyesült Államok, valamint NA- TO-beli szövetségesei értelmetlen militarista agresszív politikáját, amely a feszültség forrása Euró­pában és az egész világon. BERLIN - A Neues Deutsch­land napilap a szovjet parlament ülésszakának eredményeit úgy ér­tékeli, mint az SZKP KB decembe­ri ülésének dokumentumaiban és Jurij Andropov beszédében meg­fogalmazott politika teljes mértékű támogatását. PÁRIZS - A francia kommunis­ták lapja a L’Humanité részletesen idézi a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa határozatának aztokat a ré­szeit, amelyek ünnepélyesen ki­hirdetik, hogy a Szovjetunió egyet­len ország biztonságát sem fenye­geti sem Nyugaton, sem Keleten. SAN FRANCISCO - Roger Mo- lender, az egyik amerikai békevé- dő szervezet képviselője kijelen­tette, hogy a szovjet parlament határozata a nemzetközi helyzet­ről és a szovjet állam külpolitikájá­ról olyan dokumentum, amely tük­rözi a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját és a szovjet nép őszinte törekvését a béke és a né­pek közti kölcsönös megértés elé­résére. LONDON — A The Daily Teleg­raph napilap kommentárjában ki­emeli a szovjet vezetés elhatáro­zását, hogy folytatja a szovjet ál­lam és szövetségesei biztonsága garantálására irányuló politikáját, s kész megtenni minden szüksé­ges lépést, amely a jelenleg kiala­kulóban levő körülmények között a nemzetközi helyzet javulását eredményezné. Az UNESCO-ügy fejleményei Az ENSZ-főtitkár bírálja az amerikai magatartást Mutlangeni újévi ajándék Kilenc Pershing bevetésre kész lesz (ČSTK) - A DPA hírügynökség az amerikai hadsereg jól tájéko­zott köreire hivatkozva jelentette, hogy az NSZK-beli Mutlangen ka­tonai támaszponton elhelyezett el­ső kilenc Pershing 2 rakéta az új évre virradóan már kilövésre kész állapotban lesz. A hírügynökség értesülése sze­rint ugyanebben az időpontban ugyancsak bevetésre készen áll majd a brit területen levő Green­ham Common-i támaszponton el­helyezett első 16 darab nukleáris robbanófejes robotrepülőgép. Ta­vasszal Szicília területén állítanak fel 16 elsöcsapásmerö Cruise tí­pusú rakétát, ezzel párhuzamosan az NSZK területére újabb Pershin- gek érkeznek majd. Mint ismere­tes, a NATO 1979-es határozata értelmében 5 nyugat-európai or­szág területén együttvéve 572 új elsőcsapásmérő nukleáris fegy­vert helyeznek el. A Volksstimme tegnapi számá­(ČSTK) - Javier Pérez de Cu­ellar mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok kormányzata 1984. december 31-i hatállyal ki­lép a világszervezet kulturális és tájékoztatási intézményéből, az UNESCO-ból. Az ENSZ főtitkára nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az amerikai magatartás sérti az ENSZ-tagság egyetemességé­nek elvét, amely érvényes az egyes szakosított ügynökségekre is és alapvető fontosságú az ENSZ munkarendje szempontjá­ból. Pérez de Cuellar annak a re­ményének adott hangot, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálja döntését. Több nyugat-európai ország is helytelenítette az amerikai lépést. Az USA nyugat-európai partnereit azonban nem a világszervezet együttműködését gátló amerikai kilépés, hanem inkább Washing­ton taktikája és arrogáns fellépése nyugtalanítja. Az egyesült államokbeli lapok kommentárjaikban feltárják a Fe­hér Ház lépésének okait. Emlé­keztetnek arra, hogy a washingto­ni kormányt nyugtalanítja az emlí­tett ENSZ-intézmény független irányvonala, az, hogy az UNESCO bírálja a Reagan-kormányzat kül­politikáját és nem hajlandó alávet­ni magát Washington utasításai­nak. A mostani eset nem egyedül­álló, ehhez hasonló irányba muta­tó törekvések már megnyilvánul­tak szeptemberben a közgyűlés idei ülésszakának megnyitását kö­vető napokban. Reagan elnök személyesen állt az ENSZ-et és szakosított intézményeinek lejára­tását célzó kampány élére. ban közölte az Osztrák Kommu­nista Párt Központi Bizottságának újévi üzenetét, amely leszögezi: az amerikai rakéták nyugat-euró­pai telepítése és a világ különböző térségeiben végrehajtott imperia­lista akciók azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok nem riad vissza az emberiség ellen elköve­tett semmilyen bűntett-tői. Uruguayi rendőrakció (ČSTK) - Az uruguayi rendőrség különleges gyalogos és lovas alakula­tai brutálisan beavatkoztak az egyik független rádióállomás tulajdonosának háza előtt megtartott tüntetés résztve­vői ellen. A katonai junta december közepén elrendelte a rádióállomás be­zárását, mivel a korábbi napokban su­gározta két legális ellenzéki polgári párt felhívását. Ettől kezdve mindenna­posak voltak a tiltakozó akciók az emlí­tett döntés ellen. Péntekre virradóan a rendőrség fel­oszlatta a tüntetőket és az akció mint­egy száz résztvevőjét letartóztatta. KUBA A szocialista építés negyedszázada Negyedszázada immár, hogy Kubára az új esztendővel új kor­szak is köszöntött: 1959. január 1- én a Fidel Castro vezette forradal­mi csapatok bevonultak Havanná­ba, s ezzel végérvényesen meg­dőlt a diktátor Batista uralma. A karibi, szigetországban addig nem látott változások kezdődtek: az ipar államosítása, a mezőgaz­daság kollektivizálása, és fokoza­tosan a nép kezébe került az or­szág irányítása. Az idő tájt Európá­ban már számos országban sike­resen építették a népi demokrati­kus rendszert, de az Egyesült Ál­lamok tőszomszédságában ez ak­kor még szenzáció volt. A későbbiek folyamán ez a szomszédság sok gondot oko­zott Kubának. Alig telt el nap, hogy ilyen vagy olyan formában ne kel­lett volna szembenéznie az ameri­kai imperializmus ellenséges, rendbontó kísérleteivel. Felsorolni sem lehetne a különböző provoká­ciókat, amelyek közül a legna­gyobb és legemlékezetesebb az 1961-es Disznó-öböli invázió volt, amikor a kubai nép hihetetlen hő­siességről tett tanúbizonyságot: 72 óra alatt meghiúsította a táma­dást. 1961 tavasza más szem­pontból is emlékezetes. Az invázió során elesett kubaiak temetésén Fidel Castro nagy jelentőségű be­szédet mondott, amelyben beje­lentette, hogy a két évvel koráb­ban győzedelmeskedett forrada­lom szocialista forradalomba nőtt át. A 25 év sikerei bizonyítják, hogy ez nem pusztán hangzatos kije­lentés volt. A szocializmus és Ku­ba legádázabb ellenségei sem ta­gadhatják, hogy a karibi szigetor­szág vonzó példa a latin-amerikai országok többsége számára. Nem alaptalanul, hiszen míg más latin­amerikai országokban 1983-ban a gazdaság hanyatlott, addig Kuba 2,5 százalékos gazdasági növe­kedéssel dicsekedhet. Az ünnep előtti napokban a hír- ügynökségi jelentések között sok­szor találkoztunk olyanokkal, amelyek konkrét eredményekről, idő előtti tervteljesítésekről szól­nak. A statisztikai adatok szerint a fejlődés a cukoriparban volt a legnagyobb: 1951-55 táján évente 5 millió tonna cukrot gyár­tottak Kubában, 1966-70-ben 5,8 milliót, 1976-80-ban pedig már 7 millió tonnát. A terv szerint 1985- ig a termelésnek el kell érnie a 9 millió tonnát. Mint ismeretes, a cukoripar hagyományosan a legjelentősebb iparága Kubá­nak, s a legtöbb importkőolajat fogyasztja. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb ötlet, újítás, éssze­rűsítési javaslat ezen a területen született. Joggal dicsekedhetnek a kubai szakemberek azzal, hogy 1978-ban a cukorgyárak több mint 130 millió dollár értékű kőolajat takarítottak meg. Az ésszerű taka-. rékosságot bizonyítja, hogy ma már sok helyütt a cukornádhulla­dék elégetésével nyerik az energi­át, kímélve ezzel az értékes és drága kőolajat. Hasonlóan óriási fejlődésen ment keresztül az állattenyésztés, a halászat. Az ingyenes oktatás és az egészségügyi gondoskodás a szocialista Kuba legnagyobb vívmányai közé tartozik - ismerte be a minap a Kuba-barátnak egyáltalán nem nevezhető Reuter hírügynökség. Nehéz lenne felsorolni az elmúlt negyedszázad alatt született sike­reket. Kifejező és sokatmondó tény, hogy míg a forradalom előtt alig volt szakembere Kubának, addig napjainkban húsz afrikai, la- tin-amerikai országnak tud segít­séget nyújtani ezen a téren A következő évek Kubában a párt II. kongresszusa határoza­tainak teljesítésével fognak telni. A két stratégiai feladat végrehajtá­sa - a népgazdaság megszilárdí­tása és a honvédelem erősítése - megköveteli, hogy mindenki mindenütt jobban, pontosabban dolgozzon. „Amit 25 év alatt elértünk - és többet értünk el, mint földrészünk bármelyik testvérnemzete - azt sosem értük volna el a kapitaliz­musban“, mondotta Fidel Castro a Moncada-laktanya megtámadá­sának 30. évfordulóján. A forrada­lom győzelme óta elért eredmé­nyek alapján elmondhatjuk, hogy Kuba - a szocialista országok családjának szilárd és megbízható tagja - az elkövetkező években további sikereket ér el a szocialis­ta társadalom építése során. (ki) események margójára ▼ Támadás Angola ellen Az Angolai Népi Köztársaság ellen elkövetett legutóbbi dél-afri­kai támadás az agressziónak és a nemzetközi jog legalapvetőbb normái megsértésének az iskola­példája. A fajüldöző egységek in­váziója ugyanakkor az imperializ­musnak a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni sorozatos akci­óinak egyik mozaikkockája. A mo­zaik további elemei az Egyesült Államok közép-amerikai agresszi­ója, valamint a Közel-Keleten vég­rehajtott akciói. A dél-afrikai fajüldöző rezsim Afrika csücskében minden esz­közzel vissza akarja szorítani az egyre erősödő nemzeti felszaba­dító mozgalmakat, vagy legalább­is a szomszédos országok gaz­dasági fejlődésének akadályozá­sára és lassítására törekszik. Mi­vel a politikai nyomás eszköze hatástalannak bizonyult eddig, a fajüldözők ismét katonai eszkö­zökhöz nyúltak. A p'retóriai rezsim ezzel figyelmen kívül hagyja a Biz­tonsági Tanács határozatát, amely egyértelműen elítélte az agresszi­ót. A mostani katonai akciót is csak az Egyesült Államok és a NATO köreinek támogatásával hajthatták végre. A dél-afrikai fajüldöző rezsim vezetői nyilván arra számítottak, hogy az Angola elleni mostani ka­tonai akció egyszerű ügy lesz a szempontjukból. Már néhány év óta ugyanis megszállva tartják An­gola déli részének jelentős terüle­teit, ahol az UNITA kormányelle­nes szervezet bázisai vannak. Az sem véletlen, hogy a fajüldöző egységek olyan időpontban törtek be Angolába, amikor az UNITA bandái ellen az angolai népi fel­szabadítási erők offenzívát kezd­tek az ország középső részében. Az egyre fokozódó dél-afrikai agresszivitás hátterében az a tö­rekvés húzódik meg, hogy végér­vényesen uralmuk alá hajtsák Na­míbiát, amely temészeti kincsek­ben, elsősorban uránban és gyé­mántban rendkívül gazdag. Éppen ezért a dél-afrikai akciók célpontja mindenekelőtt a namíbiai nép fel­szabadító mozgalma - a Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO. A pretoriai fajüldözők tudják, hogy esetleges befolyásuk és hatalmuk csökkenése Namíbi­ában azt vonná maga után, hogy Dél-Afrikában is fokozódna a nemzeti felszabadító harc. A Dél-afrikai Köztársaság már 1946 óta megszállva tartja Namí­biát, és a számos ENSZ-határozat ellenére nem hajlandó biztosítani ennek az egykori német gyarmat­nak a függetlenségét. Az ürügyek a legkülönfélébbek és állandóan változnak, az utóbbi időben a leggyakrabban a kubai katonák angolai jelenlétére hivatkoznak. E követelés mögött nyilvánvalóan az angolai haladó kormány meg­gyengítésének szándéka húzódik meg. . _ (Č) Stassen Reagan ellen (ČSTK) - Minnesota szövetségi állam 76 éves egykori kormányzó­ja, Harold Stassen a Republiká­nus Párt színeiben kíván indulni a New Hampshire-i előválasztáso­kon az elnökjelöltség megszerzé­séért. Abból az alkalomból, hogy bejegyeztette magát, bírálta a Rea- gan-kormányzat jelenlegi bel- és külpolitikáját, valamint hangsú­lyozta a nukleáris fegyverek befa­gyasztásának a fontosságát. Stassen az egyedüli élő tagja annak az amerikai küldöttségnek, amely részt vett az ENSZ létreho­zását elhatározó 1945-ös konfe­rencián. A koros politikus sürgette a Szovjetunióval fenntartott kap­csolatok megjavítását, ami szerin­te a lázas fegyverkezés leállításá­hoz és az ENSZ szerepének a fo­kozódásához vezetne. Bírálta az Egyesült Államok grenadai invá­zióját és aggodalommal szólt a Reagan-kormányzat libanoni poli­tikájáról is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom