Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-30 / 308. szám, péntek

Aki humorral foglalkozik... A televízió nézői elsősorban a szórakoztató műsorok szellemes konferansziéjaként ismerik, a színházlátogatók szerzőként és szí­nészként, az olvasók szeretik humoros írásait. Miroslav Horníček elfoglalt ember. Többször kerestem telefonon, de egy női bang mindig azzal kezdte, hogy: - Sajnos, a férjem nincs itthon. - Mikor végre otthon találtam, éppen útra indult. Nem baj, mondta, küldjem el a kérdéseket írásban. Mivel éppen akkor fogadta a születésnapi gratulációkat a hatvanöt éves érdemes művész, az első kérdés nem lehetett más, mint: • Hogyan ünnepelte a szüle­tésnapját?- Baráti körben. S mivel több a barátom, mint amennyien elfér­nének a lakásomban, egy prágai borozó tágas helyiségében talál­koztunk. Lehettünk vagy hatva- nan, s.a délután nyugalomban, csendben, komoly beszélgetéssel telt el. • Nincs színészi képesítése, mégis sikeres színész. Hány éve van színpadon?-Színháznál - hivatásos szín­házra gondolok - ezerkilencszáz- negyvenegy óta vagyok. Azelőtt műkedvelősködtem, rendeztem és írtam. A plzeňi Városi Színház figyelt fel rám. Elég nagy ugrásnak számított - a plzeňi kórház hiva­talnokából és amatőr színjátszó­ból egy olyan nagy és hagyomá­nyait tekintve híres színházba ke­rülni. De a fiatalember nem tuda­tosítja a kockázatot. Csak ott kezdtem felfogni, mi a különbség az amatőr és a hivatásos színját­szás között, jóllehet mi amatőrként is másképp dolgoztunk, mint más hasonló együttesek. Egy bemuta­tót száz próba előzött meg; elvből súgó nélkül játszottunk, még olyan komoly darabot is, mint amilyen Puskin Cigányokja. Modern, hala­dó színház megteremtésére töre­kedtünk - hiszen az „Avantgarde diákcsoport“ büszke nevet visel­tük. Miféle avantgarde voltunk? Lelkes tisztelői az akkor valóban avantgarde színháznak, a D 34- nek, tanítványai a D 39-nek, tulaj­donképpen követői, boldogok vol­tunk, ha ámuló közönségként be­ülhettünk a nézőtérre s éppoly boldogok, amikor egyszer ennek a színháznak a tagjai beültek a mi előadásunkra. Csak nekik játszot­tunk, majd a színház megalapító­jával, Emil František Buriannal vi­tatkoztunk. Mindez nem volt egyéb, mint diákos vakmerőség. Mégis ez jelentette a kezdetet. Már az első próbákon észrevet­tem a különbséget, fáradtan és kimerültén jártam haza; megértet­tem, hogy a társulat minden tagjá­tól tanulnom kell. Korábbi műked­velői bátorságom és gőgöm eltűnt. Helyébe számtalan kérdés és két­ség merült fel bennem. Nagyszerű kollégákat ismertem meg, és ren­dezőket, kezdtem képet alkotni a színházról. Beláttam, korábban tévedtem, bizonytalankodtam, hit­tem a rosszban, ám hatásosban, nem hittem az egyszerűségben és mélységben. Azok voltak a ta- noncévek. Alighogy véget ért a háború, Prágába mentem - a plzeňi nagy színházból egy kicsibe, a Szélka­kasba (Vétrník), majd a még ki­sebb Szatíra Színházba. Onnan a Nemzeti Színházba. Aztán ismét ugrások következtek. Talán mara­dok is a Nemzetiben, ha nem kapok Jan Werichtől becses és kivételes ajánlatot, hogy legyek a partnere s együtt folytassuk a Felszabadult Színház hagyomá­nyát, amely nálunk elsőként óvott a fasizmustól, már az indulásának elején. Amikor Hitler csapatai megszálltak bennünket, a színház megalapítóinak menekülniök kel­lett. Hatévi közös munka után, amely nekem a legtöbbet adta, és szerzői színházba irányított - át­mentem a Semaforba, majd sza­badúszó lettem. A mai napig az vagyok. írok. Különböző színhá­zakban vendégszerepelek, az utóbbi időben öt új darabot adtam le és készül az újabb. Ismét ven­dégszerepelek a Semaforban Pa­vel Bobek énekes műsorában, az ő partnereként, örömmel. • Színész és író egy személy­ben. önnek melyik a kedvesebb? Ha választani kellene, melyik mel­lett döntene?- írok és játszom, és kollázso­kat készítek. Jelenleg éppen kiállí­tásom van, s volt már egynéhány, de ez csak hobbi, nem pedig kép­zőművészeti tevékenység. Ha azt mondaná valaki: csak eggyel fog­lalkozz, a többit hagyd másnak? Nos, nem töröm ilyenen a fejem. Elsősorban a nézővel beszélge­tek, néha személyesen a színpa­don, máskor írásban. Semmilyen különbséget nem érzek, őszinte közlésre törekszem, s az őszinte fogadtatást keresem. A sikertelen­ségnél jobban rettegek a félreér­téstől. Ez is előfordul. Hiszek a párbeszédben. A tisz­tességes, nyílt párbeszédben. Semmit sem akarok színlelni, s ugyanezt várom el a nézőtől és olvasótól. Hiszek a nézőben, s akarom, hogy ő is higgyen a ré­szemről megnyilvánuló legjobb tókönyv. Mások és másutt aligha vennék hasznát. Budapesten lát­tam a Két férfi sakkban című dara­bomat, s igazán el voltam ragad­tatva az előadástól, pedig jóma­gam kétszázszor játszottam. • Fordításban jelentek meg könyvei?- A Jól elrejtett hegedű lengye­lül, két német nyelvű fordítás is készült, az egyik az NDK-ban, a másik az NSZK-ban, s bolgár fordításról is hallottam. Az alma a bűnöst pedig szlovákra fordítot­ták le. • Színház és televízió. Melyi­ket szereti jobban?- A színházat. Ezt minden szí­nész megerősíti. De mit lehet ten­ni: a néző lusta és kényelmes, tudatában a színész csak akkor színész, ha a tévében játszik. Ta­lálkozom emberekkel, akik meg­kérdik: - Maga már nem játszik?- S én azt felelem: naponta. Hol?- csodálkoznak. S én azt félelem, színházban. Ja, színházban?!- mondják csalódottan, mintha a sarkkörön túl játszanék, ahová Szép könnyűzene Jegyzetek a Melódia ’83 második területi döntőjéről- Ja, színházban! - mondják csalódottan. igyekezetben. Nem művészi érte­lemben vett legjobbra gondolok, hanem erkölcsiekre. Nem állíta­nám, hogy egyik munkám kedve­sebb és fontosabb volna számom­ra a másiknál. • Megbeszéltük, hogy interjút ad lapunknak, de ön írásban akart válaszolni a kérdésekre. Nem pontosan idézem, de olyasmit mondott, hogy nehezen fogalmaz. De hiszen az ön erőssége éppen a rögtönzés! Vagy nem bízik elég­gé az újságírói pontosságban?- Tegyük fel, hogy erős oldalam a rögtönzés, mint állítja, s hogy szemtől szemben kellene beszél­getnünk. Ha nem így teszek, nem azért, mintha nem bíznék az új­ságírókban. Inkább önmagamban nem bízom. A beszélt nyelv más. Amikor beszélek, nem idegenke­dem például a népies kifejezések­től, szóvégződésektől, bizonyos fordulatoktól, amelyek csak akkor fogadhatók el, ha személyesen vagyok jelen, amikor mimikával, hanglejtéssel, gesztussal egészít­hetem ki. Ha az ilyesmit - még ha pontosan is - lejegyzik és kinyom­tatják, csúnyán fest. Sokszor meg­történt, hogy miután elolvastam, amit mondtam, megijedtem. Pedig szó szerint idézték, amit mond­tam. Az újságírói pontatlanságtól is félek. Mondjak példát? Amikor a montreali Expo 67-en a Kinoau- tomatunkat konferáltam - a sze­repemen kívül egy szót sem tud­tam angolul. Megtanultam hát egy mondatot, azt mondogattam az ot­tani újságíróknak. A mondat, így hangzott: „Beszélgetni nem lehet velem, iszogatni igen.“ Elmesél­tem ezt egy cseh újságírónak, majd a lapból megtudtam, hogy Horníček azt mondogatja az angol és kanadai újságíróknak: „Nem beszélgethetnek velem, de elmen­nék magukkal poharazgatni“. Ne csodálkozzon hát, ha inkább ma­gam írom meg a választ a kér­désre. # Hány könyvet és színdarabot irt?- Ez ideig tíz könyvem jelent meg. írom a tizenegyediket. A da­rabokat nem akarom megszámol­ni, kevesebb van belőlük. Néme­lyik nem színjáték a szó igazi ér­telmében, inkább az én, illetve a mi használatunkra készült forga­ők nem jutnak el. A tévé médium. Óriási a hatósugara, de a hatása illanóbb, mint az alkoholé. A szí­nész hazája és szilárd talaja a színház. Azok, akik otthon vár­ják, hogy egyik vagy másik dara­bot közvetítse a tévé, nem jó nézők. • Gyakori vendége a szlovák televíziónak. Jó az együttműködés a szlovák kollégákkal?- A bratislavai tévében rend­szeresen vezettem a Függöny nélküli színpadot, örültem és megtiszteltetésnek tartottam, hogy szlovák kollégákkal dolgozhatom. Sőt, úgy terveztem, hogy bemuta­tom Találkozás Veronikával című darabomat Bratislavában, szlovák és cseh színészek szerepelteté­sével. Létrejöhetett volna egy igazi cseh-szlovák előadás, de az ötlet valahol elkallódott. Hogy hol, nem tudom. Kár. • Szerepel a tévé szilveszteri műsorában?- Nem. Az én elképzelésem ez: szilveszterkor bezárni minden szórakozóhelyet, kikapcsolni a rá­diót és a televíziót. így az emberek családi és baráti körben önmagu­kat szórakoztatnák mindazzal, ami mulatságos történt velük az év folyamán. Saját maguk készítenék a műsort, nem támolyognának a rádió, a tévé és a vendégek között. Közben egészen egyikre sem figyelhetnek. így nem kellene írni és bizonygatni, hogy az idei szilveszter megint csapnivaló volt. • ön kedvelt és népszerű em­ber? Vannak ellenségei is?- Kinek ne volnának ellensé­gei? Ivan Olbracht írta, hogy az élet értelme: szeretve és gyűlölve lenni. A közönyösség iszonyú. S mi, akik humorral foglalkozunk, könnyen szerzünk ellenséget. Ha valakinek nem tetszik a műsorunk, nem azt mondja, hogy ezúttal gyengébb volt, hanem szitkozódik. Az csalódik leginkább, aki mulat- tatást várt. Ám Chaplint kivéve egyikünk sem tudja elérni, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. • Végül az utolsó kérdés. Mi lenne három kívánsága?- Egészség magamnak, egész­ség a barátaimnak, egészség az egész világnak. KOPASZ CSILLA A CSEMADOK Központi Bizott­sága által meghirdetett Melódia ’83 könnyűzenei verseny második területi döntőjére Füleken (Fiľako­vo) került sor. Kelet- és Közép- Szlovákia hét járásából 7 előadó és 8 szerzemény szerepelt a mű­sorban. A bíráló bizottság elnöke Szarka Viktor, az OPUS lemezkia­dó vállalat zenei szerkesztője volt. Az előadói kategóriában három új énekessel ismerkedtünk meg. Közülük Szántó Eleonóra (Rozs­nyó - Rožňava) teljesítménye volt a legérettebb. Kitűnő előadói adottságai vannak, érzi a zene­kart, a színpadot, mozgása kultu­rált, éneklése tiszta és magabiz­tos. Fejlődését segítené, ha többet adna egyéniségéből - éneklésén ugyanis érződött a szám eredeti előadójának a stílusa, hangeffek­tusai -, és alaposabban elsajátíta­ná az énekiéstechnikát. Szedmák Szilárd tehetségét csak megsejt­hettük, mivel nem ügyelt kellően a hangjára és a döntőre berekedt. Teljesítményével a rozsnyói ver­senyző képességei alatt maradt. Higda Darina a nagykürtösi (Veľký Krtiš) járást képviselte. Éneklési stílusa gyakorlott előadóra vall, azonban színesebbé kell tennie mozgását, ügyelnie a hangközök tisztaságára és egyéniségének megfelelő, de igényesebb szerze­ményeket kell választania. Az előadói kategória további négy versenyzője már rutinos énekesnek számít, többször részt vettek a Melódián. Közülük legin­kább Oláh Erika füleki (Fiľakovo) énekes teljesítményében gyö­nyörködhettünk. Felelősségérzete a hazai közönség előtt nagyobb is volt, mint a társaié. A bizonyítás sikerült. Az igényes számokat meggyőző hitelességgel, egyéni átéléssel tolmácsolta. Magabizto­san birkózott meg a legnehezebb dallamfrázisokkal, ritmus- és into­nációs feladatokkal Előadása ki­emelkedett a többi versenyző tel­jesítménye közül. Hasonlóan igé­nyes szerzeményekkel lépett mik- foron elé Kurati Ágnes tornaijai (Šafarikovo ) versenyző. Tehetsé­gét, előadói képességét lassú, fe­szült érzelmekkel telített müvek éneklésével mutatta meg. Na­gyobb magabiztosságra van szük­sége a jövőben, le kell küzdenie a versenyzéssel járó izgalmakat, amelyek most olykor rontottak a tisztaságon, máskor ritmusbot­lást okoztak. Báli Katalin a nagy­kürtösi járásból érkezett. Vannak énekesi adottságai, de továbbfej­lődéséhez önmagának kell maga­sabbra állítania a mércét. Igénye­sebb számokat kell választania, és előadását részletesebben ki­dolgoznia. Fontos, hogy ne utá­nozza a dal eredeti énekesének előadásmódját, próbáljon önmaga lenni, eredetit nyújtani, zeneileg is tisztán. Ugyanezek vonatkoznak Csutor Gabriella tornaijai énekes­re, azzal, hogy neki lágyabb, szin­te törékeny a hangja, amit ajánla­tos lenne figyelembe vennie. Líra­ibb hangvitelű és kisebb terjedel­mű művek megfelelőbbek lenné­nek számára. Ä szerzői kategóriában ki­egyensúlyozottabb verseny folyt mint az előadóiban, és mindkettő színvonalasabb volt, mint az első területi döntőn Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Az est legki­emelkedőbb produkciója is ebben a kategóriában volt: Oláh Erika előadása, aki Gordos László-Má- zik István Várj című szerzeményét énekelte a fesztivál-zenekar köz­reműködésével. Két ember viszo­nyát, a szerelem és a tiszta emberi ragaszkodás szépségét és „buk­tatóit“ a zene eredeti ötletekkel, több dallamképben „festette" meg, ügyelve a tartalom „színei­re“ és a kihangsúlyozandó gondo­latokra. így a zene és a szöveg értékes egységet alkotott és ele­ven előadásban szólalt meg. A si­kerben része van Botos Jenőnek, a fesztivál-zenekar karnagyának is, aki a tíztagú zenekar adta lehe­tőséget ügyesen használta ki a hangszerelésben. A szerelem­ről, erről a kiapadhatatlan témáról szólt a terebesi (Trebišov) járásból érkezett Ciklon együttesnek A lány című szerzeménye is, amelynek szövegét Balogh Bertalan, az együttes vezetője írta. A lányról, a szeretett lényről új megközelí­tésben, a mai fiatalok hangján és érzésvilágát megidézve, a napi di­ákgondok tükrében szólt a dal túl­zások nélkül. A szerzeményt elő­adó zenekar rutinos zenészekből áll, csupán az összjátékukban volt tapasztalható gyenge pont. A Qua- liton együttes felkészülten érke­zett Fülekre. A járási versenyen, Nagykürtösön, négy számukat is továbbjutásra javasolta a zsűri, fi­gyelmen kívül hagyva a Melódia ’83 koncepcióját, amely szerint já­rásonként a legjobb két szerze­mény juthat tovább. A füleki zsűri műsorukból a Szabó Erzsébet szövegére írt Coca-cola, és Leki Pál-Lukács Imre Évszakok című művét javasolta a versenybe, (a másik két szám versenyen kívül hangzott el). Mindkét szerzemény szövegéről és zenéjéről dicsérő hangon szólhatunk, mert eredeti­ek, hitelesek, és meggyőzőek. A müvek kivitelezésén azonban van még javítanivaló, főleg a har­móniák tisztaságát tekintve. A kassai (Košice) Griff együttes fiatal középiskolások néhány hó­napja újjáalakított zenekara, akik a Túrós Béla szövegére írt Roha­nás című szerzeményüket adták elő. A szöveg és a dallamváz ötletes volt. A hangszerelésen és az előadásmódon azonban még sokat kell javítaniuk, hogy a kassai központi döntőn sikeresebben szerepelhessenek. Jakab Zoltán szintén Kassáról érkezett. Oscar című szerzeménye: jazz-rögtön- zések (improvizációk) zongorán, a szerző előadásában, így nem volt esélye a többi szerzeménnyel szemben. Jó lenne, ha keresne vagy alakítana zenekart, ahol te­hetségét és hangszertudását job­ban kamatoztathatná. Az előadott szerzemények mű­faját és stílusát tekintve a kemény és a nehéz rock volt túlsúlyban. Jakab Zoltán jazz-műfaja ezért sem illett a képbe. Kivétel a feszti- vál-zenekar által megszólaltatott szerzemény, amely a blues stílus­jegyeivel díszítve a klasszikus tánczenéhez állt közel és frissítő­ként hatott. A két területi döntő eredményé­nek ismeretében a zsűri javaslatot tett, hogy kik szerepeljenek a köz­ponti döntőben. A füleki területi döntő előadói kategóriájának vala­mennyi versenyzőjét továbbjutás­ra javasolta, a dunaszerdahelyi te­rületi döntőből az első négy helye­zett - Bárdos, Ágnes, Bencsik Lívia, Olgyai Attila és Szarka Gyu­la - jut tovább. 1984. január 28-án a kassai központi döntőben így 11 énekes (előadó) vesz részt. A szerzői versenyben tíz szer­zemény továbbjutását javasolta a zsűri. A füleki területi döntőn elhangzott szerzemények közül - a Jakab Zoltáné kivételével - va­lamennyit (ötöt). A dunaszerdahe­lyi területi döntőből pedig a Gravis, a Klotild verzió, az Omikron, a Spi­rál és a Vox együttes előadásában elhangzott szerzeményeket. DEBRÖDI D. GÉZA GAZDAG LEVELTARI ANYAG Több mint 30 folyókilométer le­véltári anyagot és más írásbeli dokumentumot őriznek a Szlovák Szocialista Köztársaság Központi Állami Levéltárában. A tudomá­nyos kutatást segíti az a könyvtár is, amelyben több mint 30 ezer kötetnyi szakirodalom és számos tudományos folyóirat található. A levéltárban gyakran fordulnak meg külföldi tudományos kutatók is. A levéltári anyagot az idén ősszel helyezték el korszerű, min­den igényt kielégítő tizenkét eme­letes épületben, ahol olvasóter­mek, kiállítóhelyiségek és korsze­rű segédeszközök állnak az ér­deklődők rendelkezésére. (ČSTK) DJ S$Q 1983. XII. 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom