Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-27 / 305. szám, kedd

Öröm és okulás A néprajzgyüjtö Thain János A gránátalma színe (szovjet) Honi magyar néprajzi kutatása­ink történetének buvárlóit - a vizs­gálandó anyag viszonylagos sze­rénysége ellenére is - még szám­talan meglepetés érheti. Számom­ra a legutóbbi Thain János (1885- 1953) érsekújvári (Nové Zámky) ta­nár festőművész népművészeti té­májú rajzainak a felbukkanása volt ilyen. Szerzőjükről annyit koráb­ban is tudtam, hogy az egykori Városi Múzeum megalapítója volt, s alig egy tucatnyi népművészeti írásával helyet biztosított magá­nak néprajzi kutatásaink történe­tében is. A kortársak visszaemlé­kezései annyit persze még elárul­tak, hogy sajátos „fegyverével“, ceruzájával is szilárdan állt a vár­tán, amit a népművészeti értéke­ink megmentése érdekében saját maga számára kijelölt. A pincémé-’ lyen porosodó bőröndök aljából most előkerült rengeteg tusrajzá­ból (amely sajnos maga is csak töredék, hiszen a városát kegyet­lenül megkínzó bombázások, csa­tározások alaposan megtizedelték e kolekciót), tehát a megmaradt rajzokból válogattunk ki az elmúlt hetekben egy csokorra valót. Ezt 1983. novemberében a CSEMA­DOK helyi szervezet székházában egy kis kiállításon be is mutattuk. Mit is kell tudnunk ezeknek a rajzoknak hangyaszorgalmú szerzőjéről, Thain Jánosról, a néprajzi gyűjtőről? Egyrészt azt, hogy 1935-ben sikerült létrehoznia (saját gyűj­teményével megalapoznia) az ér­sekújvári Városi Múzeumot és an­nak „népművészeti osztályát" az 1945-ös, a múzeum számára vég­zetes bombatámadásig kitartó munkával állandóan fejlesztenie. De térjünk vissza egész a kezdetek­hez, s olvassuk el együtt, ő maga hogyan vall néprajzi érdeklődése kialakulásáról: „Egyszer régen kisdiák koromban a szomszéd fa­luból atyámmal jöttem haza Újvár­ba. Már késő éjjel volt, mikor a Gug utcába értünk. Végigvonul­va a kilométer hosszú csönded utcán, atyám rámutogatott a há­zak kapuira és szólt:- Nézd csak fiam, hogy vigyáz­nak a házakra ezek a kapubálvá­nyok. .. - és én láttam az ó vigyázá- sukat, amint különös formáikkal sötéten kirajzolódtak az égre. Gyermeklelkemben ezek az osz­lopok rögtön valami mesebeli óriá­sokká nőttek, akik a sötét éjjele­ken vigyáznak a házakra, a ben­nük lakókra-nyugvókra és min­denre, ami a kapun túl van. Ettől a fantasztikus gyermekkori imp­ressziómtól datálódik az én érdek­lődésem és szeretetem az újvári népművészet iránt. Ez az ön­tudatlan gyermekkori csodálat és vonzódás később, pár év múlva öntudatossá vált. Fi­gyeltem, rajzoltam és jegyez­tem, amit magam körül láttam. Persze az újvári kapubálványok, vagy oszlopok ama csodálatos éj­szaka óta is hűségesen vigyáztak a házakra, azok lakóira, a himes bútorokra, az üstös kacikra és a virágos tányérokra, egyszóval az egész újvári népművészetre. Azonban sajnos azóta láttam, hogy közülük lassan-lassan na­gyon sokan elkorhadnak, és itt is, ott is kidül egy-egy a százados vigyázásban. Ezért már egy jó ideje én próbálok kicsiny erőmmel a gigászi vártára állni, hogy immár a ceruza segítségével vigyázzak régi kincseinkre és megőrizzem, ami régen szép volt, amit eleink szerettek, ami szívük szerint való volt és hogy amennyire lehet fenn­tartsam ezt a pusztulásnak induló örökséget az utánunk jövőknek örömül és okulásul." Híres magángyűjteményében egy korabeli brossúra tájékoztatá­sa alapján megtalálható volt „a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam és Du­na közötti síkság népművészeté­nek egész anyaga“. A tárgy-gyűj­teményen kívül igen jelentős ,,a házak, kapuoszlopok, galambdú­cok, tulipános ládák, hímes fake­resztek stb. rajzgyújteménye Mint festőművészt, érthető mó­don elsősorban a népi díszítő nű- vészet érdekelte. Ez tükröződik vissza ránk maradt rajzain is. Ne gondoljuk azonban, hogy csak a népművészetre specializálódott kutatók számára sokatmondóak alkotásai. Ellenkezőleg. Rajzgyűj­teményének számtalan darabja a korabeli paraszti gazdálkodásnak napjainkra szinte nyomtalanul el­tűnt eszközeit őrizte meg (ilyen például a kürti olajütőről készült rajz is). Thain János gyüjtótevékenysé- ge eredményeinek óriási jelen­tősége forrásértékükben rejlik. Olyan faragványok és parasz­ti munkaeszközök tucatjait men­tette át rajzlapjaira, amelyek mára szinte nyomtalanul eltűntek. A kiállítás ürügyén ezért is illendő megemlékezni róla, aki valóban szinte egyedül állt „ceruzájával a gigászi vártán“ és igyekezett számunkra, az utókor számára minél többet megmenteni „örömül es okulásul“. Az eddig búvópatakként, bő­röndök alján rejtőző népművé­szeti rajzok felszínre kerülvén re­mélhetőleg további kutatásokat inspiráló forrásként fognak buzog­ni, s szolgálják néprajzi tudomá­nyosságunk ügyét. LISZKA JÓZSEF A filmművészet igazi barátainak ajánlható ez a film, az elvontabb és egzotikusabb filmélmények iránt érdeklődőknek. Azoknak, akik nem várják el, hogy egy film epikus történetet meséljen el, ha­nem hisznek a képek, a látvány kifejezöerejében. A gránátalma színében ugyanis nincsenek pár­beszédek, a filmnek nincs a szó hagyományos értelmében vett tör­ténete. Vérbeli filmes eszközök­kel, képekkel, lenyűgöző látvány­nyal „fogalmazza meg“ a költői alkotás folyamatát és a nyers va­lóságot. Egy ismeretlen vi­lág távoli hangján szól hozzánk Szer­gej Paradzsanov rendező, akit a 17. századi nagy ör­mény költő, Sayat- -Nova élete költé­szete ihletett meg. Korábban már ha­zánkban is láthattuk Paradzsanov szép és egyéni hangú al­kotását, Az elfelej­tett ősök árnyai című filmjét. Most bemu­tatott alkotásában egy hajdani örmény költő életét villantja föl, a gyermekkortól a halálig, a szerelem születésétől az élet elmúlásáig. Az ifjúság és a kolostori férfikor képei gyakran keverednek álmokkal, kü­lönös látomásokkal, teli bizarr, de hatásos szimbólumokkal. Filmje tételekből, fejezetekből épül föl. Rendkívül szép és érze­lemgazdag képsor eleveníti meg minden gyermekkor talán legvará- zsosabb pillanatát, az ünnepvárás izgalmát. Az ünnepi készülődés látszólag hétköznapi cselekedetei a közösség kivételes szertartásait vezetik be. S az ezeken elbá­mészkodó kisfiú egy életre magá­ba szívja közössége és nemzete szokásait, megérti a hétköznapi­ból az ünnepibe való átlényegülés szépségét. Modern víziókból, szürrealista képsorokból áll össze szép és eg­zotikus mozaikká A gránátalma színe. Nem adja könnyen magát, képsorai titokzatosak és helyen­ként érthetetlenek is e távoli kultúra tradícióit nem ismerő európai néző számára. A népi hagyományokból táplálkozó film azonban megér­demli, hogy megnézzük, a látvány szépsége, jelképekben gazdag öt­letessége emlékezetes alkotássá avatja. Szergej Paradzsanov költői filmjének egyik kockája ÚJ SZÚ 4 1983. XII. 27. AZ ÉRZELEM NYELVE Beszélgetés Jan Seidl nemzeti művésszel Videoszerelem (svájci) Aligha múlik el egy napunk ze­ne nélkül. Mégis, ha egy-egy mű hallatán föltesszük magunknak a szokványos kérdést, hogy miért szép, rájövünk: mi, laikusok jobbá­ra csak közhelyes válaszok meg­fogalmazására vagyunk képesek. A miért szép kérdése valószí­nűleg Jan Seidl nemzeti művészt is sokat foglalkoztatta, amíg meg­érett benne az elhatározás: a ze­nének szenteli életét. Sok minden érdekelte őt. A Műszaki Főiskolán műépítészként végzett, közben a Képzőművészeti Akadémián ta­nult. Harminc éves koráig egy prá­gai reálgimnáziumban matemati­kát, ábrázoló mértant és rajzot tanított. Zenei fogékonysága, amely már diákévei alatt is aktív tevékenységre ösztönözte, egyre inkább hivatástudattá erősödött. 1936 és 1940 között a cseh zenei élet két kiválóságánál tanult. Alois Hába az avantgarde törekvések képviselője volt, J. B. Foerster - az ellenpólus - újromantikus törekvéseivel a smetanai hagyo­mányokat követte. Szakmai felkészülésével egyi­dejűleg világnézete is kiforrottabb lett. így vált a haladó baloldali diákmozgalom harcosává, majd a kommunista párt tagjává. A felszabadulás után az álla­mosított hanglemezgyártó vállalat első művészeti igazgatója, majd a prágai Nemzeti Színház opera- társulatának igazgatója (később dramaturgja) volt. 1978 óta a Prá­gai Tavasz nemzetközi zenei fesz­tivál elnöke. Ugyancsak 1978-tól elnöke a Cseh Zeneszerzők Szö­vetségének - hogy csak a legje­lentősebbeket említsük. Rendkívül gazdag alkotói pá­lyafutása is. Monumentális, férfi­karra írt dalciklusai, kantátái, ze­nekari müvei, indulói mellett szá­mos filmzenét is komponált. 1976- ban a nemzeti művész címmel tüntették ki, majd két évvel később a Köztársasági Érdemrenddel. Jan Seidl december 25-én tölti be 75. életévét. Fiatalos lendülete, munkabírása mintha nem változna az idővel. Nagyon elfoglalt ember.- Mit jelent önnek a művészet? Miben látja a célját?- A művészet értéke nem a cél- ­Nagyszerű szórakozást és igazi moziélményt nyújtott a nézőknek úgy másfél évvel ezelőtt a Hogyan csináljunk svájcit? című vígjáték, amelynek készítői leplezetlen gúnnyal, s csipetnyi öngúnnyal lát­tatták a nagy hatalmú nemzeti hi­vatal packázásait, s Svájcban élő vendégmunkások „honosításá­nak“, vagyis állampolgárrá válá­sának gyakorlatát. Ftolf Lyssy a Hogyan csináljunk svájcit szatiri­kus stílusát folytatja hasonló szel­lemességgel a Videoszerelem cí­mű filmjében is. Ebben a komédiájában az em­beri kapcsolatok kiárusítását, a párválasztás kommersz, üzleties szellemű értelmezését tűzi gom­bostűhegyre. Mulatságos történe­tének hőse egy házasságközvetí- tó iroda alkalmazottja: az intézet ügyfeleinek a technika legújabb vívmányaival szolgálhat: számító­gép, képmagnó és videokazetta segítségével választja ki a leg­megfelelőbb partnert, s az ismer­kedni vágyó az előzőleg filmsza­lagra rögzített, számára kijelölt társat a tévé képernyőjén „lesheti meg“, illetve vallomása alapján ismerheti meg tulajdonságait, jel­lemvonásait, s persze küllemét is. Felix, az iroda alkalmazottja igen sikeres az ügyfelek „összeboro- nálásában“, de amint az lenni szo­kott, a saját magánéletében annál ügyefogyottabb. Ebből aztán néha kiszámítható, többnyire azonban kacagtató bonyodalmak szár­maznak. A Videoszerelem legjobb pilla­natai ügyesen társítják a jellem- és helyzetkomikumot. Rolf Lyssy rendezésében voltaképpen nincs semmi különös, a szituációk azon­ban életszagúak, s a banalitások mélyén hamisítatlan humor rejlik. Noha az alkotásnak általános em­beri hangsúlyai is figyelemre mél­tóak, elsősorban a svájci színezet révén emelkedik ki az emberi fur­csaságokat megörökítő komédiák sorából. A rendező elejétől a vé­géig finoman csörgedező iróniával és öniróniával vezeti filmjét. Nem harsány színekkel, hanem pasztell árnyalatokkal festi fel találóan és reálisan a mai svájci valóságot, biztos kézzel és nagyszerű arány­érzékkel, - rengeteg emberisme­rettel. E remek svájci filmkomédia az egykori ismert kabarészínész, Emil Steinberger főszereplésével készült.-ym­Emil Steinberger, a Videoszerelem férfi főszereplője a svájci film egyik jelenetében ban van, hanem abban a bátor­ságban, amellyel ezt a célt el akar­juk érni. A művészet a világ meg­hódítása, nem pedig puszta ábrá­zolása. A távolságok legyőzése a képzelőerővel. A művészet a bölcsek és a legnagyobb alkotók szerint az életből nő ki, hogy oda vissza is térjen. Hogy miért? Azért, hogy gyarapítsa a szépet és az igazat.- Vajon hogyan tesz eleget en­nek a követelménynek a hazai komoly zene? Mi a véleménye napjaink zenei életéről?-Tulajdonképpen azt kérdezi, hogy mi a véleményem egy csa­ládról, amelynek jómagam is tagja vagyok. Napjaink zenéje nálunk, még ha komolyzene is, semmi mással nem pótolható társadalmi szerepet tölt be. Zenei kultúránkba a huszadik században új erők tör­tek be, elég talán olyan alkotókat említenem, mint Leoš Janáček vagy Bohuslav Martinu. Alkotásaik minden bizonnyal élők lesznek a huszonegyedik században is, s reméljük, hogy néhány ma élő alkotó is gazdagítja majd a cseh­szlovák zene értékeit. Napjaink zenéje annyira lesz hatásos és értékes, amennyire a ma emberé­ről szól. Bedrich Smetana mondta, hogy a zene az érzelem nyelve - a szó a gondolaté. Ez a gondolat konkrét tettekkel minden művé­szetben és bármikor megvalósít­ható. Ezt tették, hogy magyar pél­dát említsek, Bartók és Kodály is.- Ha már magyar példát emlí­tett: kiket tart a legnagyobbaknak a magyar zenei életben?- En a magyar népdallal Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtőmun­kája révén ismerkedtem meg, de a magyar zenei életben mindig Liszt Ferencet helyeztem az élre. Nemcsak azért, mert a tizenkilen­cedik század modern szellemisé­ge volt, hanem azért is, mert Bed- rich Smetana is nagy figyelemmel kísérte az ő művészetét.- Hogyan érvényesülnek elvei a zeneszerzésben? Min dolgozik jelenleg?-A cseh zene éve küszöbén minden zeneszerző és előadómű­vész kötelessége, hogy-tevéke­nyen hozzájáruljon az év sikeré­hez. Saját munkámról csak annyit, szerintem nem az a fontos, hogy mit szeretnénk mondani, hanem az, hogy mit tudunk mondani az elhangzó művel. Minden zene­szerző örül, ha müvével sikerül kifejeznie azt, amit szeretett volna.- Ennyi munka mellett jut ideje valami másra is?- Igen, a családomra; négy unokám van. GÁL JENŐ ÚJ FILMEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom