Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-17 / 298. szám, szombat
( kis _____: V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: December 10-töl 16-ig Argentína új államfője letette a hivatali esküt A nyugat-európai országokban nagyszabású háborúellenes megmozdulásokra került sor a NATO . rakétahatározatát elfogadó ülés 4. évfordulójának előestéjén • George Bush alelnök Salvadorban tárgyalt Kuvaitban hat pokolgépes merényletet hajtottak végre • Husszein jordániai király Párizsban tárgyalt a libanoni helyzetről • Grenadáról kivonták a megszálló amerikai csapatok egy részét Moszkvában szovjet-finn külügyminiszteri tárgyalásokra került sor • Ismét libanoni célpontokat támadott az amerikai és az izraeli hadiflotta Hivatalba lépett Törökország új polgári kórmánya • Madridban megnyílt a Spanyol Kommunista Párt XI. kongresszusa Bécsben befejeződött a haderöcsökkentési tárgyalások őszi fordulója • A költségvetési vitában megbukott a dán kormány • Lisszabonban megkezdődött a portugál testvérpárt kongresszusa A francia államfő Jugoszláviában tárgyalt Bécs nem lehet alibi A genfihez hasonló helyzet állt elő a héten a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon is - ugyanazon okok miatt. Csütörtökön került sor az őszi tárgyalássorozat menetrendszerinti utolsó ülésére. Ezen a plenáris ülésen a tárgyalásokon részt vevő 4 szocialista ország javasolta, hogy a tíz éve folyó megbeszéléssorozat esetleges felújításának dátumáról később, diplomáciai úton egyezzenek meg. Gyakorlatilag tehát olyan helyzet állt elő, hogy az 1984-es pontos folytatás kitűzése nélkül szünetel minden leszerelési tanácskozás a két nagyhatalom között. Mint ismeretes, a múlt hónap végén megszakadtak Genfben a szovjet-amerikai tárgyalások az európai nukleáris fegyverek csökkentéséről és korlátozásáról, majd meghatározatlan időre felfüggesztették ugyancsak a svájci városban a két nagyhatalom között folyt tárgyalásokat a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról és csökkentéséről, most pedig a bécsi tárgyalások folytatása vált kétségessé. A leszerelési tárgyalások csatornái jelenleg tehát teljesen bedugultak, nem kétséges, hogy melyik félnek a hibájából és milyen okoknál fogva. Az Egyesült Államok azzal, hogy november végétől megkezdte közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek nyugateurópai telepítését, az említett leszerelési fórumok célkitűzéseivel ellentétes irányú lépést tett, hiszen a rakétatelepítés fokozza a háborús veszélyt és a nukleáris fegyverkezés rendkívül veszélyes fordulóját indítja útjára. A genfi és a bécsi tárgyalások küldetése ezzel ellentétben viszont éppen az volt, hogy a leszerelést - főleg a nukleáris leszerelést - előremozdító közös lépésekben állapodjanak meg a nagyhatalmak, a felek egyenlő biztonsága elvének a szem előtt tartásával. Mivel Washington ennek épp az ellenkezőjét tette a telepítésnek zöldet adó bonni, londoni és római vezetés segítségével, a Szovjetunió és a szocialista országok a kialakult helyzetet értékelve nem ok nélkül találták úgy, hogy ezek- után értelmét vesztik a tárgyalások. Mint a bécsi ülésen André Wieland, az NDK küldöttségének vezetője hangsúlyozta, az amerikai rakéták megjelenése Nyugat-Eu- rópában minőségileg új veszély- helyzetet teremt kontinensünkön. Azt is leszögezte, hogy a szocialista országok Bécsben mindvégig olyan kölcsönösen elfogadható megállapodás létrejöttére törekedtek, amely a felek egyenlő biztonságából, a stratégiai egyensúly megőrzéséből indult ki. A Nyugat azonban szándékosan blokkolta ezeknek az indítványoknak a megvalósulását és nem is próbálkozott olyan újszerű hozzáállással, amelyet a szocialista országok javasoltak. Ehelyett azt a látszatot próbálták kelteni, hogy ha Genfben nem is, de Bécsben előrelépés tapasztalható a leszerelési kérdésekben. Ez azonban nem más, mint hamis illúziókeltés, a nukleáris leszerelést követelő milliók megtévesztését szolgáló manőver. A szocialista országok által felkínált ésszerű lehetőségeket mindvégig kategorikusan elutasították, viszont a Kelet kezdettől fogva kész volt ésszerű, olykor nagyfokú rugalmasságot tükröző kompromisszumra is. Azt viszont nem engedik meg, hogy a Nyugat a bécsi tárgyalásokat alibiként használja tárgyalási szándékának demonstrálására és ezek leple alatt folytassa nukleáris terveinek a megvalósítását. Ezért az adott kényszerhelyzetben úgy látják jónak, ha a folytatás időpontjának kitűzése nélkül fejeződik be a mostani tárgyalási forduló. A leszerelési fórumok szünetelnek ugyan az ismert okok miatt, de mindez nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió elzárkózik a tárgyalások elől. Erre hívta fel a figyelmet a moszkvai Pravda csütörtöki vezércikke, amely leszögezi: a Szovjetunió kész a nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgyalások folytatására, ennek alapfeltétele azonban, hogy Európában álljon helyre az amerikai rakéták telepítését megelőző helyzet. Minden alapot nélkülöz tehát az a nyugati állítás, hogy Moszkvában becsapták az ajtót a tárgyalások folytatása előtt. A lehetőség ezentúl is adott, csak a Nyugatnak kellene átlépni azt a bizonyos küszöböt. Polgári kormányzás Argentínában Latin-Amerikában a múlt hét szombatja óta eggyel kevesebb lett a katonai diktatúrák száma azzal, hogy Argentínában Raúl Alfonsín személyében beiktatták az ország új polgári elnökét. Ebben a latin-amerikai országban nyolc éven át katonai rezsimek váltották egymást és a mostani polgári hatalomátvétel ennek a diktatúraidőszaknak a végére tett pontot. Alfonsínt a múlthavi választásokon győztes Polgári Radikális Szövetség jelölte az elnöki posztra. A választások a hatalom csúcsain helyet foglaló tábornokok kudarcát jelentették és egyúttal igazolták: az ország népe megunta a katonai junta politikáját, változásokat óhajt és épp a mostani hatalomváltástól remél haladó irányú fordulatot. A junta katasztrofális gazdasági helyzetbe juttatta az országot. Argentína gazdasági helyzetét az alábbi két adat szemlélteti legjobban: az infláció mértéke éves viszonylatban elérte a 400 százalékot, amihez fogható talán csak Izraelben tapasztalható. A másik meghökkentő adat: az ország külföldi tartozásai elérik a 20 milliárd dollárt, vagyis a világ egyik legeladósodottabb állama. Az új államfő a beiktatását követő napon már szigorú döntéseket jelentett be: 20 napra befagyasztotta az élelmiszerek és szolgáltatások árát. Az új vezetés második lépésként kérelemmel fordult a hitelező bankokhoz, hogy adjanak haladékot a kamatok és az esedékes tartozások törlesztésére. Az új argentin elnök belpolitikai téren eddig azt teszi, amit a lakosság elvár tőle. A közvélemény megnyugvással fogadta azt az elnöki döntést is, hogy fokozatosan csökkentik a katonák befolyását a polgári központi és helyi szervekben. Raúl Alfonsín külpolitikai téren is rendezni kívánja Argentínának főleg a Malvin-szigetekért lefolyt háború idején bonyolulttá vált kapcsolatait. Székfoglalójában hangsúlyozta, hogy normális kapcsolatok kiépítésére törekszik minden országgal. Ezt egyaránt értette a kapitalista és a szocialista országokra is, ennek jele, hogy a héten fogadta a beiktatására érkezett szovjet küldöttséget és tárgyalt Csehszlovákia kohó- és nehézgépipari miniszterével is. Kinyilvánította továbbá, hogy országa a viszályok békés rendezésére törekszik, beleértve a Nagy-Bri- tanniával támadt viszályt is. Mint ismeretes, a Malvin-szigetek birtoklásáért lezajlott tavalyi háború elvesztése óta nincs diplomáciai kapcsolat a két ország között és a mai napig hadiállapot van érvényben. A hét elejétől a Buenos Aires-i kormányváltást köszönhetően olvadás indult meg az eddig fagyos brit-argentin viszonyban. Alfonsín biztató kijelentése után a kezdeményező lépést Thatcher brit kormányfő tette meg azzal, hogy beiktatása alkalmából üdvözölte az új államfőt. Eddig még nem volt példa arra, hogy brit kormányfő üzenetet küldjön olyan állam fejéhez, amellyel nincs diplomáciai kapcsolatban, hanem hadiállapotban van vele. Az argentin elnök válaszüzenetében azonnal reményét fejezte ki, hogy a két ország kapcsolatai megjavulnak. Portugália máris felajánlotta, hogy közvetítőként hajlandó fellépni. A jelek szerint tehát jó kilátások vannak a Malvin-háború óta feszült brit-argentin kapcsolatok rendezésére. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Damaszkuszban kedden nagyszabású imperialistaellenes tüntetésre került sor. A szíriai fővárosban ezrek tiltakoztak az országra nehezedő amerikai nyomás és az egyre gyakoribbá váló fegyveres provokációk ellen. (Telefoto: ČSTK) Nagy zavar egy kis szócska körül Bizonyára mindenki előtt ismeretesek az ilyen kérdezésformák: ,,EI-e jöttök moziba?“,,Meg-e csináltad a leckét?“ ,,Nem-e előre megmondtam?“ Különösen gyakori az ilyenféle szerkesztés az úgynevezett függő kérdésben, amikor a kérdő mondat egy főmondat után, mint alárendelt mellékmondat következik: „Nézd meg már, el-e mentek“,,Kíváncsi vagyok, meg-e találja, “,,Félek, nem-e vesztettem el“. Mint látjuk, kérdőszócskánkat főleg az igekötőkkel és a nem tagadószóval szeretik összekapcsolni, mostanában azonban hallani lehet azt is, hogy az -e tárgyat vagy (és főleg) határozót követ: ,,Nem tudom, itt-e van“. ,,Tudni kellene, őt-e láttad csakugyan“ és hasonlók. Mielőtt még más is rászoknék ezekre a formákra, mondjuk meg gyorsan, hogy a fenti kérdések helyesen így hangzanak: Eljöttök-e moziba? Megcsináltad-e a leckét? Nem megmondtam-e előre? Nézd meg már, elmentek-e. Kiváncsi vagyok, megta- lálja-e. Félek, nem vesztettem-e el. Nem tudom, itt van-e. Tudni kellene, csakugyan ót láttad-e. De miért így van jól, és mért nem úgy, ahogy sokan és sokfelé mondják? Fogjuk vallatóra az -e szócskát: mi a szerepe, feladata nyelvünkben, hogyan végzkezt a feladatát, s a mondatban melyik hely illeti meg. Szerepe, röviden szólva, az, hogy jelezze a kérdést akkor, ha nincs kérdőszó, vagy ha a hanglejtéssel nem jelezzük a kérdést. Ebből következik, hogy - akár egyenes (tehát főmondati), akár függő (azaz mellékmondati) a kérdésünk - az -e szócskára csak akkor van szükségünk, ha az állítmányra kérdezünk, hiszen minden más mondatrészre kérdő névmással vagy kérdő határozószóval kérdezhetünk (ki? mi? hány? milyen? hogyan? mikor? és így tovább). De még az állítmány kérdezése esetén is mellőzhető az -e, ha kérdezésünket hanglejtéssel jelezzük: Beteg vagy? Eljössz? Voltál moziban? Ezeket persze így is kérdezhetjük: Beteg vagy-e? Eljössz-e? Voltál-e moziban? Ha azonban az ilyen kérdés függő kérdéssé válik, azaz mellék- mondattá lesz, az -e használata kötelező, hiszen ilyekor a hanglejtéssel nem lehet jelezni a kérdést (a hanglejtés jellegét ugyanis a főmondat szabja meg), tehát így kell mondanunk: Szeretném tudni, (hogy) beteg vagy-e. Kíváncsi vagyok, (hogy) eljössz-e. Azt kérdezem, voltál-e moziban. Ha mármost az -e szócska az állítmány kérdezését jelzi, magától értetődik, hogy az állítmány után van a helye, nem valami olyan szó után, ami nem állítmány. Az el-e jöttök moziba? Nem-e vesztettem el? Mondd meg, jól-e van? Ót-e láttad? mondatokban az állítmány: eljöttök, elvesztettem, illetőleg van, láttad, az -e szócskát tehát ezek után kell kitenni, nem pedig az el igekötő, a nem tagadószó vagy a jól határozó, illetőleg az őt tárgy után. De hát hogyan alakult ki egyáltalán az -e szócskának az imént vázolt helytelen használata? Hogy ezt megértsük, az eddig mondottakat ki kell még valamivel egészítenünk; azzal, hogy az -e kérdőszó nemcsak az igei állítmány után állhat, hanem- különösen meglepetést, felháborodást kifejező kérdésben- minden olyan szó, sőt szóelem után is, mely a teljes állítmány helyébe lép, azt helyettesíti. ,,A pénz eltűnt“-mondja valaki, ,,EI-e- kérdezzük megdöbbenve. „Nem csinálom meg a leckét“- nyakaskodik a futball zajára fülelő nebuló. ,,Nem-e?“ - kérdezi vészjóslóan a szülő. „Beteg vagyok“ - panaszkodik valaki, mire az orvos kifogástalan magyarsággal kérdezheti: „Beteg-e?“ És persze ebben a helyzetben a jól-e, őt-e formák is szabályosak („Jól oldottam meg a feladatot.“ „Jól-e?“; „Egész bizonyosan ót láttam“. „Ót-e?“). Ezek a kérdő, felkiáltó formák teljes mértékben helyesek. Beszédünkben sok ilyen, szinte már egy szóvá forrott kérdő-felkiáltó alak van; ugye? igaz-e? nem-e? A világért sem akarunk ezek ellen hadakozni, de igenis hadakozunk az olyan formák ellen, melyekben megvan a teljes, a kifejtett állítmány, s az -e szócskát mégsem az után, hanem egy más szó, egy nemállítmány után teszik ki. MARTINKÓ ANDRÁS Nősülhetünk-e a menyasszonyunkkal? Az egyes igékhez szorosan hozzájuk tartozó állandó határozó vagy vonzat nem mindig egyezik a szlovák és a magyar nyelvben. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a magyar fül számára szokatlanul hangzó mondatokkal lephetjük vagy inkább döbbenthetjük meg beszélgetőtársainkat. S ezt bizony meg is tesszük néha, különösen a megnősül igével kapcsolatosan, mert társhatározót is teszünk hozzá: „A barátom megnősült Évával.“ Aki szlovákul tud, mindjárt megérti, miről van szó, ugyanis a szlovákban az oženiť sa ige társhatározói vonzatot kaphat: „Priateľ sa oženil s Evou.“ A magyar a megnősül ige mellé nem tesz vonzatot. Tehát csak ezt mondja: „A barátom megnősült.“ Ha a szlovák oženil sa ige mellett a nő neve is szerepel társhatározóként, akkor általában két megoldás lehetséges a fordításban. Egyik az, hogy a megnősül helyett az elvesz igét használjuk, s a társhatározóként álló nevet tárgyként tesszük a mondatba: „A barátom elvette Évát“. A másik megoldás meg az lehet, hogy a magyarban is meghagyjuk a társhatározót, de a megnősül igét az egybekel-\eI vagy a összeházasodik-ka\ cseréljük fel. „A barátom egybekelt Évával“; „A barátom összeházadosott Évával. Hasonlóan szokatlan, sőt hibás szerkesztésű a magyar mondat, ha a férfi neve is, a nőé is alanyként szerepel benne az elvesz igei állítmány és az egymást kölcsönös névmási tárgy mellett: „A barátom és Éva elvették egymást.“ Ez ennek a szlovák mondatnak a tükörfordítása: „Priateľ a Eva sa zobrali.“ Magyarra ezt szintén a tárgyatlan egybekel vagy összeházasodik igével fordítjuk:“ A barátom és Éva egybekeltek“; „A barátom és Éva össze házasodtak. ‘ ‘ JAKAB ISTVÁN
