Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-14 / 269. szám, hétfő
Kell a fellépés A nyanyelvűnk az a nyelv, amelyen először szólalunk meg, amelynek a segítségével megismerjük környezetünk és a nagyvilág titkait. Anyanyelvűnk gondolataink pontos kifejezője, érzelmeink érzékeny tolmácsolója. Évezredek alakították, s elődeink hűsége védte viharos századokban. Értelmező szótárunk szerint az anyanyelv „az a nyelv, amelyet az ember legjobban és legszívesebben beszél, s rendszerint az, amelyet gyermekkorában, főként anyjától tanult“. Anyanyelvi tudásunkat ugyanúgy bővítjük, gazdagítjuk szinte egész életünkben, mint a világról való egyéb ismereteinket. Az emberek általában azt hiszik, hogy szépen, művészien írni és beszélni annyit jelent, mint a legegyszerűbb gondolatainkat is jól fölcifrázva, bonyolultan előadni. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a legbonyolultabb gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A magyar nyelv természeténél fogva egyszerűséget és világosságot kíván. Ez a sajátos természete többek között onnan van, hogy kialakításában vajmi kevés része volt az alkuszoknak, kereskedőknek, fiskálisoknak s más efféle csavaros beszédű embereknek. Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot, igazságot akartak közölni egymással. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre. Ebből az következik, hogy a helyes magyar beszéd és írás tanítását voltaképpen a helyes gondolkozás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi. A gyerekeket helyes gondolkodásra elsősorban a népmesékkel taníthatjuk, amelyekben az igazság végül is győzedelmeskedik. A gyermekirodalom színvonalas alkotásait különféle formában iktathatjuk be foglalkozásainkba: filmvetítés, elbeszélések felolvasása, regényrészek előadása. Egy egész könyvet, regényt is megismertethetünk olyan formában, hogy hetenként rendszeresen Egy pillanatra megállnak az ajtóban. Óvatosan lépik át a küszöböt, vigyázva, hogy lépésük zaja ne verje fel a csendet. Lassan szinte gyermeki topogással haladnak tárgytól tárgyig. Itt vagy ott összedugják fejüket, kézbeveszik, simogatják az orsót, a bokályt, a fehér vásznat. A vetett ágyat meg is igazítják. Mozdulataikban egyszerre tűnik fel az anya és az asszony. Hazatérő fiúknak, rég ölelt férjeknek vetnek így ágyat. A szátyivát mozdították volna, de összeakadtak a nyistek, kiszabadították ezeket is. A hímzett surrészleteket, fejezeteket olvasunk fel - vagy játszunk el - belőle. Mint szülők is megtehetjük, hogy játékos módon visszakérdezzük a megismertetett művek tartalmát, ilyenképpen is fejlesztvén a gyerek emlékezőtehetségét, fogalmazási készségét, gyarapítván szókészletét, de vigyázva arra is, hogy ne vesszen el az eszmei mondanivaló és a jellemek. A környezetnek hihetetlen szerepe van a beszéd kialakulásában. A kisgyermek érzelmileg meleg, beszédes környezetben szinte észrevétlenül tanul meg beszélni. Ugyanakkor a beszédében is megnyilvánulhatnak környezetének, illetve érzelmi életének zavarai. Közismert, hogy a dadogás ritmuszavar, a beszéd megbotlása a nyelv pszichés görcse. Az is tapasztalat, hogy az éneklés, a bábjáték gyógyítja a dadogást. Az óvodáskor a beszédfejlődés szempontjából a legkritikusabb kor. Amit ebben az időszakban a szülők nevelők elmulasztanak megtenni, azt később pótolni alig Mehet. A gyermeket hibás beszéde miatt kudarcok érhetik az iskolában, s ezek lelki sérüléseket okozhatnak hátráltatják a tanulást. A beszéd fejlődésében fontos szerepe van a zenének és éneklésnek is. A nyelv és a zene ugyanis szoros összefüggésben áll egymással. A meg nem szólaló gyereket a zene segítségével lehet megközelíteni, „elmozdítani“ a holtpontról. A nyelv-zene-rajz együttes alkalmazása az anyanyelvi nevelés színvonalát emeli. Példa erre Bartók Béla: Képeskönyv gyermekeknek című könyve. Ugyanez a komplexitás jelentkezik a bábjátékban a beszéd, a zene és a vizuális elemek megjelenésével. A komplexitás elvét a bábjátékokkal lehet a legjobban megvalósítani. A bábjáték színes világa örömérzetet, vidámságot kelt a gyermeki lélekben, s ez a beszédét is színesebbé teszi. A bábjáték élményeket hordoz, közvetít, átéltet. A gyermekre különösen jellemző az élménygondolkodás. A modern pedagógia célja az élménygondolkodás megőrzése, tehát hogy az egyén úgy fejezze ki magát, hogy abban élményei is benne legyenek. Egy-egy elvont fogalmat - például: becsület, bátorság - a bábjáték jobban közvetít élményeken keresztül, mint bármilyen magvas erkölcsi prédikáció. Legyen a gyerekeknek minél több élményük, beszédük is színesebb lesz. A bábjáték a beszéd elszürkülése ellen is hatékony eszköz. A gyermek képekben gondolkodik, de a szavak zeneisége, ritmucok, törülközők is őket idézik. Fid- talságukra emlékeznek? Lánysá- guk hosszú, kemencemelegú estéire? A tüszúrások nyomán kiserkenő vérre? A nagy készülődésre, asszonyéletük terhének viselésére? Szeretnék közelükbe férkőzni. Nézni őket, figyelni arcukat, mozdulataikat. Tudni, vannak-e gyerekeik? Unokáik megértik-e nagyanyáik ízes palóc beszédét? Mindenekelőtt azonban azt, szeretik-e őket? A közelükben maradva tanulni is kellene tőlük. A teremtés örök emberi méltóságát. A szersa is megragadja, a versek hangulatát átérzi. örül a mesék, versek fordulatos, szokatlan kifejezéseinek, ízlelgeti, játékosan maga is használja azokat a szavakat, sőt ütemesen mozog rájuk. Igényli a szavak ritmusát, szójátékokat, s a még el nem rontott ízlésű gyerek élvezi is az igazi irodalmat. Nincs feltétlenül igénye arra, hogy konkrétan értelmezzen egy verset. Elég számára egy érzelmileg közelálló kép vagy lény, a többit hangulatában érzi meg. Jobban érzékeli a formát, s ez ki is elégíti. Az irodalmi alkotások bábjátékfeldolgozásai emelik az esztétikai hatást. Ha a gyermek a nyelvet, a tartalmat, a formai szépséget vizuális élménnyel asszociálja, maradandóbbá válik benne az egész, és impulzust ad az irodalom megszerettetéséhez. Természetesen nem mindegy, hogy mi az, amit a gyerekeknek irodalomként vagy irodalmi bábjátékként adunk. Fontolóra kell vénünk, vajon „megérdemli-e“ ez vagy az a vers a bábos megjelenítést, s hogy egy bábozásban járatlan ember hozzáfogjon-e egy valódi gyöngyszem „elbábozásához“. Mindenesetre: nem mindegy, mit nyújtunk irodalomként a gyerekeknek. És az irodalom nem szolgálólánya sem a pedagógiának, sem az ismeretközlésnek. Nem várhatunk közvetlen hasznot, gyakorlati szolgálatot tőle. A gyermekirodalom ne oktasson közvetlenül szavakkal, hanem olyan hangulatot, élet- vagy természetdarabkát adjon, ami a gyermek lelkét finomabbá teszi. Nem minden vers és mese alkalmas bábjátékra. A bábut, az eszközöket el kell készíteni, figyelembe kell venni a bábuk mozgási lehetőségét. Ennek alapján kell a játékot megtervezni. A pedagógus bemutató játéka adja a legközvetlenebb példát, melyet a gyermeknek módja van szinte azonnal utánozni, folytatni. A pedagógus legyen jó tolmácsolója a versnek, mesének. Ó adjon elsősorban szép beszédpéldát. Emellett legyen képes játékra is, mert játék nélkül nem lesz igazi a bábjáték. Általában az a legnagyobb hiba, hogy a bábu szerepe túl passzív. A bábunak nem kell mindent eljátszania, de azt a keveset, amit tud, csinálja meg, és jól. Ezt kell megtanulnunk. A gyermekek anyanyelvének fejlesztésére használhatunk továbbá különféle nyelvi játékokat. A nyelvi vetélkedő bővíti a tanulók szókincsét, fejleszti kifejező- készségüket, tisztítja beszédüket, önálló fogalmazásra készteti őket játékosan; javítja helyesírásukat. Mint más didaktikus játék, egyben ez is hozzájárul a jellem kialakításához, az önfegyelem megszilárdításához, az ügyesség és logikus gondolkodás fejlesztéséhez. BATTÁNÉ GÁSPÁR JOLÁN számokba faragott, a vásznakba szövött emberséget. A tárgyak tiszteletét, amelynek lényege a munkából fakad. Megtanulni a megtanulhatatlan otthonteremtést. Mert tanulni az ilyet nem lehet. Velük érezni, velük élni, velük kelni, velük dolgozni, velük nyugovóra térni. Tőlük tanuljuk a jelent is megbecsülni. Nagyanyáink, anyáink ók - apáink, testvéreink, önmagunk világrahozói. A túlsó oldalon érnek vissza a terem ajtajához. A subánál állnak meg. Féltő simogatásra vették kezükbe. Fiég elhalt nagyapát idéz a kopott bőr, a foszló szűcshímzés. Juhász ősök testmelegét, birkák őszi ködöt fújó torkát, a kisbá- rányok tavaszi orrocskáját. Letűnt világ, de nekik a fiatalság, az emberré válás, a munka. A szenvedély tisztaságát, a munka tisztességét mára már csak a tárgyaik képviselik. Ha megőrizzük ezeket, életük marad meg számunkra. Kiszolgáltatottságukat elsodorta a történelem, de amit teremtettek, az megmaradt. Amikor óvatosan kilépnek a terem ajtaján, szeretném hinni, hogy nemcsak a tárgyak azok, amit hátrahagyott dolgaikból megórzünk. A nagyanyák, az anyák többet teremtettek... DUSZA ISTVÁN A minap egy helyi jellegű kulturális fórumon olyan kérdés merült fel az ottani művelődési ház és a CSEMADOK-szervezet keretében működő énekkarral kapcsolatban, amely többé-kevésbé másutt is létező problémaként jelentkezik időről időre. Arról van szó, hogy az énekkar, vagyis hát énekkaraink számára kevés fellépési lehetőség adódik egy-egy évadban, még akkor is, ha az az évad * egyben versenyek, fesztiválok időszaka. Valós probléma ez. Megoldása, legalábbis enyhítése nemcsak a népművelés, az énekkari kultúra terjesztésének a szempontjából lenne kívánatos mielőbb. Hanem a kórusok miatt elsősorban, tudva, hogy egybemaradásuknak, eleven-egészséges működésüknek egyik alapvető feltétele éppen a lehetőség - a szereplésre. Az önkifejezésre, a tehetség, a sok gyakorlással szerzett és csiszolt tudásuk felmutatására. Ösztönző erő is ez, nem kisebb, mint a közönség tapsa. Heteken, hónapokon keresztül Cimbál a tarogató címmel jelent meg az a Supraphon-lemez, amely a rádióból, a televízióból és lemezfelvételeiből is jólismert BROLN-nak (Brnénský rozhlasový orchester lidových nástroju)., tehát a Brnói Rádió Népi Zenekarának és két kitűnő szólistájának közreműködésével készült. Helena Červenková a cimbalom, Jaroslav Čajka pedig a tárogató jeles művészeként mutatkozik be a rendkívül érdekes és valóban zenei különlegességnek számító felvételeken. A nagy magyar cimbalomművész, Rácz Aladár egyike volt azoknak, akik bebizonyították, hogy az egykori psalterium elnevezésű hangszerből kifejlesztett cimbalom nem csupán kísérő-, hanem szólóhangszernek is nagyszerű. A legjobb hagyományok folytatója Helena Červenková, aki a Kroméŕíži Állami Konzervatóriumban Antonín Brada professzor tanítványa volt. Hogy mennyi szín, hangulat varázsolható elő mennyi érzés tolmácsolható e hangszeren, azt jól érzékelteti Helena Červenková virtuóz játéka, magasfokú technikai tudása, tiszta intonációja, fölényes hangszerkezelése. Az első szerzemény Mircea Chiria- cé, a román dallamokból összeállított Fantazie pro cimbál (Cimbalom-fantázia). Ezt követi Jan Rokyta Romské fance(Roma-tán- cok) című szerzeménye, majd részletet hallunk Leoš Janáček egyik dalciklusából Dobrou noc (Jó éjszakát) címmel. A „cimbalomkoncert“ a Švihrovská című liptói népi dallammal zárul, melyet Jaroslav Jakubíček feldolgozásában hallhatunk. A tárogato - mint tudjuk - fafúpróbálni úgy - lemondva ezer más dologról -, hogy nincs fellépés, még a legmegszállottabb énekkari tagnak is elveheti a kedvét. Es itt az sem lényegtelen, hogy nehezebbé válik a tagtoborzás is - amire mellesleg ugyancsak nagy szüksége van számos énekkarunknak hiszen korántsem biztos, hogy minden, énekkarba invitált személy megelégszik a csupán a próbák kínálta együttléttel, együtténekléssel. Mi a teendő? Javaslatok szóltak már e hasábokról is, összefogást, koordináltabb szervezést sürgetve, továbbá baráti kapcsolatok kialakítását akár több énekkar között, a más járásokban, országrészekben, esetleg külföldi testvér- városokban működő kórusokra is gondolva. Újabb javaslattételi e e jegyzet írója ezúttal nem vállalkozik, pusztán a jelenségre szerette volna újfent fölhívni a figyelmet. Hogy, a kevés kivételtől eltekintve, ne csak akkor jussanak eszünkbe énekkaraink, amikor szükség van rájuk... - bor vós hangszer, a szoprán saxofon „édestestvére“. Ám éppen az, hogy fából készült, az adja jellegzetes, utánozhatatlan búgó hangját, bársonyos hangszínét, amely ezt a különleges, nálunk elsősorban a kuruc dallamok előadása révén ismert hangszert annyira jellemzi. Jaroslav Čajka, aki nem tagja, hanem extern szólistája a BROLN-nak, ma nálunk egyetlen hivatásos művésze ennek a különleges és szépen zengő hangszernek, amelyről némi túlzással azt mondhatnánk, hogy ami a hegedűben a Stradivari, az a tárogatóban a Schunda-tároga- tó. Nos, Čajka ilyen, Budapesten, Schunda József hangszergyárában készült mestertárogatón játszik - kitűnően. Čajka kezében és az ő interpretálásakor él a tárogató: zokog és kacag, elszomorít, elgondolkodtat, jókedvre derít, táncra perdít. Mindez pedig a művész magas színvonalú, mesterfokú játékának, az előadott művek hangulatával való remek azonosulásnak, a tiszta intonációnak, egyszóval a páratlan virtuozitásnak köszönhető. Mindezt jól igazolják az általa előadott számok, a kuruc dallamok Farkas Béla feldolgozásában (Kurucké melódie), František Dobrovolný átiratában a Keď sa Janko do vojny bral) (Mikor Jancsi hadba vonult) című szlovák ballada és a Karpatia című dallamegyveleg Jaromír Nečas feldolgozásában. A Csehszlovák Rádió brnói stúdiójában készült lemezfelvétel bizonyára egyik féltve őrzött darabja lesz a Gramofon Klub tagjai lemezgyűjteményének, de a lemez a szaküzletekben is kapható. SÁGI TÓTH TIBOR Böszörményi István felvétele Hangsúly - az élményen Jegyzetek az anyanyelvi nevelésről Találkozás önmagunkkal LEMEZ Cimbalom és tárogató új áztr 4 1983. XI. 14. Gyökeres György felvétele
