Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-04 / 261. szám, péntek

f M­Vásárlók, kereskedők, könyvek A szenvedélyes olvasók a könyvesboltokat úgy látogatják, mint a szesz rabjai a kocsmákat. Ez a hasonlat már csak azért sem erőszakolt, mert a fejünk fölött összecsapó könyvhullámok olykor ugyanúgy kiüríthetik zsebeinket, mint a csapszékek sör-, bor- vagy pálinkaáradatai. Egy dolog azon­ban mégiscsak a könyvgyűjtő- és olvasó-szenvedély mellett szól: míg a búfelejtésre vágyó a saját és a családja pénzét issza el, addig az olvasó ember megoldhatja ezt úgy is, hogy közpénzből elégíti ki szenvedélyét. Elmegy a könyvtár­ba, ahonnan kölcsön vesz. Ez nemcsak a pénztárca kímélésé­nek egyik módja, de sok esetben meglepetéseket is tartogat. Egy szenvedélyes könyvvadász ravaszságának, tudásának és fris­sen szerzett információinak segít­ségével sem tud minden esetben hozzáférni a könyvesboltjainkban előforduló könyvekhez. Erről ak­kor győződhet meg, ha olyan könyvet talál a könyvtárban, amelyről azt hitte, hogy sem a Ma­dách kiadó Magyarországról be­hozott közös kiadványai, sem a kereskedelmi forgalom importté­telei között nem szerepelt. Néhány éve észlelhető az a jelenség, hogy viszonylag kevesebb lett a magyar nyelvű könyv. Ennek a viszonyla­gosságnak három oka is van. Az egyik, hogy megnövekedett a rendszeresen olvasók száma, akik között egyre több a fiatal. A másik, hogy a nyersanyagárak emelkedése miatt Magyarorszá­gon megnövekedett a könyv előál­lításának költsége, így a külkeres­kedelmünkben a rubel-elszámolá­sú könyvbehozatalra jutó össze­gért külkereskedőink kevesebb mennyiséget tudnak vásárolni. A harmadik ok, hogy az olvasók igénye és érdeklődése is átrende­ződött. Kevesebben olvasnak szépirodalmat, és egyre többen történelmi memoárokat, tudomá- nyos-ismeretterjesztő műveket és különböző szakkönyveket, a sza­kácskönyvektől, a néprajzi mo­nográfiákon át a nagyüzemi kuko­ricatermesztésig. Nem célom, hogy olvasásszociológiai elemzé­sekbe kezdjek, bár fájlalom a szépirodalom iránt megnyilvánuló érdeklődés csökkenését. Ezt az arányeltolódást mindeddig sem a Madách kiadói gyakorlata, sem a kereskedelmi behozatal nem tud­ta követni. A Madách évi terveiből szinte teljes egészében kiveszett a történelmi, a néprajzi, a szocio­gráfiai, a művészettörténeti téma­kör. Pedig természetes és józan logikával azt gondolhatnánk, hogy ami nem megy a külkereskede­lemben (az ismert gazdasági megszorítások miatt) megy egy önálló elszámolású könyvkiadó­ban. Azért hiszem ezt, mivel nincs tudomásom róla, hogy bármelyik szlovákiai kiadó, amely szakköny­vek és tudományos művek megje­lentetésével foglalkozik, rendsze­resen vállalkozna eredeti magyar nyelvű szakmunkák kiadására. Egyelőre tehát az illetékeseknek a gyakorlatban nincs kire hárítani­uk ezt a feladatot. Addig is, amíg ez az állapot fennáll, kénytelen a szenvedélyé­nek hódolni akaró olvasó a könyv­tárak és a könyvesboltok között megosztani a figyelmét. Nem kis haszonnal teheti ezt, különösen, ha szakadatlan munkál benne az a sokszor elkárhoztatott birtoklási vágy. Egyes esetekben egészen odáig fejlődhet, hogy például egy új esszésorozat pár koronás kötetei­nek megszerzéséért harminc­negyven koronás virágcsokrot visz egy-egy könyvesbolti eladónak. Mert már tudja, hogy nem igaz a mende-monda, amely suttogva terjeszti: „Ezt meg ezt, biztos nem hozzák be.“ Behozzák, s a leg­több izgalmas olvasmány megfor­dult és megfordul könyvesboltjaink raktáraiban. Csak elővásárlási jo­guk van a könyvtáraknak, az in­tézményeknek, s a könyvesboltok pultjai előtt ácsorgó olvasónak az jut, amit ők meghagynak. Tévedés ne essék: ezúttal tényleg olyan kuriózumokról beszélek, mint az Európa Könyvkiadó idén indított Mérleg sorozata vagy a hasonló „paperback“ formájú Magvető Ki­adóbeli Gyorsuló Idő kötetei. S ha nem is sikerül ezeket hiánytalanul beszereznie, egy-egy pult alá ke­rülő példányhoz hozzájuthat. Ma­gam is igénybeveszem az efféle „szolgáltatásokat“, s tudom azt is, hogy nem sokáig. Ez az írás vég­képp megfoszt a sok büszkeség­gel, titokzatossággal viselt „előjo­gaimtól“. Ahány könyvesbolt Dél- Szlovákiában, annyi ismerős vagy jó barát számba veendő könyvke­reskedő. Tisztelem és szeretem őket, s tudom, nem okai a fentiek­ben vázolt helyzetnek. Mert mit tehetnek, ha a könyvesboltjukban vásárol négy könyvtár, s egy törté­nelmi monográfiából legjobb eset­ben is hat darab érkezik címükre. A fennmaradó kettőt melyik érzé­kenységben sem kevésbé jól út­nak eresztett, olvasás szenvedé­lyével terhelt „intellektüelnek“ kí­nálja. Olykor salamoni ítéletre ha­tározzák el magukat, s a két köte­Az ember - és környezete Michal Studený tárlata Bratislavában, a Cyprian Majer- ník Galériában nyílt meg Michal Studený festőművész kiállítása, melynek anyaga válogatás az 1973-1983 között született mű­vekből. Bár különböző témák ele­venednek meg előttünk, akár egy címet is adhatnánk a tárlatnak: Állásfoglalások. Studený kíváncsi megfigyelő­ként van jelen az életben, tudato­san szemléli környezete leghét­köznapibb mozzanatait is. A maga szándékosan leegyszerűsített ki­fejező eszközeivel ugyanakkor vé­leményt is mond róluk. Festésze­tében a formák és a színek eredeti tisztaságukban, harmonikus szép­ségükben jelennek meg, s ennek köszönhetően mélységesen filo­zofikus, -nem pedig gyerekes, ahogy első pillantásra tetszik, Stu­dený témáinak feldolgozása. Nem könnyen jutott el egy-egy téma végső megfogalmazásához, a tár­lat is jelzi, hogy jónéhány képe többszöri nekirugaszkodásra sike­rült csak. A művész képzelőerejét na­gyon izgatja a modern lakótelepek lakáskultúrája és az ott élők kör­nyezetének harmóniája, illetve el­lentmondásai. Az Ablak (1973) cí­mű festmény megrázóan mutatja a korszerű lakótelepek sablonjait, fantáziaszegény geometriáját, - az egyenesek és derékszögek „hangulatát“ még az élénk színek sem képesek derűssé varázsolni. Ennél sokkal kontrasztosabb el­lentétre mutat rá a Lakótelep (1974) című kompozíciója. A kép előterében ismét egy korszerű la­kás ablakfalának belső látképe, melybe mintegy „idegen világ­ként“ csöppen bele az ablakon át a városszéli családi ház környe­zete. A bemutatott festmények jelen­tős része a fény, az árnyék és a geometriai formák kölcsönhatá­sait mutatja. A kölcsönhatások vizsgálatában szerzett tapasztala­tait Studený Az idő képe (1974) című festményében összegezte: légies könnyedséggel érzékelte­tett kékesszürke háttérben egyet­len alma vet árnyékot. Érdekes és elgondolkoztató fe­jezetét alkotják e tárlatnak a társa­dalomkritikai tematikájú festmé­nyek. Studenýt foglalkoztatja a környezetszennyezés, de még ennél is jobban az erkölcsi-érzelmi kérdések. Az Elhagyott templo­mok (1980) a falvak fekete ruhás öregjeinek erkölcsi nézeteiről szólnak sajátságos logikai keret­ben. Beszédes jelképek az Otthon (1977) és a Ház (1983) című fest­ményei. Különleges csoportot al­kotnak azok a festmények, melyek szerkesztéséhez a művész konk­rét tárgyakat is felhasznált, mélyí­tendő mundanivalójának lényegét. (Ducové, 1982; Bűnös lány, 1981). Végezetül kár, hogy műszaki zavarok miatt két napig szünetelt a tárlat, s hogy a kísérő katalógust is csak késve szerezhette be a lá­togató. LEHEL ZSOLT tét kiteszik a pultra, a szerencsére és az első szemfüles vásárlóra bízzák sorsukat. Megértem őket, s nem hibáztathatom egyiküket sem. Közülük hárommal, az álta­lam legtapasztaltabbaknak ítéltek­kel, esetenként órákig beszélget­tem a könyvkereskedelem színé­ről és fonákjáról. Egyetértettünk abban, hogy több könyvre lenne szükség, s a témakörök arányai megválasztásának gyakorlatán is változtatni kell. Lenne még egy dolog, amiről ebben a hosszúra nyúló írásban kellene szólni. Könyvesboltjaink­ban egy-két évvel ezelőtt megje­lentek az árkedvezményes köny­vek. A vásárlók számára olykor meglepetéseket is tartogatnak ezek a „leértékelések“. Ebben meghatározó szempont a megje­lenés éve, s az, hogy ne terhelje az elfekvő raktári készleteket köt­bér. így aligha sértődhet meg író vagy költő, akinek a kötete esetleg egy, évekig raktárban heverő cso­magból váratlanul előkerült. Per­sze, a közgazdaság és a könyv- kultúra viszonyrendszerérői soká­ig lehetne még elmélekedni, vitat­kozni. Befejezésül szóba kell hoz­ni ennek a differenciált árcsök­kentésnek fonákját is. örültem a minap, hogy Szophoklész drá­máit a Bibliotheca classica soro­zatban negyvennégy korona he­lyett tizenötért vásárolhattam meg. Vászonkötés, vízjeles papír és nyolc dráma egy 1979-ben megje­lent könyvben. Feltehetőleg újabb húsz esztendeig már nem adják ki a görög klasszikust, s ha így van, akkor az a hét-nyolc kötet meg­várhatja az éppen most felnövekvő vásárlóját és olvasóját. A kötbér kivetését is művelődéspolitikai szempontok szerint kellene diffe­renciálni, szigorú értékközpontú­sággal. Hiszen a görög Szophok­lész 2500 éve hódít, s függetlenül egy-egy kötetének árától, bízom benne, hogy még legalább ennyi ideig hódíthat a zsarnokság ellen lázadó hősnőivel, Antigonével és Élektrával. DUSZA ISTVÁN Kulturális hírek 0 A berlini Állami Filmarchivum filmszínháza, a CAMERA, húsz évvel ezelőtt nyílt meg. Ez az intézmény nemcsak őrzi és köl­csönzi a régi filmeket, hanem jól átgondolt tematika szerint archív filmelőadás-sorozatokat is rendez, hogy a nézők sokfajta igényét ki­elégítse. Néhány a sorozatokat összefoglaló címek közül: Isme­retlen szovjet film, Filmrealizmus 1933 előtt Háborúellenes filmek. Az érdekes arc, A film mérföldkö­vei, Világhírű rendezők. A CAME­RA előadásai ezenkívül híven szolgálják azt a célt, hogy más népek fiatal művészeinek produk­cióit is megismertessék a közön­séggel. 0 Afganisztánban 100 ezer te­levíziós készüléket tartottak nyil­ván az elmúlt esztendőben, ebből 35 ezer volt a színes készülék. Az afganisztáni televízió adásideje 4,5-5 óra naponta. Zenepedagógusra emlékezünk Száz éve született Frico Kafenda A nagy pedagógusok hatása nemcsak saját tanítványaik ered­ményein mérhető le. Módszereik, elveik több nemzedéken keresztül hatnak, egyre újabb tehetségek kibontakozását segítik. Ilyen több nemzedéken át ható személyiség volt a szlovák zenepedagógia egyik úttörője, Frico Kafenda is. Kafenda 1883-ban született Mošovcén. Apja méterárukeres­kedő volt, aki később családjával együtt Vrútkyba költözött. Kedvel­te a zenét és egyetlen fiát már ötéves korában hegedülni tanit- gatta. Otthonukban zongora is volt, mindennapos volt az éneklés, zenélés. Amikor Frico Kafenda bekerült a ružomberoki gimnáziumba, apja Jozef Chiádeknél, az ottani kán­tortanítónál helyezte el kosztosdi- ákként. Chládek ritkaságnak szá­mított kollégái között; nem elége­dett meg azzal a kevéske tudás­sal, amivel pályatársainak zöme élete végéig elboldogult, hanem hosszú éveken át szakadatlanul képezte magát. A prágai Zdenék Skuherskýnél, az európai hírű ze­nepedagógusnál tanult orgonálni. A gimnáziumban éneket tanított és azonnal felfigyelt Kafenda ze­nei tehetségére. Először zongo­rázni, majd hegedülni és orgonálni tanította a jó képességű fiút. Rövid zeneszámokat komponált számá­ra, új műveket gyakorolt be vele, gyakran szerepeltette nyilváno­san, és Kafenda az ő irányítása alatt sajátította el a zeneszerzés alapjait. Első próbálkozásai 1898 és 1901 között keletkeztek. Ezek többnyire polkák, keringők, indu­lók voltak, az akkor divatos sza­lonzene stílusában fogant igényte­len szerzemények. Chládek, noha komponálással is foglalkozott, nem volt jelentős zeneszerző, szakmai felkészültsége sem volt ezen a téren megfelelő, így inkább a zenei nevelés gyakorlati oldalára helyezte a súlyt. Kafenda az érettségi után a lip­csei konzervatóriumban tanult tovább. A város, ahol egykor Bach élt és alkotott, egyike volt a kor zenei centrumainak; zenekarát, a többek között Mendelssohn ne­vével fémjelzett Gewandhaust, Ar­tur Nikisch, a magyar származá­sú, világhírű karmester vezényel­te, kiváló pedagógusairól ismert konzervatóriumára messze földről sereglettek a növendékek. Kafen­da Teichmüllernél, a neves német zongorapedagógusnál tanult zon­gorázni, Nikischnél vezényelni és Jadassohnnál, Liszt egykori nö­vendékénél tanulta az összhang­zattant. 1906-ban, lipcsei tanul­mányai idején írta első nagysza­bású szimfonikus művét, az Offer- toriumot. A konzervatórium elvégzése után több német kisvárosban mű­ködött karmesterként, miközben zongoraművészként is gyakran fellépett. Híre csakhamar Berlinbe is eljutott, ahol az Opernschule des Westens szerződtette mint karmestert és pedagógust. Hogy kiváló karmester volt, bizonyítja, hogy az akkor karmester-nagyha­talomként emlegetett Németor­szágban, az erős konkurrencia kö­zepette is mindenütt helytállt, és zongoraművészként is elismerést vívott ki. Berlinben szerzett peda­gógiai tapasztalatait Drezdában kamatoztatta, ahol saját iskolát nyitott, énekesek korrepetálásával foglalkozott. Az első világháború alatt bevo­nult, 1915-ben hadifogolyként Krasznojarszkba majd Irkutszkba került, ahol szorgalmasan gyako­rolt, komponált és kamarazenéit. 1919-ben szabadult és egy évre rá Szlovákiában telepedett le. Az 1919-ben megnyílt bratislavai ze­nei iskola - a későbbi Állami Kon­zervatórium - tanára, majd 1922- ben igazgatója lett. A rendes anyagi támogatást és jó pedagó­gusgárdát nélkülöző intézményt óriási energiával egyre magasabb színvonalra emelte. Kitűnő szer­vezőnek bizonyult, fölényes szak­mai tudása, nagy tapasztalata, ki­tartása, lelkesedése és embersé­ge mindenütt megbecsülést szer­zett. Először zongorát, zenéelmé­letet, majd 1926-tól zeneszerzést oktatott. Első tanítványai között volt Eugen Suchoň, a kiváló zene­szerző is. Igyekezett maga köré gyűjteni a fiatal tehetségeket, a harmincas években Suchoň, Alexander Moyzes és Ján Cikker is az iskola tanára lett. % Kafenda született pedagógus volt, a lipcsei konzervatórium nagy hagyományait fejlesztette tovább zenepedagógiai munkásságában. Remek pszichológiai érzékkel mérte fel a növendékek képessé­geit páratlan türelemmel foglalko­zott velük hosszú órákon át. Min­dig arra törekedett, hogy az elmé­let és a gyakorlat együttesen érvé­nyesüljön az oktatásban. Kiválóan ismerte a klasszikus és a modern zeneirodalmat, s mint a zeneszer­zés tanára a legújabb zenei irány­zatokkal is megismertette tanítvá­nyait. A kiváló előadóművészek, pedagógusok és zeneszerzők egész sorát nevelte fel. A nehe­zebb utat választotta. Elfoglaltsá­ga miatt nem jutott ideje a zene­szerzésre, előadóművészként is ritkán lépett fel, nem fogadta el a felajánlott vezető karnagyi állást a Szlovák Nemzeti Színházban. Életcéljának tekintette a szlovák zenei élet felemelését. Emberi és művészi magatartására jellemző­ek Eugen Suchoňnak mondott szavai: ,,A szlovák közönséghez vezető utat csak olyan zeneszerző találhatja meg, akinek elegendő ereje van ahhoz, hogy bizonyos értelemben feláldozza magát, le­mondjon a személyes sikerről, a nemzetközi hírnévről“. Az előa­dóművész ígéretes karrierjét oda­hagyó Kafenda ismerte ezt az ál­dozatot. Kiváló tanítványainak se­rege bizonyítja, hogy nem volt hiá­bavaló. VOJTEK KATALIN Zsebkönyv - elsősorban mérnököknek I. Bronstein és K. Szemengya- jev Matematikai zsebkönyve im­már negyedik kiadásban (13 700 példányban) került a magyar olva­sók elé. A szerzők jól tudják, hogy a mérnököket elsősorban a prob­lémák konstruktív megoldása so­rán feltáruló algoritmusok érdeklik, amelyek pontos követése a gya­korlatban felmerülő kérdések megoldását teszi lehetővé. A szer­zők még olyan tipikusan egzisz­tencia tételt is, mint az algebra alaptétele, a gyakorlati alkalmazá­soknak megfelelően fogalmazzák át. A könyv a matematika klasszi­kus területeit tartalmazza. Az első részben az elemi függvények táb­lázatai és grafikonjai mellett a gammafüggvény, a Bessel- függvények, a Legendre-polinó- mok, az elliptikus integrálok és a hibaintegrál táblázatait, a cikloi- sok, a spirálok stb. grafikonjait találjuk. Az elemi matematikát összefoglaló második rész a göm­bi és hiperbolikus trigonometria összefüggéseit is tárgyalja. A har­madik rész tárgya az analitikus- és differenciálgeometria, a sík- és térgörbék elméletének és a felü­letelméletnek az elemei. A negyedik és ötödik részt a matematikai analízisnek szen­teltek a szerzők; ezekben a diffe­renciál- és integrálszámítással, a közönséges és parciális diffe­renciálegyenletek megoldásával, a komplex függvénytan, a vektor­analízis és Fourier-sorok gyakor­lati vonatkozásaival találkozunk. A hatodik részben a mérési ered­mények értékelésének elemeit ta­láljuk. A könyv negyedik kiadása von­zó külsővel, szép és gazdag ábra­anyaggal kerül az érdeklődő olva­só asztalára. A precíz fordítás Bi- zám György munkáját dicséri. A szerzőknek a zsebkönyv szer­kesztésekor ügyelniük kellett a rö­'vidségre, az érthetőségre, a hasz­nálhatóságra és nem utolsósor­ban a matematikai szigor betartá­sára (olyan mértékben, amennyire ez a mérnököknél szükséges). Te­gyük hozzá, hogy mindezt sikerrel oldották meg. Az olvasó ne cso­dálkozzon, ha a zsebkönyv első­sorban a mérnököknek szolgál út­mutatóul, és nem tankönyv, sőt még csak nem is rövid áttekintése annak, ennélfogva nem olyan rendszeres felépítésű, mint általá­ban a tankönyvek. Figyelembe véve a matematika alkalmazásainak századunkban végbement fejlődését, hasznos lenne a matematika modern feje­zeteit (matematikai logika, hal­mazelmélet, valószínűségszámí- tás, statisztika stb.) tartalmazó zsebkönyv kiadása is. E színvona­las kiadványt elsősorban mérnö­köknek és műszaki egyetemek hallgatóinak ajánljuk. OLÁH GYÖRGY DJ S2Ü 61 1983. XI. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom