Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-26 / 280. szám, szombat

ÚJ szú 5 1983. XI. 26. A CSKP Központi Bizottsága 9. ülésének vitája JOSEF KORČÁK elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a cseh kormány elnökének felszólalása Az előadott beszámolók rámutattak a gazdasági terveink és a nemzetközi helyzet összefüggésére. A Cseh Szocia­lista Köztársaság gazdaságát, amelyet az jellemez, hogy nagy a részesedése a behozatalban és a kivitelben is, érzéke­nyen érinti a világpiaci helyzet alakulása, a nemzetközi feszültség kiéleződése. A jövő esztendő tervfeladatai teljesítésé­nek biztosításában az elmúlt időszak kedvező tendenciáira támaszkodunk. Az ipari és az építőipari termelés teljesítette a tervet és túlszárnyaljuk a feltételezett fejlesztési ütemet. A mezőgazdaság is néhány sikert ért el. Dolgozói ez idén 7,3 millió tonna gabonát takarítottak be, s ez a CSSZK történetében a legnagyobb eredmény. Javulás állt be a beruházások területén. A tervezett határidőben, mi több, költségmegtakarítással adták át rendeltetésének a Paskovi Cellulózgyá­rat és a Nemzeti Színházat is. A komplex lakásépítésben is megnyilvánul a jóváha­gyott határozatok hatása. Eredménye­ink lehetővé teszik, hogy eleget tegyünk a külkereskedelemmel és a belpiaccal szembeni kötelességeinknek. Szavatol­juk az életszínvonalat és a termelési szféra alapvető szükségleteinek kielé­gítését. Javult a helyzet az erőforrások gyara­pításában is és ezáltal megteremtettük annak előfeltételeit, hogy az ötéves terv­időszak hátralevő két évében dinamiku- sabbá váljon a gazdasági fejlődés. A jövő év bonyolultságát azonban nem becsül­jük le. Sok függ attól, hogy a munkater­melékenység növelésének igényes fel­adataira ne tekintsenek egyoldalúan, ha­nem összhangban a hatékonyság növe­lésének, a külső és a belső egyensúly fokozásának céljával. A tárcákat és a termelési-gazdasági egységeket arra vezetjük: a termelési növekedést úgy tervezzék, hogy az elő­segítse a szükségletek jobb kielégítését, növelje a nemzeti jövedelmet és szilárdít­sa hazánk védelmi képességét. A köznapi gondok miatt nem hanya­golhatunk el semmi olyasmit, ami a kö­vetkező években életünket megnehezít­hetné. Számos hosszabb távra szóló problémát csak fokozatosan lehet megol­dani. Ezek közé tartozik elsősorban az ágazatok zömében a termelési állóala­pok elavultsága, az építőipari kapacitás hiánya és nem megfelelő szerkezete, a kivitel alacsony fokú hatékonysága. Mind több gondot okoz nekünk a környe­zeti viszonyok rosszabbodása is. A Cseh Szocialista Köztársaságban a nemzeti jövedelem növelésében döntő szerepe van az ipari termelésnek. A köz­szükségleti ipar exportfeladatai évről év­re növekednek, noha nem exportágazat­ként fejlesztették. Ezekről a dolgokról nem beszélek első ízben, de jogosan teszem ezt, mivel erre nagyon sürgősen megoldást kell találnunk. Tudjuk, nem lehet szó egyszeri intézkedésekről, de a kiutat meg kell találnunk és tisztáznunk kell a kilátásokat a nyolcadik ötéves terv, valamint a hosszú távú prognózis kidol­gozásával kapcsolatban. Nem vagyunk hajlandóak beletörődni az export ala­csony fokú hatékonyságába sem. Itt még nem merítettük ki minden tartalékunkat. Az adott helyzet alapvető oka azonban a termelési állóalapok elavultsága. A közszükségleti iparban a gépi állóesz­közök elhasználtságának hányada 62 százalékos, sót az olyan fontos export- ágazatoknál, mint a kötő- és a textilipar, 64 százalékos. Ugyanakkor a közszükségle­ti iparban a gépek és a gépi berendezés karbantartására fordított eszközök volu- menje több mint kétszeresen meghaladja beszerzési árukat. Hasonló a helyzet az élelmiszer- iparban is. Jó a gabona, a zöldség, a gyümölcs termése, növelni tudjuk az állattenyésztési termékek termelését is. Csakhogy az elégtelen feldolgozás és a rossz tárolás következtében nagyok a veszteségek. Nem leplezzük pl. a szer­vezésben jelentkező saját fogyatékossá­gainkat, de az adott helyzet megváltozta­tásának döntő előfeltétele az elegendő feldolgozó kapacitás. A ki nem elégítő helyzetet már hosszabb ideje bírálják. A további évek gazdaságfejlesztése sok vonatkozásban függ az építőipar színvonalától. Atomerőműveket és új kő­szénbányákat építünk. Az építőiparral szemben követelményeket támaszt az uránipar és a rekonstruált ágazatok is. Lakásokat építünk és nem könnyű fel­adat hárul ránk a régi lakások karbantartá­sában. A cseh építőipar jelenlegi helyze­te ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Ezer dolgozóra csak nyolc építőipari dolgozónk van. Ez kevesebb, mint Szlovákiában és kevesebb mint a fejlett államokban. További fiatal dolgo­zók és korszerű technika híján nem te­szünk eleget a velünk szemben támasz­tott követelményeknek. Szeretném kife­jezni meggyőződésemet, hogy a szövet­ségi gépipari tárcák a terv lebontása során kielégítik építőipari szükségletein­ket. A lakások építése tekintetében az a feladat, hogy a lakótelepeket valóban komplex módon adjuk át rendeltetésük­nek és nem szakaszosan. Az ötéves terv feladatait teljesíteni akarjuk. A hátralevő két esztendőben a lakások építése össz- feladatának mintegy 50 százalékát kell teljesítenünk, s ezért a jövő év megemelt feladataival megteremtjük az 1985-ös esztendő valósabb előfeltételeit. A laká­sok és a járulékos beruházások egységet képeznek mind a tervben, mind a lakos­sági igények szempontjából. Ezért nem engedhető meg, hogy az egyik feladatot a másik számlájára teljesítsék, s az egyik területen azzal mentegessék az építke­zés lemaradását, hogy az építkezési ka­pacitást átdiszponálták más területre. Mindkettőre egyformán szükség van, mind a kettőnek egyidejűleg kellene szol­gálnia. Feldolgozó ország vagyunk és szük­ségszerűen meg kell tanulnunk azt, hogy jobban gazdálkodjunk a hazai, valamint az import nyersanyagokkal. A legna­gyobb tartalékot látjuk a másodlagos nyersanyag, a papír, a textil, a műanyag és az egyéb anyagok jobb kihasználásá­ban. Feldolgozásuk bizonyos eszközöket követel, elsősorban a gépi ellátottságra. Egyike vagyunk annak a kevés államnak, amely hatékony hazai feldolgozásuk he­lyett elnézi elértéktelenedésüket, illetve olcsó pénzen kivitelüket. Az érdekelt szerveknek ezen a helyzeten változtatni kell. A szövetségi kormányban és a nem­zeti kormányokban erre vonatkozó hatá­rozatokat hagytunk jóvá. Az eredmények mindenütt a kezdeményező és a felelős­ségteljesebb hozzáállástól függenek. Elmúltak már azok az idők, amikpr a gyors gazdasági fejlődés érdekében halogatni lehetett az ökológiai egyensúly megújítását és el lehetett tűrni a kifejezet­ten csak reszort jellegű gazdasági szem­pontokat. A nyolcvanas években kiéle­ződnek 'és bonyolódnak a környezeti problémák. Nem téveszthetjük szem elől nagyságrendjüket és következményeik súlyosságát. Itt is érvényes, hogy a kér­dést csak fokozatosan oldhatjuk meg, erőforrásaink gyarapodásával arányo­san. Ezzel foglalkoztunk a kormányban és feladatul adtuk a megoldást célzó javaslatok kidolgozását. Ez nem lesz könnyű, de rá kell találni a kiútra. Az erdők kérdésével nagyon szorosan összefügg vízgazdálkodásunk helyzete. E tekintetben, eltérően a légköri szeny- nyezéstól, a technológia ismert és kipró­bált. A víz védelmére szigorú előírásaink vannak és minden kivételt megtárgyalunk a kormányban. A múltban eleget tettünk néhány ilyen kérdésnek, de nem minden­ki tudatosította idejében, hogy az ideigle­nes engedmény nem válhat szabállyá. Ezért ebben az esztendőben 1222 olyan kérelmet utasítottunk el, amelyeknek az volt a célja, hogy kivételt kapjanak a megengedett határon felül szennyezett víz kiengedésére. Véleményünk szerint, amennyiben a vállalatok és a szerveze­tek erejéből telik különféle költséges be­rendezések építésére, akkor biztosítani­uk kell a víz tisztaságát is. Nagy figyelmet fordítunk pártunk köz­ponti bizottsága 8. ülése határozatainak konkretizálására. Ezen a területen az eredményesebb irányítást véleményünk szerint előmozdítja az, hogy a Fejlesztési és Műszaki Minisztérium átalakult a Tu­dományfejlesztési és Beruházási Bizott­sággá. Jóváhagytuk a jövő esztendő mű­szaki fejlesztési tervét. Feltesszük a kér­dést, hogy mit lehet a gyakorlatban meg­valósítani és hogyan. A legfontosabbnak azt tekintjük, hogy a magas paramétere­ket elérő egyes kiválasztott gyártmányok termelésének növelését komplex módon közvetlenül a terv biztosítsa. A tervteljesí­tés előkészületeinek értékelése során mind fontosabbnak minősül az irányítási rendszer szerepe, a vezető dolgozók szerepe és gyöngéi. A vállalatok többsé­ge a tervet teljesíti, noha ez nem azonos mértékben szolgálja a nemzeti jövedelem gyarapodását. Nem ritka az olyan eset, amikor az irányító stábok és a dolgozó kollektívák érdekeit sikerül arra orientálni, hogy eredményesebben hasznosítsák az erőforrásokat és fejlesszék a társadalmi­lag igényelt termelést. A személyek, a vállalatok és a tárcák részéről azonban még elég gyakran tapasztalható a túlzott elővigyázatosság és néha spekuláció is a tervfeladatok elfogadása és lebontása során. Nemegyszer még a társadalom kárára is eleget tesznek a mutatóknak és annak, hogy a prémium ne maradjon el, Mindmáig képtelenek vagyunk helyesen különbséget tenni a rossz és a jó vállala­tok között, nem vált szokássá határozot­tan támogatni a legjobbakat, meg nem elégedni az átlaggal és a gyökeret vert egyenlősdi helyett érvényesíteni a diffe­renciált hozzáállást. Az elmúlt esztendőben sok tapaszta­latra tettünk szert a magas fokú gazdasá­gosság érvényesítésében. E tekintetben eredményesebbek vagyunk az anyagok gazdaságos fogyasztása viszonylatában, mint a munkateljesítmény növelésében. Ez összefügg azzal, hogy nem orientá­lódnak az anyagi érdekeltségre és a bér­eszközök felhasználását célzó intézke­dések egyelőre jelentősebben nem nyil­vánultak meg a munkaerők számának csökkenésében, az állóeszközök hasz­nosításában és a készletek csökkenésé­ben. A termelést költségesebbé teszi, a fegyelmet gyengíti, hogy elégtelen gaz­dasági és politikai nyomást gyakorolunk a munkaerők, az emberi gyakorlat meg­takarítására. A gazdaság- és a szociálpolitika fel­adatainak teljesítése szoros kapcsolatban áll a nemzeti bizottságok aktivitásával. A pártunk központi bizottsága 6. ülése határozatai teljesítésével összefüggő ta­pasztalatok megerősítik, hogy helyesen törekszünk a területi egységek komplex fejlesztésére, a szervező tevékenység tökéletesítésére és a szolgáltatások javí­tására. Erről tanúskodik a központi köz­ségek és az olyan városok nemzeti bi­Harminc éve dolgozom a mezőgazda­ságban. Ebből 24 éve a HavliÓkúv Brod-i Állami Magtermesztő Gazdaságban, je­lenleg mint állatgondozó. Valamikor azt mondták a Cseh-morva Dombvidéken, hogy itt végződik a kenyér, és kezdődik a kő. Ma már ez nincs így. A szocialista nagyüzemi termelés intenzívebbé tette a munkát a mezőgazdaságban, és a me­zőgazdasági dolgozók életszínvonala is emelkedett. A gazdaságunkban dolgozó emberek jó munkájának köszönhetően sikeresen teljesítjük a kitűzött feladatokat. A hetedik ötéves tervidőszak első három esztende­jében 390 tonna szemesterménnyel töb­bet termeltünk az előirányzottnál, s az átlagos hektárhozam 4,25 tonna volt. Fő feladatunkat - burgonya-vetőgumó ter­mesztése - az idén 121 százalékra telje­sítettük. Ezzel hozzájárultunk az egész járás árutermelésének növeléséhez, já­rási viszonylatban 22,4 tonna átlagos hektárhozamot sikerült elérni. Egész évi tejtermelési tervünket már november 10- én teljesítettük. Az üszőnevelésben, ahol magam is dolgozom, naponta darabon­ként 740 gramm átlagos súlygyarapodást érünk el. Az egész járás ugyanígy birkó­zik meg feladataival. Az elért eredményekkel és a becsüle­tes munkával akarunk hozzájárulni a vi­lágbéke megőrzéséhez. A dolgozók kol­lektíváiban rendszeresen ismertetjük a párt politikájának szándékait és céljait, és felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az imperializmus igyekszik megzavarni a dolgozók tudatát és ezen az alapon akarja megbontai a nép egységét. Ha­zugságokkal és rágalmakkal próbál gyengíteni mindent, amiben rendszerünk ereje van, és megpróbálja kétségbe von­ni eredményeinket. A jelen időszakban bonyolult viszo­nyok között élünk. Amint azt már a be­számoló megállapította, az Egyesült Álla­mok és NATO-szövetségesei szélsősé­gesen jobboldali és militarista körei a fegyverkezési hajszát szítják, és új rakéták telepítésére készülnek Nyugat- Európában. Céljuk megsemmisíteni a szocializmust. De ez nem sikerül nekik. Békében akarunk élni és dolgozni. Ezért pártalapszervezetünk és a többi dolgozó támogatja pártunk Központi Bizottsága Elnökségének, Csehszlovákia és a Szov­jetunió kormányának állásfoglalását az ország védelmi képességének erősíté­séről. Dolgozóink tudják, hogy a Szovjetunió leghűbb barátunk és védelmezőnk. A Szovjetunió volt az, amely több mint 100 békejavaslatot terjesztett elő, de ezek nem valósulhattak meg, mert az Egyesült Államok hegemonisztikus céljai érdekében nem ért velük egyet. A mono­polhelyzetben levő fegyvergyárak jól ke­resnek a fegyverkezésen. Ezért mi, a vál­zottságai munkájának tapasztalatai, amelyek bővült jogkörüket felhasználják a lakossági szükségletek jobb kielégíté­sére. A felsőbb nemzeti bizottságoknak és a kormánynak is tartós figyelmet kell fordítania a központi községekre. Arra törekszünk, hogy az egyes tárcák na­gyobb segítséget nyújtsanak a nemzeti bizottságoknak. Ennek ellenére még elég gyakori a felesleges adminisztrálás és eltúlzottan megbíznak a rendeletek, elő­írások erejében. A központi bizottság súlyt helyez a fi­zetett szolgáltatásokra. A KB 6. ülése óta a helyi gazdaságban és *az ipari szövet­kezetekben több mint 500 új részleget hoztunk létre, ezer újfajta szolgáltató te­vékenységet vezettünk be, illetve bővítet­tünk, és közel 600-an kaptak engedélyt arra, hogy bekapcsolódjanak a szolgál­tatási tevékenységbe. Ez nem sok. Ezen túlmenően nagyok a helyi eltérések és ezt a területet lebecsülik. Az irányításban, a tervezésben és a pénzellátásban foko­zatosan valósulnak meg a változások. Még mindig problémákat okoz a legkere­settebb szolgáltatások viszonylatában az utánpótlás biztosítása, a folyamatos anyagi-műszaki ellátás, az üzemek el­avultsága stb. Ez azonban semmiképpen sem mentegetheti ennek az érzékeny területnek a lassú fejlődését. Az idei esztendő jó eredményei szerin­tünk bizonyítják pártunk gazdaságpoliti­kájának helyességét és lehetőségeinket. A jövő esztendő tervét bonyolultabb nemzetközi feltételek között fogjuk telje­síteni. Annál inkább törekednünk kell a pozitív eredmények elmélyítésére, a tartalékok feltárására, hogy fokozato­san elérjük a pártunk XVI. kongresszu­sán kitűzött célokat. lalati pártszervezet és a gazdasági veze­tés tagjai kijárunk a dolgozók közé a munkahelyükre, és megmagyarázzuk nekik az előállt helyzetet. A legkisebbek neveléséről sem szabad megfeledkeznünk. Szívesen járok a szik­rák és a pionírok közé Uhelná Príbram- ban és Havlíökűv Brodban egyaránt. El­beszélgetünk a gyerekekkel életükről és jövőjükről a szocialista Csehszlovákiá­ban. Ezeken a beszélgetéseken érdemes párttagok is részt vesznek. Gondolom, még jobban bele kell oltani a gyermekek­be a munka iránti szeretet, ugyanígy a jól végzett munka örömét és azt is, hogy büszkék legyenek országunkra. Mint gyermek átéltem Münchent. Emlékszem, hogyan mentek apáink védeni a köztár­saságot, ha az polgári köztársaság volt is. De az akkor burzsoá kormány osz­tályérdekeiből elárulta a köztársaságot, és harc nélkül eladta azt. Állami gazdaságunk dolgozóinak nem közömbös, hogy az Egyesült Államok megszállta Grenadát. Ez az agresszió a nemzetközi jog minden alapvető sza­bályának a megsértése. Pártalapszerve­zetünk a gazdaság igazgatójával és szakszervezeti bizottságával együtt hatá­rozatot küldött, a'prágai-amerikai nagy- követségnek, amelyben követeli a Gre­nada elleni agresszió azonnali beszünte­tését és az amerikai katonák távozását. Nekünk, mezőgazdasági dolgozóknak minden igyekezetünk az elegendő meny- nyiségű élelmiszer biztosítására, vala­mennyi erőforrás gazdaságos kihaszná­lására irányul. De munkánk elsődleges feltétele a világbéke megőrzése. Ez a csodálatos szó - béke - jelenti az életet, a munka örömét, az egészséget, a megelégedettséget a családban és a munkahelyen, az örömet, hogy a jobb jövőt építjük gyermekeink számára. Egy­re inkább tudatosítjuk, hogy a békét nem lehet csak kívánni, hogy a békéért ma és minden nap harcolni kell, éspedig becsü­letes, jó minőségű munkával. Országunk történelme során többször volt kénytelen tapasztalni a háborúk bor­zalmait és értelmetlenségét. Az utolsó háborúra magam is jól emlékszem még. A jelenlegi nemzetközi helyzet nem tűri a közömbösséget, hanem a világ összes békeerőinek összeforrottságát és egysé­ges fellépését követeli. Ennek a magatar­tásnak a helyességét igazolja mostani tanácskozásunk, valamint a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország béketö­rekvései. Hiszem, hogy Picasso békegalamb)a kiterjeszti szárnyait a jövőben nemcsak egész Európa, hanem azon országok fölé is, ahol ma még háború tombol, és ártatlan emberek halnak meg. Soha töb­bé háborút. Békét és életet az emberek­nek az egész világon. Ez mindannyiunk kívánsága. MARIE MUSILKOVÁ elvtársnőnek, a CSKP KB tagjának, a Havličkúv Brod-i Állami Magtermesztő Gazdaság dolgozójának felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom