Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-24 / 278. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1983. XI. 24. A CSKP KB Elnökségének beszámolója a jelenlegi nemzetközi helyzetről (Folytatás a 2. oldalról) dolják a Szovjetuniót és a szocialista közösség országait, hogy nem akarják magukévá tenni a békére és a biztonságra vonatkozó elképzeléseiket. Hivatalosan azt hirdetik, hogy békét akarnak. A probléma nem a szavakban rejlik, hanem a tartalomban és a konkrét tettekben. A békéről alkotott imperialista elképzelés halált jelent a szocialista országok számára, akár a halott Európa árán is. Az Egyesült Államok formálisan nem üzent háborút az arab országoknak, sőt erőszakkal a közvetítő és a közel-keleti béke védelmezőjének szerepében lép fel, de a valóságban az egész világ tudja, hogy sokoldalú segítsége és beleegyezése nélkül Izrael nem követhetné el gaztetteit az arab nép ellen. A Szovjetunió azonos biztonságot javasol mindenki számára Hasonló a helyzet a közepes hatótávolságú rakéták kérdésének ún. nullamegoldásával kapcsolatban. Az igazi nullamegoldás értelme, amint azt a Szovjetunió is előterjeszti, az összes közepes hatótávolságú és hadműveletiharcászati nukleáris fegyver megsemmisítése Európában. A Szovjetunió egyenlőséget és azonos biztonságot javasolt mindenki számára. Ezzel szemben a nullamegoldás az Egyesült Államok elképzelése szerint a Szovjetunió egyoldalú leszerelését jelentené, csak a Földön elhelyezett közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozna, anélkül, hogy érintené Nagy-Britannia és Franciaország rakétáit, amelyekről senki sem vonja kétségbe, és az illetékes országok kormányai sem tagadják azt, hogy a Szovjetunió ellen irányulnak. Mindannak, amit Reagan és rendezői javasolnak és készítenek elő - amint azt maguk is beismerik - az a célja, hogy megsemmisítsék a kommunizmust. Tekintettel arra, hogy az amerikai kormánykörök patologikus gyűlölettel viszonyulnak a szocializmushoz, amelyről azt hirdetik, hogy meg kell semmisíteni, mint a történelem tévedését, számolnunk kell azzal, hogy a mai kiélezett helyzet hosszabb jellegű lesz. Nem lehet illúziónk afelől, hogy az amerikai politika radikálisan megváltozik. Az amerikai politikát befolyásoló tényezőknek mély gyökerei vannak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a tényezők elsősorban az uralkodó körök osztályérdekei, valamint az Egyesült Államok egoizmusa, amely csakis azt tekinti jónak, ami az amerikai imperializmust szolgálja. Azt próbálják megvalósítani, amit annak idején Bary Goldwater szenátor jelentett ki: „Inkább az egész emberiséget a túlvilágra küldjük, mintsem megengednénk, hogy kommunizmusban éljen.“ Keményen és könyörtelenül céljuk megvalósítására törekednek. Az, Egyesült Államok nyugateurópai rakétatelepítésével • támaszpontot alakít ki magának nemcsak a Varsói Szerződés országai, hanem a Közel-Kelet országai és számos afrikai ország ellen is. Egyúttal megteremti a lehetőségét annak, hogy uralkodjon nyugati szövetségesei felett, könyörtelenül rájuk kényszerítse durva, antikommunista és szovjet- ellenes politikáját. Hogy megvalósuljanak szörnyű elképzeléseik, megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy az első csapást mérjék a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Abban a tévhitben élnek, hogy az első csapás lehetővé teszi számukra a korlátozott nukleáris háború megnyerését. Nem is titkolják, milyen vonzó számukra az első csapás gondolata. Elegendő, ha emlékeztetünk Rogers tábornok, a NATO fegyveres erői főparancsnokának szavaira. Tavaly decemberben azt mondta „nem mondhatnak le arról a lehetőségről, hogy elsőként alkalmazzanak nukleáris fegyvereket“, mivel valaki azt gondolhatná, hogy az Egyesült Államok nem akarja megvédeni Nyugat-Európát. Az idén szeptemberben Rogers tábornok ismét megerősítette, hogy „a NATO elsőként használhat nukleáris fegyvereket a Varsói Szerződés ellen“. Ezzel a lehetőséggel számol Reagan is. Európában, Japánban, de magában az Egyesült Államokban is hatalmas háborúellenes tüntetések folynak. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai kormányok többsége ezt figyelmen kívül hagyja. Nyugat-Németországban a lakosság 75 százaléka az amerikai rakétatelepítés ellen foglalt állást. A NATO főparancsnoka azonban kijelentette, hogy a nyu- gat-európaiak tiltakozása ellenére megvalósítják a telepítést. Eszerint járt el az NSZK-ban a Bundestag kedden és korábban a brit parlament is. Nem vették figyelembe népük, országuk érdekeit, hanem csakis a Pentagon akaratát és parancsát és jóváhagyták, hogy területükön rakétákat telepítsenek. Az NSZK kormánya óriási történelmi felelősséget vállalt magára. Az európai nemzeteknek tudomásul kell vena NATO-vezetők számos erőfitogtató, a normális ember számára nehezen megérthető kijelentését, úgy tűnik, hogy vagy maguk sem tudják mit mondanak, vagy pedig elfelejtették, hogy egy bolygón élünk. Luns, a NATO főtitkára úgy viselkedik, mintha már nem tudná kivárni azt a napot, amikor Európa elpusztul. Aggodalmait fejezte ki, vajon az Egyesült Államok hajlandó-e Nyugat-Európa védelmében vállalni a nukleáris háború kockázatát „mivel nem tudom, milyen lesz az amerikai elnök, nem ijed-e meg“. Luns attól tart, vajon elég bátor lesz-e az amerikai elnök ahhoz, hogy megnyomja a gombot Európa elpusztítására. Ö és a hozzá hasonlók abban a hamis illúzióban élnek, hogy ezt túlélhetik. niük azt a tényt, hogy Európában nőtt a háborús veszély és a béke egyre törékenyebbé válik. Maguk vonják kétségbe azokat az ígéreteket, miszerint Nyugat-Európa területéről már sohasem terjed el a háborús tűzvész. Nagyra becsüljük, hogy az NSZK szociáldemokrata pártja felismerte: az amerikai rakéták nyugat-németországi telepítése ellentétben áll az NSZK népének, és egész Európa érdekével és kongresszusán elvetette a rakétatele- pitést. Az amerikai Pershingek és manőverező robotrepülőgépek telepítésével Európában az Egyesült Államok minimálisan két célt követ: meg akarja teremteni magának a feltételeket az első nukleáris csapáshoz, aminek kockázatait maga is tudatosítja és így számol azzal a távlati tervvel, hogy erőfölényt szerezzen a nukleáris rakétafegyverek területén, ami lehetővé tenné számára, hogy az erőszak és zsarolás politikáját valósítsa meg, a szocialista országok forradalmi vívmányainak felszámolására törekedve. Továbbra is bízik az ún. domino teóriában, vagyis abban, hogy az egyik szocialista országok helyzetének alá- ásása láncreakciót vált ki és a szocializmus megszűnéséhez vezet. Collins Grayn, Reagan tanácsadója nyíltan azt írta, hogy „A Szovjetuniónak számolnia kell állama halálával“. Az a kijelentése, hogy amerikai rakétákat telepítenének abban az esetben is, ha nem léteznének szovjet SS-20-as rakéták, megcáfolja azokat az érveket, amelyeket annak indokolására használnak, hogy az Egyesült Államoknak meg kell védenie Nyugat-Európát a szovjet veszély- lyel szemben. Figyelembe véve Az Egyesült Államok nem akar megállapodást a rakétákról. Csupán egyet akar - mindenáron új rakétákat telepíteni Európába, akár csak néhány darabot is. A fontos az, hogy jelen legyenek az európai kontinensen. Részvételük a genfi tárgyalásokon csak arra szolgál, hogy félrevezessék az európai és a világközvéleményt. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatait kitartóan visszautasítja. Elengendő, ha a javaslatok közül csak néhányat említünk meg: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1983. január 5-én Prágában megtartott tanácskozásán elfogadott politikai nyilatkozatban foglalt javaslatok, a béke-világtalálkozó dokumentumai, a szocialista országok legfelsőbb képviselőinek idei június 28-i moszkvai nyilatkozata, azok a konkrét javaslatok, amelyeket Andropov elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke terjesztett elő. Ismétlem, ezeket a javaslatokat vagy visszautasítják, vagy azt mondják, hogy tanulmányozzák őket, de az Egyesült Államok és szövetségesei részéről nem érkezik válasz. Miért? Nagyon világosan fejezte ezt ki Eugen Rostow, az amerikai fegyverkezés és leszerelés ellenőrzési ügynökség volt igazgatója a Stern folyóiratban: „ha megkötnék a szerződést, olyan lelkesedés törne ki, hogy a kongresszus nem hagyná jóvá a fegyverkezési kiadásokat“. Reagan szakember-csoportot nevezett ki nem a szovjet béke-javaslatok tanulmányozására, hanem a szovjet béke-offenzíva elleni harcra. Ez a valóság és igazság arról, ki akar békét és ki veszélyezteti a békét. Nem nézhetjük tétlenül, mi történik határainktól nyugatra kormány, tudatosítva felelősségét a csehszlovák nép békés és nyugodt életéért, nem nézheti tétlenül, mi történik határainktól nyugatra és megtette a szükséges intézkedéseket. Tekintettel arra a reális veszélyre, amit az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése teremt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a Szovjetunió kormányával együtt úgy döntött, hogy megkezdik az előkészítő munkákat a harcászati-hadműveleti rakétakomplexumok kifejlesztésére. Tájékoztatni szeretném arról a központi bizottságot, hogy pártunk, a csehszlovák nép megértéssel és megfontoltan vette tudomásul ezt a hazánk és a szocialista közösség biztonsága érdekében hozott döntést. Ez azonban nem ad okot az önelégültségre és arra a meggyőződésre, hogy kivétel nélkül mindenki megértette ennek a döntésnek a szükségességét. Nyugaton sok kísérletet tesznek majd és nálunk is akadnak majd, akik hamos híreket terjesztenek, a megfélemlítés és a provokáció különféle formáit alkalmazzák. Minden hazugságot megragadnak majd. Ne lepődjünk meg, ha ezt a demagógiát is terjesztik majd: „Látjátok, harcra mozgósítottak bennünket a nyugat-európai rakétatelepítések ellen és maguk is telepítenek.“ A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai számos javaslatot terjesztettek elő a hadászati erő csökkentésére, a teljes leszerelésre, a nukleáris fegyverek megsemmisítésére, a katonai tömbök felszámolására, a katonai erő alkalmazásáról való lemondásra vonatkozó szerződés megkötésére. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei választ sem adtak ezekre a javaslatokra. Ellenkezőleg, új fegyverrendszerek, új rakéták mellett döntöttek és a háborús veszélyt a világűrre is kiterjesztették. Nemegyszer kijelentettük: ellenezzük a Pershingek és a manőverező robotrepülőgépek telepítését, mivel ezek első csa- pásmérő fegyverek és amennyiben az Egyesült Államok hadrendbe állítja ezeket, nem marad más választásunk, mint megtenni az ellenintézkedéseket. Erre a lépésre kényszerit bennünket az imperialista veszély. Nekünk nem olyan a szerepünk, mint azé az emberé, aki lopásra készül, hanem mint azé az emberé, aki a tolvajtól tartva lakatot szerel az ajtajára. Régi tapasztalat szerint, ha a juhakol mellett farkasok tűnnek fel, minden bölcs pásztor jó és erős őrzőket szerez be. Minél jobban megérti népünk döntéseink szükségszerűségét, annál erősebb lesz országunk biztonsága és védelme is. Amint Husák elvtárs a XVI. párt- kongresszuson hangsúlyozta, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával szorosan együttműködve mindent megteszünk a béke megőrzéséért, hogy megszilárduljon a szocialista közösség ereje és az agresszív imperialista erők ne bonthassák meg a mai katonai stratégiai erőegyensúlyt. Ma is időszerűek Lenin szavai: nemegyszer kijelentettük, hogy békét akarunk, szükségünk van a békére... de senkinek sem engedjük meg, hogy a béke nevében megfojtson bennünket. Az ideológiai harc hatékonyságának jelentősége Elvtársak! A Szovjetunió és a szocialista országok, valamint a háborúellenes és a békemozgalom óriási erőfeszítései ellenére, közepes hatótávolságú amerikai rakétákat telepítenek Nyugat-Európába. Az első Pershing-2 rakétákat a napokban szállítják Nyugat-Német- országba. Hogy félrevezessék a népet, a szavakkal játszanak. Kohl, az NSZK kancellárja azzal próbálja megmagyarázni ezt a lépést, hogy a telepítés még nem jelenti a fegyverek bevetését. Tudatosan elhallgatja, hogy a bevetésről már nem a Bundestag dönt, erről az USA határoz, beleegyezése nélkül. Nem vehetjük félvállról azt, amit előkészítenek. A CSKP KB Elnöksége és a csehszlovák Elvtársak! A szocialista közösség egészének és az egyes országoknak biztonságát nemcsak a fegverek mennyisége és minősége szavatolja, hanem gazdaságuk ereje, egységük, társadalmi elkötelezettségük is, amely a magas szintű politikai-eszmei szilárdságon alapszik. Napjainkban olyan helyzet alakul ki, hogy az ideológiai harc hatékonyságától függ nagymértékben az emberiség jövője és léte. Az imperialista propaganda agresszivitása a szocialista közösség alapvető értékeinek gyengítésére irányul. Ebből a propagandából fokozatosan eltűntek a kultúra, az illem és az objektivitás utolsó maradványai. Pedig a mai anti- kommunizmus szótárát nem a bulvárlapok munkatársai írják, hanem az imperialista országok magas rangú állami képviselői. Az ö propagandájukban túlsúlyban van a gyűlölet, a hazugság, a durvaság, a félrevezetés. Egyedülálló méreteket ölt a szocialista országok, a nemzeti felszabadító, a béke- és a háborúellenes mozgalom ellen folytatott lélektani háború. Ez is a nukleáris háború előkészítésének része. A burzsoá propaganda már régen nem a nemzeti érdekeket szolgálja. A nemzetek feletti monopóliumok, az amerikai hírszerzők, a kommunistaellenes központok irányítják és az amerikai imperializmus legreakciósabb erőit szolgálja. Korunk nagy igényeket támaszt a tömegpolitikai munkával, minden kommunistával szemben. Nagyon rugalmasan, közérthetően kell magyaráznunk pártunk politikáját, szocialista államunk szerepét és helyét a békéért és a szocializmusért folytatott nem könnyű harcban. Propagandánk, agitációnk egy pillanatra sem feledkezhet meg kötelességéről, hogy védje, megmagyarázza és nap nap után ismételje alapvető igazunkat, miszerint az embert csak a szocializmus szabadítja föl, csak a szocializmus biztosítja számára a demokráciát és a tényleges emberi jogokat, csak a szocializmus képes megteremteni annak feltételeit, hogy a háborúkat száműzzük az emberiség életéből. Nap nap után emlékeztetni kell arra, hogy a történelem ebben a harcban nehéz, de nemes szerepet szánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet államnak, a hősi szovjet népnek. Vállára nehezedik az emberi civilizáció léte megmentésének legnagyobb terhe. A szovjet nép lenini pártja vezetésével méltóan és önzetlenül eleget tesz ennek a történelmi feladatának. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, az első szocialista állam, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megszületésének köszönhetően a marxizmus-leninizmus eszméi a 20. század diadalává váltak. Senki sem olthatja ki már az igazságnak, a haladásnak, a humanizmusnak, a népek testvériségének ezt a fáklyáját. A föld vonzerejének tagadásával azonos értelmetlenség azt állítani, hogy a kommunizmus a történelem tévedése. Számos történelmi példa tanúskodik róla, hogy megszületése idején nem mindent tiszteltek úgy, mint napjainkban. önmagában a „kommunizmus“, a „szocialista“ fogalom is félelmet és rettegést váltott ki a feudális és a polgári társadalomban. Táplálták a kommunisták elleni gyűlöletet, tevékenységüket tiltották, átkozták és elmarasztalták királyok, császárok és pápák egyaránt. Noha a párizsi kommünt és az 1905. évi oroszországi forradalmat legyőzték, sok sztrájkot és felkelést vérbe fojtottak, a forradalmi gondolatoknak a világ fejlődésére gyakorolt hatását nem számolhatták fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és a szovjethatalommal szemben mozgósították mindazt, amivel rendelkeztek. Csakhogy a történelem kerekének forgását nem állíthatták le. A szovjet nép állta a megalázásokat, a cselszövéseket, az intervenciót, a blokádot és győzött a fasizmus fölött. Az Októberi Forradalom eszméinek hatására létrejött a szocialista világközösség, széthullott a kapitalizmus gyarmati rendszere. A szovjet nép által, lenini pártja vezetésével a múltban és nap nap után megvalósított tettek mindmáig időszerűek. Az évek nem szűrkitik el a hősi tetteket, hanem fényüket növelik és új minőségi vonásokkal gazdagítják. Kialakulóban van az új világ, amely nemcsak bolygónk térképét változtatja meg, hanem a világtörténelmet is, fejlődését a rabszolgaságból az ember tényleges fel- szabadulása irányában, hogy kibontakoztathassa minden alkotó erejét és képességét. Ez békét igényel. (Folytatás a 4. oldalon)
