Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-23 / 277. szám, szerda

Az irányító káderekkel szembeni elvárások növelése - állandó feladat Megszilárdítjuk az elért eredményeket KOMMENTÁLJUK «..i i.. i .* A BARDEJOVI JÁRÁSBAN a hegyaljai legelők, a domboldalak mintegy 27 ezer hektárt tesznek ki. S nemcsak a természetkedve­lők számára nyújtanak szép lát­ványt az erdőkkel gazdagon tagolt hegyoldalak, hanem legelőik nö­vényzetükkel értékes forrást jelen­tenek a szarvasmarha-állomány, főleg a tehénállomány legeltetésé­ben is. Ezt az erőforrást azonban az előző években nem használtuk ki intenzíven. Ennek egyik oka az volt, hogy a széna termelésében és tárolásában nem alkalmaztuk a legújabb tudományos ismerete­ket, technológiai eljárásokat. Ezért politikai-szervező munkánkat, be­ruházási aktivitásunkat és a dol­gozók kezdeményezését a 7. öt­éves tervidőszakban - a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak ér­telmében - elsősorban a növény- termesztés intenzifikálására össz­pontosítjuk. A gazdasági állatok termelőké­pességének és az állati termékek felvásárlásának fejlődése a barde­jovi járásban az utóbbi években eléggé egyenlőtlen volt mind a tervhez, mind pedig az ágazat fejlesztési színvonalához viszo­nyítva. A legnagyobb gondok a tejtermelésben és -felvásárlás- bán voltak. E gondoktól még a 7. ötéves tervidőszak első évében sem szabadultunk, ekkor lemara­dásunk 929 ezer liter tej volt. Az utóbbi két évben lényeges fordulat következett be, s járá­sunkban magasan túlteljesítjük hús- és tejfelvásárlási tervünket. A múlt évben a tehenenkénti éves átlagos tejhozamot 81 literrel nö­veltük, s a tejgyáraknak terven felül 34 ezer liter tejet adtunk el. Az idén a tehenenkénti tejhozam az év első kilenc hónapjában to­vábbi 179 literrel növekedett, s je­lentősen túlszárnyaljuk állami tej­felvásárlási feladatainkat is: októ­ber 31-ig 1 140 000 liter tejjel ad­tunk többet a tervezettnél, s az év végéig a terven felüli szállítások 1 millió 200 ezer literre növeked­nek. Az utóbbi két évben elért eredmények nem önmaguktól születtek, hanem a földmüvesszö- vetkezeti dolgozók több éves cél­tudatos munkájának, az irányító szférában dolgozók és a biológiai szolgáltatásokat végzők céltuda­tos munkájának eredményei. A TEJTERMELÉS FELADA­TAIT komplex módon három-négy évvel ezelőtt kezdtük megoldani. Mindenekelőtt a tömegtakarmá­nyok termesztésére, továbbá az állomány javítására összpontosí­tottuk a figyelmet. Bár még korai lenne azt mondani, hogy minden problémát megoldottunk, az első eredmények már megmutatkoz­tak. Az idén az összes földmü- vesszövetkezetben növekedett a tehenenkénti tejhozam, s a, já­rásban egyetlenegy földműves­szövetkezet sem lesz, amely ne A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia Geofizikális Intézetének kutatói a Szovjetunióval való együttműkö­dés keretében foglalkoznak az Inter- kozmosz programban felmerülő kér­dések megoldásával. Az együttmű­ködés egyik korszerű formáját, amely a bázislaboratóriumokon alapszik, 1981-ben vezették be. A felvételen Soňa Černiková az ult­rahangos érzékelő műszert állítja be a kőzetminta vizsgálatára. (ČSTK felvétel) teljesítené az állami tejfelvásárlási tervet. Az idei és a jövő esztendei feladatok teljesítésére jól felké­szültünk. A mezőgazdasági válla­latoknál egy nagy számosállatra számítva a téli időszakra 2,5 tonna tömegtakarmányt készítettek be (szárazanyagban), ebből 1,2 ton­na a széna. Noha jelentős nehéz­ségek közepette, de egyre több kapásnövényt termelnek a tömeg­takarmányok szerves részeként. Többek között a takarmányrépáról van szó, amelyből az idén 11 300 tonnát termeltünk. Hogy a megtermelt takarmány ne vesszen kárba, nagy figyelmet fordítunk a tárolásra. A mezőgaz­dasági vállalatoknál csupán az utóbbi két évben 61 ezer köbmé­ter befogadóképességű széna­tároló kapacitásokat, valamint 21 900 köbméternyi befogadóké­pességű szilázs- és szenázsgöd- röket készítettek. Bár a téli hónapokban nincse­nek komolyabb nehézségeink a takarmányozással, gondot okoz számunkra, hogy a nyári időszak­ban nem tudjuk biztosítani az egyenletes legeltetést és takarmá­nyozást. A tehénállománynak csaknem a felét még a kevésbé intenzív legelőkön legeltetik, eze­ken főleg a nyár második szaka­szában már kevés a takarmány és az állománynak pótabrakolásra van szüksége. Ezt a problémát a jövő évben egyértelműbben és sokoldalúbban kell megoldanunk. Az állattenyésztés sikeres fej­lesztése, s főleg a tejtermelés eredményes fejlesztése nem utol­sósorban a nemesítési programok­nak és a nagy kapacitású kooperá­ciós borjúneveldék létesítésé­nek köszönhető. A nagy kapacitá­sú borjúneveldék és az üszőneve- lő farmok építését folytatjuk a jö­vőben is. Már ebben az ötéves tervidőszakban megkezdjük az Osikoví Efsz-ben a II. kooperáci­ós körzet, a Zborovi Efsz-ben pe­dig a IV. kooperációs körzet szá­mára a nagy kapacitású borjúne­velde építését. Most épül Zborov- ban egy üszőnevelő farm is, s a 8. ötéves tervidőszakban Giraltovcé- ben, Malcovban és Bardejovban kezdjük meg további üszőnevelő farmok építését. JÁRÁSUNK MEZŐGAZDASÁ­GÁNAK a fentiekben vázolt fej­lesztési irányvonalai igényesek­nek tűnnek, főleg akkor, ha számí­tásba vesszük, hogy a gabonafé­lék és az intenzív növények ter­mesztése kerül az előtérbe. Elképzeléseink sikeres végre­hajtásának biztosítékát elsősor­ban a kommunisták, a fiatalok és az idősebb szövetkezeti tagok ál­dozatkészségében és aktivitásá­ban látjuk. Ennek az igyekezetnek azonban mindig is az volt a feltéte­le, hogy a szövetkezeti vezetősé­gek színvonalasan gondoskodtak a dolgozókról és a társadalmi szervezetekről. Ügyeltek és ügyel­nek arra is, hogy az emberek is­merjék feladataikat, s hogy teljesí­tésükhöz megteremtsék a szüksé­ges feltételeket. Különösen nagyra értékeljük, hogy az ilyen hozzáállásnak kö­szönhetően teljesítjük a járási pártkonferencia azon határozatát, melynek értelmében a növényter­mesztés színvonala már az idén lehetővé teszi a felvásárlási fel­adatok teljesítését. AZ EREDMÉNYEKNEK örü­lünk, ugyanakkor azonban tudato­sítjuk, hogy a munka- és technoló­giai fegyelemért, a veszteségek elleni, a jó minőségért folytatott küzdelem még nem minden mun­kahelyen természetes követel­mény. Ha felelősségteljesen telje­síteni akarjuk a felsorolt feladata­inkat, nincs más lehetőségünk, minthogy fokozzuk a káderekkel szembeni elvárásokat. Ebben lát­juk járásunkban a szocialista nagy­üzemi mezőgazdasági termelés további fejlesztésének alapvető feltételét. VLADIMÍR TULEJA, a bardejovi járási pártbizottság titkára A termelést segítő pártcsoport A pártcsoportok az alapszervezetek legkisebb közösségei, s helyenként talán ezért is tulajdonítanak munkájuknak a kelleténél kisebb jelentőséget. Mert minek is tagadnánk, hogy még mindig akadnak pártalapszervezetek, ahol a párt­csoportok gyűlései meglehetősen formálisak. A csoport tagjait egy-egy összejövetelen - rendszerint a taggyűlés előtt - tájékoztatják a gyűlés időpontjáról és napirendjéről, ese­tenként szóba kerülnek a párton belüli általános feladatok, mint például a tagsági illetékek rendezése, a pártsajtó előfi­zetése, vagy más, a pártalapszervezetet érintő tényekről és dolgokról szóló tájékoztatás. Félreértés ne essék, mindez a pártcsoport munkájának szerves része, a tevékenységből még csak véletlenül se maradhat ki. A baj ott van, ahol csak ennyit csinál a pártcso­port. Vagyis a tervnek megfelelően a taggyűlés előtt összeül és „letudja“ a gyűlést, mit sem törődve a munkahely problé­máival, s arra már véletlenül sem gondolva, hogy egyéni pártfeladatok megbízásával hozzá is járulhatnának a gondok, problémák megoldásához. A pártcsoport termelést segítő munkájának fontosságáról hadd álljon itt néhány konkrét példa. A Vágmenti Gépgyár gútai (Kolárovo) üzemében az ötös számú pártcsoport a mechanikai műhelyben dolgozó tizenkét kommunistát tömöríti, akik további negyvenhét kollégájukkal együtt az öntvényekből esztergályozott alkatrészeket készítik. A párt­csoport munkájának néhány hónapos részletezése bizo­nyítja, hogy a csoport hatékonyan hozzájárult a termelési feladatok teljesítéséhez. Megvitatták és elfogadták a terme­lési kiesés pótlásának módját, e munkába a pártonkívüli kollégáikat is bevonták. A csoport tagjainak kérésére újra értékelték a korábban megállapított normákat, s azokat a realitások figyelembe vételével átdolgozták. A csoport köz­benjárt egyik tagja újításának ügyében, ülésén értékelte, hogy a részlegen dolgozó szocialista munkabrigád tagjai miként teljesítik vállalásaikat, majd egy további alkalommal az egyéni pártfeladatok teljesítését kérték számon. Foglal­koztak a büfé nyitvatartási idejével (hogy ne kelljen munka­idő alatt sorban állni), kilincseltek a műhely szellőztetésének javítása ügyében, megemlítették az üzemi lakások elégtelen fűtését stb. A teljesség kedvéért még el kell mondani, hogy a fentiek­hez hasonló felelösségteljességgel törődik a pártcsoport az adott részlegen a gazdasági propagandával és a politikai agitációval, időközönként vállalja egy-egy üzemi sportver­seny megszervezését, esetleg megbízza tagjait, hogy képvi­seljék a részleget, például a Mit tudsz a Szovjetunióról versenyen. » Mit bizonyít mindez? Mindenekelőtt azt, hogy a gútai üzemben a pártbizottság felismerte és hasznosítja a pártcso­portok munkájában rejlő lehetőségeket. A feladatok teljesíté­sében céltudatosan irányítja a csoportokat, átgondolt és tervszerű munka folyik minden téren. A pártbizottság, a gaz­dasági vezetők és a pártcsoportok között jó az együttműkö­dés. Így válik mindenki javára a pártcsoportok termelést segítő munkája. EGRI FERENC I Zajon mihez hasonlítható egy V ember nemes tartalommal, szolgálatkészséggel, tervekkel, el­képzelésekkel teli élete múlásá­nak rettenetes gyorsasága? Az al­batrosz röptéhez, a szuperszoni­kus repülőgépek száguldásához? Mint a hasonlatok általában, ezek is sántítanak. Mert melyikük repül át harminc vagy még több évet oly sebesen, hogy megtett útjának részletei szinte azonnal a semmi­be vesznek? Ilyen élet csak a dol­gos embernek jut, aki sokszor nem is tudja: hétfő van-e vagy csütörtök, május-e vagy szeptem­ber, 1970 vagy 83. Tesz-vesz a posztján, melyet maga válasz­tott, nem a saját, mások örömére. Neki ,,csak" gyönyörűsége telik benne. Ilyen ember Cséfalvay Ala­jos, a komáromi (Komárno) Euró­pa Szálló éttermének főpincére, aki 44 éve jár a ,,placcon“, és e hónap 28-án tölti be életének 60. évét. Hány embert szolgált ki ez alatt az idő alatt, hány rántott szeletet, rostélyost, sült karajt vitt ki a sok­szor türelmetlenkedő vendég­nek? Ezt sohasem tudjuk meg. Azt se, hány kilométert gyalogolt le az Európa Szálló hosszú éttermében a létesítmény fennállásának 21 éve alatt. De ez tán nem is fontos. A lényeges az, hogy munkáját közmegelégedésre, igen jól vé­gezte. Az egykori Centrál Szálló étter­mében ismertem meg őt 25 vagy 30 évvel ezelőtt. Udvarias volt, készséges, pedánsan szolgált ki, és olyan közvetlenül viselkedett, mint a vendégváró házigazda, aki­nek a lakásában az ember már a köszönés után otthon érzi ma­gát. Pincérnél talán ezek a tulaj­donságok a legfontosabbak. So­kan ugyanis idegenkednek az ét­teremtől; irtóznak még a gondolat­tól is, hogy étkezési szokásaikat az idegen felszolgáló esetleges értetlensége, faragatlansága miatt fel kell adniuk. Nos, aki Cséfalvay Alajosnál, vagy ismertebb nevén Lojzo bácsinál fogyasztotta el Lojzo bácsi ebédjét, vacsoráját, nem hiszem, hogy megbánta. Pedig ő sem szent, neki is megvannak a boga­rai, jogos vagy vélt sérelmei, de a vendég ezekből mit sem lát. A fekete zakó eltakarja a felszínt, a peremjelenségeket, és csak a föpincér emberségét, meleg szí­vét láttatja. Kevesen tudják, mennyit kell „nyelnie“ a vendégekkel közvet­len kapcsolatot tartó vendéglátó­ipari személyzetnek. Nincs az a szupermenü, amelybe egyesek bele ne kötnének. És kin csattan az ostor? A felszolgáló személy­zeten és persze a „főúron“. De milyen kis úr ő ilyenkor! Alig van szövege, hiszen a vendéglátóipari kódex szerint mindig a vendégnek van igaza. Mit csinál tehát? Nyel, jogtalan sértéseket tűr el viszon­zás nélkül, békíti, csitítja a vendé­get. Dehát hogyan is lehetne enél- kül jó pincér? Lojzo bácsi ezeknek a követelményeknek - melyeknek teljes skáláját korántsem soroltam fel - becsülettel eleget tett.- Szeretni kell a szakmát és az embereket - mondja. Amikor 1939-ben Győrben tanultam és később, mikor Budapesten dol­goztam, mindig arra gondoltam: van-e szebb annál, ha az otthon­talannak otthont, az éhes ember­nek ételt adunk? S azt mondom ma is: nincs ennél szebb. Nincs két egyforma ember a világon, mindenkihez másként kell szól­nunk, másként kell kialakítanunk a vendégben a bizalmat, mert az étkezés intimitásához megfelelő légkör, bizalom szükséges. Azért szép a mi szakmánk, mert a mód­szerek nem ismétlődnek lelketlen egyhangúsággal. Minden ember más és más megközelítést igé­nyel, még a törzsvendég is, akit ismerünk, mert ma ő is lehet más, mint tegnap volt. Lehet, hogy az egyébként halk szavú ember ép­pen rajtunk tölti ki a mérgét, mert odahaza vagy a munkahelyén fel­bosszantották. Lojzo bácsi szeme nem siklik el az ilyen apró részletek felett sem. Tudja: bo­rúra előbb-utóbb derű jön, és azt is, hogy ezt a fo­lyamatot siettetni is lehet. Beszél ilyenkor a fociról, a kertészkedés­ről, az időjárásról - attól függően: mi érdekli a mor­cos vendéget, aki sokszor ész­re sem veszi, és már mosolyogva kanalazza a zöldséglevest. Lojzo pincéri magatartását, személyiségé­nek stílusjegyeit tanítani lehetne. Ő erről sem fe­ledkezett meg: keze alól kiváló fiatal vendéglátóipari szakem­berek kerültek ki. Egy közülük Vass Pál, az Európa Szálló igaz­gatója így nyilatkozott mesteréről, munkatársáról:- Nálunk nagy a forgalom, hi­szen a szálló az ország kapujában épült. Naponta hétszázan-nyolc- százan is megfordulnak itt. Lojzo bácsi mindig úrrá tud lenni a bo­nyolult helyzeteken. Pedig ez nem könnyű, hiszen mindenki siet, és olykor a személyzet is kapkod. Figyelme minden lényeges moz­zanatra kiterjed. Talán banálisan hangzik, de elmondom: történtek olyan esetek, hogy hazulról hozott fűszereket vagy virágot, ha az üzemben ellátási nehézségek miatt kifogyott valami. Mindent a vendégért - ez a jelmondata, és minket is ebben a szellemben ne­velt. Sokfelé jártam életemben, de kevés olyan jó szakemberrel talál­koztam, mint ő. Ha szabadnapja Lojzo bácsi munka közben van, az egész műszak megérzi hiányát.- Mi lesz ezután? - kérdeztem a jubilánstól. - Az évek könyörte­lenül elröppentek, elérkeztél a bű­vös hatvanashoz. Hogyan tovább?- Pontos választ nem tudok ad­ni, de egy biztos: dolgozni fogok. Az a kérdés mindössze: hol és mit. Eddig a munka éltetett, ezért erről a ,, varázsszerről“ nem mondok le. Legalábbis addig, míg a kezemet, lábamat mozdítani tudom. Azt hiszem ennél szebb, iga- zabb, az ünnepeltet ennyire jel­lemző zárómondatot nem találnék még egyet az írásban. Itt kívánko­zik pont a végére. Mindössze egy kívánsággal toldom meg: nagyon sokáig mozogjon ez a kéz és láb! KOMLÓSI LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom