Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-14 / 243. szám, péntek
Holan olvasása közben Könözsi István felvétele az Őszi jegyzetek című sorozatból Az illusztrálás szépségei MÁRIA ŽELIBSKÁ HETVENÉVES Ily tehetetlenül régen álltam verseskönyv előtt, mint recenzens, aki érdeklődést, kedvet is szeretne ébreszteni olvasóiban a mü iránt. Ugyanis bárhonnan közelítek a Holan-versekhez, érzem, egy gondolatsorral legfeljebb egy parányi részét tudom be-, illetve megvilágítani kiterjedt, mi több, végtelennek mutatkozó világuknak. De száz, különböző irányból induló megközelítés is kevés lenne teljes és pontos földerítésükhöz, ha úgy tetszik, bemutatásukhoz. Olyan gondolati és érzelmi árnyalatai, áttételei, megdöbbentően drámai fordulatai vannak a - nem könnyű - emberi létezés kimondhatatlan pillanatait, mozzanatait kimondani akaró költő mindegyik versének, hogy azokról csak maguk a versek beszélhetnek igazán. Ez utóbbi megállapítás természetesen minden költészetre érvényes, de az olyanra, mint a Holané, különösen. Akárhol ütöm föl a könyvet, megélt, meg is érzett de - programokkal, feladatokkal teli, hovatovább kapkodó mindennapjainkban - nem tudatosított valós és lehetséges élethelyzetekre, lelki és tudati létezésünk felszín alatti mozgásaira, megtörtént és megtörténhető drámákra villan fény, hogy aztán már nem marad nyugton a fölajzott gondolat. Kényszerít felidézni életünk olyan pillanatait, mozzanatait, melyek nem jutottak, juthattak fel tudatunkig, de a nyomukban felszakadó érzések hatottak és hatnak, bár egyre mélyebbre kerülnek bennünk. Nemcsak mint emberben, hanem például mint férfiban és nőben, akiknek a kapcsolatában is legalább annyi a fájdalom, a tragikus szituáció, következésképpen érzés, mint az öröm, hisz szív, ész, szenvedély, test és hát a környezet egyaránt meghatározó, de korántsem mindig „egyakaratú szereplői“ ennek a kapcsolatnak. Holant olvasva akaratlanul is eszébe jut az embernek a régi axióma, hogy minden mindennel összefügg. A kérdés, hogy ebből a hatalmas összefüggésből mit és hogyan tud teremteni a költő. Vladimír Holan szerint: ,,életté alakítja az emberek, tárgyak és állatok rejtélyes lényegét, a látható és láthatatlan közti kapcsolatokat... s teszi ezt olyan vakító teljességgel, az ősA nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás .politikai és kulturális szervei nagy körültekintéssel készültek Madách Imre kerek évfordulójának méltó megünneplésére. Az ünnepségsorozat - a budapesti Madách Színház nagykürtösi vendégszereplése, a járási irodalmi szeminárium, a Madách-kiállítás és az irodalmi vetélkedő - szerves részét alkotta egy irodalmi-honismereti kirándulás is október elején. Mintegy nyolcvan CSEMA- DOK-tag, népművelő és kulturális dolgozó kereste fel Nógrád megye tájait, hogy elsősorban azokkal a helyekkel ismerkedjék, melyekhez szoros szálak fűzték Madách Imrét. Az irodalombarátok megtekintették Balassagyarmat nevezetességeit, többek közt az egykori vár- megyeházát, ahol a költő-politikus mint szabadelvű szónok gyakorta fellépett a közgyűléseken, ahol „afféle parlagi táblabíróként“ megbotránkoztatta a „vén spectá- bilisokat“. A kirándulók jártak a Palóc Múzeumban, ahol mindenekelőtt a Madách-emiékszoba anyagát vették alaposabban szemügyre. Elzarándokoltak a közeli Horpácsra is, a táj másik nagy szülöttjének, Mikszáthnak utolsó állomáshelyére. Annak idején Madách is többször járt itt, hogy tiszteletét tegye legjobb barátjánál, Szontagh Pálnál. örök élményt jelentett a cseszt- vei látogatás. Az anyai birtokon, az egykori kúriában töltötte Madách Fráter Erzsivel házasságuk csaknem nyolc boldog esztendejét. Itt találkozott Arany Jánossal, s politikai ténykedése miatt 1852elemeknek csodálatos... felszabadító és egységesítő hatásba fogásával, s szeretetben vagy haragban égve - hogy előállított... műve számtalan színárnyalatban játszik“. Ez a minden próbálkozásomnál többet mondó idézet már abból a könyvből való, melyet e jegyzetben szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani. A huszadik századi cseh líra világirodalmi rangú képviselőjétől végre egy olyan, reprezentatív, verseskötet jelent meg - a Madách kiadónál, Tőzsér Árpád válogatásában és utószavával mely először ad magyarul átfogó keresztmetszetet az 1905- ben született és nemrégiben elhunyt költő, nemzeti művész teljes életművéből. Kitűnő tolmácsolásban, amit azért is kell mindjárt kiemelni, mert a fordítóknak - Balia Kálmán, Cselényi László, Gál Sándor, Rácz Olivér, Székely Magda, Tőzsér Árpád - nem lehetett könnyű a feladatuk, hiszen Holant cseh kortárs kritikusai közül is többen mondták érthetetlennek, ami egyébiránt legfeljebb csak akkor igaz, ha a hagyományos olvasói szokások felől közelítünk verseihez vagy ha tapasztalásokban, megrázó és felemelő élményekben annyira szegényes életünk, hogy nincs minek rezo- nálnia a költői akciókra. Meglephetik az olvasót a sajátos holani A 10. országos színházi fesztivál - A ma színháza 'S3 - Ostra- ván kerül megrendezésre október 16-22-én, alig három héttel a Prágai Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitása előtt. Ez a rendezvény a cseh színház évének éppoly jelentős eseménye, mint az újjáépített színház átadása. Tizenkét cseh és négy szlovák színház egy-egy előadása jutott el a szemlére, melynek célja a cseh dráma- irodalom bemutatása. Az idei szemle a prágai Nemzeti Színház előadásával kezdődik (Capek: Az anya), és a bratislavai Nemzeti Színház előadásával ben innen hurcolták őt el a csendőrök Pest és Pozsony börtöneibe. A költő születésének 160. évfordulója alkalmából ezen a napon nyitották meg Magyarország egyetlen Madách Emlékmúzeumának felújított kiállítását. A gazdag múzeumi anyagot Kerényi Ferenc irodalomtörténész rendezésében láthatják a látogatók. Ugyancsak Csesztvén került sor a múzeumi és műemléki hónap Nógrád megyei megnyitójára. A járás küldöttei ezenkívül részt vettek azon a beszélgetésen, melyet a Balassagyarmati Városi Tanács dísztermében Rapcsányi László vezetett Madách-díjas művészekkel. A beszélgetés során a magyar kulturális élet olyan neves ‘személyiségei nyilatkoztak a Madách-életműről és Madách- élményükről, mint Sinkovics Imre színművész, id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész, Hu- bay Miklós író, Kass János, Czin- ke Ferenc, Réti Zoltán és Farkas András festőművészek, Jobbágy Károly költő, Radó György műfordító és mások. ízes magyar beszédével és őszinteségével kötötte le a hallgatók figyelmét a prágai Vladislav Hradský professzor is. A szlovákiai delegáció nevében Kusický Ernő, a Nagykürtösi Jnb kulturális előadója nyilatkozott, aki egyebek között tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy párt- és állami szerveink nyolcmillió koronát fordítanak az alsósztregovái Madách-kastély felújítására. A balassagyarmati Madách- emléknap ünnepi hangversennyel ért véget. Ennek keretében felléhelyzet-, fogalom- és képzettársítások, a félbehagyott mondatok, a váratlanul „betoppanó“ kérdések, a versvégi drámai fordulatok. Hogy magyarul is sugároznak ezek a versek, hogy érezzük őket, ha nem is mindig fogjuk gondolati jelentésüket, (ahogy az eredeti olvasása közben sem), az remek fordítói teljesítményről tanúskodik. Holan karakteres egyéniségéről pedig itt az is, hogy bár valameny- nyi tolmácsolója más-más alkat, bizonyára más-más fordítói eszmény híve is, ezekben a versekben mintha egyek volnának, mintha egy kéz fordította volna az egészet. A különbözőségeket minden bizonnyal csak egy mélyebb filológiai elemzés tudná kimutatni. Végezetül idézet Tőzsér Árpád utószavából: ,,A megismerő elme ...az ontológia nagy kérdéseiben s a hétköznapok kis dolgaiban egyaránt igenekben és nemekben gondolkodik. Holan verseiben számtalan kérdést, felismerést és tagadást görgetnek, de valameny- nyi a teljes embert, az emberi teljességet van hivatva építeni. S ebben az ellentmondásos emberi teljességben válik Vladimír Holan mondanivalója érthetővé, szavainak sejtelmes barlangja nyithatóvá. Az Éjszaka Hamlettel című magyar válogatásban is. BODNÁR GYULA (Mrštík-fivérek: Mariša) zárul. A kétnapos szemináriumon a cseh és a szlovák színház kapcsolatairól és kölcsönhatásairól tanácskoznak a szakemberek. A válogató bizottságnak nehéz feladata volt. Mintegy 100 színházi produkció közül választotta ki azt a tizenhatot, amelyek végül is eljutottak Ostravába. Dr. Éva Souku- pová, a prágai színházi intézet igazgatója a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a fesztiválra korántsem jutott el minden olyan rendezés, amely megérdemelné a részvételt. (köp) pett Sinkovics Imre színművész, aki Az ember tragédiájából és a Mózesból adott elő jól választott részleteket. Továbbá szerepelt a balassagyarmati kamaraegyüttes és a salgótarjáni szimfonikus zenekar. Az utóbbi Dvoŕák IX. Újvilág szimfóniáját szólaltatta meg nagyszerű előadásban. Úgy gondolom, ezek a rendezvények is jól példázták a nagykürtösi Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat előkészítő bizottság, valamint a magyarországi Madách-emlékbizottság közös munkájának eredményét, Közép- Szlovákia és Nógrád megye egészséges kulturális kapcsolatainak alakulását. Jó szolgálatot tettek azért, hogy Madách élete, irodalmi munkássága szülőföldjének mai lakói előtt ismertté váljék. CSÁKY KÁROLY Vannak könyvek, amelyek egész életen át kitörölhetetlenül élnek emlékezetünkben. Különösen kedvenc gyermekkori mesekönyveinkre emlékszünk vissza meglepő pontossággal. Ha sok év után fellapozzuk valamelyiküket, elegendő egyetlen illusztráció, hogy visszazuhanjunk a múltba. Az egykor sokat nézegetett kép nemcsak az elfeledettnek vélt mesét juttatja eszünkbe, hanem gyermekkorunk hangulatát, számtalan apró mozzanatát is. Érdekes újra felfedezni ezeket a régi meseképeket. Csaknem kivétel nélkül ma is tetszenek. Attól szépek, hogy valamikor is szépnek találtuk őket? Bizonyára. S ha kiskorunkban olyan nagy hatást tettek ránk, annyira foglalkoztatták gyermeki fantáziánkat, akkor megérdemlik, hogy ma is tessenek. Mert ez azt bizonyítja, hogy jó illusztrációk voltak. Mária Želibská, a Bratislavában élő képzőművész sajátos - pontosabban és stílusosabban - mesés hangulatú képei is ilyenek, hatásuk alól még a felnőttek sem vonhatják ki magukat. Itthon és külföldön, kicsinyeknek és nagyoknak egyformán tetszenek. Erről tanúskodik az 1972. évi bolognai Grand Prix, az indonéziai, kambodzsai, kubai kiállítások átütő sikere, a római Campanella Akadémia díszdoktori címe, a hazai kitüntetések, díjak egész sora.- Viera Budská önről szóló monográfiájában ezt írja: ,,Mária Želibská önálló grafikai alkotásait csak illusztrátöri munkásságából kiindulva érthetjük meg. “ Ez mintegy alárendeli az önállóan alkotó grafikust az illusztrátornak. Mégis egyetért ezzel a megállapítással?- Igen, egyetértek, önálló grafikákat is készítek, de a munkáim zöme illusztráció. Számomra az illusztrálás munka, az önálló alkotás pedig pihenés, kikapcsolódás. Ha sokáig foglalkozom egy-egy könyv képeinek készítésével, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy valami mást csináljak. Ilyenkor születnek önálló munkáim.- Az illusztrálandó könyv kiválasztásakor meghatározók lehetnek az illusztrátor jellembeli tulajdonságai? Ont lírai alkatként könyvelték el, s munkáit ismerve magam is nehezen képzelném el, hogy más alkatú írókat illusztráljon...- Ó, pedig ezt nagyon is elképzelhetőnek tartom, sót. Mindig vonzott a fantasztikum. Nagyon szeretem a sci-fit, a tudományosfantasztikus könyveket, sőt még a detektívregényeket is. Szerintem ilyen szempontból egyáltalán nem döntő az alkotó lelki alkata, karaktere. Csak hát ilyen jellegű illusztrációkra sosem kaptam megbízást, nekem inkább a mesekönyvek jutottak. Ezt, persze, nem panaszként mondom, hisz nagyon szeretem a meséket, különösen a keleti, orientális történeteket. Már gyerekkoromban elbűvöltek az Ezeregyéjszaka csodálatos meséi és nagyon örültem, amikor ezekhez készíthettem illusztrációkat. Kambodzsai és indonéziai utam során aztán alkalmam nyílt megismerkedni a valódi keleti képzőművészettel. Ez óriási élmény volt számomra, ami megmutatkozott későbbi illusztrációimon is. Nézze ezeket a rajzokat, egészen mások, mint az előzőek.- Úgy tudom, Kysela professzor növendékeként aratta első nagy sikerét, az ön terve alapján készült az 1937. évi párizsi világkiállítás csehszlovák pavilonjának mennyezete.- A csehszlovák pavilon építésze festett mennyezetet szeretett volna. A pályázatra több hivatásos festőművész küldte el tervét, de egyik sem felelt meg az építész elképzeléseinek. Ekkor fordult a monumentális festészetet tanító Kysela professzorhoz, hogy próbálja meg rávenni diákjait a meny- nyezetdísz tervének elkészítésére. Végül az én tervemet fogadták el. A mennyezet színes gipszlapokból készüli, ezeket mi, növendékek magunk kiviteleztük az iskolában.- Párizsi tanulmányai során a nonfiguratív festészet kibontakozásában nagy szerepet játszó cseh festőnek, František Kupká- nak az óráit is látogatta. Milyen ember volt Kupka?- Rendkívül művelt, olvasott, sziporkázóan szellemes, gyakran ironikus ember volt. Kupka a prágai akadémia tanáraként adott elő; mivel már évek óta Franciaországban élt, családot is ott alapított, a prágai akadémia kihelyezett műtermet létesített számára, azt vezette. Előadásai tulajdonképpen kötetlen beszélgetések voltak. Hetente egyszer gyűltünk össze, óráinak hallatlanul izgalmas légköre más szakon tanuló diákokat is oda vonzott. Előadásain mindenről szó esett, bármiről kérdeztük, mindenről tudott valami érdekeset mondani, nemcsak a művészetről.- Mit tehet az illusztrátor abban az esetben, ha nem nyeri el tetszését az illusztrálandó könyv?- Szerencsére velem még ilyen nem fordult elő. Valahogy mindig sikerült magam beleélni a cselekménybe, az adott könyv világába. Elmondhatom, hogy még nem illusztráltam olyan könyvet, amely ne tetszett volna.- Az életben és munkájában mi szerzi önnek a legnagyobb örömet?- Ez a kettő tulajdonképpen ugyanaz. Mindig akkor voltam a legboldogabb, ha kedvemre való feladatot kaptam, és jól ment a munka. VOJTEK KATALIN BABITS VERSEI CSEH NYELVEN Az 1920-ban megjelent Nyugtalanság völgye adta a címét annak a verseskötetnek is, amely Babits Mihály válogatott verseinek cseh nyelvű fordításait tartalmazza. A prágai Odeon könyvkiadó a huszadik századi európai líra egyik kimagasló alakja születésének idei centenáriumát köszönti ezzel a kötettel. A kötetet Jindrich Pokorný fordította. A neves fordító, aki mindeddig elsősorban a világirodalom klasszikusainak műveit fordította, Anna Rossová közreműködésével egy modern magyar költő verseihez nyúlt. A tetszetős külsejű, bőrkötéses könyvre aranybetúkkel nyomtatták Údolí neklidu. Az előszót író Rákos Péter bevezeti a cseh olvasót Babits Mihály költeményeinek világába, amelyek a költői mesterség legmagasabb fokát képviselik. Többek között a magyar költészet nyelvének virtuózaként mutatja be a költőt, értő és minden tekintetben pontos tanulmányában. A könyvremeket Soňa Valoušková tervezte, s keze alól minden tekintetben szép alkotás került ki. Adalékként nem mellékes dolog megjegyezni, hogy a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat idei szeptemberi számában, Babits Mihály A lírikus epilógja című versének német, orosz, francia, szerb, román, spanyol és görög fordításai mellett, a költemény cseh nyelvű változatát is közli. A verset Jindrich Pokorný és Heé Veronika fordította. (d-n) Madách nyomában Barangolás az Ipoly bal partján Tizenhat színház Ostravában A 10. országos színházi fesztivál előtt ÚJ SZÚ 6 1983. X. 14.
