Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám, csütörtök
Gyula bácsi, a tanító Sok színben pompázó kerti virágaival kissé hivalkodó, gazdag termést ígérő gyümölcsöseivel vendéget csalogató, mozdulatlanságával és csendjével meg szinte megnyugtató gömöri kisközség a Balog felső folyásánál Szilistye (Slizké). A domboldalra épült régi porták egyikén éli a nyugdíjasok békés, ám korántsem eseménytelen életét a nyolcvanadik esztendejében járó Július Sivák. Hat-hét éve már „csak“ félhektáros gyümölcsöskertről és harminc család méhról kell gondoskodnia, de emellett a társadalmi tisztségeiből eredő közmunkákat is ellátja. Korábban hasonló intenzitású életvitel mellett 54 éven keresztül a környékbeli falusi iskolákban tanított, s mint igazi néptanító minden állomáshelyén fáklyavivője volt a kultúrának és a közművelődésnek is. Közel öt és fél évtizedes pedagógiai munkájáról nem sokat beszél. A gazdag életútról azonban szinte mindent elárulnak szerényen, berendezett lakásának falai, íróasztalának fiókjai. Oklevelek, kitüntetések, emlékplakettek, s amire talán a legbüszkébb, hálás tanítványainak levelei, értesítői, apró ajándékai.- Revúcán ismerkedtem meg a betűvetéssel - emlékszik vissza gyermekkorára. - Három évig magyarul tanultam, innen ered a kétnyelvűségem. A polgári iskola elvégzése után a losonci tanítóképzőbe jelentkeztem, ahonnan egy esztendő után Prešovba kerültem, s ott fejeztem be tanulmányaimat. A pedagógiai pályát Špané Pole- ban kezdtem - helyettesítő tanerőként, majd Jelšavské Teplicén töltöttem négy esztendőt. Bugyik- falva, Szilistye, majd Gesztes következett ezután, s a legvégén Balogtamási. Ez utóbbi kis község magyar tanítási nyelvű iskolájában eltöltött 22 esztendő számomra a legkedvesebb, s minden bizonynyal a legsikeresebb is. Hogy miért? Pontos nyilvántartást vezettem, s ebből kitűnik, hogy az alig 200 lelket számláló falucskából ténykedésem ideje alatt harmincnégyen érettségi bizonyítványt, tízen pedig diplomát szereztek. Még a legnehezebbnek tartott műszaki főiskolán is volt kitüntetett tanítványom, s ketten cseh nyelvű egyetemen is megállták a helyüket. Gyula bácsi csakugyan egyedülálló személyiség a járásunkban - mondotta róla Csontos Árpád, egykori szakfelügyelője. Nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket, a felnőtteket is képes volt magával ragadni. Természetes tekintélyét személyes példamutatással és csupa szív munkával szerezte, s ebből tőkét tudott kovácsolni a legnehezebb időkben is.- A gyerekek között igyekeztem mindig egészséges versenyszellemet kialakítani - vallja pedagóMég erősen meg tudom fogni a kaszanyelet ^ S2erzö felvétele) giai módszereiről e népszerű tanító -, s ha az előmenetelben a legkisebb visszaesést vagy hanyatlást tapasztaltam, máris felkerestem a szülőket, kutattam az okok után. Véleményem szerint ugyanis a szülő és a pedagógus közötti közvetlen kapcsolatot semmi más nem helyettesíti. A pedagógusdiák kapcsolatról csak azt mondhatom, . hogy ennek a legőszintébbnek, a legbarátibbnak kell lennie. Mindig is azt vallottam, hogy a meggyőző szó a leghatásosabb a nevelőmunkában, a büntetés csak a legvégső eszköz lehet. Ez utóbbira alig akadt példa pályafutásom során. Július Sivák idejének felét a tanítás töltötte ki, a másik felét pedig a politikai munka és a népnevelés. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor Gesztesben tevékenykedett, ahol - talán nem véletlen - egy emberként fogott fegyvert a falu népe. Irányítóképessége, személyes vonzereje mindenki előtt ismeretes volt, így aztán nem csoda, hogy a község megszállása után a németek és a magyar nyilasok elsősorban őt keresték. 1944. november 5-én, talán öt perccel a menekülése után nyilasok vették körül lakását. A hegyekbe szökött, órákon belül csatlakozott Szagyilenko őrnagy partizánbrigádjához, s karácsony előtt a családja is követte. A Hnúšťa környéki hegyekben élték meg a felszabadító szovjet csapatokkal való találkozást. Aztán jött az újjáépítés, a falvak szocialista átalakulása. A negyvenes évek végén, s az ötvenesek elején az oktatás mellett nagy szükség volt a felvilágosító munkára is. Egyik legismertebb népszerűsítője volt a Balogvölgyi apró falvakban a szövetkezeti mozgalomnak. Agitátorként is, emberként is jelesre vizsgázott ezekben az ellentmondásoktól, túlkapásoktól sem mentes időkben. A kultúrának, s könyvnek is mindig nagy barátja volt. És izig- vérig internacionalista. Petőfit tanított, de már ötödikes korukban Hviezdoslavot és Kraskót is megérttette tanítványaival. És fordítva; szlovák gyerekek százaival ked- veltette meg a magyar népdalt, s ezen keresztül az embereket. A hatvanas években a tanítás mellett társadalmi munkában még szakfelügyelői munkát is végzett, s gazdag tapasztalatait mindig szívesen oszlottá meg ifjú pályatársaival. Több évtizedes munkája elismeréséül 1966-ban Példás pedagógus kitüntetésben részesült.- Bár még erősen meg tudom fogni a kaszanyelet - mondotta búcsúzóul - , de már egyre jobban érzem, fogytán az erő. Négy évvel fiatalabb feleségem elég sokat betegeskedik, ezért elhatároztuk, hogy felszámoljuk ezt a kis „birtokot“ és az egyik pedagógus leányomhoz költözünk Gömörfalvára. Ott sem akarok tétlenkedni, hiszen néhány intézmény, a múzeum, és az Antifasiszta Harcosok Szövetsége számít a munkámra, egy havonként megjelenő folyóirat szerkesztősége is felkért visszaemlékezéseim megírására. Persze annak nagyon örülök, hogy többet lehetek majd unokáimmal, akik természetesen pedagógus- pályára készülnek. HACSI ATTILA A biztosabb kenyér HELYZETKÉP EGY GIMNÁZIUMRÓL Az érsekújvári (Nové Zámky) gimnázium nemcsak a város, hanem az egész járás egyik jelentős tanintézménye. 1962-től áll közös igazgatás alatt. (Ami az igazgató személyét illeti, felváltva egyszer szlovák, egyszer magyar nemzetiségű). Az iskola mintegy 650 diákjából 220-230-an látogatják a magyar tagozatot, nemcsak a városból és az érsekújvári járásból, hanem a nyitraiból és a komáromiból (Komárno) is. Úgyhogy az iskola diákságának több mint 80 százaléka bejáró. A beutazás az iskolai élet menetrendjét is eléggé bonyolulttá teszi. A gimnázium diákságának ok- tatását-nevelését is közös, 47 pedagógusból álló tanári kar látja el. A szlovák tagozaton minden évfolyamban 3-3 osztály (összesen 12), a magyar tagozaton 2-2 (összesen 8) osztály van. Az iskola élén - Tóth Sándor, a magyar tagozat eddigi igazgató- helyettese személyében - ez év augusztus 1-től új igazgató áll. Vele beszéltünk a gimnázium magyar tagozatának helyzetéről, munkájáról, és problémáiról. Tóth Sándor megítélése szerint a pedagógusi gárda kielégítő felkészültségű, mindenkinek megvan a szakképesítése. Az első két évfolyamban már tavaly bevezették a termelés alapjainak oktatását, s az elmúlt tanévtől megindult a pedagógusok átképzése, úgyhogy 1984. szeptember 1-től zökkenőmentesen megkezdhetik az új oktatási rendszer bevezetését.- A fakultatív képzés keretében ipari kémiát, számítástechnikát és legújabban elektrotechnikát tanulhatnak a diákok - tájékoztat az igazgató. Egyébként matematikából és fizikából a szakterminológia oktatása és a szakkonverzáció 6-8 éve nálunk is szlovák nyelven folyik.- Milyen az iskola felszereltsége?- Általában jónak mondható. Pótolnivaló természetesen még ideális ellátottság mellett is mindig akad. A magyar tagozatnak külön biológiai és két nyelvi szaktanterme van. A legkorszerűbb igényeket is kielégíti a külön épületben levő közös számítástechnikai laboratórium, amilyennel nem sok gimnázium dicsekedhet. Felszerelésének legértékesebb darabja az EMG-666 típusú számítógép. Eddig diákjaink az iskolában készítették elő a kívánt programokat és Piešťanyba jártak gyakorlatra. Ebben a tanévben a gyakorlat számottevő részét is itthon fogják végezni saját számítógépünkön - szaktanáraink irányításával.- Az ember sokszor idegenkedik az újtól, az ismeretlentől.- Lehet, hogy egyes kollégák esetében ez így van, de a gyerekek kedvelik a számítástechnikát, éppen a szokatlant, a felfedezhe- tőt szeretik benne, s választható vagy kötelező tantárgyként érettségiznek belőle.- Hogyan működnek a szakköreik?- A legeredményesebben talán a sportköreink tevékenykednek, kivált kézilabda-csapatunk aktív. Sikeresen működik az irodalmi körünk is, tagjai eljárnak a kiejtési versenyre, ahol már több alkalommal sikeresen szerepeltek. Énekkarunk, irodalmi színpadunk vagy színjátszó csoportunk, sajnos, nincs, noha elismerem, hogy ilyesmire is nagy szükség van egy gimnáziumban. Ez irányban pedagógusainknak és diákjainknak csakugyan kezdeményezniük kellene valamit. Magam is úgy érzem, hogy egy ének- vagy zenekar, esetleg egy színjátszó kör pezsgőbbé, élénkebbé tehetné iskolánk életét. Mentségünkre csupán az szolgálhat, hogy ha nem rendszeresen is, de részt veszünk a CSEMADOK városi szervezetének munkájában. Tóth Sándor igazgató elmondta, hogy a gimnáziumnak jó kapcsolatai vannak a znojmói gimnáziummal, amit bizonyos értelemben már az is meghatároz, hogy a két járás - a znojmói és az érsekújvári - is baráti kapcsolatban áll egymással. A baráti együttműködés keretében a két iskola pedagógusi kara évenként két ízben módszertani tapasztalatcserét tart. A diákság SZISZ-sportverse- nyeken és nyári építőtáborban vesz részt, hol az egyik, hol a másik iskola szervezésében.- És végezetül az egyik legfontosabb kérdésről: milyen érdeklődést tanúsítanak diákjaik a továbbtanulás iránt és hogyan állnak helyt?- Iskolánkból az utóbbi években elég sok fiú, körülbelül hetvenöt-nyolcvan százalék jelentkezik műszaki pályákra. Főként gépész-; villamos- és építészmérnöki karra. A lányok inkább az egészség- ügyi, könyvtárosi vagy jogi szakosító tagozatot választják. Az említett új tantárgyak bevezetésével és az új oktatási program meghonosításával azok is biztosabb kenyeret kapnak a kezükbe, akik nem szándékoznak továbbtanulni. KOVESDI JÁNOS A SZÁRNYALÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGE Találkozás Dušan Kállayval Szeptember elején a bratislavai Mirbach-palotában szinte a nemzetközi gyermekkönyv-illusztráció biennáléval egyidóben nyitották meg Dušan Kállay festőművész grafikáinak, illusztrációinak és festményeinek kiállítását. Látszólag véletlenül esett egybe a két esemény, bár utólag a BIB ’83 zsűrije azzal, hogy Kállaynak ítélte az idei Grand Prix-t, igazolta a Fővárosi Galéria választását. Alkotásait minden esetben szinte olvasni kell. Legyen az grafika, festmény vagy a miniatúra modern műfaját képviselő ex libris, elsősorban részletgazdagságukkal ragadják meg a nézőt. Sokáig nem tudtam mihez hasonlítani képeit, csak később döbbentem rá, hogy e részletgazdagság, e míves teljesség-idézés magát a természetet követi. Képeinek mikro- és makrovilágában az élet elemi részecskéiből építi fel a világ legnagyobb drámáit is. Látszatra csak elbeszél, de minden esetben megküzd a képiséggel, olykor merész képzettársításokból, jelképekből, ellenpontozásokból teremt minden esetben eredeti vizualitással megjelenített gondolatot...- Bár grafikai lapjairól is egy szuverén alkotó, pontosan meghatározható gondolatisága szól hozzánk, mégis először festményeiről szeretném kérdezni. Bár aligha választható szét a kettő, hiszen azonos mindkettőnek a ge- nézise.- Általában keveset festek, s nem rendszeresen. Olyan gondolatokat próbálok így megfogalmazni, amelyek az utóbbi időben leginkább foglalkoztatnak. Ilyen az Ikarosz-téma is, szárnyalása és bukása, visszapillantás a régmúlt történelembe, amely bizonyos új értelmezésben mához szóló is lehet. Éppen ezért ez az Ikarosz meghatározottságaiban mai, s csupán a mítosz eredete nyúlik .vissza a történelembe. Hasonlók a mai ember gondjai, nehézségei, meg kell küzdenie önmagával és helyzetével a világban. Számomra olyan ember, olyan eszménykép ő, aki a repülésben és földi méretekben gondolkodott, és éppen ezért volt győzelme és bukása is. A kiállításomon többek között láthatók más időszakban keletkezett képeim is; régebbi tájképek és csendéletek, önarckép és egy gyermek-tematikájú pályázatra készült festmények. Ez utóbbiak elsősorban visszatekintések egy gyermekkori emlékre. Persze nem az emlék maga, hanem egy felnőtt ember emlékét boncolgató szemlélet sugallta ezeket. Mindezt úgy igyekeztem ismét átélni, hogy mintegy a csodák világába helyeztem vissza. Mondhatnám úgy is, hogy bizonyos mértékben a car- rolli világba.- Köszönöm, hogy említi ezt a világot. Az idei BIB nagydíját Lewis Carroll múlt századi angol meseíró, költő és matematikus Alice Csodaországban című meseregényének illusztrálásáért kapta. Milyen feladatot jelentett önnek ez az illusztrálás?- Más irodalmi alkotások esetében kevesebbet beszélnék magáról a szövegről, ezt most nem tehetem. Ennek az az oka, hogy erősen megfogott, és hosszú ideig meg is határozza viszonyomat a gyermekekhez, s a számukra készített illusztrációkhoz Carroll végtelenül szerethette a gyermekeket, tréfálkozott, értelmetlennek tűnő mondókákat talált ki, titokzatos történeteket képzelt el. Mindezeket - a szó szoros értelmében - csak a gyermekek értik meg. A gyermekeknek van saját viráguk, saját állatkáik, vagyis egészen saját világuk. Ezt Carrol nagyon jól tudhatta, s mindez a meséjéből kiolvasható. Miként az elmúlt évszázadok asztronómusai egy új világot teremtettek, s a későbbi tudományok is erre az alapra építették rendszerüket, úgy Lewis Carroll is egy addig valótlanul valóságos világot alkotott meg. Ellentmondásos, s talán éppen ezért törvényszerűen logikusát is.- Hogyan sikerült ezt az illusztráció segítségével ábrázolni?- Ábrázolni aligha sikerülhet. Véleményem szerint azt kellett elmondanom a képek segítségével, amit ez a világ számomra jelent. Ebben leginkább Carroll volt segítségemre. Olvasója olyan hatalmas mozivászon előtt ül, amelyen illúziók, színek és formák jelennek meg. Ezért próbáltam ezt a világot kevésbé emberi léptékűnek ábrázolni, ugyanakkor tele emberi viszonylatokkal, amelyeket Alice odaérkezése alakít ki. Csodaországban ó az egyetlen ember, s éppen ezért meghatározója is az előbbieknek. Egy nem emberi léptékű világban kellett az embert ábrázolnom. Idegenként jár abban a világban, megérkezett oda, de maga sem érti azt. Megmarad embernek, s fel is ébred álmából. Az alkotás technikai oldaláról most nem szeretnék beszélni, ez műhelymunka. Azt hiszem a gondolati töltetről sikerült beszélnem, ha ugyan hézagosan is.- Végezetül, mintegy az elmondottakat keretbe foglalva: Mennyire pontos az a meglátás, hogy ön mint egy korabeli reneszánsz mester, aprólékosan, míves pontossággal szinte felírja képeit, elsősorban grafikáit? Ráadásul rézkarcain és festményein látható a reneszánsz világától sem idegen természeti és emberi teljesség. Dušan Kállay: Alice Csodaországban (Illusztráció Lewis Caroll meseregényéhez). A BIB ’83 nagydíjas alkotása. (Ľudmila Mišurová felvétele)- Rajongója és tisztelője vagyok a régi művészeteknek abból a korból, amikor még a művészet nem távolodott el a kézművességtől. Szeretem a régi mesterek színskáláját. A színárnyalatok logikusan kapcsolódnak egymáshoz, s matematikai pontossággal megállapíthatók a harmonizálás szabályai, amelyek határozott emóciókat keltenek bennünk. Ebből eredeztetve igyekszem ezt a pontosságot követni festményeimen, de nem kevésbé grafikáimon. A rézkarc esetében ki kell töltenem a lemez egészét. Egy behatárolt síkot kell megtöltenem olvasható, pontos gondolatokat közvetítő vonalakkal, amelyet a nézőknek is érzékelni, érteni kell. Gondolatai természetesen lehetnek mások, mint ami valójában a képen a formákban megjelenik, de látnia kell és fel kell fognia. Szerintem a néző és a grafikus között akkor jó a kapcsolat, ha az utóbbi az előbbit valahol megérinti, jobb esetben magával is ragadja. A rézlemez teljes felületén nem lehet gondolati üresség. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1983. X. 6.
