Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám, kedd
Hazánkba érkezett Grenada párt- és kormányküldöttsége A moszkvai Pravda cikke (Folytatás az 1. oldalról) A délutáni órákban a prágai Hrzán-palotában megkezdődtek Ľubomír Štrougal és Maurice Bishop megbeszélései. A csehszlovák küldöttség további tagjai voltak: Jindrich Po- ledník, a CSKP KB titkára, Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnök-helyettes, Bohumil Urban külkereskedelmi miniszter, Jindrich Ŕehoŕek, a külügyminiszter első helyettese és Stanislav Svoboda külügyminiszter-helyettes. A grenadai küldöttség további tagjai: Unison Whiteman, az Uj Mozgalom Párt Politikai Bizottságának ' tagja, külügyminiszter, George Louison, az Új Mozgalom Párt Politikai Bizottságának tagja, mezőgazdasági miniszter, Wilfred Richard Jacobs, Grenada csehszlovákiai nagykövete, Victor Burke, a kereskedelmi minisztérium állandó titkára és más személyiségek. Ľubomír štrougal beszédében ismertette a csehszlovák bel- és külpolitika elveit. Rámutatott a népgazdaság jelenlegi fő feladataira és azokra a célokra, amelyek elérésére gazdasági téren a következő években törekszünk. A nemzetközi politikai helyzet áttekintése során a csehszlovák küldöttség vezetője nagyra értékelte Grenada elvhü külpolitikáját. Egyúttal rámutatott arra, hogy Csehszlovákia minden eszközzel hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a leszereléshez, a kölcsönös bizalom megszilárdításához és a népek gyümölcsöző, békés együttmkűködésé- nek fejlesztéséhez. Munka Érdemrend átadása (ČSTK) - Josef Čižeknek, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság Rovnost napilapja főszerkesztőjének 60. születésnapja alkalmából a szocialista társadalom építése terén kifejtett sokéves politikai és közéleti tevékenységéért a CSKP KB Elnökségének javaslatára a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta. A kitüntetést tegnap Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára adta át a jubilánsnak. Az átadásnál jelen volt Otto Ömölik, a CSKP KB osztályvezetője és Vladimír Herman, a dél- morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkára. Maurice Bishop részletesen foglalkozott Grenada gazdasági céljaival, amelyek a lakosság teljes foglalkoztatottságával és az ország iparosításával kapcsolatosak. Kiemelte azokat a sikereket, amelyeket az oktatás, az írástudatlanság megszüntetése és az egészségügy fejlesztése terén elértek. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a kormánynak szembe kell szállnia a reakció erőivel és az amerikai imperializmus nyomásával, amely minden áron fékezni próbálja a haladást és a forradalmi változásokat Grenadában és a közép-amerikai országokban. Behatóan foglalkoztak a gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeivel. Tekintettel az ország szükségleteire és távlati gazdasági céljaira, Grenada számára főként az áramtermelő berendezések szállítása és más iparágak fejlesztése időszerű. Lubomir Štrougal a Cernín- palotában tegnap díszvacsorát adott a Maurice Bishop vezette grenadai párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A díszvacsorán jelen volt Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára, Karol Laco, Jaromír Obzina, Svätopluk Potáč és Rudolf Rohlíček, a szövetségi kormány alelnökei, Tomáš Trávniček, a CSSZSZK NF KB alelnöke, a szövetségi kormány tagjai, valamint politikai és közéletünk számos más személyisége. A díszvacsorán Ľubomír Štrougal és Maurice Bishop beszédet mondott. A vacsora baráti légkörben folyt le. Beiktatták tisztségébe a Roľnické noviny új főszerkesztőjét (ČSTK) - Ján škoda, az SZLKP KB osztályvezetője tegnap Bratislavában beiktatta tisztségébe Juraj Šestákot, a Roľnícke noviny új főszerkesztőjét. Jelen volt Rudolf Vančo, az SZLKP KB osztályvezetője, Ján Janovic szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint több más személyiség is. Ján Škoda elvtárs nagyra értékelte Pavol Havlíčeknek, a lap eddigi főszerkesztőjének munkáját, aki 1971 óta vezette a Roľnícke novinyt. Rugalmasság washingtoni módra, avagy további csalás Cukorrépa-felvásárlás - gondokkal (Folytatás az 1. oldalról) karéjjal. A szeletre még várni kell, amíg a cukorgyár megkezdi a feldolgozást. Sokat enyhített a helyzeten, hogy a vasútállomásokon lévő átvevóhelyekhez közel lévő mezőgazdasági üzemek a cukorrépa egy részét ideszállíthatták. Vasúton aránylag kevés költséggel jutott el a répa a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyárba, amely Szlovákiában elsők között kezdte meg a cukorgyártást. Milan Cuczor mérnök, a lévai (Levice) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság agronómusa több hasonló megoldást említ. Igyekeznek ^ rugalmasan megoldani a problémákat, hiszen az idő sürgeti a földműveseket, silózniuk, vetniük kell, tehát a cukorrépa betakarítása sem késhet. Arról is beszél, hogy a más cukorgyárba szállított cukorrépáért az oroszkai cukorgyár ad majd répaszeletet. Együttműködéssel össze lehet hangolni a munkát. Az osztályvezető elmondja, hogy elsőnek a Tompái (Tupá), a Sárói (Šárovce), a Szálkái, az Ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Efsz, az Ipolysági (šahy) Állami Gazdaság, a Lévai Magtermesztő Állami Gazdaság kezdte meg a betakarítást. A Fegyverneki (Zbrojníky) Efsz is kínálja már a répát. Napról napra újabb üzemek vezetői jelentkeznek. Nagy a türelmetlenség, bizonyára nem lesz könnyű a felvásárlás. A lévai járásból 4224, az érsekújvári (Nové Zámky) járásból 799 hektárról szállítják ide a termést. Igaz, a mennyiség kevesebb lesz a tervezettnél. De nem ritkaság a 30—40 tonnás hektárhozam. Ami a legbiztatóbb, hogy az átlagos cukortartalom már most több mint 15 százalék. Nehéz feladatokat kell megvalósítaniuk. Számítása szerint a kritikus időszakban - júliusban, augusztusban és szeptemberben csak 67,7 milliméter eső esett. Ezzel szemben a tízéves átlag ugyanebben az időszakban 152 milliméter. Súlyosbította a helyzetet a nagy forróság, ami kedvezőtlenül hatott a termés alakulására. A fő feladat tehát, hogy megelőzzék a cukortartalom csökkenését, s a lehető legkisebb veszteséggel tárolják és dolgozzák fel a cukorrépát. Hogyan igyekeznek a feladatoknak eleget tenni a sárói Béke Efsz-ben, ahol aránylag jó termést várnak? Kazlov László mérnök, a szövetkezet alelnöke úgy becsli, hogy hektáronként több mint 30 tonnát takarítanak be. Szimundel Sándor, a kiszántó és Hámornik Mihály, a fejelőgép kezelője igazán jó munkát végez. A két gép napi teljesítménye 7-8 hektár. A veszteséget a lehető legkisebbre csökkentik. A cukorrépa felvásárlása tehát gondokkal és kényszerítő körülmények közepette folyik. Nem könnyű egyeztetni a feldolgozó üzem és a termelők érdekeit. A járási mezőgazdasági igazgatóság és más szervek együttműködésével mégis találtak több jó megoldást BALLA JÓZSEF (ČSTK) - A moszkvai Pravda mai száma szerkesztőségi cikket közöl „Rugalmasság washingtoni módra, avagy további csalás“ címmel. A cikk megállapítja: Washington két hét óta széleskörűen propagálja állítólagos rugalmas álláspontját a közepes hatótávolságú atomfegyverekről folytatott genfi tárgyalásokon. Ez a propagandakampány az amerikai elnök ENSZ-ben mondott beszédével érte el tetőfokát, amikor világgá kürtölte az ,,új“ amerikai tárgyalási álláspont alapelemeit. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke már múlt heti nyilatkozatában a Fehér Háznak ezt a lépését alapjában véve további csalásként értékelte, amelynek célja az, hogy álcázza az Egyesült Államok folytatódó kísérleteit a közepes hatótávolságú atomfegyverek európai egyensúlyának a NATO javára történő megbontására. Miről van tulajdonképpen szó? Talán az Egyesült Államok végre arra a következtetésre jutott, hogy el kell tekinteni az új atomrakéták európai telepítésétől? Nem történt ilyesmi. Az Egyesült Államok továbbra is csak arról javasol megegyezést, hány szovjet közepes hatótávolságú atomrakétával legyen kevesebb és hány amerikai rakétát telepítsenek Európában kiegészítésként a NATO már meglevő atomarzenáljához. Vagy talán Washington tudatosította, hogy hiábavaló megkövetelni a Szovjetuniótól azt, hogy ne ragaszkodjon a brit és a francia atomfegyverek beszámításához, és feledje el, ki ellen irányulnak ezek a fegyverek? Ehhez hasonló sem történt. Az Egyesült Államoknak továbbra is kategorikus fenntartásai vannak a brit és a francia rakéták, valamint az atomfegyver-hordozó repülőgépek beszámítása ellen. Nem akarja beismerni azt a teljesen nyilvánvaló tényt, hogy a Szovjetuniónak minden esetben, akár megegyezés útján, ha az Egyesült Államok erre hajlik, akár anélkül megfelelő ekvivalense lesz ezekből a fegyverekből. És ettől az ekvivalenstől senkinek semmilyen mesterkedésekkel nem sikerül a Szovjetuniót megfosztania. Tehát semmilyen változás sem történt az Egyesült Államok álláspontjában a két alapvető kérdést, az amerikai rakéták telepítésétől való eltekintést s a brit és a francia atomfegyverek beszámítását illetően. Vajon mi a céljuk az Egyesült Államok elnöke és más hivatalos személyiségei kijelentéseinek, mi körül vernek akkora port? Nézzük meg alaposabban a dolgokat. Először: amint ez köztudott, nemcsak hogy Washington teljesen megalapozatlan és irreális álláspontot foglalt el e két alapvető kérdésben, hanem ráadásul- mintha ezt az álláspontot a Szovjetunió számára még elfo- gadhatatlanabbá akarná tenni- fenntartja magának azt a „jogot“, hogy annyi új amerikai rakétát telepíthessen Európában, amennyi a Szovjetunió európai és ázsiai részén együttvéve található. Ebben a magatartásban természetesen nincs logika, mert a Szovjetunió keleti részén felállított közepes hatótávolságú rakéták Európát nem érintik. Telepítésüknek ezen a vidékén megvan az oka. Úgy döntöttek tehát, hogy ezt a szemmel láthatóan értelmetlen álláspontot, amelyet „globálisnak“ minősítettek, kissé elködösítik. A „globális hozzáállás“ helyett most „globális korlátokról“ beszélnek, ami érthető nyelven azt jelenti: az Egyesült Államok ebben az esetben is fenntartja magának a „jogot“, hogy annyi új közepes hatótávolságú rakétával gyarapítsa Európában és Ázsiában előretolt eddigi atomfegyvereit, amennyi a Szovjetunió egész területén található. A jelenlegi amerikai álláspont „újdonsága“ és „rugalmassága“ az, hogy most megígérik: nem telepítik Európában az összes rakétát, csak bizonyos mennyiséget, a többit- amint ezt az elnök kijelentette- „még valahol“; az amerikai vezető magyarázatából adódik, hogy ez a „valahol“ a Szovjetunió területe közelében van. Ha Washington ezt „rugalmasságnak“ nevezi, az orosz nyelvnek hasonló esetekre még találóbb kifejezése van: „ördög vagy sátán“. Másodszor az Egyesült Államok és a NATO jelenlegi tervei mint köztudott, 572 közepes hatótávolságú atomrakéta (108 Pershing-2 ballisztikus rakéta és 464 cirkáló rakéta) európai telepítésére számítanak. Most tehát Washington ünnepélyesen kinyilatkoztatja, ha a Szovjetunió beleegyezik abba, hogy mondjuk csak 450 és nem 572 amerikai rakétát telepítenek Európában és a környező térségekben, és hajlandó megfelelő mértékben csökkenteni rakétáinak számát, akkor az Egyesült Államok hajlandó tárgyalni arról, milyen arányban telepíti a két rakétatípust. Nem szólva arról, hogy ennek az álláspontnak az alapja még mindig az a teljesen elfogadhatatlan feltétel, hogy a Szovjetuniónak csökkentenie kell rakétáinak számát, ezzel szemben az Egyesült Államok újakat telepít. Az Egyesült Államok nagyon ködös megfogalmazást használ, amely szabad kezet hagy számára a Nyugat-Európában telepítendő Pershing-rakéták számát illetően. És mindez azon híresztelések ellenére, amelyek Nyugaton terjednek arról, hogy állítólag az Egyesült Államok teljesen lemondhat éppen e rakéták telepítéséről. Ha ezt Washington „konstruktív magatartásnak“ nevezi, akkor ennek normális emberi nyelven leginkább a cinizmus kifejezés felel meg. Harmadszor: az Egyesült Államok eddig ragaszkodott ahhoz, hogy az európai atomfegyverek korlátozásáról kötendő bármilyen egyezménynek kizárólag a földről felbocsátható közepes hatótávolságú rakétákra kell vonatkoznia. Washington arra törekedve, hogy megőrizze az Észak-atlanti Szövetség hatalmas fölényét, a közepes hatótávolságú atomfegyvereket hordozó repülőgépek számában teljesen megalapozatlan fenntartásokkal él e repülőgépeknek az egyezménybe való belefoglalása ellen. Az Egyesült Államok mintha a Szovjetunió „kedvében járna“ most kész tárgyalni arról, hogy az egyezménybe a repülőgépek is bekerüljenek. Ezt a készséget azonban számos feltételhez kötötte, amelyekről tudja, hogy a Szovjetunió számára elfogadhatatlanok. Először: a Szovjetuniónak egyet kellene értenie az amerikai állásponttal a rakéták kérdésében, bele kellene egyeznie az új amerikai rakéták telepítésébe Európában és másutt. És már ez is mutatja, mennyire illuzórikus az „új“ amerikai álláspont a repülőgépek kérdésében. Másodszor: a korlátozás nem vonatkozna minden közepes ható- távolságú rakétát hordozó repülőgépre, csak azokra, amelyeket az amerikai fél belátása szerint kijelölne. Az amerikai fél nem titkolja, milyen lenne a választása: az egyezménybe be kellene vonni minden típusú ilyen szovjet repülőgépet, de kizárnának belőle több száz olyan amerikai repülőgépet, amelyek Nyugat-Európa területéről vagy az európai partok közelében levő repülőgépanyahajókról szállna fel, s ugyanúgy az Egyesült Államok NATO-szövetsége- seinek minden ilyen repülőgépét. Amint láthatjuk, itt sem beszélhetünk a Szovjetunió jogos követeléseit méltányoló legkisebb lépésről sem, amint ezt egyesek állítani próbálják. Csak az a törekvés nyilvánul meg, hogy félrevezessék az embereket, és azt a hamis benyomást keltsék, hogy az amerikai álláspont reálisabbá válik. Miért indított Washington egyáltalán propagandakampányt az ún. új amerikai javaslatok körül, ha - amint azt e javaslatok elemzése mutatja - az amerikai javaslatok semmi újat nem tartalmaznak, nem konstruktívabbak, sem pedig valóban rugalmasabbak? Nem nehéz válaszolni erre a kérdésre. Washington propagandamanőverének egyedüli célja van: megnyugtatni a népeket, amelyek egyre jobban aggódnak az amerikai rakéták küszöbön álló európai telepítésének veszélyes következményei miatt. Washingtonnak ismernie kell az emberek ilyen irányú gondolatait, de csak egy dologgal törődik: hogy becsapja a közvéleményt, és könnyebben érvényesíthesse rakétatelepítési terveit. Talán akad, akit ez a manőver félrevezet. De aligha sokáig. Végül is mindenki rájön valódi céljára; de mit mondhatunk azokról, akik Nyugat-Európában már ma tudják, mit jelent Washington „rugalmassága“, és mégis minden áron a kezére játszanak? Ezek az emberek valójában az európai béke és biztonság elleni amerikai összeesküvés részeseivé válnak. Ha a nyugat-európai országok lakossága többségének akarata ellenére az amerikai atomrakéták megjelennek az európai földrészen - hangsúlyozta Jurij Andropov múlt heti nyilatkozatában -, akkor az Egyesült Államok és más NATO-tagországok vezetői alapvető lépést tesznek a béke ellen. Ma, amikor különösen felelősen kell hozzáfogni az Európát fenyegető veszély elhárításához, és amikor tulajdonképpen eldől, hogyan alakul tovább az európai helyzet, szilárdulni fog-e a biztonság, és csökkenni fog-e a katonai fenyegetés, vagy pedig fokozódik a lázas fegyverkezés, és éleződik a szembenállás, Washington ismét azt bizonyítja, hogy nem törődik a népek vágyaival, és nem kíván megegyezést. És az állítólagos rugalmassággal kapcsolatos semmilyen beszéd sem álcázhatja az Egyesült Államok militarista orientációját. Ahhoz, hogy fordulat következzen be a tárgyalásokon, és e tárgyalások sikeresek legyenek, nem lehet szójátékokat űzni, és arra törekedni, hogy a másik félre elfogadhatatlan feltételeket kényszerítsenek. Szükség van a politikai jóakaratra, hogy igazságos és becsületes megállapodás születhessen, amely elvezet a szemben álló atomütőerő szintjének hatékony csökkentéséhez, mégpedig szigorúan az egyenlőség és az azonos biztonság elve alapján. Éppen ilyen állásponthoz tartja magát az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon a Szovjetunió, amely konstruktív javaslataival az atomarzenálok radikális csökkentésére törekszik, minden nép érdekeivel összhagban. Az ENSZ-Társaságok Világszövetségének ülésszaka (ČSTK) - Genfben tegnap megkezdődött az ENSZ-Társaságok Világszövetségének 29. ülésszaka. A tanácskozáson részt vesz a csehszlovák ENSZ-társa- ság 2-tagú küldöttsége, amelyet Miloslav Hrúz, a nemzetközi kapcsolatok intézetének, igazgatóhelyettese, a társaság elnökhelyettese vezet. ÚJ SZÚ 2 1983. X. 4.
