Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Október 15-töl 21-ig Szombat: Az NSZK-ban rakétaellenes tiltakozóhét kezdődött • Varsóban befejeződött a LEMP ideológiai kérdésekkel foglalkozó plénuma Vasárnap: Bécsben véget értek Andrej Gromiko és Hans-Diet- rich Genscher tárgyalásai • Grenadában eltávolították a hatalomból Maurice Bishop miniszterelnököt Hétfő: Andrej Gromiko Berlinben megbeszélést folytatott Erich Honeckerrel Kedd: Az NDK fővárosában megnyílt a KGST XXXVII. ülésszaka • Bettino Craxi olasz kormányfő Washingtonba utazott Szerda: Libanonban kiújultak a harcok, emiatt elnapolták a csütörtökre tervezett nemzeti megbékélési konferenciát • A szovjet külügyminiszter fogadta az USA moszkvai nagykövetét Csütörtök: Berlinben összeült a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága • Közlemény kiadásával befejeződött a KGST tanácskozása Péntek: Mitterrand francia államfő zárómegbeszélései Londonban Berlinben csütörtökön megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamai’ honvédelmi miniszteri bizottságának ülése. Felvételünkön a tanácskozás résztvevői láthatók. (Telefoto: ČSTK) KGST-ülésszak Berlinben Kettős jelentőséggel bírt a KGST e heti háromnapos kormányfői szintű berlini tanácskozása: a résztvevők a szocialista gazdasági integráció terén való előrelépés lehetőségein kívül a jelenlegi feszült nemzetközi helyzettel kapcsolatos fontos állásfoglalást is tettek. A gazdasági vonatkozású témák közül a fűtőanyag-, energetikai és nyersanyagforrások takarékos, ésszerű felhasználása terén megvalósuló együttműködés kibővítésével, másrészt a KGST-országok lakossága élelmiszerellátásának kérdéseivel összefüggő közös teendőket vitatták meg. A felszólalásokból kicsengett az a vélemény, hogy a mostani nemzetközi helyzetben - amikor a Nyugat embargók és diszkriminációs intézkedésekkel akarja nehezíteni a szocialista országok gazdasági előrehaladását - a tagországoknak még egybehangol- tabb, átfogóbb, hosszabb távú prognózisokra épülő együttműködéssel kell szorosabbra zárniuk soraikat, hogy sikeresen oldják meg a folyó ötéves tervidőszak feladatait. Ľubomír Štrougal csehszlovák kormányfő az ülésszakon elhangzott beszédében rámutatott arra, hogy a szocialista országok soha nem zárkóztak el a Nyugattal való gazdasági együttműködés elől de a gazdasági területre is kiterjedő, amerikai kezdeményezésre elindított antikommunista kampány miatt az adott helyzetben azt tartják a legcélszerűbbnek, ha a tagországok elsősorban az integrációban rejlő kiaknázatlan lehetőségek felkutatására összpontosítanak. A felszólalók nyomatékosan aláhúzták, hogy a megnehezült világgazdasági helyzetben az integráció elmélyítése jelenti a felmerülő gazdasági nehézségek megoldásának egyedüli ésszerű, lehetséges útját. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a szocialista gazdasági partnerek szigorúan megtartsák a kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeiket, a szállítandó termékek volumenét és a határidőket egyaránt. Különösen vonatkozik ez olyan kulcsfontosságú progresszív ágazatokra, mint a legkorszerűbb gépi berendezések, ipari robotok, mikroprocesszorok és mikroelektronikai berendezések gyártása. Tyihonov szovjet miniszterelnök felszólalásában utalt arra, hogy a Szovjetunió a jövőben is lehetőségeihez mérten szállít energia- hordozókat és más nyersanyagokat partnereinek ellenértékként a szovjet népgazdaság fejlesztéséhez szükséges termékek szállításáért. A KGST-országok népgazdaságának alakulásáról szólva az ülésszakon ismertetett beszámoló leszögezte, hogy a megnehezült gazdasági körülmények ellenére a tagállamok előreléptek a szocialista építőmunkában, megvalósítják a jelenlegi ötéves terv előirányzatait, gyorsult a termelés üteme minden tagállamban. Tavaly a KGST-országok nemzeti jövedelme együttvéve 2,6 százalékkal növekedett, míg az ipari termelés 2,3 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 3 százalékkal lett magasabb az egy évvel korábbinál. A berlini KGST-ülésszak résztvevőinek tiszteletére adott díszvacsorán a szovjet miniszterelnök megállapította, hogy a mostani tanácskozással tulajdonképpen lezárult a szocialista országok tervezett gazdasági csúcstalálkozójának az előkészítése. Gromiko-Genscher tárgyalások Tulajdonképpen az évenként szokásos ENSZ-beli kétoldalú külügyminiszteri konzultációt pótolta az elmúlt hétvégi bécsi Gromiko -Genscher találkozó. Erre idén közismert okok miatt nem kerülhetett sor a világszervezet New York-i központjában, mivel az amerikai kormányzat nem volt hajlandó szavatolni a szovjet külügyminiszter gépének biztonságát. Ezúttal azonban nem pusztán rutin jellegűnek számított a szovjet és a nyugatnémet külügyminiszter megbeszélése, tekintve, hogy ez talán az utolsó kelet-nyugati külügyminiszteri konzultáció volt az amerikai rakéták év végétől tervezett nyugat-európai telepítésének a megkezdéséig hátra levő időszakban. Amint az várható volt, a megbeszélések fókuszában a rakétakérdés állt. Nyugati hírügynökségek azt a körülményt, hogy Gromiko vállalkozott e kétnapos megbeszélésre az USA legfontosabb európai szövetségesének képviselőjével, úgy értékelték, hogy a szovjet vezetés egyetlen lehetőséget sem hagy kihasználatlanul, amivel elősegíthetné az újabb fegyverkezési hullámot esetleg megakadályozni képes a megállapodást. A nyugatnémet külügyminiszter repülőtéri nyilatkozata alapján sejteni lehetett, hogy nem hozott újat magával tarsolyában az amerikai genfi megbízottakkal folytatott egyeztető eszmecserék után. Később a tárgyalásokon is megerősítette, kormánya kitart a NATO kettős határozata mellett: ha Genfben a legközelebbi jövőben nem születik megállapodás a nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről akkor a menetrend szerint megkezdik a rakétatelepítést. E nyilatkozat után nem keltett meglepetést, hogy nem hoztak előrehaladást a leszerelés kérdésében a szovjet-nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások. Az eszmecseréken Andrej Gromiko ismét megerősítette, hogy a Szovjetunió nem szakítja meg a genfi tárgyalásokat, - amint azt a Nyugaton híresztelik - hanem célszerűnek tartja a rakétacsökkentési megállapodás mielőbbi létrejötte érdekében azok folytatását, de ennek feltétele, hogy a NATO mondjon le a rakétatelepítés önkényesen megszabott eredeti időpontban való megkezdéséről, hogy így időt adjanak a tárgyalások sikeres befejezéséhez. A szovjet diplomácia vezetője azt is aláhúzta, hogy a normális kétoldalú együttműködés feltételezi egymás érdekeinek - beleértve a másik fél biztonsági érdekeit is - tiszteletben tartását. Arra hívta fel tárgyalópartnere figyelmét, téves az a Bonnban hangoztatott vélemény, hogy a rakétatelepítés következtében élesedő nukleáris szembenállás nem lesz hatással a kétoldalú kapcsolatokra. A szovjet külügyminiszter ismét felszólította a nyugatnémet vezetést, hogy járjon közbe a mielőbbi kölcsönösen elfogadható genfi megállapodás érdekében. Bécsből Berlinbe érkezett Gromiko, ahol a hét elején kétnapos hivatalos látogatást tett Erich Ho- necker meghívására. Pohárköszöntőjében itt is megismételte: még mindig lát lehetőséget a genfi megállapodásra egészen addig, amíg az Egyesült Államok nem kezdi meg a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök telepítési tervének a megvalósítását. Az NSZK-beli rakétaellenes akcióhét egyik tnüncheni mozzanata látható a ČSTK felvételén Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET CSHH1 (Egy) csepp figyelmet! „Csepp figyelmet!“ - Hangzik el napjában az energiatakarékosságra ösztönző felhívás. De nemegyszer hallhatjuk mindennapi helyzetekben - értekezleteken vagy társasági összejöveteleken hogy valaki így próbálja az egybegyűltek figyelmét a mondandójára terelni: „Kis figyelmet kérek!“ Hadd kérjen most a nyelvész egy csepp figyelmet, egy kis figyelmet az olvasótól, hogy elmondhassa, miért is tiltakozik az idézett forma ellen! Sokan, akik tudják, hogy az ilyesféle mondatokban, mint ,,Az egy teljesen más dolog, hogy...“; ,,Ez egy nehéz kérdés“; „Ez is egy jó válasz volt“, az egy használata idegenszerűség, a nyelvi helyességre való törekvésükben gyakorta átesnek a ló másik oldalára. Szinte babonásan kerülik a határozatlan névelőt akkor is, amikor pedig okvetlenül szükség volna rá, mert hiánya a mondatnak az eredeti mondanivalójával majdhogynem homlok- egyenest ellenkező értelmezését teszi lehetővé. Elsősorban egyes határozatlan mértéket, mennyiséget jelentő szavaink nem nélkülözhetik az egy társaságát a félreérthetőség veszélye nélkül. Különösen sok példát találunk arra, hogy a már említetteken kívül a kevés szokott ilyen helyzetekbe kerülni. Se szeri, se száma a szakácskönyvekből idézhető adatoknak. Csak egyet mutatóba: „Sóval, borssal, majoránnával, kevés finomra vágott kaporral fűszerezzük“. Ha szó szerint vesszük, ez arra utasít, hogy ne megfelelő, ne elegendő mennyiségű kaprot, hanem a kelleténél kevesebbet tegyünk az ételbe. Vajon mire gondolhat az olvasó, amikor egy elbeszélésben a következő mondat kerül a szeme elé: „Keveset tornázott a nyitott ablak előtt, utána langyos-hideg fürdőt vett“? Nyilván csak arra, hogy az író kevesli hősének reggeli tornagyakoriatait. Hasonló értelmezésre ad alkalmat az a mondat is, amely egy riportcikkből való: „Borús időt fogtak ki az éjjel, kevés eső is esett..." Ez úgy hangzik, mintha nem lett volna elegendő, kevés lett volna a földre hulló csapadék, ahhoz képest, amennyire számítottak. Persze ugyanezek a mondatok élőszóban, megfelelően hangsúlyozva, nem hagynának ennyi kétséget a valódi jelentésük felől. Ha a kevés szón lenne a hangsúly, akkor felelne meg a mondat az iménti értelmezésnek, ha pedig a kevéshez tartozó jelzett szón, akkor gondolhatnánk arra, ami a tulajdonképpeni közlendő: „nem sok, egy kevés“. írásban hiányzik az effajta eligazítás lehetősége. De beszédben sem érdemes mindenáron erre a mankóra támaszkodnunk, hiszen a nyelvhelyesség követelményeinek semmiképpen sem tesz eleget a névelőtlen forma. Az. energiatakarékosságra serkentő reklámszövegnek az a visszatérő jelmondata, amely ezt az írást életre hívta, nagy veszélyt hordoz magában. Rövidsége és a sűrű ismételgetés révén hibás nyelvi formát rögzít sok ezer ember tudatába, „elaltatja“, a nyelvérzéküket. Ne feledjék hát: csak az energiával takarékoskodjanak, ne a névelővel! FELDE GYÖRGYI Már mindent felszámolunk? A letűnt tőkésvilágban szinte naponta olvashatta az ember az újságok híradásaiban, hogy ez a vállalat is, az az üzlet is csődbe ment, és megkezdődött a csődtömeg felszámolása. A felszámolás, ez az eredetileg üzleti szakszó, a gazdasági élet területéről átszivárgóit a köznyelvbe is. Ma már a kizsákmányolás felszámolása, az elmaradottság felszámolása stb. szinte állandósult szó- kapcsolatok. Egyre inkább csak a felszámol igével és származékaival fejezzük ki azokat a történéseket és cselekvéseket, amelyek a módszeres, a teljes megsemmisítés fogalomkörébe esnek, és nem ritka dolog, hogy azt is felszámoljuk, ami nem felszámol- nivaló. A lázadást, puccsot, intervenciót, beavatkozást, terrorizmust szinte kizárólag csak felszámoljuk, holott lehetne leverni, szétverni, szétzúzni, megsemmisíteni, elfojtani is. A katonai támaszpontok megszüntetése és a kémközpontok bezárása legalább olyan üdvös lenne, mint felszámolásuk. Nagy buzgalmunkban felszámoljuk az iskolák közt meglevő színvonalbeli különbségeket, pedig már az is jó eredménynek számít, ha csak mérsékeljük, enyhítjük, csökkentjük őket. Nem ártana a mértéktartás akkor sem, amikor a hiányosságok felszámolását emlegetjük, mert az teljes mértékben, százszázalékosan ritkán szokott sikerülni, márpedig a felszámolás ezt jelentené. Hagyományos kifejezéssel élve a szerződés általában lejár, érvényét veszti, ill. nem újítják meg, felmondják, felbontják, a tüzet pedig oltják, eloltják. Nemrégiben az egyik riporter mégis a japán-amerikai szerződés felszámolását emlegette, a másik pedig egy tragikus bányatüz felszámolásáról tudósított. Nem sok ez egy kicsit a felszámolásból? É. KISS SÁNDOR * \ Van-e előharc? Újságban olvastam ezt a címet: Választási előharcok Spanyol- országban. Hogy mit kifogásolhatunk rajta? Csak azt, hogy előharc szavunk valójában nincsen. Van előharcos szavunk, amely az értelmező szótár szerint a sajtónyelvben használatos, s melynek jelentése: valamely eszméért, célért elsőként vagy vezérként harcoló személy, szervezet. Nyilvánvaló, hogy ebből az előharcos szóból vonták el az előharc szót, s tegyük hozzá, nem éppen szerencsésen. Már csak azért sem, mert voltaképpen választási harcról sem szoktunk beszélni, nemhogy elóharcról. Az, ami a nyugati államokban a választások előtt folyik, inkább választási küzdelem, választási hadjárat vagy választási kampány. S ami még ezt is megelőzi, azt nevezhetjük választási előcsatározásoknak, de elóharcnak nem. Megnézhetjük még az értelmező szótárban az előcsatározás szó pontos jelentését. Tehát: a voltaképpeni döntő csatát, ütközetet megelőző kisebb összeütközés, csata, csetepaté; átvitt értelemben pedig: valamely elvi, politikai harcban, vitában az első kisebb méretű összecsapás. Azt is közli a szótár, hogy ezt a szót leginkább többes számban használjuk. Ezek szerint az idézett cím helyesen így hangzik: Választási előcsatározások Spanyolországban. MAYER JUDIT ÚJSZ& 4 1983. X. 22.
