Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám, szerda

o j sző 5 1983. X. 19. Kérem a panaszkönyvet! Vajon hányszor mondtuk ezt az üzletekben bevásárlásaink során? Ha őszinte választ akarunk adni, bizony azt kell mondanunk nagyon ritkán. Pedig gyakran bosszankodunk, néha napokig befo­lyásolja hangulatunkat, ha a keresett árut nem kapjuk meg, vagy ha az elárusító nem megfelelően szolgált ki. Megfeledkezünk valaho­gyan arról, hogy ezek a könyvek léteznek. AMIT TUDNI KELL Pedig ezek arra szolgálnak, hogy mi, fogyasztók a közvetlen észrevételeinket az üzlet vezető­jének, esetleg feletteseinek írás­ban tolmácsolhassuk. Valamennyi boltban jól látható, hozzáférhető helyen kell, hogy elhelyezzék. És ahol ez nem így van, jogunkban áll elkérni a könyvet. Igaz azonban, hogy nem csak arra kellene hasz­nálni (mint legtöbben teszik), hogy kiöntsük mérgünket. A könyv tel­jes neve ugyanis: Az óhajok és panaszok könyve. Épp ezért, ne restelljünk megvalósítható javas­latokat, jó ötleteket, a kereskedel­mi dolgozók munkáját könnyítő és a vásárlók elégedettségét is szol­gáló megjegyzéseket beírni. Ezt a könyvet ugyanis nem lepi be a por: minden bejegyzés vissz­hangra talál. A vezetőnek két na­pon belül válaszolnia kell, ha a megjegyzést tevő nevét, címét nem tüntette fel (erre nem kötelez­hető) a könyvben, ha pedig ezt is megadta, tíz napon belül írásban. A bejegyzéseket az üzletvezető­nek három napon belül továbbíta­nia kell a felsőbb szervhez, s ha olyan jellegű a kérés, a panasz, hogy megoldása, megválaszolása nem rá tartozik, a felsőbb szerv kötelessége megtenni azt. DICSÉRETEK ÉS HIÁNYCIKKEK Bratislavában, az Obchodná ut­cai üzletekben sok-sok vásárló fordul meg naponta. A Junior gyermek- és ifjúsági áruházat nemcsak a fővárosban lakók, ha­nem a vidékről érkezők is meglá­togatják. Mi viszont nem vásárolni tértünk be ide a minap. Pavel Dobrotkát, az áruház vzetőjét arra kértük, lapozzuk át közösen a pa­naszkönyveket.- Áruházunk mind az öt részle­gén külön-külön könyv van - mon­dotta. - A pénztáraknál, jól látható és hozzáférhető helyen. Erről mi is meggyőződhettünk, amikor az áruházban körülnéz­tünk. Hogy mit olvashattunk a könyvekben? Egy nagyon szép dicséretet Milada Serafínová el­árusító kedves, készséges kiszol­gálására. A következőt egy olyan vásárló írta be örömmel, aki már négy üzletet végigjárt, s itt kapta meg a keresett árut. Egy másik vevő cipőt reklamált, s elégedetlen volt ügyének intézésével. Pedig alaptalanul, hisz az üzletből a rek­lamált árut a gyártónak küldik el. Tehát a reklamációs szabályzat szerint jártak el. A cipórészleg könyvében további bejegyzések is voltak. Egy anyuka elégedetlenül állapította meg, hogy július 6-án nem volt gyerekszandál az üzlet­ben. A panaszt továbbították a fel­sőbb szervnek, ugyanis az eladók csak azt árusíthatják, amit kapnak. Ugyanezt tették azzal a megjegy­zéssel is, mely szerint 16-os gye­rekpapucs nem volt kapható az áruházban.- Sajnos, az áruhiányról mi nem tehetünk - mondotta a vezető.- Hisz mi is, a vásárló is akkor elégedett ha megkapja a keresett árut. A vevőinkben kialakult az a nézet, ha másutt nem kap meg valamilyen gyerekholmit, nálunk megveheti. A tólünk telhetőt meg­tesszük, de a gyártók nem mi vagyunk. További dicsérő megjegyzése­ket is olvastunk a könyvekben, ezek voltak túlsúlyban. Az elárusí­tókra egyetlen panaszt sem je­gyeztek be.-A szombatonként megtartott termelési értekezleteinken megdi­csérjük azokat, akikről vevőink elismeréssel szóltak. Úgy gondo­lom, ez ösztönzőleg hat a többiek­re is. Én hetenként rendszeresen ellenőrzőm a könyveket, s nem történhet meg, hogy válasz nélkül marad valamelyik bejegyzés- mondotta búcsúzóul Pavel Dob- rotka. Ha a tekintély megalapozott Szolgáltatások Háza Somorja (Šamorín). Egyik üzemegysége, és nem is a legkisebb, a járási szolgáltató vállalatnak, hiszen 24 munkahelyen, vagy ahogyan itt mondják: központban, 165 dolgo­zót fogla4koztat. Közülük húsz kommunista, de mégsincs önálló pártalapszervezetük, a szobafes­tők mestere, Štefan Šimša a párt­csoport vezetője. A legszíveseb­ben hangosan is kimondanám: itt tehát „csak“ pártcsoport működik, de Farkas Mária, a vállalat sze­mélyzeti osztályának vezetője, a pártbizottság aktivistája már ma­gyarázza:- Igaz, itt csak csoport működik, mert nálunk központosított a gaz­dasági és pártirányítás, ám nyil­vánvaló a pártcsoport tekintélye, hatáskörében önállóan intézkedik. A csoportvezetőt helyettesítő Anna Jakubčová aki egyébként tagja a pártbizottságnak is, így folytatja:- Megalapozott bizonyított ez a tekintély, mert a tagsági gyűlés határozatainak végrehajtásáért kezeskedünk, és elég gyakran kezdeményezünk is egyet-mást, amit azután csak forma szerint kell jóváhagyni. Néhány hónappal előbb fogad­ta el a tagsági gyűlés Sebestyén Béla, a fiatal szobafestő felvételét, de a csoport már megbeszélte, és indítványozta, hogy milyen formá­ban ajánlatos a tagjelöltek kivá­lasztásával, nevelésével foglal­kozni.- Sorravettük a munkahelyeket - magyarázza megállapítottuk, hogy nagyon sok fiatal dolgozik a varrodában, de nincs köztük se párttag, se tagjelölt, azért terjesz­tettük elő a javaslatunkat, amit persze alaposan megvitattunk előbb.- Legutóbb meghívtuk az ifjúsá­gi szervezet elnökét - tájékoztat vele közösen határoztuk meg, hogy milyen pártfeladatok teljesí­tése vinné előbbre ügyünket, kikre számíthatunk ezeknek a felada­toknak a teljesítésében. A megbeszélésről készített fel­jegyzés, melyet Fota László, az ifjúsági szervezet elnöke is aláírt, valójában olyan tervezet, javaslat, amelyet már csak jóvá kell hagyni.- Most, a pártoktatási év kezde­tén - folytatja mintegy elébe mentünk a követelményeknek, mert felmértük a csoport tagjainak politikai képzettségét, majd sze­mélyek szerinti beosztást javasol­tunk a pártoktatás különféle fokú tanfolyamaiba, és előterjesztettük, hogy a pártonkívüliek közül kiket szeretnénk hallgatóknak meg­hívni. Természetesen, azt is megha­tározták, hogy Novák Gyula párt­feladata a propagandistákkal, elő­adókkal együttműködve a szerve­zés, beleértve az ellenőrzést, meg a hallgatók részvételének, a párt­oktatás eredményének értéke­lését.- Ami a gazdasági irányítást illeti - magyarázza tudjuk, hogy a csoport pártmunkája meddig, milyen mértékben avatkozhat be, nem törekszünk a pártbizottság ellenőrző szerepének átvállalásá­ra, vagy helyettesítésére, de min­denkor véleményt mondunk, és azonnal jelentkezünk, ha a mun­katervben valahol eltérés mutat­kozik az elképzelés és a megvaló­sítás között, ha hasznosnak mu­tatkozó megoldást, újat, az eddigi­nél jobbat javasolhatunk.- Nem egyedüli és egyetlen mércéje csoportunk pártmunkájá­nak a műhelyek gazdasági ered­ményessége, hatékonysága - ér­vel de jelenleg, amikor a gazda­sági feladatok megoldása ki­emelten jelentős, el kell ismerni, hogy megalapozott a pártcsoport tekintélye, ha a tervfeladat teljesí­tése szerint értékelünk. Márpedig a Szolgáltatások Háza becsülettel teljesíti a tervezett feladatokat. HAJDÚ ANDRÁS ÖRÜLNEK AZ ELÉGEDETTSÉGNEK A következő üzlet, ahová betér­tünk, a Zelenina vállalat 007-es számú boltja. Nehezen, de felfe­deztük a sarokban, a hűtőszek­rény felett a keresett könyvet. Ké­résünkre Anna Redechová, üzlet­vezető levette a gondosan mű­anyag borítóba csomagolt pa­naszkönyvet.- Nincs egyetlen idei bejegyzés sem. Legutóbb tavaly írt bele egy vásárló, nem tetszett neki, miért mérjük a csomagolt barackot. Mindjárt válaszoltam is: ármódosí­tás volt s a csomagon feltüntetett ár nem volt helyes, ezért kellett mérnünk - mondotta.- Más megjegyzés nincs a könyvben, nem hiányzik önök­nek a dicséret, az elismerés a vá­sárlók részéről? - tettük fel a kér­dést.- Nem, egyáltalán nem, mi igyekszünk gyorsan kiszolgálni a vevőket, s az elégedettség elég nekünk, annak örülünk - vála­szolja. SE BÍRÁLAT, SE KÖSZÖNET- Levehetem, megmutathatom a könyvet - fogadott mosolyogva Alžbeta Bielešová, a Drogéria vál­lalat üzletének vezetője. - Nincs abban egy sor sem. Se bírálat, se köszönet. Észrevette csodálkozásunkat, ezért hozzáfűzte:- Harmincnyolc éve dolgozom az üzletben, hivatásomnak tartom szakmámat. Nagy gondot fordítok arra is, hogy beosztottjaim jól, be­csületesen dolgozzanak. Úgy lát­szik, ezt sikerült elérnem, mert a vevők nem panaszkodnak. Akadt ugyan, aki szívesen beírt volna valamilyen dicséretet a könyvbe, de erről lebeszéltem (az üzletvezetőnek pedig nem szabad befolyásolnia a vevőt). Nem akarok- én elismeréseket, a felsőbb szervektől sem. A vevők mindennapi elégedettsége, az hogy vannak, akik rendszeresen csak nálunk vásárolnak, elég nekem. Furcsa hozzáállás, de ilyen is van. A három üzletben tett látoga­tás után azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az óhajok és panaszok könyvei nincsenek ki­használva. A vevőknek jobban kellene érvényesíteni az ellen­őrzési jogukat, megjegyzéseik­kel befolyásolni kereskedel­münk még jobbá tételét. Hozzá kellene járulniuk, hogy ezek a könyvek képet adjanak az egyes boltokban dolgozók munkájáról, a vásárlók elége­dettségéről, illetve elégedetlen­ségéről. DEÁK TERÉZ Bővítik a bratislavai üzlethálózatot Szlovákia fővárosában a Jednota fogyasztási szövet­kezet jelentősen hozzájárul az üzlethálózat bővítéséhez. Az elmúlt hét esztendőben saját beruházási alapjából 11 üzle­tet, vendéglőt adott át a fo­gyasztóknak. Jelenleg négy üzlet van épülőfélben, ezek a Z-akció keretében készül­nek. Ebben az évben a Jedno­ta hét új üzletet nyitott meg. A jövő év elején adják át az új áruházat Krasňanyban, amely­nek az építése több mint 24 millió koronába került. A terv az 1983-85 évekre 24 új létesítmény üzemDe he­lyezését irányozza elő. A 7. ötéves tervidőszak végére a bratislavai Jednota fogyasz­tási szövetkezet 131 üzlettel, 30 vendéglővel, 4 építőanyag árusító üzlettel rendelkezik majd. Már készül egy 300 ágyas szálloda terve, építését 1985 elején akarják megkezdeni, hogy ezzel is enyhítsenek a fő­város szállodagondjain. Sz. E. Új otthont kap a bratislavai Klement Gottwald Központi Pionír- és Ifjúsági Ház. A 98 millió korona beruházással épülő Dolné Krčace-i központ három objektumból áll. A félig már elkészült „A“ blokkban a klubhelyiségek, műhelyek és laboratóriumok kapnak helyet, a „B“ blokkban 400 férőhelyes, színházi előadások rendezésére is alkalmas terem, 60 férőhelyes bábszínház, hangverseny- és olvasó­terem nyer elhelyezést. A „C“ blokkot, ahol egy fedett uszoda is készül, majd a sportolók veszik birtokukba. A szép természeti környezetben fekvő, 10,5 hektáros területen elhelyezkedő létesít­mény a tervek szerint 1986-ban nyitja meg kapuit. A felvételen Gabriel Valabík (jobbról) és František Prešinský az alapozáshoz szükséges zsaluzódeszkákat vágja. A másik felvételen a készülő új központ látható. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) PRÁGAI KEPEK Gyerünk a vásárba! Nincs izgalom, hogy későn érünk, oda, hogy a fürgébbek ha­marabb ülnek fel a körhintára, jobb ízű marcipánt esznek, a hattyú magasabbra emelkedik velük - hi­szen a vásár nem egy napig, se kettőig tart, hanem kerek három hétig. Hangszórók bömbölik a vi­dám zenét, mindenfelől más zene szól. Az olasz jelzővel díszített nyaktöró hullámvasútra csábítja a látogatóit az egyik, a másik soha nem látott izgalmakat ígér a bor­zalmak barlangjában, a harmadik a jogosítvánnyal nem rendelkező, ám szenvedélyes gépjárműveze­tőket invitálja autóversenyre, a ne­gyedik a legkisebbeket csalogatja a sebesen száguldó gyorsvonat­ba, hogy messzi utazást tegyenek, körbe-körbe, körbe-körbe... Minél közelebb ér a látogató a prágai Fučík-park kitárt kapujá­hoz, annál tökéletesebb a hangza­var, de a Kongresszusi csarnoknál a Jozefinka mindenkit túlharsog. Jozefinka nem nagyhangú nósze- mély, hanem fúvószenekar. Több­nyire idősek állják körül az alkalmi hangversenypódiumot, együtt dú­dolnak a fiatalka énekesnőkkel, s mikor már tapssal sem lehet több dalt kicsalni, odábbállnak, más szórakozást keresve. Céllövöldék mutogatják kincsü­ket. „Két korona egy lövés!“ Pró­ba szerencse! Az ember céloz, elhúzza a ravaszt... telitalálat! A mesterlövész boldogan viszi a trófeát - a guminyuszit. De jaj! A játékterembe lépve elkapja a szenvedély. Koronások és kétkoronások után kutat a zse­bében, s apróra váltja a bankót: érmékkel eteti az automatákat. Nyomkodja a gombot, és a ver­senyló könnyedén veszi az aka­dályt, de nyomja meg csak egy tizedmásodperccel később, lova lemarad... Tengeri csatákat vív, majd vadászni indul, s az űrbe is felruccan egy, két... sok-sok két- koronásáért. Csitulj, szenvedély! El innen! Létezik más is. Például gyerünk a panorámamoziba... Éppen most nincs vetítés. Akkor hullám­vasúton repüljünk az ég felé s zu­hanjunk a mélybe - sikoltozva. Gyenge idegzetúek ne is közelít­senek feléje! Óriási a versengés! A hullám­vasutat mostanság lepipálja a centrifuga. „A Fučík-parkban először! Tessék, tessék, van még szabad hely!“ A csodamasina ke­zelőszemélyzete udvariasan a gondolába ülteti az utast, amely nem vízen ring, hanem felfüg­gesztve himbálózik. „Minden hely elkelt! Vigyázat, indulunk!“ Forog a hatalmas kerék, a gondolák bé­késen ringanak, mígnem egy ha­talmas kar megemeli a kereket, felállítja és megpörgeti. Nem halla­ni ijedt sikolyt, csak" az ülés­hez tapadó alakokat látni, fejjel lefelé lógnakT minden pillanatban kipottyanhatnak! A látvány léleg­zetakasztó - de az utazás is az. „Ne féljen, próbálja ki! Ebből nem lehet kiesni! Hetven kilométeres gyorsasággal forog és a fizika tör­vénye szerint...“ A tulaj rábeszéli a vonakodókat. ,,És ha elromlik? Ha kikapcsolják az áramot?“ - fe­lesel a félósebbje. A centrifuga tulajdonosa (és előállítója) újfent a fizika törvényére hivatkozik, mely szerint a forgás ereje odata­pasztja az embert az üléshez. Köz­ben földet ér a kerék, a háromper­ces ürhajósképzó tanfolyam részt­vevői sápadtan tántorognak, arcu­kon elégült mosoly; a komoly apu­kák kézen fogják a centrifuga alatt várakozó gyereküket s most már mernek valamit harapni. Vegyünk valamit! - nyafog a gyerek, s a felnőtt is vásárfiát válogat. Egy tízesért vesztegetik Sandokant nyakba akasztható pénztárcán, ennyi a divatos fülbe­való is, háromnyolcvan a zsuzsu, héthúsz a kókuszrúd. A gyerek a haszontalan csecsebecsét bá­mulja, papája a mütyürárus-lányt. ,,Milyen szép!“ - sóhajt a gyerek. „Milyen szép!“ - sóhajt a papa. Jé, ló! Hintó! Parádés kocsis feszít a bakon, két fehér paripáján cifra a hám, a kantár, az istráng. Hintón utazunk, nem autón! A két pompás ló gyors ügetésbe kezd, tovagördül a hintó. Milyen roman­tikus ... A parádés kocsis megállítja a lovakat: megérkeztünk. Újabb utasok lépnek fel a hágcsóra, csak nyugodtan, komótosan, ez nem villamos, hogy tolakodni, nyoma- kodni, kapaszkodni kellene, itt ké­nyelmesen hátradől az ember, és kajánul nézi a pár méterrel odább veszteglő felvirágozott, nyugdí­jas villamost, - megvan már het­venéves! -, amint éppen körútra indul a városba, csilingelve, vásár­ba hív kicsit és nagyot. Égre fordított arccal bömböl egy gyerek: három színes léggömb úszik a felhőkkel. Három színes pont. KOPASZ CSILLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom