Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-17 / 245. szám, hétfő

S okszor van úgy az emDer, hogy kezébe vesz egy-egy új könyvet, tájékozódásképpen belelapoz, aztán nem tudja leten­ni. Elolvassa egyszer, többször. Ez történt most velem is, amikor Hahn István Naptári rendszerek és időszámítás című karcsú, de sok adatot, érdekességet tartal­mazó könyvével ismerkedtem. geleket és estéket és ugyanígy nem éveket, hanem tavaszokat, nyarakat, teleket. A fejlődésben jelentős szerepet játszott az a felismerés, hogy min­den, szabályos időközökben is­métlődő természeti jelenség az égitestek mozgásától függ, és hogy ezeknek a mozgásoknak az időtartama, egymáshoz viszonyít­va is pontosan meghatározható, kiszámítható. Ez a felismerés ve­zetett a csillagászati naptárhoz, a három naptári alaptényező meg­határozásához. A szerző megis­merteti az olvasót azzal is, hogy milyen módszereket használtak az év hosszúságának kiszámítására, s az időegységek egyeztetésére, majd a babiloni, a görög, a zsidó, a kínai, a mohamedán, az egyipto­mi és a római naptárral ismerked­hetünk meg. Az áttekintésben ezután a Juliá­A nemzetiségi irodalom szlovákul VITA KÉT VERSESKÖTETRÖL Naptári rendszerekről, időszámításunkról - érdekesen A Gondolat Zsebkönyvek sorozat­ban megjelent, hazánkban is meg­vásárolható új kiadvány nem min­dennapi szellemi kalandra csábítja az olvasót; a csillagászathoz, az időszámítás megannyi rejtelmé­hez szinte semmit sem konyító magamfajta embert is. Bejárjuk az emberiség történelmét, csodála­tos kultúrák, letűnt korok tárulnak elénk, miközben nyomon követjük az embernek azt az igyekezetét, hogy valamiképpen számon tartsa a múló időt. A naptári rendszerek tudvalé­vőén történetileg alakultak ki, s ezért bizonyos különbség a mai napig fellelhető bennük. Ennek dokumentálására a szerző egy­szerű példát hoz fel. A bevezetőt két esztendeje, január 18-án írta, vasárnap délután ötkor, ugyaneb­ben az időben például Bagdadban a Próféta kivándorlása szerinti 1401. év első „rábi“ havának 11. napja volt, a hét második napja, este 9 óra. Hahn István könyvének első ré­szében a naptári rendszerekkel, egységeik kialakulásával, és egy­máshoz való viszonyításával fog­lalkozik. Olvashatunk az időszá­mítás kezdeteiről, a természeti né­pek naptáráról, amikor még nem napokat“ számoltak, hanem reg­nus és a Gergely-féle naptár kö­vetkezik. A szerző méltatja a nagy fejlődést, a naptárrendezés fon­tosságát, de szól bizonyos gon­dokról is, hiszen a Gergely-féle napév sem tökéletes, néhány má­sodperccel hosszabb a csillagá­szatilag pontos időhöz képest, s ez a csekélyke hiba azonban csak 3200-ban fog egy napot ki­tenni. Érdekes fejezet a Kiemelt na­pok és ünnepek című fejezet is, de talán a legizgalmasabb az Ókori események idejének meghatáro­zása című rész. A krónikák, a tör­téneti müvek, a királylisták hiá­nyosságait vagy bizonytalanságait ugyanis leginkább a csillagászati jelenségekre vonatkozó közlések alapján lehet kiegészíteni. így az ókori világ történetére vonatkozó kronológiai ismereteinket bizo­nyos határon belül bővíteni lehet. Hahn István élvezetes stílusban megírt tudományos-népszerűsítő könyve nagy mértékben hozzájá­rul ahhoz, hogy időszámításunk­ról, naptári rendszereinkről s ezen keresztül civilizációnk múltjáról az eddiginél jóval többet tudjunk. Hasznos, élvezetes olvasmány gyermeknek, felnőttnek egyaránt. SZILVÁSSY JÓZSEF VILÁGKÖNYVTÁR + Az ukrajnai Osztrogban létre­hozzák a könv és a könyvnyomta­tás múzeumát. Ebben a városban adta ki 1578-ban az első orosz nyomdász, Ivan Fjodorov az első orosz nyelvű ábécéskönyvet. Há­rom évvel később elkészítette az elsó szláv bibliát is, amelynek nyomtatásához hat betűtípust használt. Ennek a könyvnek to­vábbi érdekessége, hogy 1256 ol­dalon egyetlen sajtóhiba sem ta­lálható. + Volodia Teltelboim, szám­űzetésben élő haladó chilei politi­kus és író terjedelmes dokumen­tumregényt irt Belső háború cím­mel a hazájában 1973 őszén be­következett véres fordulatról. A könyv számos autentikus tényt, adatot sorakoztat fel, s mindezt művészileg hatásos formában te­szi. Spanyolul Havannában és M exikóvárosban, fordításban pe­dig Moszkvában, Szófiában és Berlinben jelent meg. + Franciaországban évente csaknem 2000 különböző irodalmi dijat osztanak ki. Többet mint bár­mely európai országban. A legis­mertebb díjak közé tartozik a Prix Academie Francaise, a Goncourt- díj, a Femina és az Interallié. Ezenkívül számos helyi és területi jelentőségű díj is létezik, ezért nem meglepő, hogy egyre inkább csökkenteni szeretnék -ezeknek a díjaknak a számát. Egyes elkép­zelések szerint ötszáz lenne az optimális, mások viszont a 30—40 körülit tartják megfelelőnek. + A nemrég elhunyt német író­nő, Anna Seghers könyveinek pél­dányszáma a berlini Aufbau-Ver- lagnál 1946 óta elérte a 3,1 millió példányszámot. + Uj regényt írt az ismert és népszerű francia írónő, Francoise Sagan. A történet a múltban ját­szódik, és az irodalom-kritikusok véleménye a mű minőségének megítélésében lényegesen külön­bözik. Egyesek bizonygatják, hogy csupán egy újabb szerelmes re­gényről van szó, mások az írónő alkotását jelentős és új kísérletnek látják, amely sikeresnek mond­ható. + A munkásosztály az iroda­lomban - ez volt a címe azoknak az irodalmi ünnepségeknek, ame­lyeket az NDK tengerparti városai­ban tartottak. Ez a széles körű rendezvény több mint kilencven különböző irodalmi-zenei estet, író-olvasó találkozót foglalt magá­ba. A találkozók legtöbbjének té­mája a békeharc, a világ mai hely­zete volt. + Örkény István Glória című regénye nemreg jelent meg a párizsi Publications Orientalistes de rance kiadónál, Jean-Michel Kalmbach tolmácsolásában. A for­dító, aki a strasbourgi egyetemen és a Sorbonne magyar tanszékén végezte tanulmányait, jelenleg francia lektor egy finnországi egye­temen. + Az idei irodalmi Sevcsenko- dijat Borisz Olijnik ukrán költő kap­ta Sziva lasztyivka (Szürke fecs­ke) és további két verseskötetéért. + Richard L. Stratton amerikai írót kábítószer-csempészésért ti­zenöt évi börtönre ítélték. Stratton állítása szerint azért lépett kap­csolatba a csempészbandával, hogy új regényéhez anyagot gyűjt­sön. Az írót tizennégy társával 1982 márciusában érték tetten; a rendőrség másfél millió dollár értékű hasist és marihuánát foglalt le. Norman Mailer, az ismert ame­rikai író Stratton mellett tanúsko­dott, de - úgy látszik - az ó védő- beszéde sem győzte meg az ame­rikai bírákat. téke. A szív mint a nap inkább informatív jelleggel bír, de ott, ahol a verseket jól fordították, költészeti jelentősége is van.“ Vojtech Kondrót megjegyezte, hogy Tő­zsér Árpád A papír partján című szlovák nyelvű kötete után, jövőre hazai ukrán költő, Joszif Zbihlej verseit is kiadják. A vitában felvetődött (Stanislav Šmatlák): milyen távol van a nyelvi tudatban a mindennapi nyelvhasz­nálat a költők által használt irodal­mi nyelvtől? Vagyis, milyen a kap­csolat az anyanyelvként elsajátí­tott és a hivatalos ukrán irodalmi nyelv között? Joszif Zbihlej erre így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy a csehszlovák államiságból kell kiindulni és innen szemlélődve kell besorolni ezt az irodalmat a szlovákiai irodalmi kontextusba. Ebben a közegben élünk. Emellett semmi sem akadályozza, hogy megőrizzük sajátosságainkat, tisztaságunkat.“A nyelv kérdésé­ről értekezett Mihaljo Drobnyak is: ,,Ez nagyon fájó dolog. Tudunk egy dialektust, amely ugyan közel áll az ukránhoz, de ugyanolyan közel a szlovákhoz; az irodalmi ukrán nyelvet, de a szlovákot is először meg kell tanulnunk. Pre- šovban a családok elsősorban szlovákul komunikálnak, amiből a helyzetünk bonyolultságára is fény derül.“ A felvetett téma fon­tosságát bizonyítja, hogy a vitában a további felszólalók mindegyike érintette. Nem véletlenül, hiszen az irodalom a nyelv - irodalmi nyelv - széles társadalmi körben való ismerete nélkül, értő olvasók nélkül, hiábavalóság. Sokszoro- zottan igy van ez egy nemzeti nyelv markáns dialektusát beszélő nemzetiség esetében. Ehhez kap­csolta gondolatait Ľubomír Feldek is. „Létezik egy klasszikus költő- modell, aki belülről jövő értékeit akarja átadni valakinek, de van szerényebb is, mondhatnám mo­dernebb koncpeció: a költő, mint akin keresztül áramlanak a dolgok - vagyis nem mindig beszél, ha­nem olykor figyel és meditál. S ha olyan környezetben élnek, amely­ben a legszebb dolgokat ukránul hallják, gondolom, hogy ezekről ukránul kell szólniuk. “ Tőzsér Árpád Na brehu papiera című kötetéről folytatott vitát a szeptemberi számban közük. Pavol Plutko bevezetője elsősor­ban a szlovák költészet modern hagyományainak és legújabb eredményeinek oldaláról vizsgálja alkotónk világát. Minden reflexió­A Romboid szlovák irodalmi és kritikai folyóirat két legutóbbi (8. a 9.) számában is folytatja a Szlo­vákiai írószövetség égisze alatt rendezett viták közlését. Augusz­tusi számában a csehszlovákiai ukrán költői antológiának, szep­temberi számában pedig Tőzsér Árpád verseskötetének vitáját adja közre. A szív mint a nap (Srdce ako since) című ukrán költői antológia a hozzászólók véleménye szerint elsősorban informatív jellegű. Vi­tathatatlan költői értékei mellett el­sősorban körképet ad a hazánk­ban élő ukrán nemzetiségű költők alkotóműhelyeiről. A bevezető előadásában Ján Zambor ki­emelte az összeállító (Fedor Ko­váč irodaiomtudós) és a fordítások többségét készítő Marián Heveši és Juraj Andričík munkáját. A vita anyaga, értékelő és • vizsgálódó jellege mellett, számos érdeklő­désre számot tartó tényt, adatot is tartalmaz. Olykor kényszeredetten szembesülünk a csehszlovákiai magyar kritika és irodalmi publi­cisztika hiányosságaival is. Reméljük csak e jegyzet szer­zőjének hiányosságait mutatja, hogy a vitából értesült először ar­ról, hogy Prágában tavaly Bekere­tezetten tér (Neorámovaný pros- tor) címmel megjelent Joszif Zbih­lej verseiből összeállított cseh nyelvű kötet. Nem kevésbé isme­retlen tény számára az is, hogy az ungvári Kárpáti és a kassai (Koši­ce) Kelet-szlovákiai Kiadó tavaly olyan költői antológiát jelentetett meg, amelybe a kerületben alkotó szlovák, magyar és ukrán költők verseit válogatták. Mindkét adalék elgondolkodás­ra ösztönöz a közös hazában vég­zendő irodalmi kapcsolatteremté­sünkről, a valóságos közeledésről, s nem utolsósorban az egymásra való odafigyelésről. Ezért sem mellékes, hogy Michal Molnár megjegyzései után Vojtech Kond­rót, az 1980-ban megjelent Férfi­kor (Mužný vek) című csehszlová­kiai magyar költői antológia szlo­vák fordítója, többek között a kö­vetkezőket hangsúlyozta: ,,A szív mint a nap című antológia eseté­ben az összeállító és a fordító nem azonos, öten fordították és ezt a munkát nem mindig a szí­vüknek kedves verseken végezték el. A Férfikor antológia egyéni vá­logatás, elsősorban mint költői tett fontos, kevésbé az információ ér­Jan Neruda: TÖRTÉNETEK A RÉGI PRÁGÁBÓL ACspT' 'rooato/n Könyvtara JAN NERUDA TÖRTÉNETEK A RÉGI PRÁGÁBÓL ÚJ KÖNYVEK delembe - induló részénél, hadd javít­sam sietve a fenti meghatározást: ez a könyv „regény“. Már előző verses­könyvemmel is egyfajta regényszerű­séget, regényjelleget hirdettem, (...) Azt a kérdést egyébként, hogy tulaj­donképpen mi is a regény, az iroda­lomtudomány mindmáig nem válaszol­ta meg teljes bizonyossággal és meg­nyugtatóan. (...) A fontos az, hogy regények vannak; definíciók nélkül is. És szinte megszámlálhatatlanul sok megjelenési formában. S ha onnan kezdem a vizsgálódást, hogy megvan- nak-e könyvemben mindazok az ele­mek és vonások, amelyeket általában a regénynek szoktunk tulajdonítani, akkor nem kell hozzá túl nagy merész­ség, hogy „regényemet“ regénynek higgyem.1' (Tóth László) jában, minden értékelési törekvé­sében a kortárs szlovák költészet élvonalához viszonyítja. Értékelési módszereit és szempontjait felso­rakoztatva - szemantikai, társa­dalmi, esztétikai - kiderül, hogy Tőzsér a legszigorúbb vizsgálódá­soknak is megfelel. Költészetében - Pavol Plutko szerint - meghatá­rozó helye van a történelmi ese­ményekhez kötődő élmények lírai közvetítésének, az emlékezésnek, mint az élet reflexiójának, az erős képiségnek, a tárgyszerűségnek, a társadalmi dimenzióknak. Vitain­dítójának végén határozottan le­szögezte, hogy a kötetet a szlovák olvasóközönség érdeklődéssel fo­gadja majd, hiszen Tőzsér költé­szete ,,a modern ember életérzé­sének jegyében“ fogant. Ezt kö­vetően Koncsol László beszélt Tő­zsér és a csehszlovákiai magyar líra viszonyrendszerérői. (Hozzá­szólását lapunkban már közöltük.) Stanislav Šmatlák komparatív megjegyzései után kitért magára az olvasott szövegre. „... sok mindent nagyon közelinek érzek. Emlékezetemben rezonál, ha bi­zonyos dolgokat még nem is tudok megnevezni. Végeredményben tudatosítom, hogy Tőzsér költé­szete egyedi... Nem tudom még mi ez a sajátossága, de lehet valamilyen robosztusság, ke­ménység, amely nem akaratlagos. Ha egy szlovák költő érdes, ke­mény akar lenni, azonnal észreve- szem, hogy szándékosan kiköszö­rülte a nyelvét. De ebben a szö­vegben a robosztusság valami­lyen immanens jelenség, olyan, amit az a talaj ad, amelyből kinőtt. Ezzel azt szeretném mondani, hogy bárhogyan is kényszerítjük ki magunkból a párhuzamokat és az asszociációkat, azt, ami bennün­ket gazdagít, közvetlenül az inva­riánsban kell keresnünk, abban, ami megismételhetetlen, egyéni.“ A további hozzászólók között volt még Vojtech Kondrót, Mila Haugová, Tibor Žilka, Rácz Olivér és Karol Rosenbaum. Mindkét vita szerves részét ké­pezi annak a dinamikus irodalmi vitasorozatnak, amely a szlovák irodalomban ■ eseményszámba menő kötetekről az írószövetség­ben és az irodalmi alapban folyik. Vitathatatlanul pozitív jelenség ez, amely hozzájárul a szlovákiai nemzetiségek és a szlovákok köl­csönös megismeréséhez, irodalmi gondjaiknak és sorskérdéseiknek megértéséhez. DUSZA ISTVÁN Vincent Šikula: A SÁRGARIGÓ Jan Neruda elbeszéléseiben és kar- colataiban megelevenednek a régi Prága kisembereinek krúdysan finom hangulatokból és ugyanakkor realista életképekből előhívott mindennapjai. „Micsoda levegő! Az agyagnak, amelyből Prométheusz embereket gyúrt, állítólag emberhússzaga volt, itt mindenkinek agyagszaga van, de hússzagot nem érzek rajtuk.“ (Jan Ne­ruda) Tóth László: ISTENTELEN SZÍNJÁTÉK ,,Ez a könyv regény. Mivel azonban tudom, mekkora ellenállásra találhatok ezzel a kijelentéssel az olvasóknak és kritikusoknak különféle konvenciók és koncepciók tarka lobogói alatt csatába — egy-egy művel „megvívandó“ küz­Tóth László ISTENTELEN SZÍNJÁTÉK MADÁCH ÄSARGÄRIGO Vincent T~ j HÜ ■ „Vincent Šikuláról, a mai szlovák próza ismert és népszerű képviselőjé­ről azt szokták mondani, hogy könyvei­ben a kisemberek szembesülnek a tör­ténelemmel. Én inkább azt mondanám: járnak-kelnek, küszködnek, szenved­nek, de azért élnek és szeretnek a tör­ténelemben. Azaz a történelmet nem történelemként, hanem súlyos meg­próbáltatásokkal teli, de ésszel és szív­vel azért elviselhető élethelyzetek so­raként élig meg. S ezzel akarva, nem akarva egy kicsit »deheroizálják« azt.“ (Tőzsér Árpád) ÚJ szór 4 1983. X. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom