Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-13 / 216. szám, kedd

(Folytatás a 3. oldalról) során, az 1984-85. évi tervek valamint a távlati tervek és programok előkészíté­se folyamán a további fejlesztésnek ezekre az irányvonalaira összpontosítsa: Mindenekelőtt csökkenteni kell a ha­gyományos elsődleges energiaforrások­kal szemben támasztott igényeket, opti­málisan kihasználva ezeket. Saját és a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a tervezett megtakarítások elé­rése reális. A nemzeti jövedelem növelé­sének egy százalékára átszámítva a tü­zelőanyag- és energiafogyasztást 0,5 százalékkal növeljük. Az a feladatunk, hogy ezt a fogyasztást tovább csökkent­sük. Ennek érdekében emelnünk kell a termelés műszaki színvonalát, javíta­nunk kell a termékek használati értékét, csökkenteni az anyagigényességet, ke­vésbé energiaigényes technológiákat kell bevezetni, s jobban kell hasznosítani a másodlagos, nem hagyományos és felújítható energiaforrásokat. Lényegesen jobban kell gazdálkod­nunk a hővel. Az elsődleges energiafor­rások felhasználásának csaknem 40 szá­zalékát ma fűtésre és vízmelegítésre használjuk fel, és reális lehetőség nyílik arra, hogy ezen a téren 20 százalékos megtakarítást érjünk el. Az irányítás minden szintjén részletes intézkedéseket kell hozni a tüzelőanya­gok és az energia jobb hasznosítására, a progresszív, műszakilag megindokolt fogyasztási normák kibővítésére. A kor­mánynak és valamennyi gazdasági irá­nyító szervnek rendszeresen ellenőriznie kell ezek teljesítését, és az állami ener­getikai felügyelőséggel együtt az eddigi­nél felelősségteljesebben s határozottab­ban kell figyelemmel kísérni a fogyasztási normák színvonalát és bevezetését. Azon államok közé tartozunk, amelyek az energiaforrások növelését elsősorban a nukleáris energetika fejlesztésével érik el. A felelős szerveknek maximális figyel­met kell fordítaniuk az olyan műszaki szempontból igényes építkezések határ­időben való üzembe helyezésére, mint a Jaslovské Bohunice-i V-2 atomerőmű úgy, hogy Szlovákiában még ebben az ötéves tervidőszakban elérjük, hogy a vil­lamos energia 44 százalékát atom­erőmüvek állítsák elő. A Szovjetunióval együttműködve építjük a mochovcei atomerőművet. Idejében kell előkészíte­nünk az atomreaktorok 1000 megawatt teljesítményű új, tökéletesebb típusait, nagyobb mértékben kell alkalmazni a ra- dioizotópokat, meg kell oldani a radio­aktív hulladék feldolgozását, raktározá­sát, felszámolását, valamint az alacso­nyabb hőértékü források kihasználását. A kutatási és fejlesztési szervezetek elsőrendű feladata, hogy tevékenységü­ket az atomerőművek műszaki-gazdasá­gi mutatóinak javítására, a tüzelőanyag jobb hasznosítására, valamint annak megoldására összpontosítsák, hogy a nukleáris forrásokat hóellátásra is fel­használhassuk. A Szovjetunióval együtt­működve hozzá kell járulniuk a gyorsre­aktorok új nemzedékének fejlesztéséhez, amelyek sokkal nagyobb mértékben tud­ják hasznosítani a nukleáris fűtőanya­gokat. Fel kell építeni a műszaki szempontból igényes nagyméretű, komplex dunai vízi erőmüvet, és idejében kell befejezni a král'ovái vízi erőmüvet úgy, hogy azokat idejében tüzelőanyag-energetikai forrá­saink közé sorolhassuk. A szilárd tüzelőanyagok területén ki kell használni az antracit és az alacsony fütőértékű tüzelőanyagok készleteit. In­tenzív kutatómunkát kell végezni a kő­olaj- és földgázkitermeléshez szükséges feltételek megteremtése érdekében a Bécsi-medencében, a Nyugati Kárpá­tokban, valamint Zborov-Svidník és Vyšné Ružbachy-Prešov körzetében. A tüzelőanyagok ágazatában el kell vé­gezni a szükséges próbafúrásokat. Ugyanakkor biztosítani kell a föld alatti gáztartályok üzemeltetésének rugalmas­ságát, a téli időszakban továbbra is ezek­nek kell elősegíteniük a folyamatos fo­gyasztást, valamint a gázvezetékrend­szer megbízható üzemeltetését. A népgazdaság energiaigényessége csökkentésének egyik döntő módja a tü­zelőanyag- és energiafogyasztás éssze­rűsítése. A racionalizációs törekvés cél­tudatos irányításának elsősorban azok­ban az ágazatokban kell megnyilvánul­nia, ahol magas a fajlagos tüzelőanyag- és energiafogyasztás. Ilyen a kőolaj-fel­dolgozás, az építőanyagok gyártása, a kohóipar, a papír- és cellulózipar, az üveg- és a kerámiaipar. A jóváhagyott intézkedéseknek az energiaigényes technológiák rekonstrukciójára és kor­szerűsítésére, a kazángazdálkodás re­konstrukciójára és korszerűsítésére - az ipari, fa- és egyéb hulladékanyagok elé­A tudományos-műszaki haladás hatékonyabb érvényesítéséért getését is beleszámítva - valamint a má­sodlagos energiaforrások következete­sebb kihasználására kell irányulniuk. Elsőrendű figyelmet kell fordítanunk a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ra­cionalizációs programjára. A Szovjetunió és Franciaország tapasztalatai azt mutat­ják, hogy egy tonna egyezményes tüze­lőanyag megtakarítása a fogyasztás raci­onalizációja útján 3-5-ször olcsóbb, mint az elsődleges források előállítása, vagy pedig az új energetikai kapacitások épí­tése. E tapasztalatokból kiindulva kell megvalósítanunk beruházáspolitikánkat. Ugyancsak figyelmet kell szentelni á mérő- és szabályozó berendezések, az új hőszigetelő anyagok gyártásának, va­lamint a hőszivattyúk kihasználásában mutatkozó lehetőségeknek. A helyi szerveknek a gazdasági szer­vezetekkel és a tárcákkal együtt kezde­ményezőbben kell megvalósítaniuk a geotermális energia helyi forrásainak komplex kihasználására vonatkozó prog­ramokat, beleszámítva a Nap és a szél energiájának, a bioenergiának, a vízi energiának és kisebb vízmüvek energiá­jának kihasználását. Az energiaigényesség csökkentésével párhuzamosan hasonlóan kell eljárni a nyers- és az alapanyagok felhasználá­sakor. Ennek megfelelően kell módosíta­ni az ipar, elsősorban a kohászat, a gép­ipar, a vegyipar és az építőipar struktú­ráját. A kohászati anyagok használati érté­keinek javításával hozzá kell járulni ah­hoz, hogy a hazai fémfogyasztás a követ­kező években ne legyen nagyobb az 1985. évi tervezett szintnél s főleg a gép­iparban és az építőiparban optimális fém- megtakaritást érjünk el. Folytatni kell a kohóipari termelés intenzifikálását, el­sősorban azáltal, hogy a jelenlegi 2 szá­zalékról 1995-ig 25 százalékra növeljük a folyamatos öntés részarányát, esetleg még nagyobb növekedést érjünk el, főleg a Kelet-szlovákiai Vasműben. Az acél minőségének javítása végett nagyobb mértékben kell alkalmazni a kemencén kívüli finomítást és a hőkezelést. A Šver- ma Vasműben korszerűsíteni kell a cső­húzást szűkebb átmérőjű termékek gyár­tására azzal a céllal, hogy kilogrammon­ként magasabb árat érjünk el. Nagyobb mértékben kell kihasználni a fémhulladé­kot, meggyorsítva annak körforgását, amely nálunk tiz évvel lassabb, mint más iparilag fejlett országokban. Különösen a Kelet-szlovákiai Vasműben kell erőfe­szítéseket tenni annak érdekében, hogy egy tonna acélban 300 kilogrammról 400 kilogrammra nőjön a hulladékvas rész­aránya. Tökéletesíteni kell az acéltermelést az oxigén-konverterekben, valamint a villa­mos kemencékben, érvényesíteni kell az alakított és hengerelt alapanyagok gyár­tásának korszerű módszereit, a fémeket kerámia-alapanyagokkal kell helyettesí­teni, és be kell vezetni a mínuszos határ­érték közelében végzett hengerezést. Lényegesen növelni kell a színesfé­mek termelésének részarányát a hazai forrásokból. Elő kell készíteni és idejében meg kell valósítani az alumíniumgyártás rekonstrukcióját Žiar nad Hronomban. Ezáltal mintegy 30 százalékkal csökken az alumíniumtermelés energia igényes­sége, miközben a munkatermelékenység több mint 100 százalékkal nő, és javulnak a környezeti feltételek az üzem kör­nyékén. A népgazdaság szükségletei szem­pontjából fontos szerepük van a geológiai kutatásoknak, így az új nyersanyagforrá­sok, valamint a már létező kapacitások termelése növeléséhez szükséges új készletek feltárásában. Ezért intenziveb­bé kell tennünk a kutatást a vasérclelőhe­lyek feltárásában, hogy csökkenthessük az ércbehozatalt, főleg a nem szocialista országokból. Figyelembe véve magnezitkészletünk nagyságát, nagyobb gondot kell fordíta­nunk a geológiai kutatásokra, valamint e hazai nyersanyag jobb hasznosítására. Tekintetbe kell venni a kohók számára, valamint a külföldi piacra gyártott hőálló és szigetelő anyagok használati értéké­vel szemben támasztott új minőségi kö­vetelményeket is. Emlékeztetni akarunk arra, hogy az SZLKP Központi Bizottsá­gán a magnezitkészletünk racionális és intenzív kihasználásáról rendezett szemi­nárium eredményei is megerősítették, hogy gyors ütemben üzemet kell építe­nünk a vasmentes nyersanyagkeverék gyártására, illetve végtermékekké való feldoigozására. Fokozott gondot kell fordítanunk a föld alatti ivóvíz- gyógyvíz- és hévízforrások­ra, kihasználására és megvédésére a szennyezés veszélyével szemben. Az ipar gyors fejlődése következtében jelentős mennyiségű felhasználható hul­ladékanyaghoz jutunk. Ezek feldolgozá­sának nemcsak gazdasági jelentősége van, de egyúttal elősegíti a környezetvé­delem problémáinak megoldását is. A jelentősebb másodlagos források közé tartozik a hulladékhő, valamint a műanyaghulladék, amelynek egyelőre nem egészen 3 százalékát használjuk ki. Az új vákuum-technológia alkalmazásá­val növelni tudjuk a fáradtolaj regenerálá­sának mértékét, elérve azok magas mi­nőségét. Hasonlóan járhatunk el a tech­nikai gumival, amelynek mennyisége tíz­évenként megkétszereződik. Vonatko­zik ez az üvegcserép, a cellulózhulladék, a tü és lomblevelű fák kérgének, a bőrfel­dolgozó ipar és a textilipar hulladékának felhasználására is. A társadalmi munkatermelékenység növelésében fontos szerepe van a komp­lex gépesítésnek és automatizálásnak, az elektrotechnika, az elektronika, a szá­mítástechnika és a robottechnika vívmá­nyai érvényesítésének. Az elektronika ama egyértelműen megerősíti annak a tételnek a helyességét, miszerint a tu­domány közvetlen termelőerőként érvé­nyesülhet. Az elektronikának ma döntő jelentősége van népgazdaságunkban. Alkalmazása lehetővé teszi temrékeink értékesítését a világpiacokon, konkurren- ciaképességük növelését, valamint la­kosságunk szükségleteinek jobb kielé­gítését. Ezenkívül hozzájárul az energia, nyers- és az alapanyagok és a munkaerők megtakarításához. Mai fejlődésünknek egyik elsőrendű stratégiai tényezője, amely nemcsak kihasználja a tudomány és a kutatás legújabb ismereteit, hanem egyúttal ösztönzőleg is hat. Folytatni kell az elektronikai alkatrészbázis intenzív fejlesztését, az elektronikai kisszámitó- gépek rendszerének programját, a tiszta alapanyagok, főleg a gallium-arzenid fej­lesztését és gyártását. Ennek alapján kell elérnünk az ipari és fogyasztási elektroni­kai termékek magas színvonalát. Meg­vannak a feltételeink ahhoz, hogy az elektronika valóban áthassa az összes ágazatot, és a további gazdasági fejlődés fő tényezője legyen. A népgazdasági feladatok hatéko­nyabb megoldása érdekében a gyakor­latban gyorsabban kell megvalósítani a robotok bevezetésének a programját. Mindenekelőtt a termelési alapot kell fej­leszteni, ki kell építeni a műszaki tervezé­si tevékenységek hálózatát, és sokolda­lúan fel kell készíteni a kádereket a fel- használásra. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítani, hogy robotokat alkal­mazhassunk az egyes gépsorokon, auto­matizált üzemegységekben, mivel egyes robotok elszigetelt bevezetése kevés ki­vételtől eltekintve nem eredményezheti a kívánt hatást. Ezzel kell megoldani a szociális program fontos kérdéseit is. Folytatni kell az irányítórendszerek kuta­tását, ezen a téren elsősorban a Szlovák Tudományos Akadémia Műszaki-kiber- netikai Intézetétől várunk hatékony segít­séget. A termelés intenzifikálását jelentős mértékben befolyásoló források közé tar­tozik az új technológiák szélesebb körű alkalmazása. Ezek közé tartozik elsősor­ban a biotechnológiák és az új progresz- sziv technológiák fejlesztése, kihasznál­va a mikrobiológia, a genetika és a fizio­lógia eredményeit. Az SZLKP KB Elnök­sége és az SZSZK kormánya megtár­gyalta e progresszív irányzat fejlesztésé­nek és érvényesítésének programjait az SZSZK gazdaságának valamennyi terü­letén. Megköveteljük, hogy e programok megvalósítása álljon az illetékes központi szervek, termelési-gazdasági egységek, vállalatok, az SZTA kutatóintézeteinek és a főiskolák figyelmének középpontjában. A csehszlovák gazdaság fejlesztésé­nek alapja továbbra is a gépipar, ahol fokozott mértékben kell alkalmazni az építőelemrendszereket, a tipizált és egy­ségesített elemeket. Anyagtakarékos technológiákat kell bevezetni. Fontos fel­adat a forgácsoló megmunkálás arányá­nak csökkentése, miközben párhuzamo­san fokozott mértékben kell érvényesíteni az alakítás, a hegesztés, a precíziós öntés technológiáját és a műanyagok alkalmazását. Az eddiginél gyorsabban kell a gyakorlatban érvényesíteni a por­kohászatot. A konstrukcióban új módsze­reket kell bevezetni a gépek építőelem- rendszere és a gyors kivitelezhetőség alapján. Hosszú ideje komoly probléma nálunk az, hogy nincs összhang az alkatrész- gyártó szakágazatok forrásai és szük­ségletei között. A CSSZSZK-ban ebben az ötéves tervidőszakban ezt a diszpro- porciót több milliárd koronára becsülik. Nagyon nehezen sikerül jelentősebben lerövidítenünk az új termékek kutatásá­nak, fejlesztésének és konstrukciójának idejét, ha a konstruktőrök nem állíthatják össze az új termékeket a bevált, magas műszaki és gazdasági mutatókkal ren­delkező tartozékokból. Az említett arány­talanságok kiküszöbölése lehetővé teszi a termelés tömegesítését, a nagy teljesít­ményű automatizált technológia beveze­tését, a termelés hatékonyságának növe­lését, valamint annak elérését, hogy ter­mékeinket jobban értékesíthessük a kül­földi piacokon. Szükséges, hogy főleg a Martini Ne­hézgépipari Művek, a Považská Bystrica-i Gördülőcsapágy-gyár, a piešťanyi Tes­la, a Prešovi Ipari Automatizációs Üzem, a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Művek és más üzemek, a Szlovák Terv­bizottság s további tudományos-műszaki és fejlesztési szervek, valamint az illeté­kes szövetségi reszortok részvételével kidolgozzák az alkatrészgyártó szakága­zatok fejlesztésének programját azzal a céllal, hogy lényegesen növeljék terme­lésüket. Elsősorban az alkalmazott elekt­ronikáról, hidraulikáról, a kiváló minőségű speciális gördülőcsapágyakról, automati­zációs és szabályozó elemekről, harmo­nikus hajtóművekről, számítástechnikai periférikus berendezésekről, az ipari ro­botok alkatrészeiről stb. van szó. Az anyagi termelés valamennyi ágaza­tának intenzifikálásában döntő szerepe van a vegyipar fejlesztésének. A vegyipar ma minőségi szempontból új helyzetbe került. A nehézvegyipari termelésről áttér a könnyüvegyipari termelésre. Mindenek­előtt jobban kell hasznosítani a gázokat, a kőolajat, az átmenőtermékeket, fejlesz­teni kelí az alkán-alkén vegyipart, bővíte­ni kell az aromatikus szénhidrogének választékát, és javítani a minőségüket. Intenzíven fejleszteni kell az újfajta mezőgazdasági vegyszerek, a gumiipar­ban, műanyagiparban és a gyógyszer- iparban felhasznált vegyszerek gyártását. Az alkán-alkén vegyipar féjlesztésével új nyersanyagbázishoz jutunk a könnyűvegy­ipari termelés számára, mindenekelőtt polimer- és olajadalékokhoz, háztartás­vegyipari termékekhez és más olyan ter­mékekhez, amelyek bővítik a választékot és javítják a minőséget. A kiválasztott ágazatokban a KGST-országok munka- megosztása keretében el kell érnünk a termelés nagyfokú szakosítását magas műszaki-gazdasági színvonalon, elérve az exportképességet. Pártunk politikai irányvonala megvaló­sításának fontos feladata az élelmiszer­önellátás fokozatos elérése. Ezen a téren is kulcsfontosságú szerepe van a tudo­mányos-műszaki fejlesztésnek. Minde­nekelőtt meg kell változtatnunk a földhöz kapcsolódó viszonyukat, növelni kell a talaj termelékenységét, olyan agronó- miai eljárásokat kell alkalmazni, amelyek a célszerű kemizálással és meliorációval együtt fokozzák a termelékenységet, és a kívánatos struktúrában javítják minősé­gét. Érvényesíteni kell a tudomány leg­újabb eredményeit a mikroorganizmusok kihasználásában a különböző tápanya­gok megkötésére. Ezen az úton kiváló eredmények érhetők el az energetikai probléma megoldásában, a behozataltól való függőségünk csökkentésében és az egészség szempontjából kifogástalan növényi termékek előállításának növelé­sében. Az agronómia, a talajkutatás, a növé­nyek fiziológiája, a genetika, a fitopatoló- gia, a mikrobiológia területén és más tudományágakban dolgozó kommunis­táktól elvárjuk, hogy hatékonyabban és rugalmasabban dolgozzanak, s érvénye­sítsék a gyakorlatban a kísérletek során bevált elméleteket. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy az egyes technológiai és ter­mesztési eljárások komplex megoldása vezet a legjobb és leggyorsabb eredmé­nyekhez. Igy van ez a kukorica, a gabo­nafélék, a hüvelyesek és egyes más növények termesztésében. A tudósok tö­rekvésének arra kell irányulnia, hogy se­gítsék a gyakorlatot, a rendszerek javítá­sával és bővítésével teremtsenek dinami­kus alapot a növénytermesztés fokozá­sához. Külön figyelmet érdemel a neme- sítők munkája. Az állattenyésztésben jobban kell ér­vényesíteni a gazdasági állatállomány irányított újratermelésének módszereit. Új fajták nemesítésével a KGST-orszá- gokkal, főleg a Szovjetunióval folytatott szoros együttműködéssel nagyobb jöve­delmezőséget, a betegségekkel szem­ben nagyobb ellenállást és a nagyüzemi feltételekhez való jobb alkalmazkodóké­pességet kell elérni. Az állatok táplálásá­ban nagyobb mértékben kell kihasználni a biofaktorokat, racionalizálni és optimali­zálni kell a takarmányozási programokat. Az állattenyésztésben megfontoltabban kell megvalósítani a kísérleteket. El kell érni, hogy ezen az érzékeny szakaszon a termelés további hatékony intenzifiká- lására használjuk ki a tudományt. (A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük) újsa 4 1983. I)

Next

/
Oldalképek
Tartalom