Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám, csütörtök
I VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ) Rekvizitum lesz a gabonaembargó? Washingtoni ígéret a szovjet-amerikai szerződés aláírásakor „Áttörni az ellenség védelmét“ Harminckilenc évvel ezelőtt kezdődött meg a kárpát-duklai hadművelet E gy szerződés létrejöttének jelentőségét úgy is lehet érzékeltetni, hogy bővebben nem kommentálják, csak a megállapodásban foglalt adatok, feltételek tényszerű ismertetésére szorítkoznak. Ez történt az elmúlt hetekben az öt évre szóló szovjet-amerikai gabonaszerzödés aláírásakor. Az egyezményt, amely 1988- ig szabályozza a kétoldalú gabonakereskedelmet, hosszas tárgyalások után látta el kézjegyével Moszkvában a két ország mező- gazdasági minisztere. A Szovjetunió ennek értelmében évi kilencmillió tonna gabonát vásárol, de ezen felül lehetősége van további 3 millió tonna megvételére is. Moszkvában az aláírást követően, illetve a másnapi sajtóban csak a vonatkozó adatok ismertetésére krolátozódott a tájékoztatás, s ez korántsem véletlenszerű. Ezzel a visszafogottsággal azt kívánták jelezni a szovjet illetékesek, hogy a maguk részéről nem vonnak le messzemenő következtetéseket az üzlet létrejöttéből. A megállapodás nyélbe ütésének óvatos fogadtatása is érzékelteti: önmagában nincs különösebb ok a lelkendezésre, hiszen korábban is született már több hasonló megállapodás, ám épp a legutóbbit rúgta fel embargójával Carter volt amerikai elnök. Erre az 1980-as esetre még nagyon élénken emlékeznek Moszkvában, ezért arra hívták fel az üzlet megkötésekor a figyelmet, hogy minden szerződés annyit ér, amennyit a felek megtartanak belőle. A másik fél részéről mindenesetre a tényleges jelentőségénél jóval nagyobb fontosságot kívántak tulajdonítani az üzlet létrejöttének, hiszen Reagan elnök kormányának egyik tagját, John Block mezőgazdasági minisztert küldte Moszkvába látta- mozás céljából, holott a korábban kimunkált szerződés aláírásához elegendő lett volna akár két minisztériumi főosztályvezető is. Mindenesetre tény, hogy már rég járt Moszkvában ilyen magas rangú amerikai kormányküldöttség, mint amilyen a szerződés aláírására érkezett. Ezzel az egyszeri gesztussal azonban az amerikai vezetés nem feledtetheti, hogy a mostani adminisztráció hároméves tevékenysége alatt mennyire szovjetellenes magatartást tanúsított. M ár az a körülmény is felfigyeltető, hogy az eddigiekhez viszonyítva milyen sokáig tartott a szerződés tervezetének a kidolgozása. Az egyeztető konzultációk elhúzódása nagyon is indokolt volt szovjet részről, hiszen nem voltak hajlandók egy sebtiben nyélbe ütött megállapodásra, hanem kezdettől fogva azt hangsúlyozták: csakis abban az esetben hajlandók gabonavásárlási szerződést kötni az USA-val, ha garanciákat kapnak a Fehér Háztól arra vonatkozóan, hogy a három évvel ezelőtt elrendelt embargóhoz hasonló önkényes lépésre nem kerül sor. Miután az amerikai tárgyaló küldöttség a kormányával való konzultációk után ígéretett tett erre, Moszkvában jelezték, hajlandók az üzlet megkötésére, és remélik, ez esetben az üzleti partner nem lesz szószegő. V iszatérve a magállapodás alíárását követő óvatosan derülátó moszkvai fogadtatáshoz: erre más körülmény is okot szolgáltatott. Ezzel tulajdonképpen jelezni kívánták az Egyesült Államoknak, hogy a korábbi szovjet álláspont szellemében helyteleníti egyoldalú diszkriminációs intézkedések életbe léptetését a nemzetközi kereskedelemben, másrészt azt is érzékeltették, hogy az USA nem pótolhatatlan gabonaeladó partner. Példa erre épp az elmúlt három év, amikor a Szovjetunió a Carter-féle embargó után más üzleti partnerek után nézett, és a gabonapiacon készséges üzletfélként jelentkezett Kanada, Argentína, valamint Ausztrália, jóllehet a Fehér Ház a három nagy gabonaexportáló országot is rá akarta bírni, hogy vegyen részt az embargóban. Ezekkel az államokkal azóta hosszútávú szállítási szerződéseket kötött a Szovjetunió, és nagy a valószínűsége annak, hogy az amerikai farmerek elégedetlensége mellett az játszott közre a szovjetellenes gabonaszállítási tilalom 1981-es felfüggesztésében, hogy Washingtonban attól tartottak: az Egyesült Államok kiszorult a nemzetközi gabonapiacról. A szovjet féllel esedékes mostani szerződés tárgyalásakor amerikai illetékesek többször is annak beismerésére kényszerültek, hogy a Carter elnök által elrendelt embargó levét elsősorban az USA-beli farmerek itták meg, hiszen becslések szerint há- rommiliiárd dolláros kár érte őket. Azt sem titkolhatták el, hogy elsősorban a farmerek sürgetésére ajánlották fel Washintgonban a gabonatárgyalások megkezdését, mert a hazai kistermelők azt követelték a kormánytól, hogy minél előbb kössön hosszúlejáratú, az értékesítés biztonságát garantáló új gabonamegállapodást a Szovjetunióval. A hetvenes évek gyakorlata ugyanis nagyon bevált, hiszen a rendszeres szovjet vásárlások biztos felvevőpiacot jelentettek az amerikai farmerek által megtermelt gabonának. Ezekben az években a két ország már kötött hosszú távú gabonaegyezményt, ezt azonban az embargóval amerikai részről felrúgták, majd Reagan elnök a tilalom feloldása után mindössze egyéves időtartamra szóló szerződés engedélyezésére volt hajlandó. A z új ötéves szovjet-amerikai gabonaszállítási szerződés tehát érvénybe lépett, kérdés azonba, hogy Washingtonban mennyire veszik majd komolyan azt az ígéretet, hogy az embargó eszközéhez ezentúl nem nyúlnak, tehát az embargó - mint washingtoni „büntetőeszköz“ - valóban a múlt rekvizituma lesz, ahogy azt John Block mezőgazdasági miniszter ígérte. Szovjet részről mindenesetre biztató jelnek tekintik a gabonaüzlet létrejöttét, és remélik, az Egyesült Államok állja a szavát. P. VONYIK ERZSÉBET Az 1943-as év a szovjet hadsereg szempontjából sikeres volt. A Vörös Hadsereg fölőrölt és megsemmisített 220 fasiszta hadosztályt. Az ellenség vesztesége 50 ezer ágyú, 7 ezer harckocsi és rohamlöveg, több mint 14 ezer repülőgép és mintegy 300 hajó volt. A front egész hosszában a Vörös Hadsereg magához ragadta a kezdeményezést, 500-1300 kilométert nyomult nyugat felé, felszabadította a fasiszták által megszállt területének csaknem a felét. 1944-ben folytatta sikeres támadását, akkor megkezdte Lengyelország és Románia felszabadítását, s arra készült, hogy a többi európai országból is kiűzi a fasiszta megszállókat. Ebben a helyzetben kapott parancsot a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadtest, hogy a 4. ukrán front alárendeltségében Csernovicéből nyomuljon Szanbor lengyel kisváros felé. A felvonulás közben kapták a hírt, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Erőltetett menetben igyekeztek a Kárpátok lejtői felé. A szovjet hadvezetés eredeti terve az volt, hogy Szlovákiát északról a 4. ukrán front előrenyomulásával Lengyel- országon keresztül, Krakkó és Ostrava irányából, a második ukrán front csapásaival Magyarországon át Bratislava és Brno irányából szabadítja föl. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után kialakult helyzet kényszerítette ki, hogy hadműveletet indítsanak a Kárpátokon át. A parancs a 38. hadseregnek és a támadásra kijelölt más csapattesteknek így szólt: ,,Áttörni az ellenség védelmét Kroszno térségében, Kroszno, Dukla, Prešov irányába. Áttörni a Kárpátokon, behatolni Szlovákia területére és egyesülni a felkelőkkel.“ A távolság mindössze 100 kilométer volt. A végrehajtásra öt napot adtak, vagyis a parancs szerint a támadó egységeknek Prešovot 120 óra alatt kellett volna elérniük. Szeptember 8.-nak hajnalán két órán át ontották a szovjet és a csehszlovák ágyúk, aknavetők a tüzet a Kárpátok lábánál lévő fasiszta állásokra. Rengett a föld, sűrű füst borította a tájat, Kroszno, a fasiszták védelmének a központja lángokban állt. (gy kezdőTöbb mint 431 millió koronát fordítottak az elmúlt évben Közép- Szlovákiában a Z-akció beruházásaira. Többek között 39 óvoda, 7 iskola, 5 uszoda, 5 rendelőintézet, 20 közművelődési létesítmény, 58 üzlet és szolgáltatóház, s számos más közhasznú létesítmény épült, jelentős társadalmi hozzájárulással. Mindez igen örvendetes jelenség, ám a kerületi népi ellenőrző bizottság munkatársai egy közelmúltban végzett vizsgálat alkalmával fényt derítettek néhány negatív kísérőjelenségre is. Már az építkezések engedélyezése körül több helyen nem találtak mindent rendjén. így a munkálatok megkezdésekor még nem rendelkeztek a szükséges építkezési engedéllyel a zvoleni strandfürdő beruházói, s hasonlóan figyelmen kívül hagyták az ide vonatkozó rendelkezéseket Veľká Čalomiján, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban is. Jelentős hiányosságokat tapasztaltak az ellenőrök az építőanyag nyilvántartásában és raktározásában is. A csábi (Čebovce), Dolný Kubín-i és a zvoleni illetékes nemzeti bizottságok nem vezettek pontos naplót az anyagfelhasználásról, nem kísérték figyelemmel a dolgozó csoportok teljesítményeit, az anyagfogyasztást, s a munkavédelmi és egészségvédelmi előírások betartására sem fordítottak kellő gondot. Néhány beruházáson - így a csábi Motorest, a Dolný Kubín-i vnb-épület, a füleki alapiskola sportpályájának építkezésein nem különítették el egyértelműen a társadalmi munkát a fizetett munkától, így sűrűn előfordulhattak különböző szabálytalandott meg a harc a Kárpátokon való átkelésért. A támadás első órái biztatóak voltak. Nemsokára a csehszlovák hadtest is parancsot kapott a támadásra, mégpedig Machnowka irányába, Bobrov- kától délre kerültek harcérintkezésbe az ellenséggel. Az első összecsapásban a 2. zászlóaljban tizenhat katona vesztette életét, de a többiek keményen harcoltak. Mindnyájukat hajtotta az a vágy, hogy mielőbb hazai földre léphessenek. Az első napokban megmutatkozott, hogy Kratochvil tábornok, a hadtest parancsnoka nem áll feladata magaslatán, ezért Ko- nyev marsallnak, az 1. ukrán front parancsnokának javaslatára leváltották, s helyére Ludvik Svoboda tábornokot nevezték ki. A hadosztályban átcsoportosítást hajtott végre, s másnap újra támadásba lendültek, ezúttal Kobylany-Palac- kowka, az 534-es magaslati pont irányába. Az említett magaslati pontnak hadászati szempontból nagy jelentősége volt. Akinek ugyanis a birtokában volt az 534-es magaslati pont, az uralkodott a Dukla felé vezető völgyek és utak fölött. Életre-halálra ment itt a küzdelem, a magaslat többször is gazdát cserélt, míg végre, a fáradt, létszámban is megfogyatkozott csehszlovák katonák végérvényesen a birtokukba vették. Szeptember 15-én a csehszlovák hadtest azt a parancsot kapta, hogy a 14. gárda lövészhadosztállyal együttműködve szorítsák ki a környező magaslatokról az ellenséget és foglalják el Dukla városát. Az első gárda lovashadtest élegységei ezen a napon érték el a szlovák határt. Dukla városát csak másnap foglalták el, de pihenésre gondolni sem lehetett. A többszöri átcsoportosítás és az újabb támadások sem tették lehetővé, hogy a csehszlovák hadosztály katonái szeptember végéig hazai földre léphessenek. Távcsővel, szép idő esetén szabadszemmel is jól látták a katonák az államhatárt. Sokan közülük pár méternyire a hazai földtől haltak hősi halált. A kárpát-duklai hadművelet __ tovább folytatódott. NÉMETH JÁNOS ságok. Hriňovában az ottani hnb épületének építkezésén azokat a dolgozókat is megfizették, akikkel korábban nem kötöttek írásbeli megállapodást. Hasonló módon fizettek a társadalmi munkáért a zvoleni strandfürdő építésénél, mégpedig nem is kis összegű órabéreket. Egyetlen hónap során közel húsz ezer koronát fizettek ki jogtalanul. Hasonló jogtalan munkamegtérítést tapasztaltak az ellenőrök a már említett füleki iskolai sportpálya építkezésén, összesen 65 ezer korona értékben. Nem egyedülálló jelenségre bukkantak az ellenőrök Hriňovában, ahol a helyi vezetők arra használták fel a házasságkötő terem építését, hogy saját irodáikat újra bebútorozzák. Erre a célra nem kevesebb, mint 122 ezer koronát merítettek. A Z-akció beruházásai körüli visszásságokról tanúskodnak a zvoleni szakközépiskola tornatermének építésénél szerzett tapasztalatok is. A munkálatokat végző Lokomotíva Bučina el nem végzett munkákért is számlát küldött, mégpedig 92 454 korona értékben. A népi ellenőrök számos egyéb rendellenességre is felhívták az illetékes nemzeti bizottságok figyelmét, s az előírások ellen vétőket felelősségre vonták. Az alkalmankénti szankciók természetesen egyszeriben nem változtatják meg mindenütt a helyzetet, ezért a jövőben az eddiginél fokozottabb mértékben lesz szükség a járási nemzeti bizottságok módszertani segítségére és ellenőrző tevékenységére. -h. aA Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban az 1978-1984-es évekre kitűzött 2. hétéves terv teljesítése napjainkban a legfontosabb feladat. E terv elsősorban a bányaipar és az energetika fejlesztésére összpontosít. A jövő év végéig a villamos energia éves termelése a jelenlegi 33 milliárd kWh-ról 50 milliárd kWh-ra növekszik, s a tervek szerint pedig 1990 végéig el kellene érnie a 100 milliárd kWh-t. A felvétel a szuphungi vízi erőműben készült. (Felvétel: ČSTK - képtávíró) Népi ellenőrök tapasztalatai a Z-akció építkezéseiről Megfizették a társadalmi munkát is ÚJ SZÓ 6 1983. IX. 8. INNEN - ONNAN A kínai acélipar fejlődése Kínában az acéltermelés ez év első felében 19 millió tonnára emelkedett, ami a tavalyi év első feléhez viszonyítva 8 százalékos emelkedést jelent. Az évi nyersacéltermelésből, ami csaknem eléri a 38 millió tonnát, az ötvözött acél nem egész 5 millió tonnát tesz ki. A kínai acélipar továbbfejlesztésében nagy szerepet játszik többek közt a Sanghajtól nem messze épülő kohómü. Áz építés első szakaszát 1982-ben be kellett volna fejezni, de Kína gazdaságpolitikájának megváltozása következtében a határidőt három évvel meghosszabbították. A kohómüben lesz nagyolvasztó, hengerde és más szükséges berendezés - kétmillió dollár értékben. A második szakasz építését 1985-ben kezdik majd meg. Újra deficittel zárult Olaszország külkereskedelmi mérlege Olaszország külkereskedelmi mérlege ez év első felében 6711 milliárd líra deficittel zárult. A tavalyi év első hat hónapjában a deficit 9800 milliárd líra volt. A Római Állami Statisztikai Hivatal (ISTAT) előzetes jelentései szerint a tavalyi év első feléhez viszonyítva a kivitel 3,9 százalékkal növekedett, és 51 717 milliárd lírát értek el. A behozatal 2,8 százaléka, 58 428 milliárd lírára csökkent. A külkereskedelmi mérleg deficitje júniusban az előző hónapi 411 milliárd líráról 426 milliárdra emelkedett, de még így is jóval alacsonyabb volt a tavalyi év első félévi 1038 milliárdos deficithez viszonyítva. Kőolajtermelés az OPEC tagországokban Becslések szerint az OPEC-tag- országok napi kőolajtermelése 18,3-18,5 millió barrel körül mozog. Szaud-Arábia a termelést napi 5,5 millió barrelra emelte. Nyugati ipari körökben úgy vélik, az OPEC-tagországok szeptemberi ülésén a napi kőolajtermelést 19,5 millió barrelra emelik, ugyanis az OPEC idáig még sohasem határozta meg a limitet a megvalósult termelés szintje alatt. (SH)
