Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám, szerda
A közép-szlovákiai kerület kommunistáinak feladatai az őszi munkákban KOMMENTÁLJUK Jó szervezéssel A közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági vállalatai sikeresen befejezték a sűrű vetésű gabonafélék betakarítását, s figyelembe véve a rendkívüli hosszan tartó szárazságot, jelentős sikerként könyvelhetik el a gabonafélék termelési tervének teljesítését, illetve túlteljesítését. Mindez a földművesek, a gazdasági irányítók, a pártszervek és szervezetek jó munkáját dicséri. Jelenleg egy nem kevésbé jelentős, sőt az aratásnál még igényesebb időszak, az őszi munkák kezdetén állnak a földművesek. A szárazság következtében az idei ősszel két rendkívüli feladat is vár a földművesekre. Az első minden mezőgazdasági vállalatban az, hogy dolgozzák ki az ősziek vetésének tervét tekintettel a nehezebb talajművelési feltételekre, s így teremtsék meg a jövő évi jó termés alapjait. A második rendkívül igényes feladat azoknak a feltételeknek a megteremtése - beleértve az anyagi érdekeltséget a veszteségek csökkentésére amelyek a burgonya, a cukorrépa és a kukorica betakarításának folyamatosságához járulnak hozzá, miközben ügyelnek a burgonya utánszedésére, a répaszeletek és a kukoricaszár felhasználására is. Mindez fokozza a követelményeket a kerület párt-, állami és gazdasági szerveinek munkája iránt is. A közép-szlovákiai kerületi pártbizottság titkársága idejében megvitatta az őszi mezőgazdasági munkák biztosításának politikaiszervezési intézkedéseit, hasonlóképpen megvitatták ezeket a járási pártbizottságok elnökségei, és a mezőgazdasági vállalatok pártszervezetei is. Az elfogadott intézkedések egybehangzóan hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy az őszi munkákat is az aratáshoz hasonló lendülettel kell végezni. Hiszen a technika mellett az őszi munkákban a döntő tényező az ember céltudatos, küzdelmes munkája. És éppen ezt kell tudomásul vennie a mezőgazdasági vállalatok minden vezető dolgozójának, a mezőgazdaságban dolgozó valamennyi kommunistának, s olyan szervezést kell választaniuk, amely megsokszorozza a földművesek erejét, s így a lehető legnagyobb hatékonysággal takarítják be a terményt. Kerületünk földműveseinek csaknem 106 ezer hektárt kell előkészíteni az ősziek alá. Ebből több mint 5800 hektárt repcével, s ugyancsak több mint 90 ezer hektárt őszi gabonafélékkel és 13 400 hektárt őszi keverékkel kell bevetniük. Ugyanakkor több mint 15 700 hektárról kell betakarítani a burgonyát, 98000-ról a szemes kukoricát, 8 ezerről a silókukoricát és több 5300 hektárról a cukorrépát. Figyelembe véve kerületünk terep- és időjárási viszonyait, ezek a feladatok mennyiségre és minőségre egyaránt igényesek. Rendkívüli figyelmet fordítunk legmunkaigényesebb terményünk, a burgonya betakarítására. Az idén szeretnénk, ha a burgonyatermesztési terület 37 százalékáról kombájnokkal takaríthatnánk be a termést. Ezért valamennyi járásunkban ki kell használniuk a Liptovský Mikuláš-i járás e téren szerzett tapasztalatait. Hasonlóan jó tapasztalatokat szereztek a burgonya kombájnnal való betakarításában a prievidzai és a Považská Bystrica-i járásban is. Természetesen, úgy mint másutt a mi feltételeink között sem birkózhatunk meg e feladatainkkal a tanulóifjúság, az ipari üzemek és a különböző intézmények dolgozóinak, valamint a néphadsereg segítsége nélkül. S erre nemcsak a burgonyabetakarításban, hanem a cukorrépa betakarításában is szükség lesz. Ezt a terményt főleg a nagykürtösi (Veľký Krtíš), a losonci (Lučenec) és a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban termesztik. Az idén rendkívül ügyelünk a veszteségek csökkentésére, s ehhez hozzájárulunk a gépi és kézi betakarítás differenciált alkalmazásával is. A kukoricabetakarításban lényegesen bővítjük a nedves, csőzúzalékos tárolású kukoricabetakarítási módszer alkalmazását. Ezért a kerületi mezőgazdasági igazgatóság is kiadta az irányelveket a silókukorica és a szemes kukorica ezzel a módszerrel való betakarítására. Az irányelvekben feltüntetik az egyes technológiákat a rendelkezésünkre álló technika szerint. A szovjet gyártmányú Her- szonyec kukoricakombájnok maximális kihasználásával is számolunk. A hosszú aszály következtében a talaj rendkívül megkeményedett, s ezzel növekedett ellenállása is, tehát mindenütt nagyobb figyelmet kell fordítani a talajművelő technika karbantartására. Ezt a követelményt támasztja alá az is, hogy nem elégítették ki megfelelően a mezőgazdasági vállalatok igényeit jó minőségű ekékből, szer- vestrágya-szórókból és egyéb gépekből, valamint pótalkatrészekből sem. A földműveseknek saját maguknak is az eddiginél intenzívebben és hatékonyabban kell e téren dolgozniuk. Elsősorban arra kell ösztönözni a mezőgazda- sági dolgozókat, hogy jobban használják ki a rendelkezésre álló gépeket, többek között a vállalatok közötti átcsoportosítással, a gépek két műszakos üzemeltetésével, azzal, hogy jobban törődnek a gépek állapotával, s erre a patronáló ipari vállalatok segítségét is kihasználják. Az őszi mezőgazdasági munkák a szállításigényesség szempontjából is a legigényesebbek közé tartoznak. Kétségtelenül ilyenkor fogy a legtöbb üzemanyag és más energiahordozó is. Ezért az őszi munkákkal kapcsolatos intézkedések arra is irányulnak, hogy a kevésbé energiaigényes technológiákat és olyan munkaszervezést alkalmazzanak, hogy fölöslegesen ne növekedjen az üzemanyag-fogyasztás. Ebben is, akárcsak az őszi munkák minden fázisában az irányító tisztségeket betöltő kommunistáknak és a gépeket kezelő kommunistáknak egyaránt élen kell járniuk. IGOR BELLA, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára Aratóünnepélyek után Vita tárgyát képezi, hogy kinek kéne tennie, illetve szükséges-e egyáltalán tenni valamit azért, hogy az új kenyér ünnepeinek az évek folyamán megkopott fénye újra felragyogjon. Vannak, akik a régi aratóünnepek hangulatának átmentése mellett kardoskodnak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy aratás végeztével egyre kevesebben igénylik a színes kavargást, bár ma sokkal több okuk lenne a földműveseknek a vidámságra, elvégre a mezőgazdasági üzemek négyszer-ötször annyi termést takarítanak be egy hektárról, mint az egykori parasztgazdaságok. Egyáltalán: mi volt jellemző az idei aratóünnepélyekre, s mi az a plusz, amit a jó mutatás helyett mégis igényelnek a dolgozók? Aratás után mindenütt összejött a tagság és a vezetőség, hogy számba vegye a nyári kalászos gabona termésében elért eredményeket. Aránylag jó terméseredményekről adtak számot, jóllehet még ennél is többet ígért a nyár eleji határ. De hát az aszály... Ami ezekben a napokban az őszi érésű növényekből szedi a vámot. A hagyományokhoz leföljebb - legalább is ott, ahol jártunk - aratókoszorú fonásával ragaszkodtak. „Még ilyenkor is csak a munkáról, a gondokról beszélnek, ahelyett, hogy legalább egy napra megfeledkezve ezekről feloldódnának, szórakoznának...“ - hallottam egy külső szemlélőtől. Erőgyűjtésre viszont nem elég csupán egy nap, az aratóünnepély napja. Hogy egykor elég volt? Elégnek kellett lennie...! Viszont a múltbéli földműveléssel szemben sok minden megváltozott. Az emberi igények is. Többet is kapnak, hiszen a szociális juttatás terén eltűnt a különbség az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók között. A földművesek közül sokan az aratás befejezése és az őszi munkák megkezdése közötti két-három lazább időszakban üdülni, kirándulni mennek. A hazai és külföldi utakat a mezőgazdasági üzemek szervezik, és ők fedezik az ezzel járó kiadások nagy részét is. Belföldi utakra inkább a nyugdíjas tagok jelentkeztek, a többiek általában - mint az aratóünnepélyeken tartott beszámolókból is kitűnt - a Szovjetunióba, Jugoszláviába, Magyarországra, Olaszországba, Görögországba stb. utaztak. Egy-egy járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tartozó 19-23 gazdaság évente körülbelül húszmillió koronát költ szociális célokra: étkeztetésre, lakásépítésre, nyugdíjak kiegészítésére, s ebből futja az üdültetéssel és gyógykezeltetéssel járó kiadásokra is. így évente mintegy 30 ezer szövetkezeti tag részesül tíznapos, kéthetes üdültetésben. A mezőgazdasági üzemek annyit költenek üdültetésre, amennyi a szociálpolitikájuk megvalósítására előirányzott összegből futja. Az a dolgozó pedig, aki az aratás tíz-tizenkét napja alatt napi tizenhat órát dolgozott, joggal elvárja, hogy segítséget kapjon a jó testi-lelki erőnléti állapot visszaszerzéséhez. Az üdültetésre fordított összeg ráadásul kedvezően befolyásolja az emberek hangulatát, s ha ősszel újra kombájnra, teherautóra, traktorra ülnek, az üdültetésre fordított összeget jó teljes ítmény nyújtással kamatostul fizetik visz- sza. KOVÁCS ELVIRA Árdrágítások, csúszópénzek Nincsen helyük a kereskedelemben Bratislava közelében a Kárpátokban található a Zoch menház. Jó szolgáltatásaiért népszerűvé vált, sokan látogatták, hazai és külföldi vendégek egyaránt. A vendéglátóipari egység az árusítás becsületességéről is közismert volt. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozói azonban az utóbbi időben számtalan panaszt kaptak és megállapították, hogy több esetben valóban megkárosították a vendégeket. Sok jogos panasz vonatkozott Benedikt Vróbel fizetőpincérre. Igy a nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrző Bizottságának munkatársa megállapította, hogy próbavásárlásánál 22,50 koronával csapta őt be a pincér. Erről tájékoztatni akarta a vendéglő vezetőjét, de ez nem sikerült neki. Hogy miért? Ezt elmondja az esetről előterjesztett jelentése. „Nem volt jelen Milan Kotian műszakvezető sem, aki írásbeli magyarázata szerint abban az időben irodahelyiségébe zárkózott, mivel Benedikt Vróbel erősen ittas volt és a sértegetéseken kívül meg is támadta őt.“ Három nappal később a népi ellenőrző bizottság az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel együtt további ellenőrző bevásárlásokat végzett, ezentúl 12,70 koronával csapták őket be. A fizető- pincér ismét Benedikt Vróbel volt... Büntetések sorozata Ezek az esetek is azt mutatják, hogy ez a pincér nem véletlenül károsította meg a vendégeket. Sőt, erről a vezetők is tudtak. „Benedikt Vróbel munkaerkölcse rossz volt, nem jól viszonyult feletteseihez“ - áll jellemzésében. Annak ellenére, hogy többször rajtakapták árdrágításon, továbbra is fizetőpincér maradt. Az utóbbi években az Állami Kereskedelmi Felügyelőség 1000, majd 1500 korona pénzbírsággal sújtotta, az utóbbit azért, mert ittasan találták a konyhában. A továbbiakban 2000, 500, 5000, majd 2000 korona büntetést fizetett. Felmerül a kérdés, hány ízben kell valakit árdrágításon kapni ahhoz, hogy felettesei megakadályozzák a fogyasztók további megkárosítását? Vróbelt végül mégis áthelyezték, a Zoch menház egyik modrai büféjébe. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai július 19-én ellenőrzést végeztek a büfében, s megállapították, hogy Benedikt Vróbel ott 134,50 koronával károsította meg a vásárlókat. A háttér Vróbel esete sajnos nem egyedülálló vendéglátóiparunkban. A leleplezett árdrágítókat továbbra is olyan beosztásban hagyják dolgozni, ahol megkárosíthatják a vevőket, hogy ezzel pótolják a kifizetett bírságokat. A háttérben minden valószínűség szerint a fizető- pincérek, a csaposok és a vezetők közti korrupciós kapcsolatok állnak, az árdrágítás következtében szerzett összeget elosztják egymás között. Ezzel kapcsolatban is említsük meg a Zoch menházat. „Az italkészlet ellenőrzése során több olyan italt találtak, amelyek hivatalos átvételét nem tudták igazolni.“ Más szavakkal, ezeket az italokat egyes becstelen alkalmazottak a kiskereskedelemben vásárolták, hogy aztán felárral árusítsák a vendéglőben. Pénzt követeltek A Zoch menházban tapasztalt társadalomellenes jelenségekkel a Kereskedelmi Minisztérium főel- lenóre is foglalkozott. A Népi Ellenőrző Bizottságnak írt levelében megállapította: „igaznak bizonyult, hogy a vezetők csúszópénzt követeltek. Az Interhotel Bratislava vezetői az ügy kivizsgálása után úgy döntöttek, hogy leváltják Jaroslav Jančurát és Dušan Kubát. Ez a két vezető „saját embereit“ hozta a vendéglátóipari egységbe. így például Kuba alkalmazta barátját, Slivarichot, aki elmondta az Interhotel igazgatójának, hogy alkalmazásáért fizetnie kellett Kubának és neki kellett megtérítenie a vezető fogyasztását is. A helyzet tehát a következő volt: fizetni kellett azért a beosztásért, amely lehetővé tette, hogy megkárosítsák a fogyasztókat. A vendéglátóiparunkban előforduló negatív jelenségeknek csak kis részével foglalkoztunk. Sokkal súlyosabb esetek fordultak elő Považská Bystricában, Žiar nad Hro- nomban és néhány más helyen is. Ezek az esetek választ adnak arra a kérdésre is, hogyan lehet az, hogy a vendéglátóipari vállalat több éven keresztül nem teljesítette a tervet, sőt egyes járásokban mérlege passzív volt. Kereskedelmünk tevékenységében a fogyasztó védelme területén még mindig sok a fogyatékosság. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség adatai szerint 1983 elsó felében Szlovákiában a 6423 ellenőrző vásárlásból 2231 esetben megkárosították a vevőt. A 100 koronára eső árdrágítás 6,50 korona volt. A zöldség- és gyümölcsüzletekben az árdrágítás aránya az 1982 évi 29,8 százalékról 36,2 százalékra nőtt. Hasonló a helyzet a bratislavai Zdroj, a Javorina és más vállalatoknál is. Az elmondottakkal kapcsolatban emlékeztetni szeretnénk Jaroslav Zelkonak, az SZSZK kereskedelmi miniszterének a közelmúltban elhangzott szavaira:,,Nagyobb figyelmet kell szentelni a kádermunkának, főleg az anyagi felelősséggel járó beosztások esetében. Az egyes üzemegységekben jobb irányító- és ellenőrző munkát kell végezni, szigorúbban kell felelősségre vonni a szabálysértőket. Azoktól a dolgozóktól pedig végérvényesen meg kell válnunk, akik tudatosan megkárosítják a fogyasztókat.“ JAROSLAV MEŠKO Új hegesztési eljárást alkalmaznak a vsetíni Zbrojovka Általános Gépipari Vállalat dolgozói. A korábbi eljárásokhoz képest anyagot, energiát és munkaerőt takarítanak meg, s lényegesen javul a hegesztés minősége. Egyidejűleg növelték a munka biztonságát is. Az eljárás lényege, hogy a hegeszten- dö anyagot centrikus súrlódással felmelegítik, s ez megkönnyíti a munkát. A képen Josef Filák hegesztő. (Petr Berger felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1983.JS*?.
