Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám, kedd
Az Apák és fiúk írója Turgenyev halálának századik évfordulója A svéd, akinek nyoma veszett (magyar) Iván Turgenyev egyike a múlt századi nagy orosz realista próza- művészet kiemelkedő alakjainak, noha nem írt olyan hömpölygőén áradó, terjedelmes regényfolyamokat, mint amilyen Lev Tolsztoj Háború és békéje vagy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című nagyregénye. Igaz, elég sok időt töltött külföldön - Német- és Franciaországban - de jól ismerte a korabeli Oroszország társadalmi valóságát, a társadalmat fel-fel- korbácsoló eszmeáramlatokat, a magasan ülő arisztokrata, a „fölösleges földbirtokos nemes“, a társadalmi változásokat, a cselekvést áhító és sürgető „nihilista“ és az egyszerű serény orosz muzsik típusát; mély belső megrázkódtatások árán szerzett ember- és társadalomismeretét, rendkívül gazdag élményanyagát - az orosz parasztok és cselédek révén elsajátított - ízes nyelven, egyéni iskolának is beillő stílusban formálta felejthetetlen novellákká, elbeszélésekké, regényekké. Akárcsak saját emberi alakját, müveit is áthatja a „túlfinomult érzékenység“, a líraiság és a sziporkázó szellemesség. Oly elragadó, szuggesztív egyéniség volt, hogy a cárt is jobb belátásra tudta bírni - az 1861. évi - jobbágyfelszabadítás érdekében írott publicisztikai remekeivel. A múlt század ötneves éveiben mint a haladó erők folyóiratának, a Szovremennyiknek egyik vezéralakja szoros kapcsolatban állt a forradalmi demokratákkal, akik már előzőleg is pozitív irányban befolyásolták - a liberalizmus által determinált - eszmei-világnézeti fejlődését. Iróí zsengéi: elbeszélő költemények. Első jelentős sikerét egy novellaciklussal aratta, melyet Egy vadász feljegyzései címmel tesz közzé 1852-ben. Plasztikusan megrajzolt parasztalakjaival és a jobbágyrendszer éles bírálatával felkeltette a haladó irócsoportok figyelmét, de a cár haragját is magára vonta. „Kivetnivaló“ tettéért a cári udvar vidéki nemesi Az Osvetová práca ez évi tizenharmadik számában az egyik írás témája Dmitirj Mihajlovics Genkin, leningrádi tanszékvezető tanár előadása, mely egy, Bratislavában rendezett népművelési tanácskozáson hangzott el arról, szovjet tapasztalatok alapján, hogy a kulturális-népművelő munka miként (lehet) eszköze a szabadidő szervezésének. A kérdés, kell-e hangsúlyoznunk, nálunk is, nemzetiségi vonatkozásban is régóta időszerű. Ezért talán nem lesz haszontalan idéznünk az írás nyomán (szerzője Emília Malá kandidátus) néhány olyan gondolatot melyekkel a következő időszakban többet és gyakrabban kell foglalkoznunk, ha azt akarjuk, hogy közművelődésünk gyakorlatában, a kuturális igények ébresztésében és kielégítésében a realitásokat figyelembe vevő döntését, az átgondolt cselekvés legyen a meghatározó, nem pedig az ösztönösség, az esetlegesség. Dmitirj Genkin kiemelte, hogy a kulturális-népművelő munkában elkerülhetetlenül szükséges a tudományos módszerek alkalmazása; mindenekelőtt szociológiai felméréseket kell végezni, amelyek megmutatják például egy-egy rendezvény pozitívumait és negatívumait. A Szovjetunióban szociológiai felmérések eredményei alapján keresik a kulturális-népművelő munka olyan formáit és módszereit, amelyeknek a kialakításában a szóban forgó tevékenységet végző intézmények látogatóinak az igényeiből indulnak ki. „ Szükséges, hogy a dolgozók szabadidejének szervezése tudományosan megalapozott legyen; a szabadidő szervezésében nagy jelentősége van a szociológiának, állapította meg a szovjet előadó, és egyúttal hangsúlyozta: elkerülhetetlen, hogy a holnap népművelője, kulturális dolgozója ne legyen jól felkészült szociológiából. “ Amely emellett segítséget nyújthat birtokaira száműzi. Rapszodikus ifjúkora súlyos élményeit és a számkivetésben alapos részletességgel megismert nemesi világot remek elbeszélésekben és- még nem igazán sikerült - kisregényekben rögzíti. így születik meg a Rugyin és a Nemesi fészek című kisregénye és a megjelenése óta mindmáig egyik legnépszerűbb elbeszéléskötete, az Első szerelem (1861), mely olyan emlékezetes darabokat tartalmaz, mint például A puszta Learkirálya, Az álom, Aszja, Két jó barát. 1861 - ben jelenik meg Előeste című regénye, melyben (politikai liberalizmusára jellemzően) egy bolgár és egy orosz forradalmárt próbál elénk állítani. Dobroljubov a műről írott kritikai elemzésében kiemeli esztétikai értékeit, ugyanakkor következetesen rávilágít eszmei fogyatékosságaira. A kritika megrendíti az író bizalmát: nemcsak a Szovremennyik-körrel szakít, hanem a forradalmi demokratákkal is, aminek az lesz a végzetes következménye, hogy élete végéig nem képes túllépni a reformizmus és a liberalizmus korlátain. Turgenyev mindemellett - finom nyelv- és stílusérzékének, kitűnő művészi látásának, erőteljes jellemábrázoló képességének és roppant kifejezőkészségének- a jelentős társadalmi regények egész sorát alkotja meg, melyekben még átfogó képet fest korának orosz valóságáról. E regények elsősorban: A küszöbön, az Apák és fiúk, a Füst, a Tavaszi vizek, a Töretlen föld stb. Regényei sorából kiemelkedik az 1882-ben megjelent Apák és fiúk és a Füst (1867), mely ekben ott lüktetnek és kavarognak a kor legfontosabb, a történelmi eseményeket előre sejtető, meghatározó problémái. Turgenyev az Apák és fiúkban jutott legmesszebbre az orosz forradalmár típusának művészi megteremtésében, ám a már említett filozófiai-világnézet alapállása miatt nem képes teljes mélységében feltárni a forradalmi demokrácia és a feudalizmus erőinek összeütköa jövőben végzendő kulturális- népművelő munka stratégiájának és taktikájának a kidolgozásában, feltételezhető fejlődésének fölvázolásában, természetesen a jelen ismeretére támaszkodva. Erre annál is inkább szükség van, mivel a dinamikusan fejlődő társadalomban a kulturális-nevelő munka túllép egy-egy intézmény keretén, olyan komplex feladat és tevékenységrendszer, amely egyebek között a természetre, a családi környezetre, a munkahelyre is kiterjed. A hazai gyakorlatra célozva, az írás szerzője végezetül megjegyzi, hogy hasznos lenne, ha nálunk is mint több kulturális-népművelési intézmény alkalmazna képesített szociológust, aki állandóan figyelmet szentelne a tömegekkel való kulturális munkának, az adott intézményen belül, e munka népszerűsítésének, minőségének, a közönség összetételének, egy- egy rendezvényről kialakított véleményének. És aki egyben keresné az új formákat és módszereket.-bor Három évtizede működik a drezdai táncművészet iskola. Ez idő alatt többszáz ifjú táncművész hagyta el a Gret Palucca profesz- szor irányításával működő intézményt. Közülük sokan lettek balettmesterek, koreográfusok, táncpedagógusok. Sokan szereztek nevet meguknak az iskola volt növendékei közül. Ilyenek például Hannelore Bey, Ursula Dathe, Ruth Berghaus. Az NDK-ban elsőként ez a balettintézet tért át 1961 -ben a hétéves oktatásra, 1977 óta pedig már nyolc évet ölel fel a stúdium. A híres Palucca-iskolában a korábbi 30 helyett ma már évente 50 fiatal képzését kezdik meg. A növendékeket a zeneiskolák, szakkörök és gyermekbalettek legtezését, társadalomlátásuk különbözőségének igazi lényegét. Ilykép- pen Bazarov, regényének főhőse, noha rokonszenvesen megformált, a forradalmi demokratákhoz sokban hasonlatos grandiózus „nihilista“ figura, mégsem igazi forradalmi típus. Ez utóbbit csak Csernisevszkijnek sikerült megrajzolnia Rahmetovban, a Mit tegyünk? című regényének kulcsalakjában. Turgenyev sokban rokonszenvezett az új nemzedékkel, de akárcsak az Apák és fiúk Arka- gyija, visszariadt a fiatalok forradalmi radikalizmusától. A demokratikus értelmiség képviselői, akik mintául szolgáltak Bazarov alakjának megformálásához, a tagadást tartották fő feladatuknak. P. Kropotkin Egy forradalmár feljegyzései című könyvében erről így ír: ,,A nihilizmus a maga szenvedélyes kiállásával a gyakorlatiasság mellett, kíméletlen támadásaival a képmutatás ellen, csak átmeneti jelenség volt a fiatal nemzedék életében, amely nagyra értékelte egyéni szabadságát, de ugyanakkor nem mondott le a közös, nagy ügyért vívott küzdelemről sem.“ Turgenyev „nihilistái“ érdeklődéssel figyelték a megnyomorított nép, a szegény rétegek életét, együttéreztek vele. Ezek a vonások azonban erőtlenül s nem teljes mértékben jutottak kifejezésre Bazarov alakjában. A jövő, a nagy horderejű társadalmi cselekvés ideje már nem volt olyan messze, hogy emiatt a bazarovoknak el kellett volna pusztulniuk, s eltűnniük a történelem süllyesztőjében. E vonatkozásban érdekes vizsgálódás tárgya lehetne Arkagyij és a Füst című regény főhőse, Litvinov. Utolsó regényében, az Őstalajban (Lov) ismét a „fiatal Oroszországhoz“ fordult, s érzékletes képet festett a hetvenes évek forradalmárainak tiszta szándékú küz: delméről. Akár főmúvében, itt is újra a bátrakról szólt igazi becsületességgel, jóhiszeműen, a realista író megértésre való törekvésével. Az önkényuralom idején a szociális igazságért küzdő ifjúság védelmezőjét és igazi barátját látta benne. Turgenyev szuverén mestere volt az emberi érzelmek mélyreható ábrázolásának. Ez leginkább talán az olyan emlékezetes nőalakok megteremtésében sikerült neki, mint Aszja, Ogyincova, Kátya és Irina. Megkülönböztetett figyelem illeti meg Turgenyev művészi módszerét, árnyalt nyelvezetét, egyéni stílusát. Egyik magyar szakértője Héra Zoltán tömören így jellemzi stílusát: „Pontosak és gazdagok, érzelmek és gondolatok egész légióját idézik fel az olvasóban Turgenyev metafórái. Nyelve néha mintegy zeneileg aláfesti a regény cselekményét, elórejelzi a drámai helyzeteket, hol világos tónusba, hol sötét színekbe öltözteti a regény világát.“ Magyarra - szerencsénkre - olyan stílusmúvészek ültették át müveit, mint Áprily Lajos, Szabó Endre, Trócsányi Zoltán, hogy csupán a legkiválóbbakat említsük. Életműve - mely szerves része a világirodalomnak - időszerű emberi üzenete által ma is elevenen él és hat KÖVESDI JÁNOS hetségesebb tagjai közül választják ki. Jelnleg 180 növendék tanul az intézetben. 1985-ben számuk eléri majd a 200-at. Újabban egyéves előkészítő osztályt is indítottak. Tavaly hozzákezdtek az iskola bővítéséhez is. öt új baletterem épül, s több szociális és egészségügyi létesítménnyel is gyarapodik az intézet. A képzési programban klasszikus tánc, népi tánc, ritmikus gimnasztika szerepel. A klasszikus táncoktatásban a szovjet metodikát alkalmazzák. Az utolsó évben a figylem a színházi gyakorlat felé fordul. A legtehetségesebbeket nemzetközi balett-versenyekre készítik fel. (B) Ha egy svéd újságírónak Budapesten nyoma vész, annak bizonyára komoly oka van. Stockholmban Beck felügyelőt bízzák meg az eltűnés körülményeinek földerítésével. Ó a hivatalos úthoz a turista álarcát választja. Magányosan, elszigetelten nyomoz, ám hamarosan rá kell ébrednie, hogy budapesti kollégája, Szluka felügyelő alaposan rajta tartja a szemét. Beck ennek köszönheti, hogy simán megúszik egy éjszakai randevút és „forró nyomra“ talál. S az is kiderül, hogy az ügy megoldását alighanem jobb volna a svéd fővárosban keresni. Beck visszautazik hazájába, s rövidesen megtalálja a mindenkit meglepő megoldást. A fordulatos, szatirikus elemekkel átszőtt magyar-nyugatné- met-svéd közös produkcióban készült krimit Bacsó Péter rendezte, Jaj Sjöwall és Peer Walhöö regénye alapján (A svéd házaspár neve nem ismeretlen a krimirajongók előtt, hiszen bűnügyi történeteiknek állandó főszereplőjével, Beck felügyelővel nem először találkozhatunk a filmvásznon; láthattuk öt a Gyilkos a tetőn című svéd filmben is.) Bacsó Péter rendező ez alkalommal tehát nem a saját forgatókönyvét ültette át filmszalagra, hanem nemzetközi közremúA nyugati, főleg amerikai filmnagyhatalmak boszorkánykonyhájában a hetvenes évek elején szinte sorozatban készültek a katasztrófa-filmek. Az új divathullám azonban csakhamar felszínre dobta ezek paródiáit is: egyes alkotók a katasztrófa-filmek sablonjait felsorakoztatva karikírozták e műfajt. Bár mozijainkban meglehetősen kevés ilyen jellegű kommersz produkciót vetítettek, de aki egyet is megnézett közülök, az új amerikai film láttán könnyen felismeri, hogy a Kapcsolják be a bizJelenet az amerikai filmből tonsági öveket a katasztrófa-filmek szellemes paródiája. Nem a történet, nem is a szerteágazó cselekmény az alkotás rugója; néhány katasztrófa- és sikerfilm karíkírozott panelhelyzeteinek és kliséinek a felvonultatása mozgatja a bonyodalmakat. A néző figyelmét bizonyára nem kerüli el, hogy az alkotók - Jim Abrahams, David és Jerry Zucker forködéssel készült anyagból dolgozott. Lehet, hogy ennek következtében nézett körül oly tétován Budapesten, lehet, hogy a társadalomrajzot a külföldi partnerek miatt kellett feldúsítani krimimozzanatokkal. Következésképpen két szálon fut a cselekmény, a szálak olykor keverednek, s kibogozásuk időbe telik. Igy aztán a film tem- pótlan, ritmusa nem eléggé pergő, bár vitathatatlan, hogy e szabványkrimi mesterségbeli tudással, jó színészvezetéssel készült. Találó a film ötlete, s ironikus hangvétele következetesen végighúzódik a cselekményen; egy kapitalista országból érkezett idegen a magyar társadalom viszonyaival ismerkedik, előítéletei is vannak, s míg a néző a svéd detektív kalandjain mulat, és a mai magyar valóság egynémely furcsaságán meg-megütköző gyermeki naivitásán szórakozik, közben lehetőséget kap arra is, hogy szembesüljön önmagával. Derek Jacobi, a Shakespeare- színészként világhírűvé vált angol művész eredeti és jellegzetes figurát teremt a svéd nyomozó alakjából. A magyar kollégáját játszó Bács Ferenc ve le egyenértékű alakítást nyújt. Jól oldotta meg feladatát Peremartoni Krisztina, Gera Zoltán, Szabó Sándor is. gatókönyvírók és rendezők - elsősorban A repülőtér elemeiből és fordulataiból építkeztek, hiszen az ő filmjük sztorija is egy repülőgép fedélzetén játszódik, s az utasok többsége is régi ismerősünk, mivel „prototípusaikat“ már láthattuk az említett katasztrófa-filmben vagy a Szombat esti lázban. Rendkívül kalandos és izgalmas a repülőgép útja, s míg ezen szórakozhatunk, közben a ka- tasztrófa-filmek kellékeinek egész gyűjteménye tárul elénk; hajmeresztő út, a biztonságos repülést veszélyeztető nehézségekkel, elkeseredett küzdelem a levegőben az emberéletek megmentéséért, megspékelve szerelmi bonyodalmakkal és - ismert illetve kevésbé ismert poénokkal és gegekkel. ötletes és mulatságos ez az amerikai film, s fő, hogy kellemes, köny- nyed' perceket szerez nemcsak a katasztrófa-filmek kedvelőinek, hanem - paródia lévén - szenvedélyes ellenzőinek is. -ymTudományos alapokon A TÁNCMŰVÉSZET DREZDAI BÖLCSŐJE Bács Ferenc és Derek Jacobi, a magyar krimi főszereplői Kapcsolják be a biztonsági öveket (amerikai) ÚJ SZŐ 1983. IX. 6. ÚJ FILMEK
