Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-05 / 209. szám, hétfő

ÚJ szú 4 1983. IX. 5. A _ idén kék ajtók nyílnak í\£m egy olyan világba, amelyet gyermekeinknek terem­tünk, nemzedékről nemzedékre őrizve a világ egyetemes mese­kincsét. Szeptember 9-én a bra­tislavai Művészetek Házában nyitják meg a gyermekkönyv- illusztrációk 9. nemzetközi bien- náléját. Egy olyan világban, amelyben egyesek veszélyes konfrontációt terveznek, ez a vi­lágméretű kiállítás egy nemes, a gyermekeket és a békét híven szolgáló művészi konfrontáció terepe lesz. ragasztva fel is használunk. Eh­hez nyomtattunk egy színes lapot, amelyen nagy össze-visszaság- ban elhelyeztük ezeket azzal a cél­lal, hogy majd innen vágjuk ki az egyes darabokat. Később derült ki, hogy ezek nagyszerűen meg­felelnek a propagálás céljaira. Ha nem is mint plakát, de a fekete­fehér kivitelben kifestőnek.- Ön nemcsak kiállítás-tervező­ként ismert. Évek óta illusztrál és tervez könyveket a legkülönbö­zőbb kiadók felkérésére.- 1965-től sok könyvet, plaká­tot, grafikai formatervet készítet­tem. Dolgoztam a Slovenský spi­sovateľ, Tatran, Pravda, Práca, Obzor, Smená, Madách könyvkia­dóknak. Mindig azt a gyakorlatot követtem, mely szerint a könyvet, annak formáját, az esetleg bele kerülő illusztrációkat a tartalom, az írott szó natározza meg. Persze nem a felszínes ábrázolás, a téma sugallta közhelyek a fontosak, ha­nem a könyv elolvasása után ben­nem felgyülemlő gondolatokat kell a grafika formáiba sűríteni.- Feltűnő, hogy a BIB-bel fog­Ajtók a mesék világába Beszélgetés Salamon Zoltán grafikussal- A gyermek- könyv-illusztrá­ció véleményem szerint elválaszt­hatatlan a mesé­től, a verstől, vagyis magától a könyv egészé­től. Salamon Zoltán grafikusmű­vészt egy olyan nemzetközi kiállí­tás tárgyi és emberi környezeté­nek megtervezésével bízták meg, amelynek az elsődleges művészi eredmények mellett az ide érkező gyermekeket is szolgálnia kell. Mi jelentette ebben a munkában a legbonyolultabb feladatot?- Mindenekelőtt el kell monda­nom, hogy nem egyedül foglalkoz­tam ezzel a feladattal. Társam volt Jozef Kaliský építészmérnök, aki elsősorban a, térszervezésben végzett számomra fontos munkát. Természetesen ez a munkatársi kapcsolat minden tekintetben az egészséges arányok megteremté­sét szolgálta. Nem kerülhetett elő­térbe a belső építészet a grafikai formákkal szemben, sem megfor­dítva. A feladatban a legnehezebb az volt, hogy egy többé-kevésbé hagyományos épületben, bizo­nyos szervezők előírta megkötött­ségekkel olyan kiállítási teret kel­lett terveznünk, amelyben a szak­emberek is megtalálják azt amit keresnek - az illusztrációkat s az ideérkező gyerekek számára is bizonyos ideig, mértékig érde­kes legyen az általunk teremtett mesevilág.- Az előkészületi munkálatokat látva feltűnt, hogy domináns tárgy az ajtó, s vele együtt egy szín: a kék. Miért?- A szín a rendezők által meg- •határozott volt. Minden esztendő­ben más-más szín folyt át a bien- nálé minden kiadványán, plakát­ján. Idén a kék következett, s mi­vel köztudott erről a színről, hogy nem éppen a legmelegebb érzete­ket kelti az emberben, olyan szim­bólumot kellett keresnünk, amely melegséggel egészíti ki. A levegő, a víz: kék színűek, s az embernek otthon is kell lennie a Földön. Az otthonok pedig a házak, amelyek­be ajtók nyílnak. így nyílnak ki az ajtók a BIB-en is. S hogy az ajtók mögött egy mesevilág tárul a sze­münk elé, az a kiállító művészek és töredékében a mi meglepeté­sünk.- Idén másodszor kaptak lehe­tőséget, hogy a biennáléval kap­csolatban a városban megjelenő valamennyi hirdetőtáblát, oszlo­pot, mesefigurát megtervezzék. Mégis, mi volt ebben az új?- Egyáltalán az, hogy a pályá­zatot ismét megnyertük. Megőriz­tük a kiállításon tavaly már ismert­té vált leporelló-elvet, s a többit újraterveztük.- Kezembe került egy plakát, pontosabban két plakát. Az egyi­ken kifestett mesefigurák, a mási­kon fekete-fehérben jelentek meg. Ez a kiállítás hivatalos plakátja?- Nem. Annak idején a grafikai formához terveztünk több tucat fi­gurát, amelyeket itt-ott kivágva és lalkozó grafikusművész az egyet­len szlovákiai gyermekkönyvkia­dónak, a Mladé letának nem dol­gozott...- Elkerültük egymást. Részben mert régebben más gyakorlat ér­vényesült, mint amit én a gyer- mekkönyvillusztrációról vallók, s később nem is nagyon tolakod­tam. Annál több lehetőségem volt a gyermeklapokban publikálni, a Včieľkában, Zorničkában...- És a Kis Építőben?- Nem kenyerem a kilincselés, s ha nem hívnak nem megyek. A csehszlovákiai magyar könyvki­adással alapjában véve jó a kap­csolatom, hiszen együttműködtem a Madách kiadóval.- Mi a véleménye az ott megje­lenő gyermekkönyvekről?- Mivel félig-meddig beavatott vagyok a műhelymunkába, több dolgot tudok az alkotói küzdel­mekről is. Sok tekintetben javult a könyvek minősége. Néhány esetben azonban még mindig megjelennek olyan munkák, ame­lyek elárulják, hogy a tervező gra­fikus nem állt feladata magasla­tán. Bonyolult együtthatók között születik egy-egy terv. A munkát befolyásolja az is, hogy a Madách tekintélyes mennyiségű könyvet exportál Magyarországra is, ahol sok tekintetben mások a gyermek- könyv-illusztrálás gyakorlati összetevői. Tény azonban, hogy a jó illusztrációk mindenütt a vilá­gon megfelelnek. Ezt igazolja a biennálé, s egyben olyan mércét is jelent, amely igényességet kelle­ne, hogy sugározzon a Madách kiadóban és a csehszlovákiai ma­gyar lapokban dolgozó illusztráto­rok munkájába.- Befejezésül szeretném, ha rö­viden összefoglalná mindazt, amit a gyermekkönyvről, az illusztrá­lásról gondol.- Sokat vitatkozunk ezen. Úgy vélem meghatározó tény a gyer­mek és világa. Vannak akik úgy közelítenek ehhez, hogy megpró­bálják utánozni a gyermekrajzo­kat. Ez addig rendben is van, amíg azok szemléletét igyekeznek át­venni. Azt a gyermekien realista látásmódot, aminek nyomán a raj­zokon megjelenő személyeket, dolgokat a gyermek saját érték­rendje szerint minősíti, s rajtuk keresztül vágyait is megrajzolja. A baj akkor kezdődik, ha technika­ilag utánozzák a gyermekrajzokat. Végeredményben minden gyer­mek másképpen rajzolna - techni­kailag érettebben ha megtanul­ta volna azt. Ezért is kell, hogy a gyermekeinket ne a felnőttes látásmódra tanítsuk meg, hanem őrizzük meg bennük azt az őszin­te, igazságos értékrendet, látás­módot, amellyel a felnőtteket, a vi­lágot ábrázolják. A hivatásos mű­vészek esetében már más össze­tevők is megjelennek. A BIB-en idén is láthatunk majd olyan il­lusztrátorok készítette munkákat, akikben a művészi teljesítmény mindent elhomályosít. Pedig a hangsúly a gyermeken van. Vé­leményem szerint az a jó illusztrá­tor, aki a kimondva vagy kimon­datlanul, de mégis meghatározó nevelésbeli manipulációt olyan formai, művészi eszközökkel (szín, kontúrok, figurák, kompozí­ció, technikák stb.) végzi, amelyek tartalmukban a gyermeki világból indulnak ki. Tisztában van a gyer­meklélektan empirikus kutatási eredményeivel. Figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátossága­it, elvonatkoztató képességét, de mindenekelőtt az illusztrálandó szöveget.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Hazai magyar gyermekkönyvekból Érzékenyebb lesz A könyvek kalandjaiban elme­rülő gyerek nem is elsősorban is­meretekkel gyarapszik, nemcsak „műveltsége“ lesz nagyobb. Ol­vasás közben jól szórakozik, szó­kincse bővül, képzelete fürgébbé válik, különféle nehéz helyzetek­kel, emberi gondokkal, nyomorú­ságokkal és nagy örömökkel talál­kozik - a sok-sok hatás eredmé­nyeképpen érzékenyebb lesz, a megértés és a szeretet képessé­ge fejlődik benne. József Attila Flórának című, 1937-es gyönyörű versében olvashatjuk: Hajóinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömet tanul, bámultam a Dunát... Milyen furcsa gondolatnak tűnik, hogy az ember az örömet tanulja! Az öröm, hihetjük, pillanatnyi fel- lobbanás? akkor és annak örülünk, amikor és ami módot ad erre. Az öröm, az örülni tudás is képesség, a pillanatnyi öröm elképzelhetet­len a hosszú folyamat, az öröm fölfogásának gyakorlása nélkül. Az ember tanulja az örömöt és a szeretetet is - figyel a világ apró rebbenéseire és nagy eseményei­re, a maga szűk kisvilágára és a csillagok vonulására, ellesi a rendező elveket és fölfedezi - keserűen és boldogan - a kiszá­míthatatlanságot. Amikor ott a könyvtárban be­szélgettünk, szenvedélyesen is­mételgettem ezt az örömtanulást, és azért kapaszkodtam a „szere­tet“ szóba, mert úgy sejtettem, s azóta csak egyre jobban, egyre súlyosabb tapasztalatokkal ér­zem, hogy hiánycikk ma - gyere­kek és felnőttek körében egyaránt -ma szemlélődő figyelmesség, az elmélyült azonosulás és a meg­hittség. Csupa olyan érték, ami elengedhetetlenül fontosnak tűnik az emberhez méltó élet kialakításá­hoz. Nem hiszem, hogy a tíz- tizenkét éves gyerek, ha magafe- ledten olvas, ha bújja a könyveket, elszigetelődik a hétköznapi élettől. Nem hiszem, hogy a „könyvmoly“ gyerekek később emberkerülő ..szobakukacok“ lesznek. Akik megtanulnak regényhősökért iz­gulni, jobban „izgulnak“ később embertársaikért, nagyobb gyen­gédséggel, érdeklődéssel fordul­nak minden emberi gond felé és nagyobb lehetőségük van a jó em­beri kapcsolatok megteremtésé­re LEVENDEL JÚLIA Štefunkóné Szabó Erzsébet illusztrációja Jaksics Ferenc illusztrációja A Grand Prix melyet a BIB ’81-en Roald Als dán illusztrátor nyert meg. Jobbra a győztes művész alkotásainak egyike. (Anna Červená felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom