Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám, csütörtök

Nemcsak a tudás gyógyít Egy egészségügyi szakközépiskola mindennapjai Prológus: A szakmai gyakorlat idején megváltozott a sebészeti osztály hangulata. Olykor zajongva érkeztek, s csak a gyakorlatvezető szigorú szava csendesítette el őket. Tenyerük alatt kisimultak a vánkosok, karjukra támaszkodva körbejártak a lábadozók, meleg tea csörgött a csészékbe... Váratlanul kerültem kórházba, a munkahelyemről szállí­tottak be, s olyankor a kapkodásban az ember üzenni sem tud hozzátartozóinak. Egyetlen pillanat alatt idómilliomossá válik, s az ideiglenesen tompított fájdalom kábulatában az ágyon fekve megszám­lálja a sarkakat, ujjait ezerszer is. Mérhetetlen vágy kerekedik benne az olvasás iránt. Könyvet kértem. Egyikük József Attila összes verseit hozta el a városi könyvtárból. Az injekciós tűt szúró kéz gyógyító szót kínált... Tanulságos seregszemle A nemzetközi gyermekkart fesztivál után- Növendékeink szakmai gya­korlata a tudás elmélyítése mellett az erkölcsi épülést, a hivatástudat kialakítását is szolgálja. Iskolánk oktató-nevelő munkájában ez az egyik erősségünk. Minden dicsek­vésként hangzó szó helyett né­hány tényt említenék. A kelet­szlovákiai kerület egészségügyi szakközépiskolái között a mi nö­vendékeink töltenek legtöbb időt a betegágyak mellett. Egy diák­lány például a négy esztendő alatt körülbelül kétszázötven alkalom­mal ad injekciót, cserél a beteg­ágyon ágyneműt. - Bilik Magda, a rozsnyói (Rožňava) szlovák és magyar tanítási nyelvű egészség- ügyi szakközépiskola szakgyakor­latának vezető pedagógusa több mint két évtizede szerzett érettsé­gi bizonyítványt ebben az iskolá­ban. Sokáig a járási kórházban dolgozott, így gyakorlati és elmé­leti ismeretei, hivatásszeretete méltán lehet példa a nóvérjelöltek számára. A többi gyakorlatvezető pedagógussal együtt nagy érde­mei vannak abban, hogy az iskola szlovák és magyar tagozatán vég­zett nővéreket az ország minden kórházában szívesen fogadják. Szavai mögött az egyik legneme­sebb hivatás szeretete bujkál:-Azok a tantárgyak, amelyek a szakmai gyakorlat elméletébe tartoznak, egyben az erkölcsi ne­velést, a hivatás megszeretteté­sét, a felelősségtudat kialakítását is szolgálják. Elvünk, hogy az er­kölcsöt ápolni kell, akárcsak a vi­rágot. Ez nem foglalkozás, hanem hivatás. Nélkülözhetetlen az áldo­zatkészség, a fegyelem, a kéz­ügyesség, a határozottság, a be­tegekkel szembeni tapintat. Legin­kább az érvényesül ezen a pályán, aki jó szót is ad a gyógyszerek mellé. A járási kórház osztályain he­tente megjelennek az iskola évfo­lyamainak a növendékei. Erről az intézményről az elmúlt hónapok­ban sokat beszéltek a járásban A nem megfelelő körülmények kö­zött gyógyító kórház nem mind­egyik osztálya áll feladata magas­latán. Az éveken át elhúzódó új kórház építése a rozsnyói Kálvá­ria-dombon bizonytalan időre is­mét félbeszakadt, mert műszaki akadályok merültek fel. A kórház gyógyító személyzete, műszaki karbantartói és vezetői olykor em­berfeletti erőfeszítések árán tudják ellátni feladataikat a régi épület­ben és a város különböző helyein szétszórtan tevékenykedő osztá­lyokon. Nem véletlenül kérdeztem dr. Martin Rusňák példás tanítótól, az iskola igazgatójától:- Nem befolyásolja-e az iskola munkáját ez a körülmény?- Kétségtelen, hogy egy min­A Dunamenti Múzeumban Osz- tényi Leándemek, a Karlovy Vary- hoz tartozó Nová Role-i porcelán­festőnek a munkáiból rendeztek kiállítást, melynek anyagát 140 darab kézzel festett edény alkotja. „Ez voltaképpen reprodukáló mű­vészet - mondja az alkotó, aki saját maga kíséri a vendégeket mert a nagy művészek, például Rembrandt, Leonardo da Vinci, Tizian, Raffaelo és Picasso mun­káit utánozza. “ A népszerűségnek örvendő „Leli bácsi“, aki már a 72. életévét is betöltötte, nagyon rangos mun­kahelyen, a hires karlsbádi porce­lángyárban porcelánfestőként, il­letve dekorációtervezóként dolgo­zott. Az általa díszített edények egy része - amelyek közül a leg­értékesebbeket O betűbe illesztett den tekintetben korszerű, az or­szág több járási székhelyén már felépült kórház számunkra is elő­nyös lenne. A járási kórház veze­tőivel nagyon jó az együttműködé­sünk, így az ö nehézségeik nem érintik a mi szakmai képzésünket. Végeredményben nem ezek a kö­rülmények, hanem a szakmai fel- készültség, az elhivatottság hatá­rozza meg egy-egy végzett nö­vendékünk képességeit Kölcsö­nösen segítjük egymást, figyelem­be veszik elvárásainkat, s mi ma­ximálisan segítjük az ott folyó gyó­gyító munkát. Több orvostanárunk is van, akik az elméleti tárgyakat tanítják. Közülük többen is ugyan­olyan hivatásuknak érzik a taní­tást, mint a gyógyítást A magyar tanítási nyelvű tagozatunk diákjai számára könyveket, jegyzeteket is írtak, amit az iskola nagy örömmel fogadott, hiszen a magyar nemze­tiségű diákok így anyanyelvükön sajátíthatják el az elméleti ismere­teket. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy nem tanulják meg szlovákul is mindezt.- Milyen az érdeklődés az isko­la iránt?- Nálunk általában lányok ta­nulnak, hiszen ismert tény, hogy a betegápolás hagyományosan a nők - tegyem hozzá - tisztelet­reméltó kiváltsága. Döntő több­ségében a kelet-szlovákiai kerület három vegyes lakosságú járásá­ból érkeznek. Évról-évre hoz a posta jelentkezési íveket a kö­zép-szlovákiai kerület déli járásai­nak magyar tanítási nyelvű alapis­koláiból. Sajnos ezek közül olykor csak nagy nehézségek és bonyo­lult ügyintézés árán tudunk néhá­nyat felvenni.- Mi ennek az oka?- A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság egészségügyi szakosztályának rendelkezése alapján nem vehetünk fel diákokat más kerületből. Bizonyára, ha a két kerület egészségügyi irányí­tó szervei megegyeznének, elhá­rulna az akadály. Az iskola igazgatójának szavai mindenesetre elgondolkodtatóak. A gyógyítás, amelyet szocialista társadalmunkban minden állam­polgár térítésmentesen, szükség­lete szerint igénybevehet, a leg­magasabb fokú humánum bizo­nyítéka. A rozsnyói iskola ennek a tevékenységnek az értő, emberi melegséget is nyújtó szakembere­L-lel jelezte - több országba elju­tott. Osztényi Leánderröl azt is el kell mondanunk, hogy a neki tet­sző, jó lelkű emberekkel könnyen összebarátkozik, és nagyon ked­veli a jó humorú társaságokat. Ma­gas kora ellenére meglepően jó szellemi és testi erőnek örvend, amit saját bevallása szerint a rendszeres testedzésnek és az ésszerű táplálkozásnak köszön­het. Művészete és személyes je­lenléte nemcsak a kiállítás látoga­tóinak jelent élményt, hanem azoknak is, akik múzeumi szak­emberként kerámia- és porcelán- gyűjtéssel foglalkoznak. A régebbi edények (köztük az altrohlaui, vagyis a Stará Role-i kőedények, más szóval a keménycserepek, az év hónapjait jelképező tányérok és a csodaszép, rózsamintás kék it neveli. Tény azonban, hogy nem­csak a tudás gyógyít. A kedves szó, a közvetlen emberi kapcsolat oly­kor gyógyszereket, gyógyászati beavatkozásokat pótolhat. Sokan vannak olyanok, akik e hivatás iránt vonzalmat, adottságot éreznek magukban. A magyar ta­nítási nyelvű középiskolák hálóza­tát úgy alakították ki, hogy megfe­leljen a szocialista társadalom igé­nyeinek és a hazánkban élő ma­gyar nemzetiségű állampolgárok számának Nem véletlenül indítot­tak meg néhány évvel ezelőtt Du­naszerdahelyen (Dunajská Stre­da) egy másik magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakközép­iskolai osztályt. A közép-sztováki- ai kerületben azonban nincs ilyen iskola, ezért természetes az igény, hogy a kerület három vegyes la­kosságú járásából a közelebbi egészségügyi szakközépiskolába küldik a jelentkezési íveket. A ri­maszombati (Rimavská Sobota), losonci (Lučenec) és a nagykürtö­si (Veľký Krtíš) járási kórházak igényelnék az ebben az iskolában végzett ápolónőket. Az alapisko­lák igazgatói nem is tartózkodná­nak a jelentkezési ívek továbbítá­sától, ha nem szereztek volna ne­gatív tapasztalatokat. Pedig ez a középiskola úgy szerepei az ok­tatási minisztérium pályaválasztá­si tájékoztatójában, mint amelyik a közép-szlovákiai magyar nem­zetiségű tanulók továbbtanulását is hivatott szolgálni. Most csupán az biztos, hogy kerületi szinten az egészségügy szakmai felügyelete és az oktatásügy pedagógiai fel­ügyelete mindeddig elkerülte egy­mást. Valamilyen adminisztratív félreértésről lehet csak szó, hiszen dr. Martin Rusňák véleménye sze­rint a rozsnyói iskola kész a Kö- zép-Szlovákiából érkező diákok befogadására. Megnyugtató az a légkör, ami ennek az iskolának a sajátja. A fe­gyelem, a pontosság a gyógyítás velejárója. Ehhez jó feltételeket teremt az iskola tanári kara. Nem­csak a szaktanárok, az orvosok, hanem az általános műveltség is­mereteit adó tantárgyakat tanítók is. Erről így vélekedik az iskola igazgatója: — Eredményeink az iskolán kí­vüli munkában, a szorosan vett oktató-nevelői feladatok elvégzé­sén kívül is megmutatkoznak. Szép eredményeket érnek el diák­jaink az országos szakmai verse­nyeken, a lányok píonírvezetóként is megállják a helyüket. Több or­szágos helyezést ért el az elsőse­gélynyújtó és honvédelmi szakkö­rünk. Az irodalmi és nyelvi vetél­kedőkön is megállják a helyüket. A szlovák, orosz és magyar nyelvű szavalóversenyeknek állandó résztvevői. Sokoldalú a képzé­sünk, amelynek meghatározó ele­me az internacionalista nevelés. teáskészletek), továbbá a szakiro­dalom tanulmányozásából eddig is ismertünk díszítő mestereket, de arra aligha gondoltunk volna, hogy valamikor személyesen is lesz alkalmunk találkozni egyik képviselőjükkel. így lehetőség nyílt számunkra, hogy a szép szí­nekben pompázó edények nyúj­totta élmény után festésük techni­kájáról bövithessük ismereteinket. Osztényi Leánder az 1940-es évek második felében ment Kar­lovy Varyba, nagyobb kereseti le­hetőségek reményében. Elutazá­sa előtt tanító volt szülőfalujában, Vágfarkasdon (Vlčany). Közked­velt ember és jó pedagógus lehe­tett, mert a komáromi (Komárno) kiállítására nemcsak egykori tanít­ványai látogattak el, hanem sokan farkasdiak is. TOK BÉLA Tizenkettedik alkalommal ren­dezték meg Olomoucban az Énekszó Ünnepe (Svátky pisní) néven ismert nemzetközi gyer­mekkari fesztivált, mely egyúttal karnagyok, zeneszerzők, szöveg­írók és zenei szakemberek talál­kozója is. A fesztivál vendégei kö­zött volt Alekszandr Fljarkovszkij, a Szovjet Zeneszerzők Szövetsé­gének titkára. Az idei fesztiválon hat hazai és négy külföldi kórus szerepelt. A brnói Kantiléna kórus tagjai ötö­dik alkalommal jártak Olomouc­ban, s most sem okoztak csaló­dást. Káprázatos tudásukat főleg A gótikától napjainkig című műso­rukban bizonyították. Megnyerő, magabiztos és példásan tiszta éneklésükben a legkényesebb, legért óbb szakemberek sem talál­hattak hibát. A kortárs cseh szer­zők műveit bemutató műsoruk technikailag ugyanilyen kifogásta­lan volt, a hallgatónak mégis némi hiányérzete támadt. Ügy rémlett, a gyerekék csupán reprodukálják a kottaképet (igaz, azt nagyon hű­en és pontosan), de nem töltik meg élettel. Nem hiszem, hogy a hibát az énekesekben vagy Ivan Sedláček karnagy személyiségé­ben kellene keresnünk. A modem gyermekkari müvek - sajnos - ki­fejezetten szövegközpontúak, s ezért vajmi kevés a zenei mon­danivalójuk. Nem csodálkozha­tunk rajta, hogy egy ilyen nagy tudású kórus sem képes színesen és érdekesen előadni egy zenei­leg igencsak szürke repertoárt. A fesztivál nagy meglepetése volt a bolgár vendégkórus. A bur- gaszi pionírotthon központi gyer­mekkarát Milka Sztojanova Szto- jeva vezeti. Virtuóz előadásmód­juk gyakran váltott ki vastapsot, amiben — a kórus mesteri tudása mellett - nem kis szerepe volt a példás müsorválasztásnak is. A gyerekek szemmel láthatóan nemcsak a múvek szövegét, de zenéjét is értették és átélték. Pon­tosan alkalmazott dinamikai fordu­latok, nagy biztonsággal intonált disszonanciák és kellő mennyi­ségben adagolt zenei humor tette színessé műsorukat. Magyarországról a budapesti Rádda Barnen utcai általános is­kola énekkara látogatott el Olo- moucba. A külföldiek között ez volt az egyedüli iskolai kórus (tehát olyan, amely csupán egyetlen is­kola tanulóiból válogatja tagjait), de ez a teljesítményén végképp nem látszott meg. Cseszka Edit karnagy és Ördög László vezető szakfelügyelő a hangverseny után elmondták: Magyarországon nem csupán arra törekszenek, hogy egy-két kiváló énekkar működjék, amelyekkel bárhol „reprezentál­hatnak“. Sokkal fontosabb, hogy sok gyerek tanuljon meg lapról énekelni. Más szóval: a cél az, hogy az igényes karéneklés töme­gessé váljék. A Rádda Bamen utcai iskola énekkara csak egy a sok olyan kórus közüL amely sikerrel szerepelhet ilyen rangos seregszemlén is, mint az olomouci Énekszó Ünnepe. Nem tudni, múló divat-e vagy kezdődő betegsége-e az énekkari fesztiváloknak, hogy vészesen megcsappant az a'capella művek száma. A budapesti kórusnál ezek a tünetek nem jelentkeztek: ók is énekeltek hangszerkíséretes mű­veket, de megfelelő arányban és elrendezésben. (Az egyik - tom­boló sikert kiváltó - zongorakisé- retes darab Kodály Zoltán Inter­mezzo^ volt, amelynek énekkan változatához dr. Varga Károly írt szöveget.) Az NDK szorbok-lakta területé­ről, Panschwitz-Kuckauból érke­zett a Sula Csisinszky nevét viselő iskola énekkara Renata Knebel vezetésével. A közönség főleg a szorb népdalokra figyelt nagy érdeklődéssel. Nem véletlenül, hi­szen nem hallhatja mindennap a Spree felső folyásánál élő, luzi- csánoknak és vendeknek is neve­zett (120 000 lelket számláló) szláv népcsoport dalait. A népda­lok, népdalfeldolgozások mellett sok szép és kifejezetten játékos dalocskát is hallhattunk tőlük. S ha előbb az á capella művek hiányá­ról beszéltünk, itt be kell látnunk, hogy ez a kórus is sok hangszerkí­séretes művet énekelt, csakhogy kiséret és kíséret között is lehet különbség. Mert egészen más­képp hat egy olyan mű, amelyben a gyerekek maguk játszanak egy­szerű hangszereiken, mint az, amelyben (például) egy felnőtt zongorázik. A walesi Uanelliböl érkezett le­ánykar John Hywel Williams ve­zetésével ugyancsak jól szerepelt. Ami a walesi kórusban elragadó volt, azt mind a természetes köz­vetlenségre lehet visszavezetni. Az énekesek és a karnagy jó han­gulata még akkor is átterjedt a nagy igényű közönségre, amikor a kórus a walesi népdalokban (kö­zép-európai mércével mérve) ha­tározottan hamisan énekelt. John Hywel Williams erről így véleke­dett: „Minden gyümölcsnek más­más ize van; ilyképpen a különbö­ző népek sem énekelhetnek egy­formán. A mi beszédhang-képzé­sünk nagyon eltér minden más nyelvétől: ebből fakad sajátos in­formálásunk." Hazai kórusaink közül szép si­kerrel szerepelt még a karvinái Permonik (karnagya Eva Steine- rová), az ostrava-vítkovicei kórus (karnagya Jaromír Richter), a ko­šicei Kelet-szlovákiai Vasmű gyer­mekkórusa (vez.: Oľga Varínska és Ľubomír Varínsky), a íibereci Kalinka (karnagya Véra Rakúša­nova) és az Ústí nad Labem-i gyermekkar (vez.: dr. Vlastimil K obrie, és dr. Anna Kobriová). Az énekszó e szép ünnepén minden évben rendeznek szemi­náriumot a meghívottak részére. A szeminárium ez évi témája az volt, hogy miként lehet színesebbé tenni a polgári ügyek testületének rendezvényeit a gyermekkarok fellépésével. A rövid, de tartalmas előadások után zeneszerzők, szö­vegírók, karnagyok és a polgári ügyek testületének tagjai mondták el véleményüket, számoltak be eddigi tapasztalataikról. Az olomouci gyermekkari feszti­vál a legkiválóbb kórusok taiálko zója. de tévedés lenne azt hinni, hogy csak a legjobbakat szolgálja. Ilyenkor az ország minden tájáról >deser eg lenek a kórusmuzsika szerelmesei, akik közül sokan énekkart vezetnek, és olyan ta­pasztalatokkal térnek innen haza, amelyekkel minden bizonnyal sa­lát kórusuk színvonalát is emelni Kézzel festett porcelánedények új szú 6 1983. IX. 2 Epilógus: A gyógyuló beteg kicsit beleszeret ápolónőjébe. Pedig valójában csak hálát érez, tehetetlenségének óráiban növekedett hálát. A meggyógyult beteg szeretne minél előbb szabadulni az egyre inkább szűknek érzett kórteremből. Nem a hálátlanság érzésével. Csupán annak okán, hogy elmúlt, megszűnt, eloszlott az a kapocs, amely a beteget és az ápolónőt összekapcsolta. Ismét egészséges lett. A beteg meggyógyul és elmegy, az ápolónő gyógyít és marad. Az előbbinek van mindig szüksége az utóbbira. Talán éppen holnap. DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom