Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám, szerda

ÚJ szú 5 >83. ÍX 21. A kudarcba fulladt náci cselszövés Emlékezés a lipcsei per 50. évfordulójára A Galántai Járási Kommunális Szolgáltató Vállalat nemrég 31 millió korona értékben új mosodát és tisztítóüzemet építtetett. Az objektumban naponta 2 tonna ruhát tisztítanak, és 6 tonna fehérneműt mosnak. A képen: Magda Adamková (baloldalt) és Éva Tóthová a kimosott fehérneműt fóliába csomagolja. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) Hatékony pártoktatás - javuló gazdasági eredmények Századunk nagy történelmi konfrontációjának, a fasiszta bar­barizmus és az emberi haladás összecsapásának nyitányára, a hírhedt lipcsei provokációs perre és súlyos tanulságaira emlékezte­tünk a mai napon - a vészterhes esemény immár fél évszázados jubileumán, ötven évvel ezelőtt, 1933. szeptember 21-ével kezdve 57 napon át zajlott az a nagy nemzetközi visszhangot és széles tiltakozást kiváltott politikai per, amely a törvényesség látszatát lett volna hivatva szolgáltatni a fasiz­mus németországi erőszakos ha­talomra töréséhez. Bár az eredeti náci koncepció szerint a törvényszéki színjáték­nak a német kommunista és forra­dalmi munkásmozgalom könyör­telen szétzúzására kellett irányul­nia, lefolytatásában és konzek­venciáiban azonban messze túl­mutatott ezen a közvetlen célon. Persze ezt ma, történelmi távlatból már könnyű megállapítani. Akkor azonban a hazai és a nemzetközi közvéleménynek még nem volt tiszta képe a nácik e förtelmes cselszövésének lényegéről, tulaj­donképpeni hátteréről. Egyedül a Kommunista Internacionálénak- s természetesen Németország Kommunista Pártjának - voltak a legreálisabb elképzelései arról a halálos fenyegetettségről, amely az egész dilettáns jogi procedúra légköréből, mintegy a hitleri fasiz­mus előképeként nemcsak a né­met népre, hanem az egész em­beriségre leselkedett. 1933. január 30-án, Hitler biro­dalmi kancellárrá kinevezésekor ugyanis a nemzetiszocialista párt még nem jutott uralomra. A mün­cheni sörpincékböl előbújt hordó­szónok és kalandor garnitúrája előtt még ott meredezett a hata­lom megragadásához és törvé­nyes gyakorlásához vezető nagy próbatétel, a március 5-i képviselő választások bizonytalan kimene­tele. Ezért még a választások előtt félre kellett seperniük útjukból az ellenzéki pártokat és a politikai erőket. Mindenekelőtt a választási esélyeiket legkomolyabban ve­szélyeztető hatalmas kommunista pártot, de hasonlóképpen leszá­molni készültek a szociáldemokrá­ciával s a befolyásuk alatt álló szakszervezetekkel, majd sorban a nemzeti-polgári ellenzékbe tö­mörült Centrumpárttal, sőt a po­rosz junkerek egyik-másik cso­portjával is. Likvidálásukhoz Hitler szemé­ben túl kevésnek tűnt bármiféle hagyományos választási fondorlat- lélegzetállító világcsalásra volt szüksége. A leghatásosabbnak találta, ha a „nemzetközi kommu­nista veszély“ mesterségesen előidézett rémével ráijeszt Német­országra, s egyúttal a világ olyannyira áhított rokonszenvét is a nácizmus felé fordíthatja. Elgon­dolásának megfelelően Goebbels és Göring, az aljas politikai csel­szövés, az irdatlan hazugságok és a féktelen terror nagymesterei sür­gősen produkálták is a „terjeszke­dő bolsevizmus“ hazai mumusát: 1933. február 27-én, kevéssel es­te 9 óra után kigyulladt a berlini Reichstag, a birodalmi gyűlés pa­lotája. A nácik által uniformizált berlini rádió és sajtó óraműpontossággal világgá kürtölte a „szenzációt“. Nevezetesen, hogy lobogó fáklyá­val a kezében tetten érték az egyik gyújtogatót, Marinus van der Lub- be holland „kommunistát“, akinek a zsebében kommunista pártiga­zolványt találtak, s a rendőrség máris széles körű nyomozást indí­tott a „bűntársai“ kézre keríté­sére. Már azon az éjszakán megin­dult a könyörtelen hajtóvadászat. Csupán Berlinben ezerötszáz, fényképpel ellátott és előre aláirt elfogatóparancs alapján éjjel 11 órától kezdve százával ráncigálták ki ágyukból elsősorban a kommu­nista vezetőket, de velük együtt baloldali politikusokat, szakszer­vezeti funkcionáriusokat, neves írókat, újságírókat, pacifista köz­életi személyiségeket is. Másnap Hindenburg birodalmi elnök elá­llásával szükségrendeletet bocsá­tottak ki, amely szabad kezet adott a náciknak - törvényesítette a fa­siszta terrort. A hitlerista fasizmus tehát csak 1933. február 27-én, a felgyújtott Reichstag baljós fé­nyében lépett a világpolitika küz­dőterére. Mindezt azonban valamiféle ál­lamjogi eljárással a külföld számá­ra is elfogadhatóvá, legalábbis el- türhetővé kellett tenni. Ebből a cél­ból készítették elő gyanús ügy­buzgalommal és rendkívüli gon­dossággal, de végeredményben mégis dilettáns módon a lipcsei pert. Már csakalkalmašnak látszó vádlottakat kellett keríteni s rájuk bizonyítani a gyújtogatást, illetve a megszervezésben való részvé­telt. A deklasszált és törtető anar­chista, majd fasiszta provokátor Marinus van der Lubbén kívül március 9-én letartóztatták Georgi Dimitrov, Blagoj Popov és Vaszil Tanév bolgár emigránsokat. A per fő vádlottjának szerepét Georgi Dimitrovra, a bolgár és a nemzetközi kommunista mozga­lom kimagasló személyiségére, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága tagjára osztották, aki a Reichstag felgyúj­tásáról február 27-ról 28-ra virradó hajnalon Münchenből Berlinbe utazva újságból értesült - így ah­hoz semmi köze nem lehetett. Valamiképp azonban a birodal­mi törvényszék számára össze kellett tákolni a vádiratot, amely­nek a „bolsevista aknamunka vi­lágméretű veszélyét“ s a hitleri fasizmus emberi civilizációt mentő elhivatottságának dajkameséjét kellett volna igazolnia. Természe­tesen a vádpontok zömét Dimit­rovra szándékozták zúdítani, aki két bolgár társával letartóztatásuk után a tárgyalásig a berlini Moabit nevű börtön egyik cellájában síny­lődött hihetetlenül embertelen kö­rülmények között. Már az első ki­hallgatáson megtagadta a nyomo­zati jegyzőkönyvek aláírását, a fogházban pedig kegyetlenül szorosra bilincseit kézzel nyilatko­zatot írt személyes életére, né­metországi tartózkodása okaira vonatkozóan, eréjyesen tiltakozott a gyújtogatásban való részvétel, valamint a Lubbéval való bármine­mű kapcsolat koholt vádjai ellen. Visszautasította a részére kiren­delt fasiszta védőügyvédet, dr. Tei- chert közreműködését is. önma­ga vállalta saját védelmét. Már az első hetektől kezdve szívósan ké­szült rá - anélkül, hogy egy betűt is látott volna az ellene összead- jusztált 235 oldalas vádiratból. 1933. szeptember 21-én Lip­csében, a birodalmi törvényszék városában kezdődött a tárgyalás a negyedik büntetőtanács elnöke, Dr. Bünger vezetésével és 13 fa­siszta jogászférfiú odaadó segéd­letével. Mivel Goebbelsék nagy propagandahatást akartak elérni, 82 külföldi és 42 hazai hírlaptudó­sító volt jelen a tárgyalásokon, amelyet a berlini rádió is közvetí­tett - mígnem Dimitrov szeptem­ber 23-i fellépése után beszüntet­te ezt a propagandisztikus célú adást. Ettől kezdve Dimitrov volt a per hőse. Úgyszólván már a tárgyalás első napjaiban magához ragadta a kezdeményezést, s többé nem engedte ki a kezéből. Kivételes politikai éleslátásával, feltűnő jog­érzékkel, félelmetes logikával, megdöbbentő és cáfolhatatlan té­nyek könyörtelen felsorakoztatá­sával céltudatosan a valódi gyilko­sok leleplezésére irányult egész fellépése. A tárgyalás előrehaladtával mindinkább támadásba ment át s politikai síkra terelte a tárgyalás menetét, amelyben a döntő fordu­latot Göring, Goebbels és Heller rendőrtanácsos tanúkénti kihall­gatása hozta. Dimitrov a velük folytatott párbeszédekben cafa­tokra tépte a vádakat. Ország-vi­lág előtt bebizonyította, hogy a tár­gyalás idejére szkopolaminnal hü­lyére tompított Lubbe „koronata­nú“ zsebében semmiféle pártiga­zolványt nem találtak a hatóságok; azt a szánalmas emberroncsot a henningsdorfi éjjeli menedékhe­lyen zülött náci elvbarátai bujtották fel a gyújtogatás becstelen stró­manszerepére. Továbbá, hogy a rendőrség birtokában egyetlen írásos vagy más dokumentum sincs, ami bizonyíthatná a készülő kommunista felkelésnek akár a legparányibb gyanúját is. Vi­szont elháríthatatlanul a fejükre olvasta a nácik hazai, ausztriai, csehszlovákiai s más külföldi or­szágokban elkövetett gaztetteit, az orgyilkosságokat, a programo­kat, a koncentrációs táborokba zárt kommunisták és munkások tömeges kínzását és módszeres kiirtását. A történeti tényekhez tartozik, hogy nagy nemzetközi szolidaritás kísérte Dimitrov harcát, amelyet a lipcsei tárgyalóteremben vívott saját maga, a kommunisták, a munkásosztály forradalmi moz­galmi becsületének és tisztaságá­nak, valamint az egyetemes em­beri jogok és igazságérzet védel­mében. A Kommunista Internacio­nálé kezdeményezésére tiltakozó mozgalom bontakozott ki, a Nem­zetközi Vörös Segély megszer­vezte Európa és az Egyesült Álla­mok legkiválóbb jogászainak se­gítségét, akik 1933 nyarán a ké­szülő perben hajlandók voltak a vádlott kommunisták védelmét vállalni. Londonban 1933. szep­tember 14-e és 20-a között lefoly­tattak egy ún. „ellenpert“, amely kétséget kizáróan megállapította, hogy a Reichstag felgyújtása a fa­siszták müve volt. Az már csak Goebbels később napvilágra ke­rült titkos naplójából derült ki, hogy az akkori náci vezetők megbízá­sából SA-legények követték el a világraszóló gaztettet, a Reich­stag melletti elnöki palota alagsorá­ban előre elhelyezett nagy meny- nyiségü speciális gyújtóanyag­gal, amelyet Göring, bocsátott a rendelkezésükre. 1933. december 23-án a biro­dalmi törvényszék bizonyítékok hi­ányában viszont kénytelen volt fel­menteni Dimitrovot és bolgár tár­sait. Ennek ellenére Göring egy ideig a Gestapo kazamatáiban még fogva tartotta Dimitrovot akit a Szovjetunió kormánya 1934 feb­ruárjában állampolgárává foga­dott. így 1934. február 27-én - a Reichstag becstelen felgyújtá­sának egyéves évfordulóján - re­pülőgépen Moszkvába távozott, hogy a Komintern Végrehajtó Bi­zottságában s más jelentős nem­zetközi fórumokon tovább folytas­sa antifasiszta harcát, amelynek ő volt az első legnagyobb hatású példaképe. A lipcsei per tanulságai arra intenek, hogy a szocialista világ- rendszer országaival és minden békeszerető néppel együtt erőnk teljes bevetésével, legjobb képes­ségeink szerint küzdjünk a világ­béke megvédéséért. Mert bár a fa­sizmus eredeti formájában már nem térhet vissza soha többé, de a világpolitikában egyes nyugati imperialista-monopolista körök buzgalmából olyan tendenciák éledeznek napjainkban is, ame­lyek kísértetiesen emlékeztetnek a német fasizmus világuralmi tö­rekvéseire. MIKUS SÁNDOR A lakszakállasi (Sokolce) Cseh­szlovák Magyar Barátság Efsz üzemi pártbizottsága alapvető és állandó jellegű feladatai közé so­rolta az ideológiai nevelés minő­ségi fejlesztését, melynek négyé­ves ciklusú tökéletesített rendsze­rét az elmúlt oktatási évben vezet­ték be. Both Géza, az üzemi párt- bizottság elnöke elmondta, hogy az oktatás tökéletesített rendsze­réből adódó kedvező lehetősége­ket, jó tapasztalatokat teljes mér­tékben ki tudták használni, az ész­revételeket az új pártoktatási év­ben is kamatoztatják. Már az okta­tás első évében ügyeltek a színvo­nalra és a hatékonyságra, s arra, hogy a marxizmus-leniniz- mus tanulmányozása és a párt gazdaságpolitikája a legszoro­sabb összhangban legyen a gya­korlattal. Az üzemi pártbizottság állandó figyelmet szentelt és szentel a szakelőadóknak, propagandis­táknak, melynek során a pártfunk­cionáriusok jobb elméleti-gyakor- lati felkészültséggel nemcsak az előadások, szemináriumok szín­vonalát emelték, hanem észreve­hetően javították az irányító mun­ka módszereit és formáit. Hét tagú szakelőadócsoportjuk van, akik el­végezték a marxizmus-leninizmus esti egyetemét. Valamennyi szak­előadónak megvannak a szak­mai és politikai feltételei ahhoz, hogy a tanulmányaik során szer­zett tudásukat vonzóan adhassák át hallgatóiknak. Részben ezzel magyarázható a szemináriumok alkalmából elhangzó hozzászólá­sok és javaslatok növekvő száma. Egyébként az elmúlt oktatási év­ben 143 hallgató, köztük 9 párton kívüli bővítette politikai, gazdasági szakismereteit. A felszólalók több­sége a munkatermelékenység fo­kozásának a lehetőségeire muta­tott rá, többen a tudományos-mü- szaki fejlesztés vívmányainak a hatékonyabb alkalmazását szor­galmazták a munkaeszközök ész­szerűbb kihasználásával, a taka­rékosabb gazdálkodás megterem­tésével. Számos javaslatot tettek a munkafeltételek megjavítása, az építkezések meggyorsítása érde­kében is. Az oktatás tökéletesített változata jobb lehetőséget biztosít annak a bizottságnak, amely az oktatást módszertanilag irányítja és egész tanévre kidolgozza az előadások, gyakorlatok pontos tervét. A pártelnök elégedetten beszélt a pártoktatás, ideológiai nevelés gyakorlati hasznáról, ami a terme­lésben pozitívan tükröződik visz- sza. A nagyobb politikai és szaktu­dás eredményeként bővült a párt­tagok munkakezdeményezése, aktivizálódtak a munkabrigádok és termelési feladataikat, vállalásai­kat is egyenletesebben teljesítik a párton kívüli dolgozók hatékony segítségével. A növénytermeszté­si és állattenyésztési pártcsopor­tok is túlteljesítették féléves fela­dataikat. Kimagasló eredmények születtek gabonafélékből, de a te­henészetben is a tavalyihoz ké­pest napi 3 literrel növelhették a darabonkénti fejési átlagot. A hí­zómarhák napi súlygyarapodása meghaladja az 1,1 kg-ot, a serté- seknék 54 dkg-os a súlygyarapo­dás. Hús- és tejtermelési tervüket túlteljesítették. Különösen jó ered­ményeket mondhat magáénak a tehenészetben Justyák Jolán 10 tagú brigádja, de a bogyai részle­gen a hízósertéseknél Kürti Béla és a hízómarháknál a Kucsera Imre vezette munkabrigád is. Egyébként a nyolc szocialista munkabrigád 131 ezer 300 korona értékű felajánlást teljesít. A közeljövőben kezdődő okta­táson a jól felkészült előadók se­gítségével a mindennapi életből merített szemléltető, konkrét pél­dák alátámasztásával ügyelnek arra, hogy a hallgatók közelebb kerüljenek a témához. A Laksza­kállasi Efsz üzemi pártbizottsága a bevált módszereken kívül keresi az újakat is, amelyekkel színvona­lasabbá tehetik a pártoktatást, biz­tosíthatják a teljes részvételt, ami megfelel a párt ideológiai munkája jelenlegi követelményeinek. KRASCSENICS GÉZA Országszerte egyre több fiatal vesz részt a SZISZ Brontosaurus természet- és környezetvédelmi mozgalmában. A fiúk és lányok szá­mára nyári táborozásokat rendeztek. Az egyik tábor nemrég zárta kapuit az Olomouc melletti Litovlban. Több mint 40 fiatal segített a Trešín hegy alatti barlang megnyitásában, amelyet úri. szpeleoterápia alkalmazásá­val az asztmás betegek gyógyítására fognak felhasználni. A képen: Antonin Šrom a barlang falát vési. (Vladislav Galgonek felvétele - CTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom